Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10 / 159. szám
HITÉLET PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JULIUS 10., SZOMBAT A jó pásztor „Az Úr az én pásztorom... ”■— vallja Dávid a 23. zsoltárban. Az ókori keleten a nomád pásztorok élete nehéz, és éppen ezért megbecsült foglalkozás volt. A pásztor élete sokszor veszélybe került a támadó rablók és vadállatok miatt. A jó pásztor nemegyszer élete kockáztatásával védte meg a rábízott nyájat. Ezért használja ezt a kifejező' képet Dávid a zsoltárban, mert Jahve, az Úr, ószövetségi népe pásztora, aki gondot visel övéiről, kiválasztja a legjobb legelőt, éltető' vízhez juttatja a rábízottakat, hisz ismeri nyáját. A vándorút, melyen a juhok mennek, sokszor veszélyes, néha a halál árnyékának völgyén megy keresztül, de félelemre semmi ok, hisz a pásztor botjával védelmezi ókét. A pásztorbot fegyvernek számító eszköz volt a vadállatok és rablók ellen. Jahve az ellensége elől menekülő' nyájat vendégül látja templomában. A templom egyben menedékül is szolgált abban az időben, és a hálaáldozatok maradékaiból megvendégelték a szukölködó't. Az Újszövetség népének jó pásztora maga Jézus Krisztus, hisz ó' mondta: én vagyok a jó pásztor. Jézus ismeri és védelmezi övéit, a gyülekezetei, az egyházat, Igéjével vezérli az életúton, szükségeit beteljesíti. Nekünk olyan pásztorunk van, aki a Golgotán életét adta érettünk, hogy mi itt az időben emberi életet élhessünk, s az üdvösség részesei lehessünk. Thuróczy István református lelkész Majosháza Vágás csángó plébánosa Formálódó délegyházi közösség Épüljetek lelki házzá.. Lassan egy esztendeje annak, hogy felépült Délegyházán a református templom. Nagy esemény volt ez a település életében, hiszen korábban a helybéli gyülekezet tagjai csak a szomszédos Dunavarsányban kereshették fel az Úr házát. Hazai, nemzetközi egyházi szervezetek, alapítványok segítették a templomépítést. De adakoztak a délegyházi hívők is, vagy részt vettek a munkálatokban. A délegyházi református templom környékét is rendbe teszik a helybéli hívők Erdő'si Ágnes feltétele Román gyártmányú terepjárón száguldunk Varga János plébános úrral. Később belátom, hogy más járművel megközelíthetetlen a parókia. De előbb még megállunk a Székelykeresztúr— Székelyudvarhely közötti országút mentén, Bögöz község szélén. Itt épül az új katolikus templom. A faluban van egy ősi templom, 1440-ben épült, eredetileg Szent László • nevét viselte. A reformáció idején ezt megkapták a protestánsok, a falu nagy része ugyanis áttér. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a katolikusok száma, jelenleg 230 lélek. S számukra nincs Bögözön kultikus helyiség. A szentmise, esküvő, keresztelő magánháznál történik. Aztán a szomszédos kisközségek: Agyagfalva, Mogyorós, Mátisfalva hívei is árvák e tekintetben. így aztán tavaly Varga atya belevágott ebbe a testpusztító nagy feladatba, templomot épít Bögözön. Kiszállunk a terepjáróból. Már állnak a csupasz falak. A plébános úr lelkesen mutatja a még belülről fű-nőtte templomteret, a hitoktatásra szolgáló helyiséget, a papi szobát, a kórus és orgona helyét. Egyelőre elfogyott a pénz, a hívek pénztárcája is kimerült. Marad a csodavárás. A tetőszerkezet nagyon szükséges lenne a tél beállta előtt, de milliós költséget jelentene lejben. Aztán a vakolás, berendezés, harang, orgona, kereszt. Mikor zendülhet fel először az új templomban a bögöziek köny- nyes szavú hálaadó éneke?! A templom elnyúló domblábhoz épül. Egészen fel a csúcsig az övék a terület. Éppen kiadja egy Golgota méretét, szép keresztutat lehet majd ide építeni. Varga János még nem tervez a magasba. Még csak a templom előtti virágoskert, a fenyők karéja jelenik meg képzeletében. Most a hegynek kanyarodik a terepjáróval. Öt kilométer felfelé, míg Vágásra érünk. A falu neve a hajdani erdőirtásra utal. Út közben Béta falun megyünk keresztül, saját kis temploma van, ez is Varga tisztelendő úr fi- liája. Érdekes módon szinte csak emeletes házak vannak a faluban. Felül a szobák, alul főznek, végzik a szükséges munkákat. Nem valami új módi ez, ősi építkezési forma itt a hegyvidéken. Közben elhaladunk a szövetkezet egykori istállója mellet, éppen bontják. Varga atya nem győz hálálkodni, hogy ezt is megérthették, a gyűlöletes kolhoz széthullását. Felérünk a vágási templomhoz, a múlt század közepén épült, szépen rendben tartott istenháza, a szomszédos Székelydobóról is idejárnak a hívek. Hatalmas a parókia, káplán is szolgált itt valamikor. Most Varga atya egyedül lakja, bejár egy idős falusi asszony rendbe tenni a lakást, ennivalót készíteni a plébánosnak. Körben hatalmas kert, gyümölcsfákkal. Valamilyen kolostor is lehetett a parókián túl. Csak annyi maradt meg a hagyományból, hogy a rendház helyére vezető úton any- nyi kétszáznál is idősebb fa áll, ahány barát lakott a kolostorban valaha. Lenézünk a kopott iskolába is. Az egyiket még Maj- láth püspök építtette a századelőn. Az utóbb épült sem kevésbé kopott. Az iskolának nincs könyvtára. Most érkezett az atyához két karton doboz könyv, ez lesz a jövendő könyvtár alapja. Varga atyáról még annyit, hogy Moldovából, Lujzi-Ka- lagorból származik. Román iskolába járt, románul prédikált a papjuk, de ő megőrizte magyarságát, s eljött a székely testvérekhez. Átányi László Ez az idő egy közösség kiformálódásához még elég kevés. De az a fontos, hogy e folyamat már elkezdődhetett. Errők és a további teendőkről beszélgettünk Bóna Zoltánnal, a délegyházi és dunavarsányi református lelkipásztorral. — A gyülekezet emberi közösségének továbbépítése legalább olyan feladat, mint amilyen a templomé volt — mondotta. — A munkálatok gyümölcse abban összegezhető, hogy összerázódott a helybéli közösség, megismertem valamennyi református hívőt. A templom valósága nagy lehetőséget kínál. Olyan spirituális töltést ad a családi események alkalmával, amire korábban nem volt mód. Az esküvők, keresztelők, a temetéseket követő, vasárnapi istentisztelet mind-mind igen fontosak az emberek életében, akárcsak az emlékharangozások. Ehhez' társulnak még a templomi foglalkozások, a hitoktatás. A gyerekek az iskolában tanulnak ugyan hittant, de a templomban más a környezet, így nagyobb az élményjellege. Talán ennek köszönhető az, hogy többen bekapcsolódtak a hitoktatásba. Igaz, még nem vált szokássá, az, hogy vasárnap délelőtt szinte minden református hívő részt vegyen az istentiszteleten. Ez egyelőre nem is várható el. Új még a templom, a közösség. Ennek is ki A kereszténység csodálatos gyorsasággal terjedt a római birodalomban, majd megnyitotta kapuit a görög szellem beáramlása előtt, utána Közép- Európában, s a IX. században Észak-Európa népeinek megtérítéséhez fogott. Az ezredforduló körül érkeztek el Róma kell alakulnia, de hát van idő. Viszont az igen örvendetes, hogyha valamilyen találkozót szervezünk, legyen szó szeretetvendégségről, ökumenikus imahétről, vagy konfirmandus összejövetelről, mindig megtelik a templom, az imaterem. — Mekkora a délegyházi közösség létszáma? — Talán vagy hatszázan vannak a községben, bár ez az adat kissé elnagyolt. Minden generáció képviselteti magát, gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt. Ez egyben azt is jelenti, hogy mindenkinek tudunk nyújtani valamit. — Milyen gondokkal kell megbirkóznia a lelkésznek egy gyülekezet kialakításakor? — Délegyházán csak az jelent valamelyest több feladatot, hogy hiányzik a községben a lelkész állandó jelenléte. Azok a mindennapos, egy- szerrű találkozások, ahol megbeszélhetnénk apró-cseprő dolgokat. Az adott teendőkre érkezem, istentiszteletre, látogatásra. Emiatt is különös gondoskodást igényel a közösség. Az biztos, a falu méltóságának sokat jelentett az, hogy van temploma. A temetés így akkor kezdődik, amikor a toronyban megszólal a harang. S e hang a községből, a templomból hallatszik el a temetőig. Bár a legtöbben azt hiszik, a vallás magánügy, ezt sukövetei a csehekhez, lengyelekhez és magyarokhoz, a dél- szlávokat 863-tól, az oroszokat 987-től Bizáncból térítették meg. A keresztény eszmék virágkora — írja Helmuth von Glasenapp — a XI. és XIV. század közti időben következett be, ekkor egyeduralkodók gallta az elmúlt rendszer is. De ez nem igaz, e gondolat idegen a keresztény eszmétől, amely szerint a vallás a legszentebb közügy. Erre kell ráébrednie mindenkinek. Ahogy Péter apostol I. levele második bekezdésének 5. versében is megfogalmazódik: „ Ti magatok is, mint éló' kövek épüljetek lelki házzá..." Különösen időszerű napjainkban ez a tétel, amikor általános jelenség az elidegenedés, a befelé fordulás. Ha az emberek egy közösséghez tartoznak, nyitottabbakká is válnak. Be tudvoltak az egész nyugati világban s ekkor nyújtották legnagyszerűbb teljesítményeiket a társadalmi, művészeti és filozófiai élet valamennyi területén. Az államügyek szintén alá voltak rendelve a keresztény etika törvényének, befolyása még a hadviselésre is kiteijedt (keresztes háborúk). A hitvilág művészi kiteljesedését a gyönyörű katedrálisok- ban, a képzőművészetben, a költészetben (Dante Isteni színjáték) és a nagy gondolkodók műveiben, misztikusok írásaiban találta meg. De közben érett a római birodalom keleti és nyugati, földrajzilag, nemzetiségileg, nyelvi- és népkarakter szempontjából külön egységet alkotó része közti szakadás is. Keleten az egyház megmaradt a hagyományos alapon, inkább megtartva népies, decentralizált jellegét, míg nyugaton megindul a fejlődés a római püspök egyházi egyeduralma irányába. A konstantinápolyi ják fogadni egymás örömét, bánatát. Erre jó a templom, hiszen az üzenet mindig a közösséghez szól. Még hátra vannak egyes munkálatok, rendbe kell tennünk a templom környékét, jelenleg is tart a fűtési rendszer kialakítása. Most is szívesen segítenek ebben a helybéli hívek. Időközben folytatódott a katolikus templom építése. Ha az is elkészül, reményeink szerint lesz két szép templom a községben, s két összetartozó közösség, amely, ha kell, segíti egymást. J. Szabó Irén egyetemes pátriárka — bár 381-től Róma püspökével egyenlő rangú — csak 451-től emelkedik a többi pátriárka fölé. A Konstantinápolyban székelő császár a birodalom egyházi feje. A Szentháromság vitájában a Kelet többségében a Homoíusion híve volt és ez i betűn kívül most még egy szó, a „filioque” is szétválasztotta a két egyházat (Hiszek Szentlé- lekben, ki az Atyától és a Fiútól származik). Elvetik még a tisztítótűz tanát, Mária szeplőtelen fogantatását, a kovászta- lan kenyér (ostya) használatát, és így tovább. Az ellentétek növekszenek — a végleges szakadás 1054. július 16-án következik be, amikor IX. Leó pápának a pátriárkát kiátkozó iratát a Hagia Sofia oltárára leteszik. A kölcsönös eretnekké nyilvánítás után a két egyház különböző irányban fejlődik, számos szertartás- és szokásbeli különbséget fejleszt ki. (Folytatjuk) Kovács Mária Egyházi-vallási kislexikon IV.
