Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-04 / 128. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. JUNIUS 4.. PENTER Beszélgetés Zacsek Gyula országgyűlési képviselővel Még a frakció tagja vagyok A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója június 1-jei ülésén titkos szavazással kizárta soraiból Csurka István, Zacsek Gyula, Király B. Izabella, Balás István, Elek István és Debreczeni József képviselőket. Zacsek Gyulát, az MDF elnökségi tagját a döntés indokairól és körülményeiről kérdeztük. Az MDF Megyei Választmánya elnöke szerint Az országos gyűlés összehívása veszélyes lenne Hogyan vélekedik az MDF-en belüli fejleményekről a párt Pest Megyei Választmánya, szükségesnek tartják-e rendkívüli országos gyűlés összehívását? Milyen álláspontot képviselnek a hétvégi MDF Országos Választmány ülésén a megye képviselői? — kérdeztük dr. Hoppál Endrét, a megyei választmány elnökét. — A testület május 26-án ülé— Ami kedd éjszaka történt, voltaképpen „koncepción kívüli” per volt. Az eredeti koncepcióban ugyanis csak Csutka István és én voltunk benne, aztán belekerült Balás István és Király B. Izabella, és teljesen szabadon választotta^ egy ügyrendi javaslat alapján a frakció a listára szavazta a két bajkeverőt is. Erre, úgy látszik, nem volt felkészülve a forgatókönyv írója, így ez a két liberális-álliberá- lis gyakorlatilag saját csapdájába esett, nem beszélve Kulin Ferencről, aki bevallottan maga volt a fő „rábeszélő” és forgatókönyvíró, aki a frakcióülés végén bejelentette, hogy eszmetársait nem kívánja cserbenhagyni, felelősséget érez amiatt, hogy a dolgok így alakultak, és azonnali hatállyal lemondott frakcióelnökségi tagságáról. — Zacsek Gyula miért volt benne a forgatókönyvben, és a többiek miért nem? — Azt hiszem, hogy ezt elsősorban a „szerzőktől” kellene megtudni. Az ülésen Csurka Istvánnal szemben rengeteg, a korábbi háromnegyed évben elhangzott, kellően „megalapozott” alaptalan vádat hoztak fel. Ezek mindmind a múlt év augusztus 20-án megjelent tanulmányán alapszanak. Arról gyorsan megfeledkeztek, hogy Debreczeni József ezzel a cikkel és Csurka Istvánnal szemben mit követett el. Ugyanakkor sem Balás Istvánnal, sem Király B. Izabellával szemben semmiféle vád nem hangzott el, úgy ahogy mondom: egyetlen egy sem! Senki nem foglalkozott azzal, hogy netán az ő kizárásukat is meg kellene indokolni, avagy indokoltatni. Amikor aztán szavazni kellett, a listán szereplők közül mindenki kihúzatta, akit nem kívánt kizárni, egyébként együttesen szavaztak a listáról. Ami engem illet, velem szemben egyetlen vád fogalmazódott meg, az, hogy megírtam a Soros-cikket. — Ezek alapján te lehet vonni a következtetést, hogy MDF-es képviselők ne publikáljanak? — Ebből a szempontból Király B. Izabella abszolút kakukktojás, hiszen míg Balásra ráfogható, hogy együtt kezdeményeztük — egy parlamenti interpelláción keresztül — a Soros György elleni vizsgálatot, addig ellene még olyan vád sem állapítható meg. Nyugodtan kijelenthetem, akár Csurka István és Balás István képviselőtársaim nevében is, hogy a magyar kormány „So- ros”-politikája és a mi. Sorossal kapcsolatos tevékenységünk itt nagyon „Soros” ösz- szefüggésben vannak egymással. — Megelőzte-e a végső döntést valamiféle vita, vagy minden simán ment? — Vita egyáltalán nem volt, gyakorlatilag felkent előadók előadássorozata zajlott. Vitapartnerként egyikünk sem kívánt ebben részt venni, mert semmilyen vád nem volt megfogalmazva ellenünk. Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy annyira koncentráltak a forgatókönyvre, hogy már olyan kis apróságokra sem figyeltek, mint például az ülés elején szokásos napirend megszavaztatása. Magam nagyon fontosnak tartom a demokrácia megélésben, gyakorlatában azt, hogy ne csak a tartalomra, hanem a formára, a külsőségekre is odafigyeljünk, mert általában a külsőségeken keresztül lehet a tartalmat megítélni. — S most, a kizárás után hogyan tovább, hiszen Ön ráadásul tagja az MDF elnökségének is? — Magam, 24 órával az ülés után még mindig, mint a frakció tagja nyilatkozom, mert senki nem állíthatja, hogy én a feltett kérdésre válaszoltam volna, s azt mondtam volna, hogy elfogadom a döntést és önként lemondok, vagy nem fogadom el és nem mondok le. Tehát semmiféle választ nem adtam, hanem egy kérdést tettem föl Kónya Imrének: Azoknak, akik nincsenek jelen — és engem legfőképp Debreczeni és Elek ügye érdekelt — mennyi idejük van arra, hogy erre a kérdésre választ adjanak? Hiszen az is elképzelhető lett volna, hogy mi négyen válaszolunk, és Élekék meg mondjuk csak egy év múlva válaszolnak... Ugyanis semmiféle pressziót nem gyakorolhattak volna rájuk, hogy a frakció döntése alapján ők 24 órán belül, vagy két napon belül, vagy akár azonnal válaszoljanak. Miután erre a kérdésemre nem kaptam választ, ily módon én nem nyilatkoztam, tehát jelenleg még az MDF frakciójának a tagja vagyok. — A frakcióülést követően a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoport tagjai megbeszélést folytattak. Miről esett itt szó?-—A • frakcióülésen Antal! József megemlítette, hogy ebben a csoportban is vannak III/III-asok, annak ellenére, hogy a csoport alakulásakor mindenki kijelentette, hogy sem az MSZMP-nek nem volt tagja, és nem szerepel a III/ Ill-asok listáján sem. Ily módon olyasmivel vádolta meg Antall a 29 képviselőt, amely vád ezek után kötelezni fogja őt arra, hogy bizonyítson. Addig, amíg ez meg nem történik vádnak tekintjük az állítást Mocsonoky Gábor sezett. Éppen a hétvégi országos választmányra próbáltunk felkészülni: egységes véleményt azonban nem tudtunk kialakítani, ezért nem adtunk ki állásfoglalást, miként tették azt a többiek. Ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen 44-fős megyei választmányunk összetételét tekintve „leképezi” az országos felállást. Benne van Katona Tamás, Kulin Ferenc, Kónya Imre, Bogárát Zoltán, de Király B. Izabella és Réti Miklós vagy Roszik Gábor is, hogy csak néhányukat említsem. A nálunk lezajló viták rendszerint országos szinten is azonnal megjelennek. Május végén tagjaink egyöntetűen az egység megőrzését szerették volna, noha véleményük széles skálán mozgott. Akkor többen felvetették, hogy ennek az ügynek semmiképpen sem szabad úgy lezárulnia, hogy az a liberális szárny győzelmének legyen tekinthető. A választmány megfogalmazta azt az elvárását, hogy ne legyenek kizárások, hanem egyeztetések után Csurkáéknak fel kell kínálni a kiválás lehetőségét. '—Az események másképp alakultak... — Igen, a mi szándékunk pedig ma már a vágyálmok körébe tartozik. Bármilyen furcsa, én mégis úgy vélem, hogy a helyzet a nyugalom és a stabilitás irányába mutat, mert a tagságnak erre mutatkozik igénye. A frakcióból való kizárásokat a tagság tudomásul veszi, Csurka pedig nyilván eljut odáig, hogy levonva a konzekvenciát, kiválik, de támogatja az MDF-et és a koalíciót. Túl vagyunk bizonyos dolgokon: azok után az országos gyűlés ösz- szehívása egyenesen életveszélyes lenne. Ott felvetődhetnének például a vagyonmegosztásra vonatkozó kérdések. Ebben Antall József álláspontja egyértelmű: alig hiszem, hogy Csurka István megváltozna: azaz folytatódnának a fölösleges szócsaták, elmélyülne a vita. Alapszabályunk szerint egyébként is 60 nap kell az előkészítéshez, miköközben a helyzet óránként változik. Két nappal ezelőtt még én sem nyilatkoztam volna, ám az ismert döntések keresztülhúztak minden számítást. Most csak akkor lenne értelme egy országos gyűlésnek, ha Antall Józsefnek lenne reális alternatívája, ha jelentkezett volna valaki a nagy egyéniségek — például Für Lajos, Lezsák Sándor — közül. Erről azonban nincs szó. — Tapasztalatai szerint kit támogat a tagság? — Semmiképpen sem szeretné vállalni Csurka István kizárását, az a lelkűnknek, eszünknek is ártana, ezért lenne jobb a békés kiválás. A kiválás, nem pedig válás, ahová ketten ketlenek. Úgy vélem, látom: a tagság egyhar- mada támogatja Csurkát. Egy vagy két szervezetünk jelezte a nyolcvankettőből, hogy követik Csurkát a Magyar Úton, amennyiben úgy alakulnak a dolgok. Sok függhet az érzelmektől: ha kizárják a pártból, többen szimpatizálnak vele. (tóth) Megalakul a liberális frakció? Egyenlőre csak ketten vannak... Feltehetően az elkövetkező napokban, illetve hetekben összeállhat az a csapat — ez legalább tíz főt jelent —, amelyikkel a napokban az MDF parlamenti frakcióból kivált két képviselő, Debreczeni József és Elek István létrehozhatja új képviselői csoportját, a liberális frakciót — válaszolta kérdésünkre Kulin Ferenc Pest megyei képviselő, a frakció elnökségének tagja. — Nagyon örvendetes fejleménynek tartom azt, hogy a jelenlegi parlamenti helyzet alapján feltételezhető egy liberális frakció megalakulása. Természetesen jobban örültem volna, ha a két képviselő, Debreczeni József és Elek István bennt maradnak az MDF parlamenti csoportjában. Ugyanakkor ez az út, amelyen ők elindultak nem túlbecsülve, de feltétlenül pozitív példamutató is lehet: azzal elsősorban, hogy ők immár az MDF parlamenti frakcióján kívülről támogatják a kormány politikáját, azaz erősítik a kabinet mellett voksolókat. Emellett a kizárás ténye már önmagában is kikristályosodási pontot jelez a parlamenten belül: lehetőséget teremt arra, hogy a jelenlegi frakción belül többen is csatlakozzanak Debreczenihez és Elekhez. — Tettek-e már mások is efféle „szándék- nyilatkozatot? — Még nagyon friss a kizárás ügye, így csak az elkövetkező napokban, hetekben várható, hogy feláll az a legalább tíz főnyi csoport, amelyik önálló frakcióként jegyeztetheti be magát a Tisztelt Házba. — Hol lesz a helye az új frakciónak? — Ez elsősorban technikai kérdés. De mindenképpen rosszindulatú az a beállítás, melyben az MDF padsorait egy kacskaringós vonallal három részre osztotta a minapi Egyenlegtudósítás. Itt és most nem pártszakadásról van szó! A tudósítás pedig ezt sugallta. Mindössze két képviselő kiválásáról, illetve a közeljövőben néhány, tíz-tizenkét társuk csatlakozásáról lehet beszélni. Ez pedig ellentétben a TV 2-n látott elnagyolt törésvonallal, csak egy kis töredékét érinti a százhatvan fős MDF parlamenti képviselőcsoportnak.- mé VÉLEMÉNY Mitől boldog a nemzet? Még a télen hangzott el a tévében a következő kijelentés: „Boldog az a nemzet, amelyiknek vállalható történelme van.” Azonnal fölkaptam a fejem, mert e mondat magában hordozza azt a véleményt is, hogy a mi történelmünk nem ilyen. Vagyis nem vállalható. Pedig valójában nincs vállalható és nem vállalható történelem. A történelem olyan, mint a vagyon vagy az adósság. Eleink halmozzák föl, de mi vesszük hasznát, vagy szenvedjük kárát. Tisztességes utódok okosan élnek az örökül kapott javakkal, illetve igyekeznek rendesen visz- szafizetni a kölcsönt. A történelmet emberek csinálják. Olyan isJ Jó és rossz váltakozik benne, egyszer a sikerből, máskor a kudarcból van több. Aztán sok függ a földrajzi helyzettől meg a körülményeitől is. Amit ma mi, illetve a politikusok csinálunk-csinálnak, holnap már történelem lesz. Tehát a ma történelméért mi vagyunk felelősek. Abban egyet is értünk, hogy igen, a miniszterelnök, a pártvezér, a képviselő, a közéleti ember. De hogyan lehetek felelős én, a kisember, a nemzet egy tízmilliomod része? Úgy, hogy az én meg a te, meg az ő felelőssége összeadódik, s ha például 1994-ben ötmillió ember a Munkáspárttá retusált MSZMP-re szavaz, akkor az ötmillió egyes szavazat meghatározó erővé összegződik, s visszatér a múlt. Demokráciában tehát minden szavazópolgár felelős azért, ami az országban történik. Akkor is, ha nem csinál semmit, azaz még szavazni sem megy el. Miként tette ama passzív 60 százalék, amely negligálta a tb-választásokat. Mert a passzivitásával döntő szerephez juttatta azt a szakszervezeti szövetséget (az MSZOSZ-t), amely negyven évig asszisztált az országot tönkretevő, eladósító kommunista pártnak (a mindenkori főtitkár tagja volt a párt Politikai Bizottságának!), s túlmunkába, munkaversenybe, kommunista szombatokba hajszolta a magyar népet. A vállalható történelem tehát badarság, hisz a régmúltról nem tehetünk, a közelmúltban meg tévedhettünk. S ennek veszélye a jövőben is fennáll. Minden nép történelmében vannak pozitív és negatív események, korszakok, és nem lehet csak a jóval azonosulni. Vajon olyan büszkék lehetnek a spanyolok Amerika őslakosságának kiirtásáért, az Egyesült Államok népei a XIX. századi rabszolgatartásért, a németek a Holocaustért vagy a gyarmatosító nációk a meghódított országok és népek kiszipolyozásáért? A ma élő ember számára azonban az a fontos, hogy ma mit tesznek az egyes államok. Ez érvényes ránk is! Mitől boldog hát egy nemzet? Attól, hogy teljesíti feladatát. Hogy tevékenyen részt vesz az ország gazdasági, kulturális és politikai életében egyaránt. Mert ettől lesz bizonyos a kenyere, ettől lesz biztos és egyre szebb, egyre tartalmasabb az élete, s ettől érezheti magát biztonságban, mert nem mások döntenek róla, nem idegen erők határozzák meg a jövőjét. Ehhez a gazdaságban folyamatosan és rendesen végzett munka, kulturális téren tanulás, szakmai, technikai felzárkózás, a politikában pedig aktív részvétet, vagy a hivatásos politikusok folyamatos ellenőrzése szükségeltetik. Semmit sem szabad másokra hagyni, csak akkor, ha bizonyosak vagyunk afelől, hogy más jobban, nagyobb felelősséggel tudja elvégezni azt a tennivalót. Könnyen lehet persze, hogy nem találunk olyan szervezetet a politikai térségeken, amellyel azonosulni tudnánk. Gondoljunk azonban két dologra: 1. mi is itt éltünk, tehát mi is magunkban hordozzuk a kommunista kurzus minden negatív hatását, tehát könnyen tévedhetünk valaminek a megítélésében; 2. azok, akik az egyes demokratikus pártokban tevékenykednek, azok sem mentesek a múlt negatív következményeitől. És akkor még nem is szóltunk egy harmadik problémáról. Arról, hogy ha egy marxista—leninista—ateista párt cégtábláját átfestik demokratikus szocialistára, de tagsága, sőt vezetősége is a régi emberekből kerül ki, attól még nem válik nyugati értelemben vett szociáldemokratává. Ha nincs minden igényünket kielégítő politikai szervezet, párt a mezőnyben, akkor válasszuk azt, amelynek a programja legjobban megközelíti a mi ideáinkat, s amelynek vezetői nem köpönyegforgató „demokraták”, hanem tiszta múltú politikusok. Minél többen állunk az ilyen párt és az ilyen politikusok mögé. annál jobban tudjuk segíteni őket a következetes, egyre javuló munkában. Mert minél nagyobb egy párt támogatottsága, annál nyugodtabban tevékenykedhet. Végül: Csak boldog nemzet fiai lehetnek boldogok. Sikeres, gazdag egyénileg is lehet bárki. A pénz azonban nem tudja pótolni az otthon melegét. A csak gazdag ország nem okvetlen megelégedett, de egy boldog nemzet bizonyára gazdag is, mert a kiegyensúlyozott életnél nincs nagyobb kincs. A kiegyensúlyozottság alapja pedig a. felelős élet! (Török Bálint)
