Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JULIUS 1., CSÜTÖRTÖK Expo-pályázatok szűkebb hazánkból Egy ötlet sem késett még el A világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények pályázatainak második beadási határideje május 15-e volt. Megyénkből tizenhét pályázat érkezett, amelyeket a közelmúltban bírált el a világkiállítási pályázati bizottság. Egy kivétellel valamennyit elfogadták. Kosa Csaba kilépett Kósa Csaba az MDF Országos Etikai Bizottságának tagja az alábbi közleményt juttatta el szerkesztőségünknek: Ezennel megismétlem tegnapi közlésemet. Az MDF Országos Etikai Bizottságának hétfői ülésén Zacsek Gyula kizárására így szavaztunk: öt igen, kettő nem, egy tartózkodás. Más javaslatra nem szavaztunk, tehát a tagsági jog felfüggesztésére sem. Zacsek Gyulát a Bizottság öt-kettő arányban, egy tartózkodással zárta ki az MDF-ből. Nem értem, hogy ezt miért nem lehetett így elmondani, legalább másodszor. Tekintettel a történtekre június 30-án az MDF Országos Etikai Bizottságából kiléptem. Ki legyen a rektor? A mai nappal lejárt a rektori megbízatásom, az új rektor kinevezése pedig egyeló're vá- at magára — jelentette be tegnap Mőcsényi Mihály a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem leköszönő rektora. Véleménye szerint utódlása azért nem történik meg zökkenőmentesen, mert a földművelésügyi tárca minisztere, Szabó János nem az egyetemi tanács által javasolt Karai János professzort kívánja a köztársasági elnöknél a rektori pozícióba felterjeszteni. Az előzményekről a szűkkö- rű sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a pályáztatás alapján két egyetemi tanár indult komoly eséllyel a cím elnyeréséért: az említett Karai profesz- szor és Deák Tibor egyetemi tanár. aki jelenleg vendégprofesz- szor az Egyesült Államokban. (Folytatás a 3. oldalon) A jelentkezés első szakaszán túljutott a többi között Józsa Lajos, Budakeszin élő szobrász ötlete, aki galériát, szoborkertet és alkotótábort kíván szervezni az expo rendezvényeként. Ugyanígy elfogadták a fótiak, százhalom- battaiak, pilisvörösváriak és pátyiak pályázatát. Ahogy Hoppál Zoltántól, a Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye Köz- társasági Megbízott Hivatala expo-biztosától megtudtuk, azok, akik az első megmérettetésen megfeleltek, — Elsősorban nem szakmai okai voltak annak, hogy az 1899. június 30-án átadott egykori K.u.K. (császári és királyi — a szerk.) 16. számú Helyőrségi Kórházat 1945-től nem tekintették a jelenlegi Honvédkórház töretlen elődjének — mondta ünnepi megnyitójában az intézmény igazgatója, Birkás János orvos vezérőrnagy. — Politikai okok miatt kórházunknak csaknem 50 esztendőn át egy meghamisított alaújabb, immár részletesebb pályázatot nyújtanak be, amelynek már azt is tartalmaznia kell, hogy az ötlet megvalósítását hogyan, miből és kikkel tervezik. Ezt követően már a szervezés munkálatai vannak hátra, persze akkor, ha a második fázisban is megfelelőnek bizonyul a pályázat. Az első fordulóban benyújtott munkákról július végén dönt a bizottság. Ekkor dől el az, hogy a Pest Megyei Atlétikai Szövetség Bécs—Budapest Szuper Mapítási időponttól kellett számítania létét. A négy évvel ezelőtt megindult belső politikai változás segítette hozzá intézményünket ahhoz, hogy ismét vallhassuk: kilencvennégy éves a Magyar Honvédség Központi Honvédkórháza. Für Lajos, miniszter az eredeti alapításról szóló dokumentum elfogadásával visszahelyezte a történelmi hűségnek megfelelő keretek közé kórházunkat. . Mint több szónok is hangsúraton rendezvénye része le- het-e az expo-programoknak. Akinek még vannak ötletei, az szeptember 15-e és október 15-e között nyújthatja be pályázatát. Hoppál Zoltán hangsúlyozta, hogy minden beadási időpont egyenértékű, nem élvez előnyt, aki korábban jelentkezett. A második „lépcső” pályázatait folyamatosan bírálják el. A kapcsolódó rendezvények alapvető célja, hogy általuk ne csak egyszeri esemény valósuljon meg, hanem azok beépüljenek a települések, térségek hosszú távú fejlesztési terveibe is. Továbbra is várja tehát a hivatal expo-biztosa a pályázatokat, ötleteket. lyozta: június 30. a jelenlévők számára többszörösen is ünnepnap. E napon vehették eleik használatba az egykori Helyőrségi Kórházat: 94 évvel ezelőtt; e napon hagyta el hazánkat az utolsó megszálló szovjet katona: 2 évvel ezelőtt, s e napon emlékezünk meg előzetesen Semmelweis Ignác születésének 175., pontosan július elsejei időpontjáról. A megemlékezők sorából is kiemelkedtek Radó György nyugállományú orvos vezérőrnagynak, a kórház 1953—’57 közötti igazgatójának szavai. Visszaidézte azokat a forradalmi napokat is, amikor nagy tömegben érkeztek a kórházba a sebesültek. (Folytatás a 3. oldalon) J. Sz. I. Kilencvennégy éves a Honvédkórház Történelmi hibaigazítás Szomorúan gondolok arra, hogy az elmúlt évtizedekben a katonaorvosok munkáját olykor — enyhén fogalmazva — nem becsülték meg kellőképpen — mondta Szendrei László a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára azon a tegnapi ünnepi ülésen, melyen — a tárca vezetőjének, Für Lajosnak a jóváhagyásával — megemlékeztek a Honvédkórház 1899-ben történt alapításának elismeréséről. Kosárba és rekeszbe is szedik a meggyet Csornádon a Fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet gyümölcsösében. Harminc forintért bárki gyűjtheti, veheti. Naponta szállítják teher- utókon is a gyümölcsöt a nagyatádi konzervgyárba. Hancsovszki János felvétele Balsai István: Másról döntöttek Az Alkotmánybíróság június 29-én nem a kormány által javasolt és az Országgyűlés 1993. február 16-i ülésén mintegy kétharmados aránynyal elfogadott, de még ki nem hirdetett: az 1956. októberi forradalom és szabadság- harc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szól törvénynyel összefüggő indítványról döntött. Ezt Balsai István igazságügyiminiszter hangsúlyozta a kedden kihirdetett alkotmánybírósági határozatokkal ' kapcsolatban tegnap adott nyilatkozatában. NOBELlendrukkerek Összmagyar értelmiségi betegségnek tűnik már-már a cinizmus. Kóros magyarságnak — mondaná Kemény Zsigmond, ha közlünk járhatna. Az erdélyi Pusztakamarás temetőjében nyugvó Kemény nem véletlenül kerül most a képbe. Kemény Zsigmond súlyos sírkövét, szellemi hagyatékával együtt az a Sütő András egyengette évekkel ezelőtt a helyére, akinek ürügyén most szólni szeretnénk. Nemrég az írószövetség, a magyar írásművészetet kép- vislendő, Sütő Andrást javasolta az idei Nobel-díj várományosainak a sorába — mindazért, amit az erdélyi író a magyar literatúra nyelvezetének a megújításáért, a Trianon után önálló szellemi életet élő Erdély magyarságának és kultúrájának a megmaradásáért tett. Drámában és regényben, és azon kívül. Mi sem természetesebb annál, hogy a Magyar írószövetség — a múlt tapasztalatain okulva, amidőn sem Illyést, sem Weörest nem voltak hajlandók elfogadni a svéd fővárosban — egyfajta „ta- másiáronos” diplomáciai fogást is érvényesített (és nagyon jól tett) akkor, amikor a Sütő alkotta életmű esetleges árnyalatlanságait a román diktatúra elleni (közelharcot vállaló író magatartásával próbálta kiegészíteni, árnyalni a javaslat megejtésekor. Kiegészíteni a vállalt művet a vállalt tettel. Erre elindult egyfajta suttogó ellenvetés, glosszázás, hogy a napokban már-már szervezett aláírásgyűjtésről halljunk — Sütő ellen, a döntést hozó írókollégák ellen. Úgy tűnik, az ellenzék — itt a politikai jószerint egybeesik az irodalmival — szellemi lejáratásunkra törekszik, a nagyvilág előtt zajló vádaskodások sora személyeken és pártokon mutat túl, és az egy nyelvben, egy kultúrában élő és alkotó közösség lábraállása, felmagasodása ellen szól. A magyarság ellen. Sütőt nem kötelező szeretni. Magam sem fogadok el mindent az Anyám könnyű álmot ígért című regénye megelőző Sütő-munkásságból vagy magatartásból — de az személyes vélemény. Akkor, amikor A MAGYAR IRODALOM — és általa a magyar nép hatalmas szellemi erőfeszítéseinek, a kommunista diktatúrák alóli kitörésének — elismertetéséről van szó a világ előtt, akkor nem a magánvélemények számítanak. Sütő ürügyén, Tőkés László ürügyén már sok mindent tud mirólunk a nagyvilág. Csupán azt nem, hogy összmagyar értelmiségi betegségben szenvedünk. Vajon mikor gyógyulunk már ki belőle! Bágyoni Szabó István A Semmelweis-ünnep számvetésre késztet A Rókus hű marad elődeihez Július elseje a magyar orvostársadalom számára minden évben a megemlékezés, az ünneplés és a tisztelgés napja: az anyák megmentője, a világhírű orvos, Semmelweis Ignác emléke előtt. Az idén 175 éve annak, hogy a tudós megszületett. A Szent Rókus Kórházban, ahol a neves orvos az antiszepti- kus kézmosás jelentőségével kapcsolatos felismerésének igazát bizonyította, fáradhatatlan küzdelmet folytatott azért, hogy tanait más évtizedekben és más országokban is elfogadják, ez a nap még jelentősebb, mint más kórházakban — mondta Lichtenberger György, a Szent Rókus Kórház igazgatója azon a beszélgetésen, melyen a szakma ünnepéről, a tudós ember máig ható ténykedéseiről, az egészségügyi intézmény jövőjéről esett szó. — A Szent Rókus Kórház orvosai nemcsak a Semmel- weis-évforduló napján gondolnak nagyhírű elődjükre, hanem az év szinte valamennyi munkanapján — folytatta az igazgató. — Hála Istennek, a tudós ember csodálatos szobra immár hosszú évek óta a Szent Rókus Kórház főbejárata előtti téren áll, s emlékezteti az itt dolgozókat és az itt gyógyulni vágyókat az orvosra. Semmelweis áldásos munkássága minden bizonnyal hatással volt a következő orvosgenerációk mentalitására, újat akarására is. Talán az ő példája volt az egyik leghatéko- nyab ösztönzője annak, hogy ezen intézményben orvostörténelmünk olyan kiemelkedő személyiségei dolgoztak, gyógyítottak és oktattak, akiknek nevét a teljesség igénye nélkül ugyan, de említeni illik. Ilyenek voltak többek között: Lumnitzer Sándor, Korányi Lajos és Korányi Frigyes, Fodor József, Nikán Lajos, Kre- kuska Géza, Hedry Endre, Entz Béla, Endesz Pongrác, Kubányi Endre, Lénárt Zoltán, Götze Árpád, Réty Aurél és sokan mások, akik közül többen, munkájuk elismeréseként, címzetes vagy nyilvános, rendes egyetemi tanári kinevezést kaptak. (Folytatás az 5. oldalon)