Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 20.. KEDD é Egységben az erő Nem kell a többpártrendszer Elvetette a többpártrendszer megteremtésének lehetőségét Kubában Fidel Castro. A kubai vezető az ibéroamerikai országok harmadik csúcstalálkozóján vett részt a múlt héten Brazíliában, és ebből az alkalomból nyilatkozott a brazil sajtónak. Kijelentette, hogy Kubában nincsenek és nem is lehetnek más politikai pártok. Véleménye szerint a kubai nép monolitikus egysége teremti meg a lehetőségét annak, hogy ellenálljanak. Kijelentésével a Kuba ellen több mint 30 éve bevezetett amerikai kereskedelmi embargóra célzott. Ezzel kapcsolatban az AFP jelentése szerint hangoztatta: nem reméli, hogy hamarosan feloldják a blokádot. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy az amerikai kereskedelmi korlátozás hosszú távon érvényben marad még a szigetország ellen. A kubai államfő végezetül hozzátette, hogy az ügyben az Egyesült Államoknak kellene kezdeményezni a tárgyalásokat Havannával. Draskovic a lefegyverzés mellett Vük Draskovic, az ellenzéki Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője a Bosznia feletti ENSZ-véd- nökség és a szembenálló felek lefegyverzése mellett foglalt állást. A Le Monde című tekintélyes párizsi napilap belgrádi tudósítójával beszélgetve az ellenzéki vezető csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a nyugati vezetők hajlanak egy olyan boszniai béketerv elfogadására, amely szerinte területcserével és a polgári lakosság áttelepítésével járna. — A jelenlegi szakaszban Bosznia-Hercegovinát ENSZ-védnökség alá kell helyezni. A szembenálló felek lefegyverzése Draskovic véleménye szerint nem jelent különösebb veszélyt a térség helyzetének további éleződése tekintetében, ha ezt a műveletet nemzetközi erők, a négy nagyhatalom — Oroszország, az Egyesült Államok, Francia- ország és Nagy-Britannia — katonái hajtják végre. Draskovic elképzelése szerint a szerbeket az orosz és francia egységeknek, a horvátokat a briteknek és a muzulmánokat az amerikaiaknak kellene lefegyverezniük. Draskovic emlékeztetett: ezek a hatalmak már kétszer álltak Jugoszlávia bölcsője mellett és valamennyi volt jugoszláv tagköztársaság lakosságának tiszteletét élvezik. — Nincs semmi kockázata annak, hogy egy hasonló művelet kudarccal járna, hiszen senki sem lőne ezen államok katonáira — hangsúlyozta a szerb ellenzéki vezető. Morog a falusi ember. Nem tetszik neki az új magyar jelen, s ezért a jövőt is sötétnek látja. Persze régebben is morogtak arrafelé, ahová évtizedek óta visz- sza-visszajárok. Ha félve is, de szidták a nadrágos embereket, akik a minisztérium, a párt és a kormány magasából nem hallották meg a szegények jajszavát, s nem törődtek az eladatlan burgonya- és almahegyekkel. Emlékszem a rothadó zöldség, a leszedett, de ej nem szállított zöldpaprika és paradicsom történetére. Vagy arra, amikor az egyik esztendőben kevés burgonya termett, s a minisztérium ellenőrei rögtön megtalálták a fővárostól távoleső falvakat. De nemcsak megtalálták, hanem még a téeszek burgonyatárolóiba is bekukkantottak, hogy lássák, eleget tettek-e a helybéliek a minisztérium „beszolgáltatási” rendelkezéseinek, avagy kijátszva azt, eldugtak valamicskét a kelendő portékából. Most rosszabb a helyzet — mondják az emberek. Nincs téesz, a föld nagy része műveletlen. Aki visszakapta vagy hozzájutott, nem tud mit kezdeni vele. Gépek nélkül tehetetlen. Hiányzik a pénz, a hitel, a bankok pedig nem segítenek. Egyikük a sertéstartás költségeit sorolja. Tízezer forintba van az a hízó, amit hatezer-nyolcszázért, jó esetben hétezerért vásárolnak fel, s akkor még nincs is felszámítva a több hónapos munka, a törődés, a fáradozás. A kommunisták alatt jobb volt — mondja a gazda, de nem elégszik meg ennyivel, a mostani rendszerről is van véleménye. Szerinte az országot az teszi tönkre, hogy a képviselők, a miniszterek túl sok pénzt tömnek a saját zsebükbe, illetve az, hogy az Antall-kormány megháromszorozta a nyugati adósságunkat, ami nyilvánvaló képtelenség. Választások után Japán nyitottabbá válhat Alaposan módosultak a politikai pártok közötti erőviszonyok Japánban, mi több: megteremtődött az Európában megszokott kétpárti „váltóstruktúra” kialakulásának lehetősége. Újdonságot jelentettek a vasárnapi parlamenti választások annyiban is, hogy a szigetország eddigi páratlan politikai stabilitásának helyébe esetleg huzamosabb ideig a bizonytalanság lép. Az új politikai erőegyensúly létrejöttével újfajta társadalmi mozgások is beindulhatnak: Japán idővel a mostaninál demokratikusabb országgá, a külvilággal szemben is sokkal nyitottabbá válhat. Hogy ilyen sokféle és mesz- sze mutató változásokra lehet következtetni a 40. parlamenti választások eredményeiből, annak oka az, hogy a kormánypárt abszolút többségének elvesztése Japánban rendkívüli esemény. Eddig az LDP megszakítás nélkül irányította az országot közel negyven éven át úgy, hogy a politikai paletta másik oldalán lévő szociáldemokrata párt sohasem jelentett igazi hatalmi alternatívát. Ebben közrejátszott a konzervatív párt nevéhez fűződő páratlan japán gazdasági sikerek mellett az is, hogy a választók a döntő pillanatban mindig háKét ponton módosította a francia alkotmányt tegnap a Parlamenti Kongresszus, a törvényhozás két háza, a Nemzetgyűlés és a Szenátus együttes ülése a ver- sailles-i kastélyban. Az első módosítás célja a bírói függetlenség tat fordítottak a „balos” japán szocialistáknak. Ez a kelet— nyugati globális szembenállást leképező politikai szerkezet szűnt meg egyszeriben Japánban most, hogy nagyobb befolyásra tettek szert azok a politikai középen elhelyezkedő — eltérő stílusú, liberális eszméket is hirdető — pártok, amelyek már valóságos kormányzati alternatívát jelenthetnek (az első számú ellenzéki párt, a szociáldemokrata párt, amely rendszerint a mandátumok egynegyedét szerezte meg, ezentúl csak 70 képviselőt küldhet az 511 tagú japán alsóházba). Teljes homály fedi a jövőbeli japán kormányfő személyét. A kormányzó Liberális Demokrata Párt viszonylag gyenge szereplése, illetve az új polgári pártok előretörése miatt alakult ki a bizonytalanság. Mivel az LDP nem szerezte meg a képviselőházban az abszolút többséget, ezért nem képes arra, hogy a parlamenti szavazáskor automatikusan elfogadtassa saját jelöltjét. Az alkotmány értelmében 30 napon belül kell összehívni a parlament rendkívüli ülését, és ha ezen az első szavazáskor nem születik döntés, akkor a két legtöbb szavazatot elért miniszmegnövelése, a bírói testület „de- politizálása” a bírók és ügyészek legfelsőbb tanácsának átszervezésével, a másodiké a parlamenti bíróság működésképtelen szervezetének átalakítása, a politikai jelleg megszüntetése, új testület terelnök-jelölt méri össze erejét egy második szavazási fordulóban. Nem tudni még, ki lesz az LDP jelöltje, komoly formában ugyanis egyelőre senkinek a neve nem merült föl, Mijadzava Kiicsi mostani pártelnöknek pedig távozását rebesgetik az LDP vezetői. A két új polgári párt, a Japán Új Párt és a Szakigake (Előőrs) valószínűleg döntő szerepet játszik majd a kormányfő kiválasztásában. E két párt megállapodott abban, hogy közös parlamenti csoportot alkot, és esetleg egyesül is, továbbá közös miniszterelnök-jelöltet állít. A hírek szerint e személy Ho- szokava Morihiro, a Japán Új Párt elnöke lenne. A japán választók nemet mondtak a hagyományos pénzpolitikára és „újfajta politizálást” remélnek — írják hétfői kommentárjaikban a japán lapok. Valamennyi na- pilag azt emeli ki, hogy megtört a vasárnapi választásokon a Liberális Demokrata Párt 38 éve tartó hatalmi monopóliuma, és előretörtek az újonnan létrejött konzervatív pártok, továbbá, megrendítő vereséget szenvedett az első számú ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt. létrehozása a miniszterek és volt miniszterek elleni büntetőeljárásra. Mindkét módosítást még tavaly javasolta Francois Mitterrand elnök, de azokat már a jobbközép kormány terjesztette a törvényhozás elé. A nagyvilág hírei * A szlovák parlament Marian Vankót, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) képviselőjét választotta a Legfelső Számvevő- szék elnökévé. A legfontosabb ellenőrzési hivatal vezető posztjaiért Szlovákiában hónapok óta éles küzdelem folyt. A parlamenti ellenzék a kormánypárt számvevő- székért folytatott küzdelme ellen elsősorban azzal érvelt, hogy megengedhetetlen a hatalom további koncentrációja. * A Grúziától való függetlenségre törekvő Abháziában tegnap folytatódtak a csaták. Eduard Sevardnadze grúz államfő előző este Szu- humiban a viszály övezetének fegyvermentesítését ajánlotta, miután találkozott Borisz Pasz- tuhov orosz különmegbí- zonal. ¥ A török hadsereg támadásai és kurd fegyveresek rajtaütései során az elmúlt 24 óra leforgása alatt 66 ember veszítette életét Törökország keleti részén. Az áldozatok között van 26 polgári személy, akiknek sátraira a Kurd Munkapárt (PKK) fegyveresei zúdítottak grá- náttüzet a Van tartománybeli Sündüz-fenn- síkon. Heten súlyos sérüléseket szenvedtek. Módosították a francia alkotmányt VÉLEMÉNY Parlagon hagyott lelkek „Miben bízhatunk mégis, akik helytállásra erőltetik a magyart?” — kérdezte Németh László „debreceni kátéjában”, s nyomban meg is felelt rá: „A lappangó jobbakban és a magyar nép aránylag érintetlen tömegeiben.” De miben bízhatunk ma? Vannak-e még olyan aránylag érintetlen tömegei a magyarságnak, mint esetleg voltak a harmincas évek elején? S ha vannak is, mára ki és mi képes érintetni őket? Az igazság keveredik a hamissággal. A nehezebbé váló sors fájdalma az olcsó propaganda cselfogásaival. Miért kívánják ma vissza egyesek a kolhozrendszert és a kommunistákat? Miért érzik úgy, hogy az a rendszer többet adott nekik? Miért nem látják a fától az erdőt? Az egykor a közösbe kényszerített, tulajdonától megfosztott földműves utódja ma úgy érzi, hogy a felette fenyegetően atyáskodó szocialista-kommunistáknak köszönheti azt a régi, a mainál viszonylag könnyebb életet. így érzi, és eszébe sem jut, mi mindentől fosztották meg. Megfosztották mindenekelőtt a föld szeretetétől, a saját föld birtoklásának örömétől, az önálló gazdálkodás, az önkéntes társulás és szövetkezés szabadságának a lehetőségétől. A földhöz való kötődés és ragaszkodás érzésétől. Attól az érzéstől, ami szülei, nagyszülei számára talán mindennél fontosabb volt, mert az életet jelentette minden kínjával, szépségével, bánatával és örömével. Természetes életérzéseivel együtt az egészséges gondolkodás és a helyes következtetések képességét is elvették tőle, hiszen ma nem látja, nem akarja látni, hogy a jelenlegi gyötrelmek okozói is épp azok, akik a megkérdezése nélkül terheltek rá hatalmas nyugati adósságot, s akik hazudozásaikkal ezt a bűnt is az új kormány nyakába szeretnék varrni. Lehet, hogy az egykor aránylag érintetlen tömegeket a kommunizmusnak egy emberöltő alatt sikerült megérintenie? Lehet, hogy ettől az érintéstől vörös szoknyába csimpaszkodó, sült galambot váró felnőtt csecsemőkké vált a falvak népe? Morog a falusi ember. Bírálja a kormányzópártokat, a miniszterelnököt. Vajon ennyire bátor? Sajnos nem. Ennyire fél. A helyi téesz volt elnökét, a ma is hatalmas volt kiskirályokat, járási, megyei vezetőket nem bírálja. Nem meri, mert tudja, hogy a gépezet szinte érintetlen, bármikor működésbe hozható, sőt időről időre működésbe is lép. Többnyire az történik, amit ez a mechanizmus akar. Amikor az illetékesek a téesz gépeivel nem segítik az új gazdákat, amikor elszabotálják a rendeleteket, vagy azok hiányosságaira hivatkozva felfelé mutogatnak és a kivárásra játszanak, nem számítanak rosszul. A bajokért mindenki a kormányzatot hibáztatja. A kormányzatot, amely valóban nem makulátlan, s amelynek még többet kellene tennie a mezőgazdaságért, de amely csak akkor tehet többet, ha ezt ott „lenn” is akarják. És mégis, mindezek dacára meg kell hallanunk az el- tévelyedő kétségbeesettek hangját, mert még időszerűek Szekfű Gyula szavai: „Soha nem beszéltünk annyit magyarságunkról, mint ez önáltató korban, soha nem hittük oly mélységesen, hogy lábaink a nemzeti talajban gyökereznek, mikor pedig a valóságban könnyelmű gyermekként hagytuk el a szülőföldet és futottunk idegenbe csalóka álmok, szivárványos rongyok után. így lett az önáltatás hiúságunk által úrrá gondolkodásunkon és akaratunkon, és tartott vissza minden pozitív, a Magyar Parlagot javító munkától.” (Bánó Attila)
