Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 12.. HÉTFŐ Olyan, mint egy ejtőernyő Gödöllői felkiáltójelek Ritka kukoricás Nagy Ottó, Útszéli Nagy Ottó, Erdőközepi Nagy Ottó, Elhagyatott tanyasi Nagy Ottó... Nem tévedés, lé­teznek olyanok, akik ily módon mutatkoznak be, s ettól a leg­többen furcsán néznek végig az illetőn. Akad azonban, aki hangos ovációban tör ki, és: „szervusz, én meg Búzatáblás X. Y. vagyok”. Ók a hőlégballonosok, s a név előtti jelző életük első földet érésének helyére vonatkozik. Örül Püspökszilágy önállóságának Ambrus Zoltán, a sakkszövetség főtitkára Short nagyobb bajkeverő, mint Kaszparov Ambrus Zoltán főtitkár (balról) és Molnár Dániel, a népszerű" rádióriporter, aki egy óra alatt lemondott a sakkszövetség el­nökségi tagságára szóló felkérésről A gödöllői Nagy Ottól azonban még több jelzővel is lehetne il­letni, a legtalálóbb talán a leve­gő királya lenne. Gondoljunk csak bele, 1200 felszállás vitor­lázórepülővel, 1500 ejtőernyős ugrás. 15 év hőlégballonozás. közben egy „csipet munka” a Légügyi Hatóságnál, mint bere­pülőpilóta és oktató. Egyébként a hőlégballono­zás kész csoda. Csoda, mert az első látásra mininek tűnő kosár­ban azért csak elfér a pilótán kí­vül 3-4 utas. Csoda, mert emele­tes ballonok is vannak, ahol az alsó két szinten 30-40 utas. a legfelsőn pedig a kapitány he­lyezkedik el. Csoda, mert Nagy Ottó és csapata szűk negyedóra alatt repülésre kész állapotba hozzák a kupolából és a kosár­ból álló repülőszerkezetet. Cso­da, mert az égen felkiáltójel­ként észlelhető ballon a földön, feltöltés közben egyre monu­mentálisabb látványt nyújt. Ezt úgy lehet elérni, hogy előbb az oldalára fektetett uta­zókosár négy sarkára erősítik a tartókötelet, majd a földön kite­rített ballonba egy nagy teljesít­ményű ventilátorral hideg leve­gőt fújnak. Ezt a propán-bután palackok által táplált gázégőfe­jekkel felmelegítik, s az egyre melegedő levegő hatására, an­nak emelőerejét kihasználva, talpra állítják a hőlégballont. A beszállásra nem sok idő marad, s az „elsőbálos” repü­lők nemsokára eldönthetik, ér­demes volt-e bekerülni a kosár­ba. Bár a kapitány, Nagy Ottó, aki a Magyaroszágon 15 évvel ezelőtt meghonosodott hőlég­ballonozás egyik alapító tagja, megnyugtató választ ad az ag­godalmasnak is felfogható kér­désre: — Veszélyes ez a fajta repülés'! — Ellenkezőleg. Nagyon is biztonságos, olyannyira, hogy 3000 méter magasságig ejtőer­nyőt sem érdemes magunkkal vinni, ugyanis a ballon tulaj­donságainál fogva, a megenge­dett terheléssel, mint ejtőernyő ereszkedne le. ha elromlana az égőfej. — Mi van akkor, ha jön egy madár, és csipegetni támad kedve a ballont? — Kizárt, hogy a levegőben a kupolát sérülés érje. Olyan speciális textíliából készül, hogy ha a példaként említett madár tréfás kedvében lenne, már az első próbálkozás után egyszerűen lepattanna róla a belső nyomás miatt. — Hogyan lehet irányítani a hőlégballont? — Különálló légrétegek van­nak, s mindegyikben más-más a szélirány. így egy szondás vizsgálattal meg tudjuk állapíta­ni, hogy a rétegekben merre fúj a szél, és abban a magasságban tartjuk a hőlégballont, amely irányba haladni akarunk. A víz­szintes mozgást tulajdonkép­pen csak ezzel a módszerrel le­het befolyásolni. A függőleges irányú haladást a gázégőfejjel szabályozzuk. Ha hosszabb ide­ig fújtatjuk a meleg levegőt a ballonba, akkor emelkedünk, ha rövidebb ideig, akkor süllye­dünk, vagy éppen leszállunk. — Ha a széljárás miatt nem tudják irányítani a hőlégbal­lont, és egy elhagyatott helyen érnek földet, akkoé hogyan jut­nak vissza a kiindulópontra? — A földi kísérőkocsi nélkül fel sem szállunk. Állandó rádió­kapcsolatot tartunk vele, így előbb-utóbb megtalálnak min­ket, bármennyire is kietlen ré­szen landolunk. — Mennyire költséges a sport oldaláról, és mennyire, ha csak utasként akar valaki hőlégballonozni? — Előbb nézzük a szórakoz­tatóbb oldalt. Magyarországon egy óra ballonozás a levegőben 4500—6000 forintba kerül. Külföldön ez az ár átlagosan 350 német márka körül forog. Versenyszerűen más a helyzet, hiszen egy komplett hőlégbal­lon a kiegészítő kísérőkocsi költségeit is figyelembe véve, akár hárommillió forintba is be­lekerül. — Milyen helyet foglal el a világon a magyar hőlégballon­sport? — A nálunk még fiatal sport­ág létjogosultságát bizonyítja a győri Molnár Csaba által elért Európa-bajnoki cím. Egyre több meghívást kapunk nagy nemzetközi versenyekre, példá­ul Franciaországba. Japánba vagy az Egyesült Államokba. Gödöllőn is mind több a fiatal tehetség, de miként a többi sportágat, így minket is az anyagiak kötnek béklyóba. Csodálatos fekvése van a 700 lakost számláló kisközségnek, Püspökszilágynak. Akik ott laknak, állítják, kisebbfajta ter­mészeti csoda, amit nap, mint nap megélhetnek. Ott nincs át­menőforgalom, csak az megy Püspökszilágy felé. aki oda is tart. Az őzek, a szarvasok, vagy éppen a vaddisznók is érezhetik ezt, hiszen az autó­val érkezőknek gyakran kell lassítaniuk, netán meg is állni­uk, hogy ne zavarják a megle­hetős nagy nyugalomban élő állatokat. Ebbe az átlagos magyaror­száginál jóval csendesebb fa­lucskába tér meg naponta a bu­dapesti zajból, füstből Ambrus Zoltán, a Magyar Sakk Szövet­ség főtitkára. Beszélgetésünk legelején elárulta, hogy 1985-től lakik itt, s ma már semmi pénzért nem költözne vissza a fővárosba. Annak is Mádl Ildikó anyuka lett, s ezért nem lesz ott Djakartá- ban nagyon örül, hogy a rendszer- váltást követő szabad helyi vá­lasztáson Püspökszilágy lakói a teljes önállóság mellett vok­soltak, mert — szerinte — így a rendelkezésre álló bármilyen szerény pénzösszeg is helyben marad, s nem vándorol Viác- hartyánba meg Kisnémedibe, amint ahogy az korábban me­netrendszerűen történt. Optimista — Korábban a Statisztikai Hi­vatal élvonalbeli sakkcsapatá­nál, a Statisztika PSC-nél, majd a Budapesti Sakk Szövet­ség főtitkáraként szereztem a sportágban szükséges szerve­zői-vezetői tapasztalatokat — summázott- Ambrus Zoltán. — Az országos szövetség főtitká­rává 1989 decemberében vá­lasztottak, majd két év múlva megerősítettek feladatköröm­ben, így 1995. december 31-éig én vagyok a magyar sakksport ügyeinek adminiszt­ratív felelőse. Megvallom, ko­ránt sem irigylésre méltó a helyzetem, hiszen feladataim rendkívül szerteágazóak, a munkavégzés lehetőségei pe­dig ugyancsak szerények. Ezért ha bármelyik nap föltűn­ne egy olyasvalaki, akire nyu­godt szívvel átruházhatnám a főtitkárságot, azonnal lemon­danék. Nem okozna hiúsági gondot a visszalépés, anyagi­lag pedig különösen nem olyan nagy bolt ez, mint sokan elképzelik. Egyelőre azonban nem kell tartani Ambrus távozásától. Annál is inkább nem, mivel ő valóban nagy ügybuzgalom­mal csinálja, amire vállalko­zott, s azt még rosszakarói sem mondhatják, hogy ered­ménytelenül. Optimista termé­szetű: a jót felnagyítja, a rosz- szat elfelejti... .— Megpróbálok mindenkit megérteni, s nem is eredmény­telenül. Úgy veszem észre, az embereknek nem elsősorban velem, a főtitkárral, hanem sokkal inkább egymással van gondjuk-bajuk-nézeteltérésük. Ami pedig a pénzügyi helyze­tünket illeti, hát ott is jókora türelemre, optimizmusra van szükségem, hiszen éves költ­ségvetésünk húszmilliós tételé­hez az OTSH szakmai, illetve működtetési hozzájárulásként mindössze négymilliót bizto­sít. A többit úgy házaljuk ösz- sze: Egyetlen, érdemi szponzo­runk a Szerencsejáték Rt., ahonnan éves szinten 3 milliót kapunk, negyedéves bontás­ban. Ezért az összegért mi na­gyon komoly reklámtevékeny­séget fejtünk ki a szövetség ál­tal szervezett versenyekkel pár­huzamosan, amivel a Szeren­csejáték Rt. eddig igen elége­dett volt. Versenydömping Ha már a versenyekről is szó esett, mindenképpen örvende­tes, hogy a szűkös lehetőségek közepette is milyen komoly, valóban minőségi versenyeket hoz folyamatosan tető alá a Magyar Sakk Szövetség. — A férfi saklcvilágbajnoki zónaversenyt, és a napokban befejeződött korosztályos, szombathelyi Európa-bajnok- ságot említhetem múlt időben, míg az országos korcsoportos egyéni bajnokságnak Hajdú­szoboszló és Budapest ad ott­hont, Gyulán pedig október­ben az Erkel Ferenc születésé­nek 200. évfordulójához kap­csolódó események sorában megrendezzük a nyílt bajnok­ságok mellett a felnőtt egyéni körmérkőzéses OB-kat is. Az utóbbi három és fél évben vala­mennyi műfajban sikerült meg­kapnunk a világversenyek szer­vezési jogát, míg korábban csak egy alkalommal lehet­tünk mi házigazdái a nők zóna­versenyének. Különösen az 1992 novemberi, felnőtt féifi- és női sakkcsapat Eb debrece­ni lebonyolításának örülök, mert ez a torna erősségében egészen közel került a sakko­limpiákéhoz. Azt meg tudomá­som szerint egyetlen ország sem mondhatja el magáról, hogy egy naptári éven belül si­került versenyasztalhoz ültet­nie az aktív férfi- és női világ­bajnokot, azaz az orosz Kasz- parovot és a kínai Xie-t. Márpe­dig erre Magyarországon há­rom hónapon belül sor került: 1992 szeptemberében (Xie, Budapest), illetve novemberé­ben (Kaszparov, Debrecen). Kaszparov neve óhatatlanul kínálja az újabb témát, hiszen az orosz színekben versenyző extraklasszis, a világbajnoki cím védője, és kihívója, az an­gol Short kivált a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) égisze alól, s annak keretein kívül kí­vánja megvívni a világbajnoki párosmeccset. A FIDE erre úgy reagált, hogy Kaszparovot és Shortot levette a hivatalos világranglistáról, s ezután a holland Timmant és az exvilág- bajnok orosz Karpovot kérte fel a világbajnoki párosmeccs megvívására. FIDE-vihar — A magyar szövetségnek alapvetően jó a kapcsolata a FIDE illetékeseivel. így ezért sem szólunk bele hivatalosan ebbe a huzavonába. Természe­ügyek meneteléről, s annyit meg is kockáztatok, hogy sze­rintem nem erőltették kellően a tisztes kompromisszum létre­jöttét. így — elsősorban Kasz- parov kiválása miatt — a FIDE-t egy olyan óriáshoz ha­sonlíthatnám, amely elvesztet­te az egyik szemét. Egyébként Campomanes elnök úr és kol­légái váltig állítják: ők igenis mindent megtettek Kaszparo- vék maradása érdekében. Ar­ról viszont csak halvány sejté­seik vannak, miszerint elsősor­ban nem is Kaszparov, hanem Short lenne a „hunyó”, azaz szponzorainak súgására ő eről­tette a FIDÉ-ből történt kilépé­süket. 1978-ban. Argentínában olimpiai bajnok férficsapatunk volt, amely két évvel később. Málta szigetén is csak a legmi­nimálisabb különbséggel ma­radt le az aranyéremről, azaz a duplázásról. 1988-ban és 1990-ben a nők kétszer is olim­piai bajnoki címmel térhettek haza, mégpedig Szalonikiból és Újvidékről. 1992-ben, Mani­lában viszont egyik nem sem tüntette ki magát; a jobb ered­mények elsősorban összeállítá­si bonyodalmak miatt marad­tak el. Most Biel — Nagyon úgy tűnik, 1994 a fordulat éve lesz, az ismét Sza- lonikiben esedékes ötkarikás játékokon a magyar férfi válo­gatottól egyértelmű előrelépés várható. Az abszolút legmaga­sabb Elő-pontszámmal rendel­kező Polgár Judit (2635), to­vábbá a rendkívüli dinamiku­sán fejlődő Al'mási Zoltán (2585) és Lékó Péter (2555) már biztos csapattagnak tűnik. Melléjük kell a szakvezetés­nek azt a három, megbízható nagymestert kiválasztani, akik stabil, ütőképes .hatosfogattá egészítik ki a fenti három fia­talt. Ami pedig a magyar sakk­sport változatlanul élő tervét, egy sakkolimpia megrendezé­sét illeti, erről sem mondha­tunk le. Azt azonban’ el kell is­mernem, hogy egy ilyen, mai árakon legalább 300 millióba kerülő vállalkozás tető alá ho­zása a remélt 1996 helyett leg­korábban 1998-ban lehet aktu­ális. Addig viszont még valóban nagyon sok víznek le kell foly­nia a Dunán. Rengeteg ese­mény, komoly erőpróba vár a sportág hazai legjobbjaira. Itt van például a július 15-én, a svájci Bielben kezdődő férfi sakkvilágbajnoki zónaközi döntő, ahol Polgár Judit és Portsich Lajos indul. Két nap­pal később Pozsonyban az ifjú­sági egyéni világbajnokságon kezdenek el ketyegni az órák; ott Lékó Péter (14 éves) és Al- mási Zoltán (18) képviseli a magyar színeket. Ugyancsak júliusban. 19-én a dániai Ye­nemben a 20 évesek világverse­nyén Izsák Gyula vesz részt, míg július utolsó napján, 31 -én Djakartában a női zóna­közi döntőn Csőke Adrienn raj­tol. Ezt a lehetőséget egyéb­ként kisbabája érkezése miatt Mádl Ildikó nemzetközi nagy­mesterünk lemondta. Jocha Károly Oláh György Perec-móres A francia atlétikai-válogatott egyik kiemelkedő tagja Ma- rie-Jose Perec, a 400 méteres női síkfutás olimpiai és világ- bajnoknője, Perec idén móresre tanította két nagy riváli­sát, legyőzte a jamaicai Merlene Ottev-t és az orosz Irina Privalovát is. Tette mindezt a 200 méteres távon, ami több volt. mint szenzáció. — Az a tervem, hogy a stuttgarti vb-n a 200 méteren in­dulok — mondja Perec. — A 400-on gyakorlatilag elértem a csúcsot, -hiszen arany érmet szereztem az ötkarikás játéko­kon, és vb-n is. Most új kihívásra, új távra van szükségem. — Nem vitás, nagy kockázatot vállalok, de hát rizikó nél­kül mit ér az élet? — fűzte hozzá a „gallkakasos” vágtázó­nő. Polgár Judit 17 éves korára az abszolút legmagasabb magyar Elő-pontszám (2635) tulajdonosa lett A szerző felvételei tesen véleményünk van az

Next

/
Thumbnails
Contents