Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JUNIUS 30.. SZERDA A mindenkori hadi út Diósdon át vezetett * „Felvirágozott” falu a főváros határán Ott, ahol a budai hegyek utolsó lankái nyújtóznak, terül el az alig több mint három és félezres lélekszámú település: Diósd. Ha észak felé pillantunk, alig kóhajításnyira már a főváros tárja felénk képzeletbeli kapuit, míg hátunk mögött a Mezó'föidet tudhatjuk. A kis községet az évszázadok folyamán három vármegye is birtokolta: Pilis, Pest illetve Fejér megye. Volt úgy, hogy a falu szó szerint megszűnt létezni... Ahhoz, hogy megértsük jelenét, érdemes visszalapozni a történelemben. A főtér a katolikus templommal és a nemrég rendbe hozott Nepomuki Szent János-szoborral Hány esztendős a település? Mióta él ember ezen a tájon? Erre lehetetlen válaszolni. A régészek kiderítették, hogy már az újkőkor embere taposta ezeket a buckákat; az avarkori népvándorlás nomádjai is megvetették itt a lábukat; a rómaiak Pannónia provinciához csatolták. Egyes források szerint a honalapításkor is létezett. A falu névadója és a korabeli birtokosa a Diódy nemzetség. A XVI. századi törökvész Diósd pusztulását okozta. Lehetséges, hogy Szulejmán bu- gyogós hada már a mohácsi vész után földig rombolta a települést, de 1541-ben, Buda elfoglalásakor biztosan el kellett pusztulnia. Az 1546-os török okmányok már csak lakatlan pusztának Három nemzedék említik. A hódoltság megszűnése magában hordozta az újjáéledést. Az első telepesek szer- bek voltak, de később a lakosság túlnyomó része Németországból, főként bajor vidékről származott ide. Megyét váltott Diósd földrajzi sajátossága, hogy a mindenkori hadi út mentén fekszik. Ez a történelmi fordulópontok idején minden alkalommal rányomta a falura a bélyegét. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a felnőtt férfilakosság 25 százaléka jelentkezett a nemzetőrségbe. Az I. világháborúban százötvenen vonultak be katonának és harminchármán haltak hősi halált. A II. világháborúban hadiüzemet létesítettek itt, melynek ma is működő utódja a csapágygyár. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány Fejér megyéből Pest megyéhez csatolta Diósdot. Azután jött a német nemzetiség kitelepítése, mely gyökeresen megváltoztatta a lakosság összetételét. Kanyarodjunk vissza a jelenhez. A községen átvezető műút autókaravántól telített, jelezvén a főváros közelségét. Az árnyas fákkal szegélyezett községházán beszélgetünk Alt Jánosné jegyzővel és Spéth Géza alpolgármesterrel. Hogyan alakult a község élete a huszadik század utolsó évtizedére? Melyek azok a gondok és eredmények, amik a mai Diósdot jellemzik? Ezekre a kérdésekre kértük a választ. A falu jelenleg 3615 lelket számlál, ez az adat azonban így önmagában nem teljesen fedi a valóságot. Területének jelentős része ugyanis üdülőövezet, így a szezon nyolc hónapjában megkétszereződik a lakosság száma. Fő is emiatt eleget a hivatali tisztségviselők feje, hiszen a támogatást csak az állandó lakosság számaránya után kapják. noha az infrastrukturális szolgáltatásokat az év jelentős részében több mint hétezer ember veszi igénybe. Mindemellett Diósdot is elérte az országszerte ismert jelenség: sajnos, tavaly a halálozások száma jelentősen meghaladta a születésekét. Szivárványkövetek dalai A községi napközi otthonos óvodában jelenleg 180 gyermek készül az iskolaévekre, míg a 387 általános iskolás az Általános Művelődési Központban folytatja tanulmányait. Ez az intézmény látja el az általános közművelődési feladatokat is, színházteremmel, sportteremmel, tornacsarnokkal és a 25 ezer kötetes könyvtárral, melyet számos, hasonló nagyságú község megirigyelhetne. Említésre méltó a község képzőművészeti élete. Kozák Attila grafikus, Szilts László Erdélyből áttelepült festőművész, Vígh Tibor, Abaházi Ferenc, Zentai Ódon amatőr alkotók, valamint Dore István naiv festő gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki lakóhelyükkel. Az önkormányzat anyagilag támogatja, kiállítások szervezésével segíti működésüket. Ugyanez mondható el a Diósdi Torna Club sportegyesületről, mely fontos szerepet vállal az ifjúság nevelésében. Ha már az anyagiaknál tartunk: az ön- kormányzat költségvetési kerete az 1990-es évi 90 millió forintról már 200 millió forintra emelkedett. Ebben minden bizonnyal része van annak a politikának, amit a jegyzőasszonytól hallottunk: „Nem lehet célunk az önkormányzati vagyon kiárusítása, sokkal inkább új tulajdonok szerzése." Magyarán: működése óta az önkormányzat nem adott el semmit — csak gyarapította vagyonát. A fent említett keretösszegből 10 millió forintot tudnak fordítani szociális kiadásokra. Noha a munkanélküliek száma alcsony — nem éri el a 100 főt —, a segélyre szorulók száma jelentősen megemelkedett. Segélyezésükre 2-2,5 millió forint jut a közös kasszából. Példaként megemlíthetjük a Kariiász Alapítvány és az önkormányzat közös karácsonyi rendezvényét, melyen háromszázan kaptak fejenként ezer forintos ajándékcsomagot. Annak ellenére, hogy Diósd meglehetősen belterjes település, külterületei nincsenek, lakói szeretnek kitekinteni a világra. Ennek jegyében kötötték meg a németországi Alsböch-Hin- lainnal az együttműködési megállapodást, melynek eredményeképpen rendszeressé váltak a látogatások a két község közötti Legutóbb a negyvenfős Szivárvány női kórus tizenhat tagja vendégszerepeit nagy sikerrel a testyérénekkar megalakulásának 150. évfordulójára rendezett ünnepi koncerten. A diósdiak a jövőben nem terveznek jelentős ipari telepítést a falu területén. Sőt, az itt működő MGM Diósdi Gyáregysége is lényegesen „karcsúsodon” az utóbbi évek alatt, a munkáslétszám ma fele a korábbinak. Maga a gyár is változások előtt áll, de az átalakulás formájáról korai lenne beszélni. Apró léptekkel A falu a fejlődést leginkább a kisvállalkozók terjedésében és az idegenforgalomban látja. A Vállalkozók ■Egyesülete mintegy 300 tagot tömörít, akikre az önkormányzat — többek között a világkiállításra való felkészülésben — alapoz. Ennek szemléletes példája a volt Markostelken egy német vállalkozó által épülő 40 szobás szálloda, bungalókkal, úszómedencével. Az önkormányzat még időben megpályázta és elnyerte a hatvanszázalékos céltámogatást a közművesítés kiépítésére. A hároméves program eredménye lesz a 100 százalékos csatornázás, az útburkolat rendbetétele, a gázprogram, melyből a falu 90 százaléka részesül. Az idei év végéig a porták 83 százaléka telefonhoz jut. A világkiállításra való készülődés napi feladatait a képviselő-testület által létrehozott expo-bizottság hangolja össze. Természetesen, minden diósdi polgár együttműködésére számítanak. Segédkezet nyújt ebben a Községépítő és Műemlékvédelmi Alapítvány, mely pályázatok útján ösztönzi a lakosságot a tiszta, rendezett környezet kialakítására. A fentiekből kitűnik: a di- ósdiaknak nincsenek világot rengető céljaik. Apró léptekkel haladnak előre, de céljuk világos: civilizáltabb Környezetben élni, „felvirágozott” faluban fogadni az ide látogató vendégeket. A község egyik büszkesége az évtizede épített szolgáltatóház Tóth Sándor Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház közös rovata Diósd „Gyoyg” néven már Anonymusnál is előfordul, majd 1203-ban „Gyog” alakban szerepel egy okmányban. Eredetileg a Kartal nemzetség birtoka volt, majd a XII. század végén és a XIV. század elején a helybeli nemesi családok kezén van, a XV. században a Csévi, majd a Setétkúti, végül az Ákosházi Sárkány családé. A török uralom után Érddel és Tárnokkal együtt az Illésházy család birtokába jut. Illésházy József adományából épült 1771-ben a kis barokk Szent Gellért-kápolna is, amely a főút melletti iskola udvarán áll, a község peremén. A hagyomány szerint ugyanis vértanúhalála előtt ezen a helyen imádkozott volna Szent Gellért. A kápolna sokáig Diósd egyetlen katolikus temploma volt, mielőtt még a nagyobb római katolikus templom 1896-ban felépült volna. A kis kápolna az ízes, provinciális barokk építészetünk egyik kedves példája. Igen jó arányú. szűkszavúan összefogott kompozíció, amelyben a lendületes vonalvezetésű oromfal a döntő elem. Ennek hullámvonalához alkalmazkodnak a homlokzat falnyílásainak kőkeretei is: a kosáríves ajtókeret, fölötte a fekvő ovális ablakkal, valamint a padlásajtó ugyancsak ívesen lezárt kerete. Az oldalfalakat egy-egy hasonló keretezésű ablak bontja meg, bújtatott vasrácsokkal. A kis templom egykori fatomyát már lebontották. 1778-ban öntött harangja ma a római katolikus templom tornyában található. Belül a kápolna a külsejének megfelelően egyszerű, de hatásos térmegoldást mutat. A legömbölyített sarkú, négyzetes hajó feletti csehsüvegboltozatot a pilaszterek homorú párkányfejezetei tartják; a félkör alaprajzú szentély diadalívvel csatlakozik a hajóhoz. A kápolna műemlék jellegű. « Pamer Nóra A vállalkozók eldorádója is lehetne a település Hancsovszki János felvételei
