Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1993. JUNIUS 5., SZOMBAT / Érzelmek és realitások A nehezen múló trianoni sokk Mint páresztendős kisgyerek is, jól emlékszem arra, hogy nagyszüleim és szüleim korosztályának milyen óriási megrázkódtatás volt a trianoni békediktátum, amelyet erkölcstelenség . szerződésnek nevezni. Azután már mint nagyobbacska fiú, csodálkozva hallottam, hogy még a Tanácsköztársaság is, amely sok nyomasztó emlékkel terhelte meg a társadalmat, katonai erővel próbálta meg jelezni, hogy a politikai boszorkány- konyhában főzött méreg ellen minden porcikájával tiltakozik. Közismert tény az is, hogy a Horthy-rendszer negyedszázada alatt a határrevízió gondolata állt előtérben lehetőleg békés úton, nem zárva ki azonban a fegyveres konfliktus lehetőségét sem. Az tény, hogy az ország területének kétharmadát elvették, főként azokat a területeket, amelyek értékesek voltak természeti kincseik miatt, és ötmillió magyar került kisebbségi sorba. Amikor ezt a kétségbevonhatatlan tényt a francia elnök ki merte mondani, volt is olyan felzúdulás a Monarchia utódállamaiban, ami párját ritkította. Mindez onnan jutott eszembe, hogy azv ukrán szerződésben lemondtunk a határrevízió gondolatáról, ami miatt néhány szélsőséges képviselő hazaárulást emlegetett. Erre csak azt kérdezem, egy tízmilliós nép mit tud tenni egy nála ötször nagyobb állammal szemben, amely a volt Szovjetunió atomfegyverkészletének jelentős részét birtokolja, és jelenleg inkább baráti, mint ellenséges hangot üt meg az e térségben nem éppen nagy népszerűségnek örvendő Magyar Köztársasággal szemben? A második világháború győzteseinek újabb békediktátuma megerősítette a trianoni igazságtalanságot. Azóta a Monarchia utódállamai azt követelik tőlünk, hogy ötpercenként jelentsük ki, meg vagyunk elégedve a határok jelenlegi vonalával. És amikor csupán a kulturális autonómia gondolatát felvetjük, már zeng a régi kisantant kórusa, hogy irredenták vagyunk és fenyegetjük őket. Bár mindegyik hadserege önmagában erősebb nálunk, mégis a mi fenyegetésünktől tartanak. Szerintem teljesen feleslegesen a propaganda nagydobját verik, hogy elvonják a pártatlan szemlélők figyelmét az elnyomott helyzetben levő magyar kisebbségről. Mint Trianon kárvallottjai rokonszenvvel és együttérzéssel hallgattam akár az ellenzék részéről, akár a kormánypárton belül elhangzott véleményeket, hogy központi problémánk a szomszéd országokban élő magyarság helyzete, de mélyen elszomorított, amikor túlfűtött érzelmektől vezettetve már egyáltalán nem parlamentáris stílusban támadták azokat, akik azt tették, amit józan észszel tenni lehetett. Van egy régi mondás, hogy jól politizálni csak a realitások és a pillanatnyi erőviszonyok figyelembevételével lehet, minden egyéb érzelmi alapon álló törekvés csak zsákutcába, még rosszabb esetben tragédiához vezet. Hadd emlékeztessek arra, milyen nagy port kavart fel Antall József, mikor 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát, és azóta is minden fórumorí ezt ismételgetik az utódállamok politikusai. Elnézést kérek, de a helyében inkább azt mondtam volna, hogy minden határainkon túl élő magyar sorsát a szívemen viselem. Persze nyilvánvalóan ebben is találtak volna kifogásolni valót. A trianoni sokk a magyar nép örök sokkja marad, hiszen sem katonai erőnk, sem diplomáciai támogatottságunk nem olyan mértékű, hogy a határokon változtatni lehessen, azt azonban a környező államoknak is meg kell érteniük, hogy a mindenkori magyar kormánynak fáradoznia kell a határon túli magyarok kisebbségi jogainak érdekében. Azoknak a vétlen magyaroknak az érdekében, akiknek joguk van ahhoz, hogy egyenrangú polgárokként él- héssenek azokban az országokban, ahová a világ vezető hatalmai besorolták őket. _ Tiszay Géza SPORT A Gondviselő tenyerén Nagyon egyszerű emberi foglalatosság: beszélni. Ha lényegtelen, miről. Hömpölyögtetni a mondatokat — nem nevezhető igeáradásnak. Amikor az ige megszólal: létezik; el kellene csöndesülni. S hallgatni: minő kifürkészhetetlenség az Isten. Nem tudjuk elviselni x csöndességet. A magáról suttogó csöndet. Isten csendjét. Mániákus karattyolók vagyunk. Pedig csak gondolnánk egyszer is ama Szent Ferencre, kinek s kihez az ég madarai... Rápillantanánk süke egyetlen mondatunkra: mennyire bicebóca! Mintha félnénk magunktól, ha megszólíttatunk: ki vagy? Meg se várjuk a megszólítást — ágadzanak bennünk meg- műveletlen igehalmazok. Összeilleszthetetlenek, idomtala- nok, esetlenek. Legalább, ha ledérek lennének! Megsimogatnának szavaikkal! Tudom én: sok kicsiségből (is) szövődik mindennapjaink tarka szövete. Apró létmozdulások töltik ki a ránkmagasuló Időt. S lehetnek mégis oly fönségesek, mintha lábunk elé futna a tenger. Sose felejtem gyerekkoromból a vacsoraasztalt. Hétköznapokon — földmívelő évszakokban — estére terelődött ösz- sze a család. Apám vitte a szót: mi mindennel szorgoskodott, s mit látott-hallott aznap, míg oda volt metszeni, kapálni, kaszálni, vagy — templomtornyot vakolni tekintetemelő magosban. Pergett előttük a film: hallottuk, ahogy a horolókapa el- harsantja a kukoricásban az aprófüvet, láttuk, amint rendről rendre dől a lucerna. De krimit megmosolyogtató feszültség pattogzott a tányérok fölött, mikor arról mesélt: az utolsó pillanatban kapta el a fémkosarat tartó kötelet. Harangozó apám a templom renoválásakor, mint afféle ezermester, besegített a kőművesnek, aki nem merte a harangmagas toronysarkokat megjavítani. Semmi pénzért. Egy csigán lógó-himbálózó kosárban ülve így aztán ő látott neki a munkának. Nem kötötte be magát. A lábát a falnak támasztva dolgozott. S egy véletlen, rossz mozdulat, s már bukott is ki a kosárból. Alatta majd’ tízemeletnyi mélység, aszfaltút. Anyám kétségbeesve, lélegzet-visszafojtva hallgatta a történetet. Mi, gyerekek, megszeppenve. S apám csak ennyit mondott summázatul: Az Isten házát fényesítettem, a Gondviselő tenyerén voltam. Ha nem figyel rá, már nem ő húzta volna meg a lélekharangot... Banos János Hunyadkürti visszatér Kuvaitba Testvérek és névrokonok Tízgólos legjobbak Szabadrúgás-nosztalgia Solymárhoz emberileg kötődik Kár lenne tagadni, a PEMU-Honvéd SE. azaz a Solymár NB I-es férfi kézilabda csapata, jóval a várakozás alatt szerepelt az 1992/93-as idényben. Az alig titkolt reményből, az első nyolc közé kerülésből nem lett semmi; Hunyadkürti János legénysége végül a 13. helyen végzett a tizenhatos mezőnyben, miután a 13—14. helyért vívott párosmeccset 2-1-re megnyerte a Várpalota ellenében. A Kuvaitba visszatérő, Solymárról távozó edzővel értékelő beszélgetést kezdeményzetem. — Menet közben már többször is szó esett róla, hogy — szerintem — apróságokon buktuk el a felsőházba, azaz a legjobb nyolc közé kerülést — hangsúlyozta ismét Hunyadkürti. — A bírókkal kapcsolatos véleményemet is fenntartom, miszerint számos esetben befolyásolták az eredményt, itt elsősorban a Békéscsabán játszott találkozóra gondolok, ahol elvesztettük a feljutás esélyeit. Persze, azután sem úgy mentek a dolgok, mint a karikapcsapás. Elég csak az Ózd elleni, felettébb kínos partit felhoznom, amelyen a 9. hely volt a tét, s a 3., a döntő ütközetet simán vesztettük el Solymáron. Mindezt előrebocsátva is hangsúlyozom, hogy ma is reális célkitűzésnek tartom az I—8. helyek egyikének megszerzését. Megemlíteném e hipotézis alátámasztására, hogy a Veszprém FOTEX SE például mindkétszer teljes erőbedobással játszott ellenünk, s így is csak három illetve két góllal (ez utóbbi különbség Veszprémben született!) tudtak nyerni ellenünk. Hunyadkürti hangsúlyozta azt is, hogy az idei lebonyolítási forma nem tükrözte a reális erőviszonyokat;- egy-két, valóban fontos meccs elvesztésével máris zuhanó- repülésbe lehetett kezdeni. — Az is az igazsághoz tartozik, hogy ezeken a „dupla vagy semmi" meccseken az edző felelőssége is megnő, s bizonyára én is követtem el olyan hibákat, amelyek belejátszottak a nem várt vereségek létrejöttébe. Bár rólam igazán nem mondhatja el senki, hogy játékosaimat túledzettem volna, mégis rendre sok sérültet kellett nélkülöznöm. Mindent összevetve Gá- vai nyújtotta a legtöbbet a csapatból. A kapus Nagy kevés meccsen volt gyenge, ugyanez mondható el Lakatos védekezéséről is. Béres kitűnő és csapnivaló teljesítményeket egyaránt produkált. Becskereki jó képességű játékos, akinek a jövőben is bizalomra van szüksége. Ha végül az Elektromoshoz kerül, s ezt megkapja, még kellemes meglepetéseket is okozhat. Amit viszont mindennél fontosabbnak tartok elmondani az az, hogy Solymáron a jóval szerényebb lehetőségek ellenére is, jobban éreztem magam, mint az Elektromosban. Emberileg ismételten nagyon közel került hozzám ez a társaság. Jocha Károly Megismétlődött a focitörténelem. Akárcsak az 1980/81 -es megyei bajnokságban — amikor utoljára játszott egymás ellen a Főt és a Ráckeve — most •is kétszer vette be a kaput a fóti Varga István. — Hű, micsoda két szabadrúgás-gólt ragasztottam a kapuba!— nosztalgiázott a lila-fehérek csatára. — Ez akkor történt, amikor a 18-as megyei mezőnyből többen is előreléptek az újra indított NB III-ba. Köztük volt a Ráckeve is. Házi statisztikánkból kikerestük az 1980/81-es évadot. Ráckevén 2-2-es döntetlen volt, Foton 2-0-ra nyertek a vendégek, akik most megisméJátsszunk együtt! A Down Alapítvány, valamint a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége kulturális és sporteseményekkel gazdagított napot rendez szombaton 9 órai kezdettel a Népstadionban és az Olimpiai csarnokban. A rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékos emberek teljes élet iránti igényére, és egy közvetlen találkozással alkalmat adjon az élet szépségeinek felismerésére. A .Játsszunk együtt!” elnevezésű sportnapra a belépés díjtalan. A rendezvény fővédnöke Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége. telték korábbi győzelmüket, igaz 3-2-re. Ezzel a hazai kisiklással szinte végleg megpecsételődött a fóti lila-fehérek sorsa, nem kerülhetik el a kiesést. Az együttes gyenge szereplése a hazai érdeklődésen, a tombolajegyek számában is megmutatkozik. Míg korábban 400-at is vettek a szelvényekből, legutóbb csak 100-at adtak el és sorsoltak ki a szünetben Foton. A helyiek nem számítottak vereségre, a vendégek viszont ki akarták köszörülni az elmúlt hetek csorbáit. — A korábbi hét fordulóban csak egyszer nyertünk, most már javítani kellett — mondotta Lőrincz László ráckevei intéző. Mint ismeretes, tavasztól a Ráckeve játszik a Szigetújfalu helyén. A Foton pályára lépett együttesben öt kévéi volt, köztük a Szanyó testvérek, Zoltán és Tibor. Két Szabó is játszik, Tibor és Károly, ők azonban csak névrokonok. Az edzői tisztet Elekes István tölti be, akinek testvére József az NB Ilias Monomái edzősködik. A felnőttek kisiklására némi gyógyírt jelenthet, hogy az elő- mérkőzésen a helyi fiatalok 5-1-re nyertek. Kiemelkedett Szalai teljesítménye, aki gólt is szerzett. Végül felmerül a kérdés: vajon mikor találkozik ismét egymással a két csapat, hiszen ősztől elválasztja őket az osztálykülönbség. (Reitter) Forte kontra Szirén Kézilabda eredmények. NB I/B, NŐK Váci Forte—Szirén SE 26-17 (13-9). Ld: Herédiné (10), Stefa- nidesz (6). NB II. NŐK Északnyugati csoport: pemü SE—Honvéd Queen Láng 23-17, Terra Vác—Ácsi Kinizsi 23-16, Pilisszentiván—Tatai HAC 32-22, Gyömrő—Kelenföldi Goldberger 21-19. , NB II. FÉRFIAK Északnyugati csoport: Gyömrő—Győri Vertikal 17-17, Vác— Tarján 34-22, Vác—Soproni Fésűs 32-17, Gyömrő—Kisbér 18-16. A megyei bajnokság rájátszásában a nőknél és a férfiaknál még nyílt az elsőség sorsa. A forduló legjobb dobói: Rácz (Nagymaros), valamint Kupi (Martonvá- sár) 10-10 góllal. Kosarat kaptak A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) újból megerősítette, hogy Jugoszlávia férfi csapata nem indulhat a június 22.—július 4. között Németországban sorra kerülő 16-os Európa-bajnoki döntőben, így a jelenleg is Wroclawban zajló pótselejtezőből az ötödik helyezett is bekerül (a D-csoportba, Jugoszlávia helyére) a fináléba. Wroclawban egyébként a csoportmérkőzések után kialakult a legjobb nyolc mezőnye, amelyben óriási meglepetésre nem szerepel az olimpiai bronzérmes litván válogatott. Férfiak Az 1-4. helyért: Szigetszent- miklós—Nagymaros 20-11 (12-4). Ld: Wágner (5), ill. Kiss J. Scheffer (3-3). Nagymaros— Szigetszentmiklós 18-27 (8-12). Ld: Rácz (10), ill. Varga I. (8). Dabas—Szentendre 27-16 (16-10). Ld: Mária (8), ill. Bakonyi, Fodor, Kántor (4-4). A sorrend négy mérkőzés után: 1. Szigetszentmiklós 6, 2. Dabas 4, 3. Szentendre 4. 4. Nagymaros 2 ponttal. Az 5. helyért: Albertirsa—Mogyoród 24-22. A 7. helyért: Abony—Tuta 30-25, Túra— Abony 20-20. A 9. helyért: a Tököl II—Erdőkertes mérkőzést a vendégek lemondták, így a Tököl II. a kilencedik. A 11. helyért: GEAC—Kocsér 26-24. A 13“. helyért: Dabas öregfiúk—Vecsés 24-27. A 15. helyért: Maglód— Domony II. 15-25. Ifjúságiak. Az 1—4. helyért: Erdőkertes—Szigetszentmiklós 22- 21, Mogyoród—Cegléd 23- 17, Cegléd—Mogyoród 18-16. Az állás: 1. Szigetszentmiklós 5, 2. Mogyoród 4, 3. Erdőkertes 4, 4. Cegléd 3. Nők Az 1—4. helyért: Terra-Vác H.—Tápiószele 17-26 (8-11). Ld: Fe- rencsik (7), ill. Patai, Szegedi (15-5). Érd—Isaszeg 18-17. Az állás: 1. Sansz Tápiószele 6, 2. Isaszeg 6, 3. Érd 4, 4. Terra Vác II. pont nélkül. A 7. helyért: Martonvásár—Maglód 33-13. A 9. helyért: Túra—Tököl II. 13-26. Ifjúságiak: Verőce— Martonvásár 14-24. Berthóty Attila
