Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
J! PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. JÚNIUS 25., PÉNTEK 7 A harmadik út ma is időszerű Beszélgetés Gombos Gyulával Gombos Gyula Temesvárott született, 1925-ben költözött át szüleivel Budapestre. A Lónyay utcai református gimnázium diákjaként 1933-ban érettségizett. Egyetemre jelentkezett, azonban nem tudta elkezdeni a tanulmányait: pénzt kellett keresnie, mivel édesapja meghalt. 1936-ban a Pap Béla által szerkesztett Magyar Út munkatársa lett. 1939-ben a Magyar Élet című havi folyóirathoz került, ahol szerkesztett. 1941-től ismét a Magyar Útnál találjuk. A gyakorlati szerkesztési munkát átvette Pap Bélától. 1944. szeptember végén a lapengedélyt visszaadta a Miniszterelnöki Hivatalnak. 1945 után a Kisgazdapártban tevékenykedett. A Németh László, Kodolányi János és Sinka István elleni otromba támadásokat érzékelve azonban jobbnak látta, ha a nyilvánosságtól távol tartja magát. Egy kereskedelmi vállalat tisztviselőjeként helyezkedett el. A Magyar Közösség „ösz- szeesküvésének leleplezésekor” letartóztatták, de két nap múlva elengedték. A Kisgazdapárt és a Parasztszövetség szétverése az ő meghurcolása nélkül is sikerült... 1948-ban látta, hogy már azokat a barátait is zaklatják, akik nagyobb politikai szerepet nem játszottak. Ezért elhagyta az országot. Bécsben, majd Zürichben élt, 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1952-től 1974-ig a Szabad Európa Rádió New York-i tudósítója volt. Tíz év múlva átköltözött Párizsba, az elmúlt év áprilisában pedig végleg hazajött. A magyar olvasóközönség most kezdi ismét fölfedezni, mivel a külföldön már megjelent könyveit Püski Sándor egymás után adja ki ismét. Gombos Gyulával a népi mozgalomról, a Nemzeti Parasztpártról, az írói és politikusi magatartás összeegyeztethe- tetlenségéről, a szárszói tanácskozásról, de mindenekelőtt a Magyar Útról, a lapról és az eszméről — beszélgettünk. A jobb- és baloldal egyaránt alkalmatlan — A Magyar Út kálvinista beállítottságú, a vallásra nagy hangsúlyt tévő újság volt — mondotta az író. Komoly teret szentelt emellett —- ahogy'a címe is mutatja — a magyar problémák föltárásának, ezért már Pap Béla szerkesztése alatt is számos népi író írt az újságba, Féja Gézától kezdve Kovács Imrén keresztül egészen Németh Lászlóig. Amikor átvettem a felelős szerkesztést, Pap Béla hozzájárult ahhoz, hogy az újságot a vallásos gondolkodásmód kizárása nélkül ugyan, de a népi mozgalom szolgálatába állítsam. Úgy, hogy annak tengelyében a harmadik út törekvései álljanak. — Mit jelentett akkor a harmadik út? — A Magyar Út nevet Pap Béla adta a lapnak. Bevezető vezércikkében azt írta, hogy a magyar közéletben nagyon sokféle út van, de ő egyiket sem tartja magyar útnak. Lapjával ennek, a magyar útnak a kialakulását kívánta elősegíteni. Ez az út lényegében ugyanazokat az eszméket vallja magáénak, mint amit a népi mozgalom. Ez azonban nem csupán a népi írók által befolyásolt, irányított mozgalom volt, előzményeiben sok kis helyi kezdeményezést találunk. Ilyen volt például a Sárospatakon indított falumunka, a Bartha Miklós Társaság, a felvidéki Sarló, az Erdélyi Fiatalok mozgalom. Ezek egymástól függetlenül keletkeztek, s a népi írók a már meglévő érdeklődési körükre hatottak. S ahogy az e társaságokba tömörült fiatalok is Ady Endrét, Móricz Zsigmondot és Szabó Dezsőt tartották szellemi őseiknek, ugyanúgy a népi írók is. Ebben azonban — hangsúlyozom — semmiféle előre megfontolt összeszervezett- ség nem volt. A spontaneitás a népi mozgalom egyik ereje volt. Egyszerűen csak lett, nőtt és teijeszkedett. Anélkül, hogy lett volna vezére, anélkül, hogy lett volna szervezete, központja. A harmadik út lényege viszont mindig az volt, hogy egy olyan országot teremtsen, amely a magyar nép arcát viseli magán, amelyben a magyarság szabadon alkotva juttatja érvényre önmagát. A két háború között a jobb- és baloldal egy ilyen ország megteremtéséhez nem volt elfogadható. Ezért keletkezett a harmadik út. A két háború között az akkori jobboldal, ami tulajdonképpen végig ugyanazt a vezetést jelentette, nagyon szerette magát kereszténynek és nemzetinek nevezni, de nem volt más, mint a magyar nagybirtokosság által a középosztály segítségével ellenőrzött, igazgatott irányzat. A baloldalt pedig a szociáldemokraták, illetve a két liberális párt jelentette. Ezek az utóbbiak a klasszikus kapitalizmust képviselték. Mi azt mondtuk, a magántulajdonnak van ugyan létjogosultsága, de a nagy gazdasági intézmények — a bankok, a nagybirtokok, a nehézipar — szerkezetén változtatni kell. A körülmények azóta természetesen megváltoztak, de az igény megmaradt. — Pedig a magyar gazdasági szakemberek többsége ódzkodik a harmadik úttól. A dolog ellentmondásosságára utal egyébként, hogy Nyugatot állítják vele szembe, vagyis azokat az országokat, amelyek sok tekintetben éppen erre az útra léptek, elsősorban gazdaságilag, erős szociális hangsúllyal. — Ezek a szakemberek többnyire nem szociális, hanem szabad piacgazdaságra gondolnak. Többük a kapitalizmus olyan változatának az érvényre juttatására törekszik, ami már nem is létezik: a XIX. század végéig működő klasszikus kapitalizmusra. Vagy író, vagy politikus — Életének következő állomása a Magyar Élet című hetilap szerkesztésében való szerepe volt... — Megelőzőleg Matolcsy Mátyás szerkesztette, majd pedig Fitos Vilmos. Őmellé kerültem én is, először segéd-, majd társszerkesztének. Fitos — de már azt korábban Matolcsy is — a lapot a népi mozgalom szolgálatába állította. Ezért aztán természetes, hogy a szerzőgárda szinte kivétel nélkül a népi írók köréből került ki: Németh László, Sinka István, Erdélyi József, Tamási Áron, és még sorolhatnám. — S hogyan fogadta mindezt a hatalom? — 1939-ben bevezették a cenzúrát, attól kezdve egyre több, a kormányzatot kritizáló cikket kellett kihagynunk mindkét lapnál. Eleinte még megengedték, hogy a kidobott anyag helyére ne tegyünk be semmit — ezzel jelezzük a cenzúra jelenlétét —, később azonban erre sem volt lehetőségünk. Ezért már ‘44 nyarától foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy visszaadom a Magyar Út lapengedélyét, amelyet — ahogy említettem — 1941 -tői szerkesztettem. Csak azért döntöttem másképpen, mert nagyon sokan kérték, például a baloldali Balogh Edgár is, hogy ne tegyem. Meg kell jegyeznem, hogy a Magyar Út először rajta volt azon a listán, amelyet a németek állítottak össze a bevonulásuk után betiltandó lapokról. Onnan Mester Miklós, Horthy egyik bizalmi embere vetette le. ’44 szeptember végén — tehát még Szálasi hatalomátvétele előtt — azonban már végképp nem láttam tovább értelmét a lapszerkesztésnek. — Bármennyire is spontán volt a népi írók mozgalma, közben azért szerveződtek. Először a Márciusi Frontba, később pedig a Nemzeti Parasztpártba. Ön azonban nem található az aktívan politizáló népiek között. — Nem, s a háború után sem. Már csak azért sem, mert a Parasztpárt ebben az időben Erdei Ferenc révén egyre erősebben elkötelezte magát a kommunisták mellett. De nekem ettől függetlenül sem voltak politikai törekvéseim. Kezdettől fogva láttam ugyanis, hogy a hivatásos politikusi tevékenység és az írói tisztesség gyakran kizáiják egymást. A politikusnak mindig az adott helyzettől függően kell viselkednie, az írónak pedig az a kötelessége, hogy maradéktalanul azt úja és mondja, amit gondol. Ezt egy politikus nem teheti meg. Csurka Istvánnak is kizárólag ez a baja. Csurka tehetséges író és becsületes ember. Lakiteleken még nagyon sok író volt jelen. Ezek kétféleképpen viselkedtek később, kivéve Csurkát vagy visszavonultak a politikától, mint például Cso- óri Sándor, vagy az írói voltukról mondtak le, legalábbis időlegesen, mint Kodolányi Gyula, Kulin Ferenc, Lezsák Sándor. — Bár nem törekedett politikai szerepre, mégis közel került a.Kisgazdapárthoz. — Nem kerültem, hanem belekeveredtem. Az ostrom utolsó részét a Skót Misszió épületében töltöttük. Ott tartózkodott Csomoky Viktor is, Tildy Zoltán későbbi veje, aki — hogy mozogni tudjunk a városban — igazolást állított ki nekünk: a Kisgazdapárt tagjai vagyunk. Az ostrom után még hosszú ideig ebben az épületben laktunk, mivel a budai lakásunk erősen megsérült a harcok alatt. A Skót Misszió kezdetben a Kisgazdapárt központja volt. Később, 1945 tavaszán megalakítottuk a Kisgazdapárt értelmiségi csoportját. Ennek egyik felét a népi mozgalomból jöttek alkották. A csoport tagjai csaknem valamennyien képviselők vagy magas tisztséget viselők lettek, kivéve engem, aki nem is akartam az lenni. Ennek is köszönhető, hogy az összeeskü- vési pert viszonylag könnyen megúsztam. — A koalíciós időket követő három magatartási, illetve életforma-lehetőség — behó- dolás, belső- vagy külső emigráció — közül ön ez utóbbit választotta. — Választottam volna én szívesen a belső emigrációt is, de úgy láttam, hogy előbb- utóbb valamilyen címen biztos begereblyéznének. Elmenekültem, mert nem akartam, hogy olyan vallomásokra kényszerítsenek, amelyek emberi tisztességemet megölték volna. — De akik itthon maradtak, azokat sem lehetett mind együttműködésre kényszeríteni. Németh Lászlóra gondolok, például. — Németh László kivételes helyzetben volt. Egyrészt Ily- lyés Gyulára való tekintettel, másrészt pedig azért, mert Révai József és Lukács György azt tartották tanácsosabbnak, ha nem nyúlnak hozzá. Nem akartak mártírt csinálni belőle, nem akarták, hogy legenda fonódjék személye köré. ’56 után aztán némileg módosult a hatalom kultúrpolitikája. Ac- zél György a kommunisták szempontjából sokkal hasznosabban politizált, mint az elődei. Megalkotta a különbékék rendszerét: minden íróval megvolt a maga különbékéje. A nagyobbaknak több szabadságot adott, a kisebbeknek kevesebbet. Nem volt olyan ember, akinek az írása nem jelenhetett meg, csak éppen tudnia kellett, hogy hol vannak az ő határai. Működött az öncenzúra. — Ezt azonban néha próbálta áttörni egy-egy író, például Csoóri, Csurka... — Igen, voltak akik nekiGombos Gyula: A harmadik út lényege mindig az volt, hogy egy olyan országot teremtsen, amely a magyar nép arcát viseli magán, amelyben a magyarság szabadon juttatja érvényre önmagát. Erdűsi Ágnes felvétele mentek a korlátnak, aminek következtében időleges hallgatást rendeltek el számukra. / Uj népi összefogás Szárszón? — Augusztus második felében, az 1943-as szárszói konferencia 50. évfordulóján ismét összegyűlnek azok, akik a népi gondolat elkötelezettjének vallják magukat. Annak idején ön is résztvett a szárszói tanácskozáson... — Megítélésem szerint Szárszónak hármas jelentősége volt. Először is az, hogy megtörtént. A lakiteleki összejövetel előtt ugyanis ez volt az utolsó szabad tanácskozás Magyarországon. A második Németh László beszéde. Németh nagyon is tisztában volt azzal, hogy előadásának mi az ára. Ettől függetlenül elmondta, mert úgy érezte, hogy őneki ezt meg kell tennie. A találkozón ugyanis töb- bé-kevésbé összehangolta mondanivalóját egy szűkebb csoport, amely Erdei Ferenc- ből, Darvas Józsejből és Veres Péterből állt. Ezek az írók Szárszót valamiféleképpen be kívánták kapcsolni a háború utáni szerepvállalásukba. Erdei Ferenc Szárszón viszonylag nyíltan marxista kifejezési eszközöket használva mondta el gondolatait. Beszéde nagy megütközést keltett. Németh László következő nap tartotta előadását. Beszédével megdöbbentő erejű hatást ért el, s teljesen „megsemmisítette” Erdeiéket. A csoportos beszélgetések során később megpróbálták lejáratni mondanivalóját, ám mindhiába. Németh oly’ mértékben győzött, hogy ez ellen semmit sem lehetett tenni. A harmadik tanulság pedig az, hogy nem szerencsés, ha az írók gyakorlati politizálásba kezdenek. Ez jelen esetben a Nemzeti Parasztpártot jelenti, amely végső soron nem tekinthető szerencsés vállalkozásnak. — „A harmadik út” című könyvében 1989-ben számba veszi azokat a teendőket, amelyeket az akkor már n'agyon is várható politikai változások során az ország majdani vezetőinek végre kell hajtania... 1990-ben az az MDÉ nyerte meg a választásokat, amelynek csírája a népi gondolkodású írók, művészek 1987-es lakiteleki találkozója volt. Lehet-e Szárszó a népiek új ösz- szefogásának a kiindulópontja? — Sokakat foglalkoztat az a gondolat, hogy Szárszón ismét egy táborba kellene tömöríteni a népieket. Szép volna, ha sikerülne... Nem lehetetlen, hogy egy olyan előadás- sorozat hangzik majd el, amely az elmúlt három esztendő mérlegének is tekinthető: mi az, ami megvalósult, mi az, ami nem.-—Megítélése szerint mi az oka annak, hogy a lakiteleki gondolatokkal induló MDF megnyerte ugyan a választást, politikájában mégsem érvényesülnek maradéktalanul a népiek eszméi? — Az MDF már igen korán kibővült olyanokkal, akiknek nem volt népi háttere, jóllehet rokonszenveztek e gondolatokkal. Ezek közé sorolható Antall József is. Őt azért emelték a népiek maguk fölé, mert már a kerékasztal-tárgyalások során fölismerték, hogy kiváló politikusi képességei vannak. Az természetes, hogy amikor a győztes MDF elnökeként lehetőséget kapott a kormányalakításra, a maga szűkebb körének, vagyis szintén nem a népieknek juttatott miniszteri tisztségeket, vezető pozíciókat... Ezt a világon mindenki így tette volna a helyében. A nagy kérdés az, hogy a népiek találnak-e egyszer olyan közéleti személyiséget a saját’soraikban, aki a legmagasabb politikai tisztség betöltésére is alkalmas... Hardi Péter
