Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 30., SZERDA 5 Biztonságos vízellátást Többé nem szárad ki a lakótelep Ki épít Nagymaroson kempinget? Ellenvélemény Széídligetróí A Közép-Duna-vidéki Intézd A dolgok végzetszerű­ségében hívőknek so­káig meggyőződésük volt, hogy a nagykőrö­si közműves vízszolgáltatást va­lamiféle átok üli. Talán nem is jártak messze az igazságtól, hi­szen az első vizesbotrány kipat­tanása óta közel egy évtizedbe telt, mire az egymást követő műszaki fejlesztések által sike­rült az egész város vízellátását a kánikulai nyarakon is bizton­ságossá tenni. A körösi víz mi­nősége azonban már napjaink­ban sem ad okot az elégedett­ségre. A sajátosan magas vastar­talom egyes szakaszokon kike­ricsszínűre festi az ivóvizet. Bár a zavarosodás gyakoriságát csökkenteni lehet, az igazi meg­oldást a vastalanító rendszer be­építése jelentené. Am, rendkívü­li drágasága miatt, arról egyelő­re, elegendő pénz híján, le kell mondani. Száraz vízcsapok Ahogy mondani szokás: a ba­jok nem járnak egyedül. A PVCSV-től az idei évben önkor­mányzati tulajdonba került víz­mű kezelőinek a csőhálózat is feladja olykor a leckét. Előfor­dul, hogy egy-egy csőrepedés miatt lakótelepnyi területek ma­radnak fél napokra víz nélkül. — Legutóbb a Kossuth Lajos utcai háztartások „száradtak ki", amiatt, hogy az egyetlen odavezető tápcső kilyukadt. Ta­láltak-e megoldást arra, hogy ez a kiszolgáltatottság többet ne fordulhasson elő? — kérdeztük Mártonfalvi Pált a vízmű veze­tőjét. — A lakótelep eredetileg má­sik irányból is kapta az ivóvi­zet, a Szabó Ervin és a Zalán ut­cák felől. Ám, ezek az átköté­sek elrozsdásodtak, és annak idején ahelyett, hogy kicserél­ték volna, ezeket a szakaszokat lezárták. Most az említett két be- torkolást is rákötöttük a lakóte­lepi körvezetékre, így a jövő­ben ha valahol probléma támad­na valamelyik szakaszon, a má­sik irányból elegendő vízhez jut a lakótelep. A biztonság fokozá­sa érdekében szükség van arra, hogy a Zalán utca vonalában a Kossuth és Pótharaszti utcák alatt elhelyezett védőcsőben lévő meghibásodott vízszállító vezetéket is kicseréljük. Ehhez azonban a Zalán utca burkolatát mintegy 10 méteres szakaszon fel kell bontanunk, a forgalmat korlátozni szükséges, amiért a lakosság megértését, türelmét kéijük. — Vannak-e még a városban a Kossuth utcaihoz hasonló, úgymond „féloldalasán" táp­lált körzetek? — Ugyanilyen volt a helyzet a Farkas utcában, ahol régen el­készült ugyan a kétirányú tápve­zeték, csak az egyiket „elfelej­tették” az utcai szakaszra kötni. Itt szerencsénk volt, hogy a re­konstrukció első lépésében hely­rehoztuk a mulasztást, mert alig egy hétre rá a másik irányból jövő szakasz lyukadt ki. így az­tán a javítás idejére nem maradt víz nélkül az utca. Úgy tudjuk, azóta a vízellátásra nincs pana­szuk a lakóknak. Rendszeres mosatás-—Arra van-e remény, hogy a víz minőségét, gondolok itt az ominózus vastartalomra, jobbítani tudják? — Nos, amennyire a techni­kai feltételek megengedik, mindent elkövetünk ennek ér­dekében. Jelenleg újabb kuta­kat vontunk be a próbahaszná­latba, de ezeket csak akkor köt­jük a hálózatra, ha a vízminő­ségük minden szempontból kedvező. A tapasztalat ugyan­is az, hogy egy-egy új kút kez­deti magas vastartalma a folya­matos szívatással így idő után csökkenhet, tehát kár lenne „félretenni” bármelyiket is, amíg meg nem győződünk az ásványianyag-tartalom kedve­ző változásáról. A torony, és a hálózat rendszeres mosatásá­val próbáljuk továbbá meg­szüntetni a víz sárgulását, vala­mint a hálózat kezelése során igyekszünk elkerülni, hogy olyan áramlási hatások éljék a vezetékszakaszokat, ami miatt a lerakódott vashidroxid a víz­áramba kerülhet. Tartalékkút — mint megoldás — Egyes kutak meghibásodása esetére van-e tartalék vízkapaci­tásuk? — A legutoljára fúrt két nagy átmérőjű kút közül — mint céloztam rá — mostanra a másodiknak próbaüzemelésére is megkaptuk az engedélyt. Re­ményeink szerint ennek a vize is beáll a megfelelő minőségre, miként a kezdetben hasonló víz­minőséget adó páijánál ezt ta­pasztaljuk. Ebben az esetben lesz egy nagy teljesítményű biz­tonsági víznyerő, és nem fordul­hat elő olyan vízellátási problé­ma, mint amilyen sajnos két év­vel ezelőtt, tartalék kút híján, megtörtént. Bizottságnak több alcsoportja foglalkozik a részletes területi kérdésekkel. A Duna bal part­ján Moys Csaba, váci alpolgár­mester az elnök, Józsa Kálmán a titkár. A napokban Vácott megtartott területi értekezleten ők voltak a házigazdák. Moys Csaba arról beszélt, Vác városa is támogatja a szándékot: A Kis­maros-Királyrét erdei vasút to­vábbra is szolgálja a vidék ki­rándulóit, Nagymaroson ko­moly törekvés tapasztalható 2 ezer négyzetméter alapterületű kempingtábor megnyitására. Vá­cott a szobrok, műemlékek fel­újításával is igyekeznek hangu­latosabbá tenni a városképet, ami szintén feltétele az idegen- forgalom fejlesztésének. Védett tájak védtelenül! Józsa Kálmán dicsérte a sződli- geti jachtkikötőt, melyet nem­rég nyitottak meg, s a vállalko­zás létrejöttében meghatározó szerepet játszott a helyi önkor­mányzat. Gödön kialakulóban egy kisebb tájvédelmi körzet. A titkár szavainak súlyát az tudja igazán érzékelni, aki a Duna közelében lakik, vagy töltött már nyári estéket a fo­lyóparton, s támadták csípős szúnyograjok. Támadják most is, mert Józsa Kálmán szerint majdnem teljesen megszűnt a közegészségi okok miatt na­gyon fontos szúnyogirtás. A tájvédelem gondja jelenleg, hogy a privatizáció miatt vagy az új, vagy a régi gazda nem veszi figyelembe a követelmé­nyeit, s az átmeneti időszak­ban egyes régiókban komoly károk keletkeznek. A beszámolókat hallgatva Hanti János, a váci Kommuná­lis Kft. igazgatója, úgyis mint a területi bizottság tagja, úgyis mint nagymarosi önkormány­zati képviselő (és ott a község­fejlesztési bizottság elnöke) csodálkozásának adott hangot: — Ki, és hová tervez Maroson kempinget, amikor ő nem tud róla? Kérte, hogy ezentúl vele mindig egyeztessenek, mert a bizottsága nélkül semmi sem történhet. A tapasztalt vezető ezen a fórumon is abban a reményben mondta el már sokadszor Nagymaros panaszait, hogy bí­zik benne: hátha egyszer ered­ménye is lesz. Ezek szerint harminc év óta várnak arra, hogy megindulhasson a köz­ség közlekedési útjainak rende­zése, a dunai partszakasz csino­sítása. Sokszorosába kerül a csatornázás, mert az erőmű sor­sának eldöntéséig nem enged­ték annak kiépítését. Nagyma­ros miatt kellett megszüntetni a gépgyárat, a galvánüzemet, csak a hegyoldal irányába fej­lődhetett a falu a lefoglalt terü­letek — a telekhiány miatt. Fájdalomdíjként kérték a négy éve üresen álló épületcsopor­tot, amely eredetileg az építők műszaki személyzetének a szállása lett volna, de négy év óta lakatlanul rongálódik. Ez hatalmas állami veszteség, mégsem döntött róla az ÁVU. Most meg úgy hírlik: A megye oda szeretné telepíteni a szobi, a vácdukai, meg a pomázi álla­mi nevelőotthont. Kerékpárút Pesttől Vácig Pataki ZsqIí, a Göncöl-klub képviselője bemutatta a Buda­pest—Vác kerékpár útvonal vázlatos programtervét. Foko­zódik a településeken az a tö­rekvés, hogy az autóúttól távo­labb húzódjon az a betoncsík, amin kirándulók rajai kerekez­hetnének a vidék szebbnél szebb tájaira. Moys Csaba sze­rint nem is Vácig, hanem egé­szen Szobig húzódhatna ez a vonal, mert akkor nagyobb anyagi erőkkel lehetne hozzájá­rulni a sikeres megvalósítás­hoz. Összefog a Dunakanyar Egy ilyen társadalmi igényt úgy lehet ma teljesíteni, hogy a kezdeményezők összegyűjtik a költségek felét, az összeg má­sodik felére pedig kész tervek­kel pályáznak. A precíz műsza­ki tervek elkészítéséhez 880 ezer forinttá lenne szükség. A törvények szerint az állami úta­lap 5 százalékát kerékpárutak építésére kell fordítani. Rész­ben tehát innét, másrészt a me­gyei önkormányzat, néhány más forrás és a KDIB támoga­tására számítanak majd a pá­lyázat szerkesztői. Dunakeszi városa már hétmillió forintot különített el erre a célra, Gö­dön 100 ezer forinttal tudnak segíteni. A területi bizottság hamarosan összehívja a kör­nyék polgármestereit, s kéri a támogatásukat. Az önkormány­zatok valamilyen közös társulá­sa lehetne majd az építkezés beruházója. Varga Attila, a bizottság sződligeti tagja úgy vélte: A község is hozzájárulhatna eh­hez a tervhez 80 ezer forinttal. A falu Duna-parti szakaszán lassanként kiépülő jachtkikötő­ről és szabadidő-központról meglepően más volt a vélemé­nye, mint Józsa Kálmánnak: — Felparcellázzák a partot, vátják a gazdagokat, a falu pe­dig porba süllyed, nem fejlő­dik. Ez aránytévesztés — mondta. — A pillanatnyi előnyökért a község jövőjét akarják eladni — zsörtölődött, azt is megje­gyezve: — Nem a község fej­lesztésére, hanem a vállalko­zásra fordítják a polgárok pén­zét. Az önkormányzatnak nem kellene úgy összenőnie a vál­lalkozóval. K.T.I. A ceglédi silótelep felkészült a startra wmammm A Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállá­ré lat ceglédi körzeti üzeménél is megvalósult a privatizá- ció. Az ÁVÜ döntése alapján a Gabonaforgalmi és "zf/ Malomipari Vállalat huszonegy telephelyének egyike­ként ezután a húszezer tonna termés befogadására alkalmas ceglédi silótelep közraktározási tevékenységet végez majd. A létesítmény vezetője, Pro- hászka Sándor elmondta, a köz- raktározás iránt — amelynek az alapvető szabályait az 1875. évi Kereskedelmi törvény tartal­mazza — napjainkban egyre na­gyobb az érdeklődés. Aligha­nem ennek egyik oka: a gazda­ságban észlelhető pénzhiány. A közraktárban elhelyezett árura a tulajdonos hitelt vehet fel úgy, hogy az érdekeit — pénz­intézetét is — különleges jogi garanciák védik. A hitelező ren­delkezésére áll az elkülönített árufedezet. A bank ebből elégít­heti ki a követelését — árverés­sel —, amennyiben az adós nem fizet. A telepvezető tájékoztatott bennünket arról is, hogy való­jában az átalakulás egyáltalán nem zavarta meg gondos felké­szülésüket a startra. A tároló­kat kitakarították, fertőtlenítet­ték. A karbantartási munkála­tok közül elsődleges volt az au­tomata mérlegek hitelesítése. Felújították a hajtóműveket és a rostákat. Mi tagadás, némi gondot okozott, hogy megold­ják az egykori szovjet piacról beszerzett masinák alkatrész­utánpótlását. Voltaképpen a teendőik csu­pán annyit változnak, hogy nem foglalkoznak felvásárlás­sal, értékesítéssel. Lényeges szempont a tárolóterek haszno­sítása. A szerződések — mivel az árakat most alakították ki — az elkövetkező napokban köttetnek meg. Rögzítik, hogy a tulajdonos milyen szolgálta­tásokat kér. A cég pedig meg­mondja, hogy mikor érkezhet a gabona. Amiből természete­sen mintát vesznek, s a minő­ség vizsgálata alapján dönte­nek arról, hogy miféle felelős­séget vállalnak. Az ügyfél a felmerülő költség előlegének befizetése után szállíthatja a termést. A leendő partnereknek a közraktárjegyes vagy a hagyo­mányos bértárolást ajánlják. Kétszáz tonna a legkisebb mennyiség, amire közraktárje­gyei adnak. A szerződésben megállapított időpontban el le­het szállítani a gabonát. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy az viszi el, aki hozta. Ugyanis a tulajdonjog átruház­ható. Az a változat is elképzel­hető, hogy az ügyfél hozzá akar jutni a közraktárjegyhez — élvezve annak előnyeit —, ám a tárolást a saját raktárá­ban óhajtja megoldani. Ennek sincs akadálya. De előtte a ceg­lédi telep munkatársai meggyő­ződnek róla, hogy a helyiség megfelel-e a követelmények­nek. Amennyiben igen, mintát vesznek az áruból. Majd a rak­tárát lezárják és lepecsételik. Végezetül Prohászka Sán­dor elmondta, az átalakulás mi­att a létszám körülbelül a felé­re csökkent. Sajnos, tizenhat munkatársat el kellett küldeni — végkielégítést kaptak. Ugyanis a vállalat őket nem tudta elhelyezni másik telephe­lyen. A vezető megjegyezte még, a korábbiakban nemegy­szer az a vád érte a céget, hogy viszonylag olcsón felvá­sárolta a gabonát, ami aztán ké­sőbb milyen drága lett. Ezután — a közraktáijegyes szerző­déssel — a termelőnél marad a nyereség. Kifizeti a tárolás költségeit, kereskedhet az áru­jával. S a legkedvezőbb idő­pontban — mindig a napi áron — értékesítheti azt. Minden­esetre a ceglédi silótelep ké­szen áll a startra. F.F. Nagylelkű felajánlás Az áldozatok emlékére Hamarosan elkezdődnek Duna- varsányban a Hősök tere kiala­kításával kapcsolatos munkála­tok. Az első és második világhá­ború, az 56-os forradalom hely­béli áldozatainak kívánnak ily módon emléket állítani a köz­ségben. Az önkormányzati képviselő- testület legutóbbi ülésén jóvá­hagyta az építkezés megkezdé­sét, s bizonyos összegeket elkü­lönített e célra. A nagyméretű, egyalakos em­lékművet Győrfi Sándor szob­rász készíti el. A költségek fede­zéséhez egy valamikori községi lakostól nagylelkű felajánlást kapott a település. Az évek óta Kanadában élő Fónodi Sándor a szobor árát, a felállításával járó kiadásokat fedezi. Nem ez az első szobor, amit egykori szülőhelyének ajándékoz. A má­sik adománya lassan egy eszten­deje a katolikus templom kert­jét díszíti. A tervek szerint halottak nap­jára fejeznék be a munkálato­kat. Akkor talán már mindenki elhelyezheti a kegyelet virágait a helybéli áldozatok emlékére. J.Sz.1. Többszöri, hosszan tartó áramszünetről panaszkodtak solymári olvasóink. Válaszként az alábbi hírrel szolgál­hatunk a lakosságnak. A budapesti VIRT társaság a gyakori villámcsapásoktól tartva áramszünet idején, két részre kapcsolta a települést, így a hiba kijavításá­ig csak a fél falu marad áram nélkül. Erdősi Ágnes felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents