Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JÚNIUS 7., HÉTFŐ Nagyváradi nyilatkozat A püspöki palota sorsáról Draskovic: vádemelés / Uj orosz béketerv? A Magyarok Világszövetsége közreadta a Király- hágómelléki Református Egyház nyilatkozatát, melyet a június 5-i elnökségi ülésre kapott meg. Nagyváradi püspökségünk székháza a 30-as évek végén, a hívek önkéntes adományaiból épült. A kommunista rendszerváltozás idején a hátalom önkényes módon elkobozta egyházunktól, és a Román Kommunista Párt tulajdonába juttatta. Azóta egyház- kerületünk egy albérleti apartmanban kénytelen meghúzódni — tartalmazza a nyilatkozat, amely így folytatódik: — Az 1989-es fordulat után elkezdődött a harc az épület visszaszerzése érdekében. Pert indítottunk jogos tulajdonunkért. A kommunista visszarendeződés útjára lépett új hatalom rendre elgáncsolta jogos követelésünk érvényesülését. A vele összefonódott régi-új bírói hatalom nem adott helyt keresetünknek. Háromévi esélytelen küzdelem nyomán ügyünk Európa keleti részében erősödnie kell a stabilitásnak, nem szabad „köztes Európának” létrejönnie. Az egész térség számára hosz- szú távra szóló koncepciót kell kidolgozni, ennek a koncepciónak az összes érintett állam biztonsági igényét figyelembe kell vennie — jelentette ki szombaton a német védelmi miniszter Garmisch-Par- tenkirchenben a George Marshallról elnevezett kutatóközpont felavatásán. Az eseményen megjelent az ország Legfelső Törvényszéke elé került. A következő — sokadszori — tárgyalásra június 4-én került sor, Bukarestben. Március 31-én a román külügyminisztérium sajtóértekezletén Mircea Geoana szóvivő — elébe menve a várható törvényszéki határozatnak — kijelentette, hogy épületünk „sohasem állt a református egyház tulajdonában, hanem azt mindig is a román állam birtokolta”. Tudomásunkra jutott, hogy — többek között — Románia svájci és hollandiai nagykövetei, bizonyos dr. Ion M. Anghel és Nico- lae Iordache urak szintén a külügyminisztérium hamis előítélete értelmében vezetik félre állomáshelyeik politikai-egyházi közvéleményét. Legutóbbi amerikai útja alkalmával nem kisebb méltóság, mint az ország elnöke, Ion Iliescu nyilatkozott hamisan a romániai kisebbségek ingatlan-visszatérítési ügyeiről, köztük a mi Für Lajos magyar honvédelmi miniszter és Lőrincz Kálmán, a Magyar Honvédség parancsnoka. A meghívottak között volt Les As- pin amerikai és Pavel Gra- csov orosz védelmi miniszter is. A stratégiai tanulmányok garmisch-partenkir- cheni Európa-központjának célja, hogy elősegítse a szorosabb kapcsolattartást, a jobb megértést katonai területen az európai országok között. A bajorországi központ védelmi és biztonsági püspökségünk jogtalanul elidegenített székházának vonatkozásában. Történt mindez a legfelső törvényszéki tárgyalást közvetlenül megelőző időszakban, nyilvánvaló összhangban a nacionál-kom- munista hatalom és szélsőségesei kisebbség-, illetve magyarellenes propagandájával. A külügy és az elnöki hivatal vonatkozó megnyilatkozásait egyházkerületünk a bíráskodás befolyásolására irányuló politikai nyomásgyakorlás kétségbevonhatatlan eseteiként értékeli — szögezi le a dokumentum. A Királyhágó-melléki Református Egyház mint az 1989-es romániai forradalom — a temesvári események — cselekvő részese, követeli az önálló és pártatlan törvényesség tiszteletben tartását, elkobzott tulajdonának — nagyváradi püspöki palotájának — a jogszerű visszaszolgáltatását. kérdéseket kutat majd. Nevét George Marshallról, a néhai amerikai külügy- és védelmi miniszterről, a háború utáni Európa újjáépítésére vonatkozó koncepció „atyjáról” kapta. Az avatási ceremóniát követő fogadásokon alkalom nyílott arra, hogy Für Lajos „udvariasságinak” minősített rövid beszélgetést folytasson Les Aspin- nel, valamint román és albán kollégájával, Constantin Nicolae Spiroiuval és Safet Zhulalival. Fekete-tengeri flotta-vita Nem hoztak előrehaladást a fekete-tengeri flotta sorsáról folytatott orosz—ukrán külügyminiszteri tárgyalások. A Reuter jelentése szerint Andrej Kozirevnek'és Ana- tolij Zlenkónak nem sikerült megállapodni arról, hogy miként lehetne megosztani Oroszország és Ukrajna között a 300 hajóból álló flottát, illetve hogy Moszkva milyen feltételek mellett vehetné bérbe a hajóhad bázisát, Szevasztopol kikötőjét. Afrikai főpap lett a dékán Az egyház történetében először afrikai — fekete — főpapot választottak a bíborosi kollégium élére: az új dékán a 71 éves, be- nini származású Bernar- din Gantin. II. János Pál pápa jóváhagyta kijelölését. Az új dékánhelyettes Agostino Casaroli lett, aki VI. Pál pápa idején a Vatikán keleti politikáját irányította, II. János Pál mellett pedig az államtitkárság vezetőjeként működött 12 éven át. A pápát megválasztó bíborosi kollégium élén álló dékán inkább tiszteletbeli, mint érdemi tisztség, „első az egyenlők között” a fontos testületben. Az eddigi dékán, a brazil Angelo Rossi bíboros 80 éves elmúlt, s ezért le kellett köszönnie a tagságról. A 79 éves Casaroli bíboros a Vatikán külpolitikáját irányította hosszú évtizedekig, megvalósítva a nyitást Kelet-Európa felé a kommunista kormányzatok idején. Vitalij C„ ........ ............... ü gyminiszter-helyettessel, Borisz Jelcin elnök délszláv ügyekben illetékes személyes megbízottjával tárgyalt szombaton Moszkvában a horvát államfő. Franjo Tudjman útban Kínába állt meg rövid időre az orosz fővárosban. Az Interfax moszkvai hírügynökség jelentése szerint Csurkin a megbeszélésen jelezte: Oroszország újabb terven munkálkodik a boszniai helyzet rendezése érdekében, amelyet a május 22-én Washingtonban elfogadott önhatalmi akcióterv keretében dolgoz ki. Tudjman elnök az őt faggató újságíróknak elmondta: nagyra értékeli a boszniai helyzet rendezése érdekében kifejtett orosz erőfeszítéseket. A horvát elnök egyúttal sérelmezte, hogy hazáját is szankciókkal sújtják, pedig — mint állította — Bosznia-Hercegovinában nincsenek horvát csapatok. Csurkin Dobrica Cso- szics jugoszláv elnök menesztésével kapcsolatban annak a reményének adott hangot, hpgy ez semmilyen formában nem hat majd ki a szerb—horvát kapcsolatokra. A horvátországi szerbek „parlamentje” szombaton, hatórás vita után úgy határozott, hogy június 19-ére és 20-ára népszavazást ír ki a „boszniai szerb köztársasággal” való egyesülésről. A népszavazás — amelynek kimenetele megfigyelők szerint aligha lehet kétséges —- a jövendőbeli „Nagy-Szerbia” létrehozatalának első lépéseként Horvátország egy- harmadát és Bosznia-Hercegovina kétharmadát, azaz a szerbek kezében lévő területeket vonná öszsze egyseges aiiamma. A szerbek a jelek szerint maguk is biztosak a sikerben. Pénteki ötórás, zárt ajtók mögötti kihallgatása után vádat emeltek Vük Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője ellen az állam alkotmányos rendjének megdöntési szándéka, és egy rendőr megtámadása miatt. Ezt Draskovic ügyvédje közölte, hozzátéve: e vádpontok alapján akár 10-15 év börtönt is kiszabhatnak az ellenzéki vezetőre. Miután a tétlenség egyenlő lenne a bűnrészességgel, Magyarország támogatja ugyan a Biztonsági Tanács határozatát a boszniai védett övezetekről, de úgy véli, hogy az nem ad kielégítő válaszokat a kérdésekre, s nem foglalkozik a lényeggel: azzal, hogyan lehet visszafordítani az agressziót — hangoztatta felszólalásában Erdős André magyar nagykövet. Nem vi'ágos a döntésben, hogy az miként kapcsolódik a Vance—Ötvenféle béketervhez, hogyan lehet biztosítani, hogy az övezetek csak átmeneti szakaszt jelentsenek, amely után az elűzött lakosság visszatérhet eredeti lakóhelyére, hogyan garantálható, hogy a zónák felállításával ne tartósítsák, törvényesítsék az „etnikai tisztogatás” következményeit. Üdvözlendő, hogy a határozat megvitatása után annak szövegébe fontos, pozitív változások kerültek — jelentette ki a diplomata. Magyarország támogatja a határozatot, mivel az ismét megerősíti, hogy területek fegyveres elfoglalása elfogadhatatlan, s hogy a védett övezetek feállítása nem cél, hanem csak eszköz. (OS) Felavatták a Marshall-központot Stabilitást Kelet-Európábán! VÉLEMÉNY Ezekben a napokban Francesco Nit- tire gondolok. Ott sétál 1921 őszén az olasz tengerparton, haja ősz, rövidre nyírt; bajusz, sötét öltöny, nyakkendő. A férfi ötvenhárom esztendős, egy esztendeje még az olasz kormány miniszterelnöke. Egy és.négy ed esztendeje még a trianoni palotában ül, ott ül a győztesek oldalán és rábiccent a békeszerződésre, amelyet a gyászba öltözött magyar küldöttek sírva írnak alá. Ezekben a napokban, amikor bennünk, jó néhányunkban a szív és az ész csatája zajlik, Francesco Nittire gondolok. A két könyvre, amelyet az ezerkilencszázhúszas esztendők elején írt. Ezekre a sorokra gondolok, amelyeket 1921 kora őszén a tengerparton rótt a toll: „Immár minden ajakról eltűnt a mosoly, nincs egyéb rajtuk, mint gyűlölet, fenyegető- dzés és felindulás.” Az európai láthatárt kémlelve a tegnapi olasz miniszterelnök ellát a földrész minden zugába. Magyarországra is. Aki tizenegynéhány hónapja még aláírását tette a békeszerződés kíméletlen pontjai alá, oda meri írni könyve homlokára: „Nincs béke Európában.” Aki 1920. június negyedikén jóváhagyta Magyarország megtiprását, és tudomásul vette a zsákmány fölött osztozkodók mámorát, le meri írni, hogy Európában a magyarok a legnagyobb vesztesek. Fel meri, lelkiismeret-furdalástól gyötörve fel akarja sorolni a magyarok iszonyatos veszteségeit, ítéletet mer mondani a trianoni ítélet felett. Első könyvében — a Nincs béke Európában — ezt olvasom: „A magyaroknál a leghatalmasabb a nemzeti érzés.” Ezt: „Büszke, kitartó nemzet.” És ezt: „Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől, és ha közben meg is tévedt, ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.” Második könyvét — az Európa hanyatlását — így kezdi: „E könyvet fiamnak ajánlom, Vincenzo Nitti doktornak, aki ifjúi fővel önként vett részt Olaszország háborújában, vitézségért háromszor kapott kitüntetést... Es ajánlom mindazoknak, akik az én családomból, az én népemből és az én földemről ifjúságuk feláldozásával életüket adták nemcsak Olaszország boldogságáért és dicsőségéért, hanem egyben a béke diadaláért is, abban a hitben, hogy a népek szabadságáért küzdenek és halnak, azért az igazságért, amely egyformán mér győztesnek és legyőzöttnek.” Aki 1921 szeptemberében a tengerparton bolyong, egy szétvert, kettéválasztott Európát lát, a legyőzőnek gyötrését és megalázását látja. Magyarországot látja, ahol a gyermekhalandóság és a tuberkulózis szedi áldozatait, a kifosztott, szétszaggatott Magyarországot látja, amelytől a győztesek hárommilliárd aranymárka jóvátételt követelnek. Ennek az embernek fáj egyedül a nyugati féltekén, hogy nincs, és alighanem évtizedekig nem lesz béke Európában? Most, ezekben a napokban, amikor Francesco Nittire gondolok, felütöm a könyveit. Olvasom, hogy a Trianon utáni időkben az egyik nemzetközi tanácskozáson elnöklő Nittit megkérdezték az újságírók: „Mi a legszükségesebb a békéhez?” „Csak egyvalami szükséges — hangzott a felelet. — Európának mosolyognia kell.” 1990. június negyedikén írtam először Francesco Nittiről. Két nap múlva csengett a telefon. A budapesti olasz nagykövetség hívott. A budai várban a nagykövet, Francesco Nitti unokaöccse megszorította a kezemet: — Köszönöm, amit a nagybátyámról írt! — Köszönöm — mondtam —, amit az ön nagybátyja írt rólunk! (Kosa Csaba) Francesco Nitti a tengerparton
