Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 19., HÉTFŐ Faluünnep Galgahévízen Zenélő kút és helytörténet A faluünnepre megjelent helytörténeti kötet egyik szerzője, Erős- vári Pál a hagyományok fontosságát méltatja. Mellette Asztalos István, a könyv szerkesztője Felívelt a szivárvány a galgahé- vízi templom tornya felett a hét végén. Esőre hajlott az idő szombat délutánján, mikor az immár negyedik éve hagyománnyá vált galgahévízi faluünnepet megnyitották, el is eredt aztán, de áttört rajta a nap, ragyogtatván az égre szi- várványos ékességet. Évente július harmadik hétvégéjén azért rendezik meg a faluünnepet, hogy a most is Galgahévízen élek s az onnét elszármazottak találkozhassanak, bemutassák, számba vegyék a helyi értékeket, vendégül láthassák a környékről, valamint határainkon túlról érkező barátaikat. Idén az utóbbi nem sikerült, Kikindáról hívtak, vártak vendégeket, de azok anyagi okok, útlevélgondok miatt nem jöhettek. Basa Antal polgármester a faluünnepet megnyitó beszédében ki is tért rá: nem vagyunk tisztában vele, milyen helyzetben vagyunk mi itt, Magyarországon. Kétségbeesünk, panaszkodunk, s nem gondolunk rá, milyen bajok között kell talpon maradniuk másoknak. Olyan véleménnyel is találkozott: minek a faluünnep, nincs most mit ünnepelni. De hát örülni kell egy jó szónak, egy mosolynak, baráti tekintetnek, melyet ilyen alkalmakkor adhatunk egymásnak. Adózni kell az ősök emlékének, örülni az utódoknak. Öröm látni a községben jól működő klubokat, alakuló egyesületeket. Kivagyiság nélkül, de legyenek büszkék az elődeiktől rájuk hagyományozott értékekre, óvják és gyarapítsák tovább azokat. Ez évben zenélő szökőkút készült el a faluünnep alkalmára, Lukács Árpád „ezermester” alkotása. Ezentúl akik a templom előtti kis téren szomjuk csillapítják, a kút szerkezetéről felcsendülő Kossuth-nótát hallgathatják közben. Megjelent Galgahévíz történetének kötete. (Tervezik a további köteteket a faluról, legközelebb a néprajzáról szólót.) Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, a kötet szerkesztője méltatta azt a munkát, összefogást, mely a megjelenést lehetővé tette. Szólásra kérte Erősvári Pál nyugalmazott tanárt, a község helytörténészét, a könyv jó része íróját, majd tiszteletpéldányokat adott át. Sorolták azok nevét a könyv átvételére szólítva a községnek az 1214-es évszámot magán viselő zászlaja mellé, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették a kiadását. Egy-egy családnév sokszor elhangzott, mutatva, hogy sokan élnek Galgahévízen a viselői. A név is köt. A családi neve alapján még ma is megállapítható, hová valósi valaki. Egy- egy tájegységen ismerősek tudják pontosan: ebben a faluban ilyen nevűek vannak, amabban a másikban meg olyanok. De abból egy hadnyi. A Galgahévíz történetét leBalázs Gusztáv felvételei író kötetben idézett falura vonatkozó legrégebbi írásos emlékekben már megtalálhatók a most is leggyakrabban szólított nevek: Bankó, Basa, Damyik, Gádor... Itt voltak századokkal előbb, és itt vannak ma is. őrzik, továbbadják a kultúrát, mely itt termett. Bolhás János most megnyitva Aranykéz műhelyét, majd fafaragásra kívánja oktatni a fiatalokat. Az esti műsorban népdalokat énekelt a nyugdíjasklub kultúrcso- portja, népi táncokat adott elő a Benedek Krisztina és Széphalmi Zoltán vezette Galgahévízi Népi Együttes ifjúsági és gyer- mektánccsoportja. A gyerekek Pöttöm Színpada történelmi krónikát mutatott be. Hogy a kultúrához kenyér is kerül, a Galgafarm szövetkezet bizonyította: olyan búzából sütött kenyereket hoztak, adtak ajándékul, amely az előző nap még lábon állt. Vasárnap délelőtt ünnepi szentmisére került sor, azt követően a hősi emlékműnél családok, hozzátartozók emlékeztek az elmúlt háborúk galgahévízi áldozataira. A nap délutánján sportrendezvények zajlottak, este utcabállal fejeződött be a kétnapos faluünnep. Nádudvari Anna A községháza előtti téren Basa Antal polgármester köszöntötte a galgahévízieket és vendégeiket Fekete Lajos: A lét ízei Egy mesélő költő vándorlásai Új verskötet megjelenésére hívta föl nemrég figyelmemet egyik költő barátom — Fekete Lajosnak, az egykor Érden élt és dolgozott, s ott kerek húsz évvel ezelőtt elhunyt költőnek A lét ízei című posztumusz kötetére utalva. íme, a kötet. Összeállítói grafikai köntösét is szándékosan választották meg: első borítóján egy dús lombozató, de gyökér- telen fa látható, áll, akár a lét (egy lezárult költői világ) fája, amelynek „ízei”, zamatos, avagy fanyar, teleket átvészelő, avagy korán földre hulló gyümölcsei mindenképp az utókoré — a mienk, akkor is, ha netán egyik-másik után összerán- dul az ajkunk. A hátsó borítón a költő arcképe, alatta a nagy kortársak — Illyés Gyula, Schöpflin Aladár, Weöres Sándor vélekedései Fekete költői világáról. „Élsősorban mesélő költő — írta Weöres 1940-ben —, és mint ilyen, egyedül áll a magyar költészetben.” Ki hát Fekete Lajos? 1900-ban született a Partium- ban, Újnémeten, Ady földijeként. Egyetemi hallgatóként Budapesten belesodródik a forradalmi eseményekbe — Szolnoknál a megszálló román csapatok ellen harcol, s mint aki jól ismerte (hisz’ Lúgoson és Temesváron tanult) az ellenfél beállítottságát, a kisantant csapatainak sikereit követően a Bácskába menekül. Ott van az önálló „bácskai irodalmi élet” kialakítói között — Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél társaságában. Első verskötete — „Béklyózott erők feltámadása” címmel — 1926-ban lát napvilágot Újvidéken. Az Ady vonzásában induló fiatal költőnél néhány olyan alapmotívumra bukkantunk benne, amelyek aztán későbbi munkásságát mintegy meghatározzák. „ Véres a lábam falatért futtában” — írja egyik versében (A robotos Mában). Igen, az örökös futás, a menekülő ember fájdalmakkal teli helyzet- és helyváltoztatása Fekete Lajos költői világának akár a kulcsszava is lehetne. 1929-ben, a jugoszláv királyi rendőrség kitoloncoló levelével már kész költőként érkezik Budapestre. Egymást követik a könyvei. („Szent grimasz”, 1929, még Szabadkán jelent meg, de a „Tengerzúgás”-t már itthon, a fővárosban jelenteti meg 1931-ben.) A költői világ bővülését új motívumok jelzik: a részvétlenség, mint élmény, meghatározó a kisebbségi sorsból szabaduló költő számára; de a vándorlás mellett a magány környékezi, a gyermekkori idillt az elidegenedés hideg fuvallata váltja fel. 1934-ben Baumbarten-díjjal jutalmazzák „Vassal és fohász- szál” című verskötetét, hogy aztán csak évek múlva, 1940-ben jelenjen meg újra — „Delelő nap” címmel — könyve, ezúttal gyűjteményes kötete. Erről szóltak elismeréssel a már idézett nagy kortársak. Úgy tűnik, az újabb „futás” derékba törte pályáját: 1945-ben Érden telepszik le, s mint később kiderül, szerencséjére: bár a sematizmus időszakában megjelentetnek tőle egy válogatást (szinte leggyöngébb írásaiból), az 1975-ös londoni kötete azonban olyan alkotót tár elénk, aki a hazai politikai nyomás elől „önmagába” menekült — hangja letisztult már, világa is, de elsősorban nyelvezete és verskul- túrája finomodott ki. Sajnos a portré, amely őutána maradt, nem ezeknek a költeményeknek az ismeretében formálódott. Az utókor tehát adósa a költőnek Fekete Lajos esetében is. Bízunk abban, hogy e kiadvány eme adósság lerovásának első megnyilvánulása csupán. (Széphalom Könyvműhely) (sz-ó) Ajándék Győrnek Tárlat a művésztelepen A Győri Nemzetközi Művésztelepen készült alkotásokból nyílt kiállítás pénteken a Xantus János Múzeum képtárában. Ezzel zárult a 25. Művésztelep egy hónapos programja. Az idén tizenhat -— a hazaiakon kívül — finn, német és holland grafikus, szobrász dolgozott a Rá- ba-parti városban. A nemzetközi barokkévre tekintettel a vendéglátók ezúttal a barokk Győrt ajánlották témaként az alkotók figyelmébe. Az augusztus végéig látogatható tárlat grafikái fa- és fém kisplasztikái, szobrai nem a barokk városképet reprodukálják, sokkal inkább azt érzékeltetik, miként látják az alkotók a XX. század végén a barokkot. A nemzetközi fórum résztvevői egy-egy alkotásukat ezúttal is a városnak ajándékozzák. Holnaptól Szendrényi Katalinnal Évadnyitás az Aidával Verdi „Aida” című operájának olasz nyelvű előadásával kezdődött szombaton este az idei évad a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán. A nagyszabású, látványos előadás címszereplője a bemutatón Misura Zsuzsa volt, a szerepre felkért Szendrényi Katalin ugyanis gyengélkedik, a tervek szerint azonban az elkövetkező két előadáson már őt láthatja majd a közönség. Fellép az egyesült államokbeli Gail Gilmore és az olasz Mario Malagnini is; a karmester szintén olasz, Piergiorgio Morandi. Az előadás díszleteit Csikós Attila tervezte, a jelmezek Vágó Nelly munkái, a rendező Nagy Viktor. Kiegészítő rendezvények Szegeden Utcaszínházi látnivalók A Szegedi Szabadtéri Játékok kiegészítő programjaként vasárnap a Tisza-parti városban megkezdődött a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, amely az idén harmadik alkalommal kínál utcaszínházi látnivalót is a közönségnek. A csütörtökig tartó programban tíz hazai és öt külföldi csoport mutatkozik be a Széchenyi és a Dugonics téren, illetve a régi zsinagógában, a tudományegyetem auditorium maximumában és a Bálint Sándor Művelődési Házban. Az együttesek között láthatja a közönség többek között az Újvidéki Tanyaszínházat, a romániai makófalvi iskolakört és az olasz Enzo Cozzi csoportját. A Goethe Intézet ajándéka Német mintakönyvtár A volt szocialista országok mindegyikében egy-egy mintakönyvtárat telepítő, müncheni központú Goethe Intézet hazánkban Gyulán, a Mogyo- róssy János városi könyvtárban hoz létre két és fél ezer kötetes német nyelvű könyvtárat — várhatóan szeptemberben. Kézikönyvek, szépirodalmi művek, folyóiratok és videofölvételek közt a városban élő német nemzetiségűek, a német nyelvet tanulók s a fürdőváros németül értő vendégei válogathatnak majd. Várhatóan szeptemberben nyílik meg a könyvtáron belül a német bibliotéka, melynek vezetője időközben ösztöndíjjal, egy hónapon át Berlinben készül feladatára. Búcsú egy gitárostól Családja, barátai és rajongói szombaton vehettek búcsút Százhalombattán Kun Pétertől, az EDDA együttes gitárosától. Felvételünk, amelyet Vimola Károly készített, a vég- só' búcsú pillanataiban készült
