Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 3.. CSÜTÖRTÖK ART 6-ok • Rendhagyó hangverseny Művészetek találkozója Vecsésen Festő, gordonkás, szobrász, brácsás, grafikus, fuvolás, textiltervező, zongorista és költő érdekes találkozásának színtere volt a vecsési József Attila Művelődési Ház; im­máron negyedszer az „ART 6-ok” fennállása óta. Nem va­lamiféle avantgárd kísérlet ez, hanem nagyon is közért­hető, közösségteremtő, azt meglehetősen eredeti módon formáló erő, művészeti cso­portosulás. Az „ART 6-ok” célja a ve­csési közönséggel való — mondhatnánk így is; a közön­ségükkel való — rendszeres találkozás, a helyi kulturális élet gazdagítása, esetleg újra­alkotása; továbbá olyan réte­gek találkozása, akik talán soha nem jutnának el egymás­hoz. Hatan indultak —, innét a nevük —, de azóta már bő­vült a létszám, hivatásosok és amatőrök kapcsolódtak a munkába. Ritkán sikerül — az összhang most sem volt teljes — a műkedvelők és a profi művészek egyetlen pro­dukcióban való találkozása, de ez a megmozdulás figye­lemre méltó. Mert mi is az amatőr? Aki nem foglalkozás­szerűen, hanem kedvtelésből mélyed el valamely művésze­ti ágban; és autodidakta mó­don, megélhetést biztosító munkája mellett enged a von­zásnak. Nézegetem a tiszta pamut­ból készült ruhák világos fa­keretbe foglalt grafika-fejét; jól illenek a színes rajzok a textilmunkák hangulatához; a hivatásos Bartos Bullanda Il­dikó grafikus remek össz­hangja ez Dezső Ildikó ama­tőrrel. A kiállítás nagy hatású képe, amit a terem középpont­jában helyeztek el, valamifé­le örök távozásban lévő nőa­lakot ábrázol, „aki” szinte ki­lép a keretből az örök válto­zást szimbolizáló csónakba, ami előtte a padlón nagyon is konkrét deszka-valóságában várja. A kép szintén Bartos Bullanda Ildikó műve, aki makört „elemzi , a csónak pe­dig Viha Lajos első munkája ebben a műfajban. A zeneművek is így kere­kednek egésszé a rendhagyó hangversenyen: Rezessy Mik­lós, vecsési evangélikus lel­kész fuvolán Händel műve­ket ad elő, Szmolka Erika hi­vatásos gordonkással és Kere­pesi László pianistával. Hár­muk együttmuzsikálása, a ma­gas szintű interpretálás teljes élvezetet nyújt. A kiállító szobrász, Vadászi Pál sem végzett képzőművészeti főis­kolát, ez azonban nem derül ki a munkáiból. Hogy költő­nek születni kell, azt már job­ban elfogadjuk és Szénási Sándor helyi tévészerelő jó versei is ezt erősítik. És szín­darabja, amit kis- és nagyis­kolások adnak elő! — Szá­momra a görög színházat idézve. Néhány antológiában már találkozhattunk eddig is Vecsés tehetséges költőjével. Az a versmondó azonban, aki Nagy László „A forró szél imádata” című versével küszködik, nagyon kirí a sor­ból. Szinte ő az egyetlen ha­mis hang az esten. — Nem baj ez, nem jelent gondot — mondja Bullanda Ildikó, az „ART 6-ok” létre­hozója és mozgatója. — A gyenge mű, vagy az alacso­nyabb színvonalú produkció megerősödik, vagy kihullik. A lényeg, hogy a nem hivatá­sosak is végigjárják az alko­tás belső és külső útjait, meg­éljék annak minden kínját és örömét. Mert nem biztos, hogy csak az iskolán keresz­tül vezet az egyetlen út az al­kotáshoz, a jó műhöz. Bartos Balázs brácsája úgy muzsikál Hoffmeister megszólaltatásakor, mintha világéletében szólista lett vol­na. Pedig zenekarban, játszik Szmolka Erikával együtt, aki viszont Bachot interpretálja nagyszerűen, őszinte, önfe­ledt átéléssel. Számukra az „ART 6-ok" az az esély tehet­ségük megmérettetésére. S hogy miért éppen Vecsé­sen történik mindez? Mert Bartos Bullanda Ildikó grafi­kus művész Vecsésen nevel­kedett, hűségesen ide jár visz- sza. S hogy miért izgatja ilyen kikerülhetetlenül a mű­vészeteknek ez a többszörö­sen összetett társulása? Nem hagyja nyugton, hajtja, űzi ez az együttgondolkodás vágya. A jelenségre némi magyará­zatul szolgál, hogy férje. Bar­tos Balázs legalább olyan jó muzsikus, mint amilyen kitű­nő grafikus ő. Onody Éva • HK.A: BARTOS IM.1 i.ANlH II OlKó egész munkásságával ezt a té­—ma Fazekas svájci utóda Fák és cserjék Ideális helyszínen, az Officina Nova Kiadó Kiscelli úti épü­letének kertjében, árnyas fák alatt tartottak sajtótájékozta­tót, melyen két, nagy érdeklődésre számot tartó könyvet mutattak be. Balogh Katalin igazgató bevezetőjében hang­súlyozta, az Officina kiadói programjában a természet ki­emelt helyen szerepel. Az Európa virágai kötet már tavaly májusban megjelent, s mivel elfogyott, elkészült második kiadása is. A Fák és cserjék című könyv viszont először ol­vasható magyarul. A szerző, a svájci Jean-Denis Godet úr személyesen jelent meg a bemutatón és szuggesztív egyéni­ségével valósággal elragadtatta a megjelenteket. Tanári és kutatói tapasztalatai alapján elmondta, hogy ugyan sok jó könyv van a természetről, de nincs egyetlen olyan, amely­ből egy diák egy perc alatt meghatározhat egy virágot vagy egy fát. S hogy ötletét megvalósítsa, megszállottan kezdett a munkához. Az alapoknál kezdte, évekig fényké­pezett. Célja az volt. hogy a gyerekek kezébe az 5. osztály­tól az egyetemig olyan könyv kerüljön, amelyből gyorsan és nagy biztonsággal megállapítható a növények fajtája. S ezt bizonyítandó, a sajtótájékoztatóra meghívott iskolások valóban hamar megfejtettek a levelek alapján a fák neveit. Godet úr egyszemélyes alkotó, még titkárnője sincs. Köny­vei írója, fényképésze, tipográfusa, kiadója és természete­sen a rendszerezés kitalálója. Az Európa virágai eddig 370 ezer példányban jelent meg, a magyar kiadás a hatodik nyelv, az újabb -kötet eddig 160 ezer példányban került piacra, a magyar változatból ötezret készítettek. Iskolák, természetbarátok, kirándulók nagy haszonnal forgathatják a rendkívül szép kiadású könyveket. A sajtótájékoztató vé­gén derék Fazekas Mihályunkra gondoltam, aki a „semmi­ből” hozta össze a Fürészkönyvet. Most, a huszadik század végén egy igaz természetvédő számítógépével tette meg ugyanezt. (székely) A novellista Somlyó Somlyó Zoltán Aranykanál című, eddig kiadatlan novel­láinak gyűjteményét mutatta be az Auktor könykiadó a New York kávéházban. A helyszínnel az itt mindig ott­honra találó költőre, és a most már novellistaként is megismerhető Somlyóra kí­vánt emlékezni a kiadó. Mint a kiadó igazgatója, Lothringer Miklós elmond­ta: a könyv irodalomtörténe­ti szenzáció. Kosztolányi, Karinthy, amikor Somlyóról megemlékezett, „csak” a köl­tőt ismerte. Az irodalomtör­ténész, Urban V. László meg nem jelent Karinthy-no- vellákat kutatva akadt rá egy Somlyó-novellára. A 20-as, 30-as évek lapjait vé­gigkutatva Somlyó Zoltán 107 prózai írására és még kö­tetben soha meg nem jelent verseire talált Urbán V. László. Az irodalomtörté­nész a költő fiának, Somlyó Györgynek és Mándy Iván­nak a segítségével válogatta ki és állította össze a posztu­musz kötetet. Népfőisko láró l Szentendrén A négy éve alakult Magyar Népfőiskolái Társaság pénte­ken tartotta közgyűlését Szen­tendrén, a Pest Megyei Műve­lődési és Információs Köz­pontban. A közgyűlés szüne­tében Sz. Tóth Jánost, a társa­ság titkárát és Jakob Hornt, a Német Népfőiskola Szövetség budapesti irodájának vezető­jét kértük ez évi tapasztalata­ik összegzésére. A társaság 1992-ben is to­vább haladt az intézményese­dés útján — tudtuk meg Sz. Tóth Jánostól. Korszerű tech­nikai eszközökkel felszerelt irodájukban öt munkatárs dol­gozik céljaik megvalósításán. Ezek közül elsőként az önkor­mányzatokkal való együttmű­ködés erősítését emelte ki a társaság titkára. Polgármeste­rek és népfőiskola-szervezők részvételével hat regionális konferenciát szerveztek ar­ról. hogyan segíthetik tagszer­vezeteik a korszerű civil tár­sadalom és az ennek megfele­lő önkormányzati munka ki­alakítását. A tanácskozás eredményei között tartják szá­mon, hogy mára több mint 50 polgármester lépett be a társaságba. Számosán maguk is aktív szervezői ill. támoga­tói a népfőiskoláknak. Kiemelt feladatuknak te­kintik a művelődési házakkal való kapcsolaterősítést. Hi­szen a mintegy 5000 szakem­berrel dolgozó 2500 művelő­dési ház a mozgalom szelle­mi bázisa lehetne. A népmű­velők megnyerésére rende­zett tanácskozások gondolko­dásmódjuk megváltoztatását célozták: ráébresztendő Őket, hogy a felülről irányítás he­lyett inkább a helyi társada­lom igényeinek kiszolgálását tekintsék feladataiknak. Mun­kájuk eredményeképpen to­vább szaporodott a népfőisko­la-szervező népművelők szá­ma. Sokan támogatják a nép­főiskolák működését, illetve biztosítják számukra az intéz­ményi hátteret. A társaság modellértékűnek tekinti, hogy négy megyei művelődé­si központ táji népfőiskolái központtá alakult a régió szer­vezeteinek összefogására, il­letve munkájuk támogatásá­ra. A társaság segíti működé­süket, a népfőiskola-szervező­ik számára pedig továbbkép­zést biztosít. Tagszervezeteik munkáját segítik kiadványaik is. A né­met társszervezettel közösen jelentették meg a Németor­szág nyugati felén működő szervezeteket bemutató kiad­ványt, valamint a-népfőisko­la-szervezésről és tanfolyam­vezetésről szóló füzetet. Sa­ját kiadványokat készítettek többek között a népfőiskolák­ra vonatkozó európai törvény­kezésről, a gazdaképzésről, a spanyol népfőiskolákról és az államnak a művelődésben betöltött szerepéről. Az utób­bi füzet az Ausztriában rende­zett nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza. Kiterjedt munkájuk anyagi feltételeit pályázatokkal nyert összegekből teremtik meg — amit Sz. Tóth János nem tart a legszerencsésebb megoldásnak. Az állam köte­lessége lenne garantálni a fo­lyamatos működéshez szüksé­ges minimális rendszeres tá­mogatást — mondta. Végül a mozgalmat zavaró tényező­ként értékelte a Magyar Nép­főiskolái Kamara 1991 -es no­vemberi kiválását és a közel­múltban nyilvánosságra ke­rült belső zavarait. — Nem mérték fel előre, hogy egy mozgalom kiépítése hosszú évek munkájának eredménye — mondta a válság belső okairól, majd hozzátette: köl­csönös vádaskodásaik a nép­főiskola ügyének ártanak. A közelmúltban alakult újabb kezdeményezésről, a Katoli­kus Ifjúsági Népfőiskolái és Szövetségi Egyesülésről nem tudott érdemben nyilatkozni. Kétéves ittléte alatt a várt­nál nagyobb eredményeket si­került elérniük — mondta Ja­kob Horn. Ez elsősorban a he­lyi népfőiskola-szervezők munkájának köszönhető. A két év alatt a német kormány jóvoltából 60 millió forintot biztosítottak eszközvásárlás­ra, tanulmányutak biztosításá­ra és német szakemberek meghívására. Saját törekvé­sei közül a magyarok króni­kus önbizalomhiányának le­győzését emelte ki. A mozga­lom felvirágoztatását nem nyugati példák követésétől és külhoni szakemberek tanácsa­itól. hanem saját gazdag szel­lemi tőkéjük felhasználásától kellene várniuk — mondta. (veszelszky)

Next

/
Thumbnails
Contents