Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
É PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1993. JÚLIUS 17., SZOMBAT 9 Legfontosabb tennivalónk: Jézusra figyelni! Elmélkedés János evangéliuma 15:5 c alapján A keresztyén ember élete cselekedetek által mérhető. Mégsem lehet azt mondani, hogy minden végbevitt cselekvés az illető egyén lelki világát pontosan minősíti. Olyan felebarátra is akadtam, aki a másik emberre jobban odafigyel olykor, mint egy vallásos szellemben nevelkedett keresztyén. Az ilyen cselekvést emberies megnyilvánulásnak — humánumnak — is nevezhetnénk. Ehhez nem járul hozzá feltétlenül az Istennel való szoros kapcsolat megélése. Tehát lehetünk úgy is példaképek a jótékonyságban, hogy Isten dolgairól mit sem tudunk. Csupán a tenniakarás, az öntudatunkban rejlő vágyakozás a jó iránt adja meg az elindulást a másik ember felé. Jézus azt hangsúlyozza az övéinek — akik megismerték tanításából —, hogy minden jónak vélt cselekedetben az ő beszéde és jelenléte meghatározó. Ahhoz, hogy igazából kivel teszek jót, vagy éppen mikor tehetek a helyzethez mérve hasznos dolgot valakivel — esetleg önmagommal —, az nem saját akaratom és jótetszésem műve elsődlegesen. Itt nem elég „ valamit jó! elvégezni”. hanem először önmagomnak teszem fel a kérdést, ahogyan ezt feltette az öngyilkosság előtt álló filippibeli börtönőr Pál és Silás előtt: .....mit k ell nékem cselekednem, hogy idvezüdjek?” Isten országáért tett első és legfontosabb cselekedetünk az, hogy ráhangolódjunk Jézusra, aki nélkül semmit sem cselekedhetünk. A börtönőr ráhangolódása — figyelése! — abban állt, hogy újra elfogadta életét: azaz vállalta, hogy magától semmit sem cselekszik anélkül, hogy Krisztust megkérdezné imádságban, odafigyelve a Mesterre. Jézus ezáltal lett a legfontosabb további életében. A Jézushoz való tartozás olyan, mint a szőlőben levő egészséges nedvkeringés. Ahol az élet igazi forrása — az evangélium —felbuzog, ott nem válik kérdéssé a tenniakarás. Aki már be van iktatva a „krisztusi áramkörbe”, megfeledkezik a maga alkotta jószívűségéről, és engedi érvényesülni az evangélium alaphangját: Isten munkatársa lesz ezen a földön. Minden bizonnyal nem megy önmagunktól. Ehhez kérnünk kell olyan erőt, amellyel Jézus „mozgásba” hozhatja életünket. Csupán felismernünk kell legdrágább emberi jogainkból e legdrágábbat — közös felelősségünk ezt hangoztatni —, hogy Isten Krisztusban megváltotta és nem megváltoztatta ezt a világot. Ebből a megváltásból élhet az egyház, és tud éltetni megbízatásánál fogva egy olyan világot, amely ma egyre inkább maga akar cselekedni, Isten nélkül akarja túlélni önmagát. Testvérem, ha félelmeid a jövőt illetően növekednek, kérdezd meg még ma az Urat, aki nemcsak az említett börtönőrt mentette meg az önpusztítástól, hanem téged is szeretne magához emelni az Isten nélküli élet vergődéseiből (szorongásból. reménytelenségből, hitetlenségből). A válasz így hangzott a börtönőr felé: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz...”. Isten hatalmas, hogy ezt benned is megcselekedje. Úgy legyen! Molnár Zsigmond református lelkipásztor Szokolya Egy könyv margójára Mártírok és meghurcoltak Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a könyvrecenziókat egyre kevesebben olvassák, ami nem az érdektelenség hanem a könyvpiac felhígulásának a következménye. Az a könyv melyről én szándékszom írni nem napjaink bestsellerének valamelyike és nem is a nosztalgiára alapozó egykori könyvsikerek egyike. Ez a könyv kordokumentum, mely az 1956 utáni, papokkal szembeni megtorlásokat írja le szikár egyszerűséggel. A nemzethez, amely ’56-ban jelesen vizsgázott szabadságszeretetből, az egyházak is hozzá tartoztak. Hogy mennyien lettek meghurcolva, bebörtönözve, meggyilkolva — papok, szerzetesek, apácák — arról mindeddig nem jelent meg teljességre törekvő dokumentumkönyv. Ezt pótolja Szántó Komád „Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház” című munkája, melyet a Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó cég jelentetett meg Miskolcon. A szerző nem kevesebb mint negyvenhat forrásmunkát használt fel, búvárkodása kiterjedt a legjelentősebb egyházi és világi levéltárakra. Szántó könyve alapvetően három részre tagolódik. Az elsőben leírja a forradalmat megelőző eseményeket, felsorakoztatja azokat az okokat, melyek szükségszerűen sodorták a nemzetet a forradalomba. Ebben a korszakban a kommunista diktatúra különösen a katolikus egyházra terjesztette ki vallásellenes politikáját, sőt, létében fenyegette azt. Mi sem természetesebb tehát, hogy a forradalom kitörésekor a papság is felzárkózott s fokozott lelkesedéssel figyelte az események alakulását. Erről szól 4 könyv második része, kiemelt helyen Mindszenty bíboros kiszabadításával s a forradalomban kifejtett szereplésével. Megtorlás és restauráció. Ez a címe a harmadik résznek, mely 48 oldalon sorolja azok nevét és a nevekhez fűződő atrocitásokat, melyet a Kádár-rezsim alkalmazott az „ellenforradalom során kompromittálódott” papokkal és más egyházi személyekkel szemben. Megdöbbentő az a gátlástalanság, amivel felszentelt papokat meghurcoltak, megvertek, utcalányokkal és csavargókkal összezárva tartottak. Megdöbbentő, mert hisz ezek az emberek nem fogtak fegyvert sem az ÁVH, sem a szovjet megszállók ellen, sőt, esetenként egyformán segítették a rászorulókat, függetlenül attól, hogy a barikád melyik oldalán álltak. Sajnos a megtorlók nem érték be a bebörtönzéssel, Szántó Konrád ennél drámaibb eseteket is ismertet. Ezek egyike a rábakéthelyi káplán, Brenner János ellen elkövetett gyilkosság, melynek feltételezett tettese a farkasfalvai párttikár volt. Brennert éjszaka kicsalták a plébániáról — haldoklóhoz — majd harminckét késszúrással elhallgattatták. Mint jeleztem, ez a könyv szikár egyszerűséggel íródott meg, a szerző nem a drámai fordulatok eszközével próbálja az olvasót lekötni. A könyvet mégis nehéz letenni, mert maguk a tények azok. melyek lebilincselnek bennünket. M. GY. O. Missziós nővér Marosvásárhelyen A marosvásárhelyi főtér tő- szomszédságában egy csendes kis udvari lakás félhomályában két idős ferences nővér pergeti napjait. Az ifjabbik, alig túl a hatvanon, már öt esztendeje nem látja Isten napvilágát. De Tímár Mária életében ez nem is jelent igazi fogyatkozást. Az újságot mindennap felolvassa neki rendtársa, Anasztázia nővér. A rádióból meg mindenről tudomást szerez. S kárpótlásként az ő emlékezete az élesebb, valóságos lexikona lett a mindennapi apró-cseprő eseményeknek. Tímár Mária egyébként ferences harmadrendi nővér, 32 évig kántorizált, haranr gozott. A regula szerint ő férjhez is mehetett volna. A plébános többször tréfásan biztatta is erre. — Mit csináljak, ha nem vittek! — mondja szelíd öniróniával. A másik nővér Gyulay Erzsébet, rendi nevén Mária Anasztázia. Iskoláit itt Maros- vásárhelyen a ferences iskolanővérek zárdaiskolájában végezte. A szomszéd épület volt az. a valamikori Szent György utcában. Ott járt polgáriba Anasztázia nővér, mígnem 16 évesen, 1934-ben úgy döntött, hogy maga is a szerzet tagja lesz. Miután itt nem voltak ferences missziós nővérek, elvitték jelöltnek Moldvába, Husiban töltött egy esztendőt. 1935-ben Bukarestbe helyezik, az ottani pápai nunciatúrán olaszul tanul. Szüksége is van erre, mert 1936 decembere a híres olasz Szűzanya kegyhelyen, Lorettóban találja. Itt is, mint minden ferences missziószárdában, iskolát és árvaházat tartanak fent a nővérek. 1939-ben itt Lorettóban tesz első fogadalmat Anasztázia nővér. Örök fogadalmat 1942-ben Páduában. Közben kirándul Becsbe, vizsgát tesz hímzésből. Évekig, mint a hímzés és az olasz nyelv tanára él a zárdái intézetben. 1950-ben Rómába kerül, s magyar létére az ottani zárda főnöknője lesz. Tizenegy nővér, 150 gyerek sorsát igazgatja. Elemi iskola és árvaház is tartozik a zárdához. 1956-ban meghal a bátyja — 39 évesen. Három hét alatt elvitte az agyhártyagyulladás. Idős szülei támasz nélkül maradnak. Édesapja 40 évig sofőr volt az Agrárbankban, de az akták elégtek, így nyugdíjat nem kap. Anasztázia nővér hazautazik, hogy szüleit kivigye magához Rómába. Végzetes lépés volt, nemcsak a szüleit nem engedik ki, de őt se engedik visz- sza Olaszországba. Nincs mit tenni, a szüleit el kell tartania, szedetne állást vállalni Marosvásárhelyen. Hiába van pedagógus diplomája és anyanyelvi szintű olasz tudása, nem engedik tanítani. Egy koraszülöttotthonban gondozónő. Nagyon rossz anyagi körülmények között élnek. A generálisanya pénzt, csomagot küld Olaszországból. Mindent visszaküldték a hatóságok. Próbál magánórákat adni egyetemistáknak olaszból, feljelentik, behívatják a szekusok, megfenyegetik. Még kántorizálni sem engedik. Egyedüli hasznos tevékenységként az Olaszországból küldött diafilmek szövegét fordítja a templomi hitoktatáshoz. Hamarosan megbetegszik. Hat évig hashártya tbc-ben szenved. 1962-ben leszázalékolják. Két éve összeköltöztek a világtalan Tímár Máriával. Őt gondozza, főz, mos, takarít. Kettejük közösségében lelt célt. Atányi László Egyházi-vallási kislexikon V. A Keleti Ortodox Egyház Tana, berendezkedései, kultusza mind sokkal komplikáltabbak, mint az őskereszténységé. Amit évszázadok hozzáadtak az eredeti kereszténységhez, azt a keleti egyház lényegének tekinti — írja Szimonidesz Lajos A világ vallásai-ban. Istentisztelete színdús és pompázó, templomai hatalmasak és gazdagon díszítettek, képekkel, arannyal, ezüsttel ékesítettek, papjai méltóságukat külsőleg, öltözetben és környezetükkel is kifejezésre juttató vezetők. A papok egyszer házasodhatnak, felszentelésük előtt (csak szűzzel), de püspök házasember nem lehet. A papság és a nép közt nincsenek dogmatikai választófalak, de tekintélyük istentiszteleti téren feltétlen. Ennek okai a pompás, titokzatos öltözék, a templom beosztása, ahol a híveknek fenntartott helytől egy képekkel gazdagon díszített fal, az ikonosztáz választja el az oltár területét — a nép csak az ikonosztáz rácsain át látja, amint a pap liturgikus teendőit végzi. A másik ok a szertartások jó része, amelyek a nyugati egyházak „szentségei” (keresztelés, úrvacsora, olajjal való megkenés) itt „misztériumok", s így a néphitben a keleti pap elsősorban nem lelkipásztor, hanem isteni csodatevő erők közvetítője. Szerzeteseiket nagyobb távolság választja el a tömegtől. A magasabb méltóságokat ők töltik be. Leghíresebb Athos. a Szent Hegy köztársasága, mely még a török uralom alatt (1430—1913) is bizonyos önkormányzattal rendelkezett. Öt nagy és 16 kisebb kolostorában híres könyvtárak, sok görög kézirat található. Búcsújárásoknak, csodatevő ereklyéknek és szentképeknek nagy a szerepe. Kultuszuk középpontjában a megváltás misztériuma áll. Legfőbb ünnepük a húsvét (az Ünnepek Ünnepe), utána a karácsony és a pünkösd következik. Böjtöknek is nagy a szerepe: 4x40 napos (szombat-vasárnap nem tartják) = 160 böjt + 100 ünnepnap van a keleti naptárban (a nyugati Gergely-naptárral ellentétben Julianusét használják). Rendes istentisztelete a „liturgia” gazdag keretbe ékelt úrvacsorái szertartás. Borba aprított kenyérből áll, és a híveknek kanállal osztják ki. A többi szertartások közt a legfontosabbak a misztériumok kiszolgáltatásai: Keresztelés = háromszori bemerítés, legkésőbb 40 nappal születés után. Kiegészíti (ugyanakkor) a myronnal való kenet (bérmálással, konfirmációval rokon): a gyermek egész testét bekenik vele. A szentelt olaj (euchelaion)-t gyakran veszik igénybe, (nem utolsó kenet), gyógyító ereje van, s évente egyszer mindenkit megkennek vele. Nagyszerdán készítik el. A görög katolikusok kiváltak az ortodox egyházból, és görög rítusukat, régi hagyományaikon alapuló szertartásaikat és szokásaikat megtartva, a római pápa fennhatóságát ismerik el, dogmatikailag római alapra helyezkednek. (Folytatjuk) Kovács Mária A református gyülekezet után most a katolikus közösség is templomot építtet Délegyházán. Kis R. Sándor dunavarsányi kerületi pap, aki képünkön a leendő' torony előtt áll, a tervek szerint jövőre már szentmisét tart az Isten házában Vimola Károly felvétele
