Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1993. JÚNIUS 25., PÉNTEK 9 A sáskajárás: jelkép és valóság Most, hogy Pest megyében megjelent a sáska, talán kinyitja szemét és megrázkódik a cseléddé alázott, türelmessé hipnotizált magyar. Mert hátha újabb ökológiai példabeszéde ez Istennek, aki nem ver bottal, nem erőszakoskodik, hanem rávezet: rávezeti a cselekvés útjára bamba népét, amely még a felhőtlen, tüzes égbolt figyelmeztetését sem érti meg. Az az ország, amely 1990 óta meghunyászkodva tűri az arcátlan liberális sáskák pusztító járását magán, amely engedi, hogy a gyűlölet apokaliptikus lovasai, (akik fülsértőén fals hangon nyikorogják „a másság tisztelete” című ostobaságot, és áldozataikat vádolják „anti”-ságokkal és gyűlölettel) kiégessék lelkének mezőit, elhamvasz- szanak mindent, ami neki szent, az önmagára vessen. Talán a Pest megyei (marokkói) sáskák jelkép értékű realitása meghozza az ébredést. Talán visszhangzik még az a két szó, amely egy vasárnap reggelen a hazaszeretet és a nemzetféltés sugallatára — Csurka István szájából — egy ország fülébe harsogott: „Ébresztő, magyarság!” Ám nem a magyarság ugrott akkor talpra ettől a két szótól, hanem a magyargyűlölet szervezett rohambrigádjai. S azóta harsogják a magyar fülekbe, villogtatják a magyar szemekbe a fenyegetést: jaj neked, ha ébredni mersz! Jaj neked, ha az akarsz lenni, ami vagy! Mindenki más a világon az lehet, ami. S neked tisztelned kell mindenki németségét, szlávságát, latinságát, cigányságát, zsidóságát, zu- lukafferségét és maoriságát. Egyedül a te magyarságod bűn. A magyar szó nacionalizmus. A magyar viselet fasizmus. A magyar népdal populizmus. A magyar tánc neonácizmus. A magyar történelem nemzeti radikalizmus. Te, magyar, nem hallod? A léted bűn, és életfogytiglani fegyházra ítéltettél. Önmagukba szerelmes mámoros rasszisták mosogatórongya vagy. Értsd meg, hiszen kormányod már megértette. Alázatosan hajlong, ösz- szehúzza magát és teljesíti a Felsőbbrendű Intelligens Lények parancsait. * * Tehát: ébresztő, magyarság! Egyszerre van szükség radikális sáskairtásra (a sáskák gradációja ökológiai katasztrófa), és annak könyörtelen megvilágítására, kik vesznek föl évi több milliót, miközben megszűnik a 0 kulcsos áfa, és az ökörnek nézett magyar köteles újból kiüríteni zsebeit a hazai pénzarisztokrácia és a valutaalap parancsára, amely túlságosan sűrűnek találja a magyarországi szociális hálót, és amely igazi nyomort akar látni ebben az országban. Tárjuk már fel végre, mi van a „kormánypárt—ellenzék” szórakoztató játékként kiplakátolt színjáték mögött. Kik és miért keltek versenyre az éghajlatváltozással a magyar mezőgazdaság tönkre - tevésében. Kik és miért és hogyan foglalták le maguknak a privatizáció névre hallgató történelmi panama haszonélvezetét. Kik rendezték be a fenyegető és vérszomjas istentelen- ség diktatúráját a magyar szellemi életben, és kik az árulók, akik ezen a sátánmisén ministrálnak. S vizsgáljuk meg végre: hogyan élnek vissza a demokrácia fogalmával. Mit értenek demokrácián azok, akik a magyarságot szabadulás címén az egyik börtönből a másikba szállították át nyugati luxusautónak álcázott rabomobilon. * Mondjuk ki bátran: nem kell nekünk olyan demokrácia, amely a magyarnak rabság, amely a magyarságot a legnagyobb és elnyomott kisebbséggé teszi, amely minden durva léleknek szabadságot ad a vallásos érzés kigúnyolására, amely meg akarja fosztani a magyart az elemi önvédelemtől, és ki akarja irtani az iskolákból a haza szere- tetére való nevelést. Ne hagyjuk magunkat terrorizálni tovább kráciák és izmusok szentséggé emelt bombasztjaival, olyan hazugságokkal, hogy a külföld akkor nem fog bennünk bízni, ha az országban rend, biztonság és fegyelem van, hogy kötelesek vagyunk a saját életben tartásunkhoz szükséges évi '3 milliárd dollárt uzsorások kezébe adni, és belehalni abba, hogy engedelmesen fizetünk, miközben a pénzarisztokráciává lényegült pártarisztokrácia (alaposan feltört „vörösök, proletárok”) zavartalanul gyűjti a vagyont a negyven év alatt kifosztott mai nyugdíjasok bőrére, s nem kell tartania attól, hogy bárki felelősségre vonja, hová tett legalább 18 milliárd dollárt. Elegünk van a létalapunkat lerágó politikai sáskákból. Reménykedünk: adja Isten, hogy ezúttal megtörjön a már-már végzetszerűnek tűnő csalódássorozat. Ami további sorsunkat illeti, úgy érezzük, három a magyar igazság. * Az első igazság az, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a súlyos károsodást szenvedett magyar gazdaság nem tud fölemelkedni, ha nem szabadul meg a kamatrabszolgaságtól. Meggyőződésünk, hogy nem mi tartozunk annak a „Nyugatnak”, amely az első világháború után „Antant”, a második után „Szövetségesek” névre hallgatott, hanem az tartozik nekünk, hiszen a farizeusi áj- tatossággal emlegetett „emberi jogok” megcsúfolásával olyan értékű eredményét és alkotását vette el erőszakosan a magyar munkának, amely többszörösen meghaladja a szovjet helytartó junta fölvette 23 milliárd dollárt. Ez azonban csak erkölcsi igazság, és mint ilyen, érvényesíthetetlen. Az ország végleges tönkretétele számolócédulán a második világháború alatt és után történt. Mit érünk azzal az erkölcsi igazsággal, hogy valakit koldussá tenni, és azután állandóan szemére vetni, hogy koldus — az emberi aljasság legalja? (Ámbár ahhoz képest, amit a bos- nyákokkal szemünk láttára elkövettek, még ez sem a kút feneke. Fekete lyuk volna az emberi hitványság?) Ám túl ezeken az erkölcsi kategóriákon, a reáliák területén egyetlen megoldás van. Hat évre föl kell függesztenünk az „adósságszolgálat” teljesítését, s ezzel egyidejűleg csökkenteni kell újabb hitelek felvételét. Hat év alatt a rendelkezésünkre álló évi 2,5-3 milliárd dollárból talpra kell állítanunk a magyar gazdaságot. Mivel egy munkahely teremtése az országban mintegy 6000 dollárba kerül, ez egy év alatt 500 ezer munkahelyet jelentene, ha csak erre költenénk. Hat év alatt minimálisra („normálisra”) csökkente- nők a munkanélküliséget, kiépítenők a korszerű infrastruktúrát. A moratóriumból származó elmaradást ezután 10 évré elosztva tör- leszthetnők. A felélénkült magyar gazdaságból a fejlett gazdaságoknak nagyobb haszna volna, mint az évente kiizzadt kamatokból. Csak az újsütetű hazai pénzarisztokráciának úszna el mesés nyeresége. Ennél jobbat nem is kívánhatnánk. * A második igazság az, hogy teljesen új magyar alkotmányt kell alkotni; a hét ' évszázadoson nyugovót, de újat és korszerűt. A magyar adottságoknak és természetnek megfelelőt. Az új alkotmánytól senki ne féltse a gyér számú hazai nemzeti kisebbségeket: a magyar természetnek, ha nem rontja meg a liberalizmus, mint 1867 után, a nemzetiségek olyan autonómiája felel meg, amilyen az erdélyi szászoké volt a XIII. század óta. Ennek az új alkotmánynak száműznie kell a kétharmados manipulációt, vissza kell hoznia a kétkamarás parlamentet, olyan felsőházzal, melyben a civil szerveződések foglalnak helyet (hogy végre demokrácia legyen), az államfőt az ország lakosságának közvetlenül kell választania, és a történelmi kormányzói jogkört kell megadnia neki, biztosítania kell a kormányzati munka teljes nyilvánosságát, magában kell foglalnia a sajtó nemzeti elkötelezettségére és a környezet- és természetvédelemre vonatkozó garanciákat, büntetnie kell a világnézeti és vallásos meggyőződés ellen intézhető támadásokat. A rend és a fegyelem biztosítását kell célul kitűznie, mert a demokrácia rend és fegyelem, a demokrácia a hazáért felelősséget érző nép hatalma. A jelenlegi alvilági jogászmanipulációt, a folyamatos törvényszegést célzó „törvény”-infiációt, a párttag államfő anomáliáját, az „alkotmánybíróság”-nak nevezett idegenséget a magyar jogtörténetben — történelmünk szégyenteljes emlékei közé kell süllyeszteni. * A harmadik igazság az, hogy a magyar külpolitika orientációjának meg kell változnia. Ma már vitathatatlan, hogy az a romantikus Európa-eszmény, amelyet a megszépített „Nyugatról” tápláltunk, összeomlott. A balkáni példa mutatja: a kormányférfi pózában tetszelgő tőzsdealkuszoknak, százezrek és milliók életével játszó talmi brókereknek nem lehet hinni. A magyar külpolitikának arra kell törekednie, hogy a közép- és kelet-európai népek ne folytassák többé egymás gyilkolását és fojtoga- tását. A magyar külpolitika célja nem lehet más, mint a megalázott Közép- és Ke- let-Európa öntudatra ébresztése és saját erejéből való talpra állása, olyan tényezővé válása, amellyel a Nyugatnak számolnia kell. * Ébresztő, magyarság. Talpra a sáskajárás ellen! Sándor András A nyolcadik csapás ...és most megjelent a sáskák siserehada, a garázda élősködők irdatlan tömege. Útjukban mindent letarolnak, ami zöld, ami élet, s ami életet ad. Kíméletlenek. Zabáinak, zabrálnak. Sáskák. Milyen hatalmas jelkép. Mint egyébként minden, ami a Könyvek Könyvében megíratott. És ez már a nyolcadik. Láttuk már, ahogyan a vizek vérré válnak, leptek már el bennünket undok varangyok, megszállt már bögölyök hada, pusztított dögvész, lepte már testünket hólyagos fekély, mezeinket jégeső verte. És most megjelentek a sáskák. Már nemcsak Pest megyében, hanem Bácsban és Csongrádban is garázdálkodnak. Az entomológu- sok szerint van mód teljes és végleges elpusztításukra. Ez már nem a tudáson múlik, nem a technikán, hanem az összefogáson. Pest megye, Bács megye, Csongrád megye, Magyarország, a világ összefogására van szükség. A jobb érzésnek, az életet igenlők összefogására. Zilahy Lajos szép és igaz, nyomtatásban soha meg nem jelent versének egy részlete jut eszembe. Illyés Gyula hatvanadik születésnapjára írta: „...és aztán megindultak minden dombról az orosz pikák ezrei, és azóta folyton jönnek, jönnek, jönnek, a Szózat gyászos jóslatát követve, Oswald Spengler Hanyatló Nyugatját énekelve...” Zilahy halott, Illyés sincs már közöttünk, de Magyarország megszabadult. A sáskák petéiket mélyen a földbe rakják. Ezeket a petéket kell egyszer s mindenkorra megsemmisíteni. Az entomológusok ismerik a módszert, de azt már nem tudják, nem is az ő dolguk, hogyan bírják összefogásra a jobbérzésüeket, az életet igenlőiket. Sáskák. Ez már a nyolcadik. És még mi vár ránk? A tapintható sötétség, az elsőszülöttek halála? De hiszen mi ezeken is már mind túljutottunk. Mit jövendöl még a Szózat? Az orosz pikák elhagyták Magyarországot. A sáskák petéiket mélyen a földbe rakják. A felület vegyszeres kezelése csak a tünetet szünteti meg. Végleges elpusztításukhoz a jobbérzésííek és az életet igenlők összefogására van szükség. Paizs Tibor Marokkói sáskák? A hideg borzolt végig rajtam valahányszor, ha sáskajárásról hallottam. Legelébb kicsi gyerekkoromban, a Bibliában találkoztam vele. Elképzelni se tudtam, milyenek lehetnek a sáskák, de hogy rettenetesek, annyi bizonyos, hittem, hiszen elpusztítanak minden növényzetet. Ez a hideglelés a napokban újra rámszakadt, amikor a tévében megláttam: miként özönlik el a földeket, akárcsak 56-ban az orosz tankok Magyarországot. Marokkói sáskák a megyében, újabban pedig Csongrádban is. Félelmetes látvány és bizonyosság! Mintha nem lenne elég bajunk! De a rossz híreket jók is követték: a modern technika ellentámadásba lendült, s az alacsonyan szálló repülőgépek vegyszeres „szőnyegbombázást” hajtottak végre az „agresszorok”ellen. Már csak az írmagjukat kell kiirtani. Gondolom, hasonlóképpen tesznek Csongrádban is. S bármekkora kárt is okoztak a sáskák, nem pusztíthatják végig az országot. Nem úgy egy másféle fajta! Semmiben sem hasonlít a marokkóihoz, csak abban, hogy falánk. Falánkabb, azaz pusztítóbb. S nem lehet ellene védekezni. A minap hallottam egy késó' esti híradásban, amint arról kesergett az osztrák pénzintézet egyik szakembere, hogy Soros úr tőzsdei manipulációja eddig soha nem tapasztalt mértékben elértéktelení- tette a német márkát. Mindössze két DM ér egyetlen dollárt. Soros úr természetesen cáfol. Mint annak idején, amikor megcsapolta az angol fontot. A magyar származású — ezt mintha örömmel hangsúlyozták volna a belhoniak — amerikai üzletembernek semmi bűne, csupán ért a pénzügyietekhez, a tőzsdéhez. Bizonyára így van. Nincs a világnak olyan pontja — akarom mondani, tőzsdéje —, amely ne pezsdülne meg az ő áldásos tevékenysége következtében. Ám szó sincs világot sakkban tartó tőzsdejárásról! Csak sáskajárásról. Amely ugyan nem marokkói, de hihetetlenül falánk és — könyörtelen. Banos János