Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 24., CSÜTÖRTÖK 13 Sötét a jövő — némelyeknek Nézem a tv-t, hallgatom a rádiót, csak úgy ontják a pesz- szimizmust, a kilátástalansá- got. A partement, a kormány megtörtént és várható lépéseit véleményezik, azaz nyomban beolvassák a hírekbe. Szép meg jó véletlenül sem történik ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Még egy gyönyörű gyermek sem születik sehol. Egyetlen súlyos beteget sem mentenek meg, egyetlen magyar sincs, aki mondjuk valami sikert ért volna el a világban. Ami szép vagy jó, az nem hír és nem szenzáció. Csak a rosszból lehet hírt csinálni, akár világraszólót is. Ezekben a napokban is kéjes örömmel, szünet és megállás nélkül próbálják elvenni kedvünket még az élettől is, mert ugye a pótköltségvetés eredményeképpen drágábban vesszük majd a gyógyszert, fogyasztjuk az áramot, stb. Ja, hogy a pótköltségvetésről még csak beszélnek, azt még el sem fogadták, arról nem esik szó. Meg arról sem, hogy a gyógyszerek áremelését konpenzálni is kívánják. És ha egyikből se lesz semmi, akkor a hallgatás következik. Semmi helyreigazítás, meg elnézést kedves hallgatók! A fontos az, hogy a mérgezés kiment, resszkessetek, dühöngjetek, emberek! Egy kicsit emlékezni kényszerülök, és mondom: sokkal „laposabb” már a hírszolgálat arról (elnézésről pedig még véletlenül sem lesz szó), hogy a tavaly október 23-i, Kossuth téri nagygyűlésen nem náci ifjak dühöngtek, hanem az ellenzék által jól megfizetett provokátorok. így mondják! (Meg mondtuk akkor is!) Továbbá arról is csend van, hogy felgyógyult-e már az a megkéselt zsidó lányka, akivel ugyancsak rosszéletű magyar ifjak bántak el. Ezek ügyében tavaly egymást érték a ki- és megvizsgálóbizottságok, az ezzel összefüggő újsághírek, a parlamenti felszólalások. Most csend honol! Ezek a körök most hallgatnak, mint kutya... a fűben! De vissza a tárgyhoz! Bizony sötét jövő vár a jelenlegi hírverőkre, merthogy a ’94-es választásokon győzni fog a mai ellenzék — mondják. Uramisten! Hány, de hány újságíró, tv-rádió-ripor- ter, humorista, „békeharcos” marad majd állás nélkül, mert nem lesz ki ellen meg mi ellen írni meg szólni! Hát ezzel a mostani meg-meg- buktatási kísérleteikkel ásnák meg saját sírjukat?! Nem lesz lehetőség arra sem, hogy a rossz és szakszerűtlen lépésekért útszéli hangon bíráljanak bárkit is. Mert eljön a tökély világa, amelybe mi egyszerűen csak beleszédülünk! És ha majd dicshimnuszokból mésem lehet megélni, hát gond egy szál se! Meg kell csak fordítani a köpönyeget, és a széket nem húzzák ki senki alól! Lesz ismét miből megélni! Jól megélni! Az új vezetésnek se lesz annyi baja, megteszik az első percekben a legelső és legfontosabb lépéseket. Gyorsan beszereznek három borítékot arra az esetre, ha a gazdaság mégis működés- képtelen, vagy csak zökkenőkkel teli lenne. A kinyitásnál csak a sorrendre kell majd vigyázni. 1. Kenj mindent az elődeidre. 2. Szervezd át az apparátust. 3. Mondj le és írass 3 borítékot. Vedres Józsefné Budapest Már éhen haltam volna... m. Én a nyolcvanadik iJfej életévem küszöbét taposom, ami ugyan nem matuzsálemi életkor, de ebbe sajnos minden kisembert sújtó esemény belefért. Nem panaszként írom, de én sok más sorstársammal együtt tizenkét évesen már dolgoztam. Egy köteles mesternél reggel hat órától, este hétig. Délben az ebédem egy karéj zsíros kenyér volt, amelyet reggel édesanyám a kezembe adott. Ezért csodálkozom a siránkozáson, mert a fiatalok és a középkorúak értetlenül néznek a mostani, valóban nehéz, de nem leküzdhetetlen időkre. A két háború közötti időben szinte elkerülhetetlen volt a munkanélküliség. Ezen a felsőbbség úgynevezett ínségmunkával próbált segíteni. Napi nyolc óráért egy pengőt kaptunk, és szombaton négy kiló kenyérlisztet pluszként. Most a munkanélküliek segélyt kapnak, s ezért a pénzért semmit nem tesznek. A hozzám hasonló korúak, nyugdíjat kapunk, én két év híján negyven évet tudtam igazolni, ezért hét- ezer-nyolcszáz forint nyugdíjjal jutalmaztak. A Kádár-rendszerben erre egy, később két százalék emelést adtak. Azóta én már bizonyára éhen haltam volna, ha nincs változás. Pedig egyre több bacilus- szurkálta agyvelejűtől hallom, jobb volt a Kádár-rendszerben, mert az sok lakást építtetett. Ez igaz, de vannak a lakásoknak olyan tu-_ lajdonosai is, akik még hosz- szú évekig nyögik a lakáshoz jutásukat is. Az is csodálatos dolog volt, hogy bevezették a teljes foglalkoztatást, amit úgy oldottak meg, hogy egy ember bérét három kapta, így a három közül az egyik, jobb esetben kettő, hasznot hajtó munkát tudott végezni. De mindig ott volt a harmadik, a töltelékember, természetesen ő is elvárta az előírt bért (pláne, ha párttag volt). A változás ennek azonban véget vetett. Együd Lajos, Vác Igaz szellemiség Egyik délutáni sétámon a szél elém fújta az önök újságját. Felvettem, rajta a dátum: 1993. március 29., hétfő. Lapjuk első és utolsó oldala volt csak, az utolsó oldalán egy felirattal és egy fényképpel. A felirat így szólt: „Milyen Magyarországon szeretnék élni?” Pongrátz Gergely fényképével. Ez a lap nemcsak a magyar Szent Koronával a sarkaiban van nyomtatva, hanem annak igaz szellemében is íródik. Ezért kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy egy-két példányt szíveskedjenek küldeni, mivel szeretném közelebbről megismerjem lapjukat, mielőtt elküldöm megrendelésemet. Még nem találtam olyan lapot az országban, amelyik ne a kommunizmus szekerét támogatná. Ezért mindig nagy gondot okoz a napilapok kiválogatása. Árvay Miklós Sopron HISTÓRIA Az üldözöttek szervezett segítése III. Collegium Theresianum 30 üldözött talált menedéket az intézetben. A nyilasok háromszor tartottak házkutatást, de mindig sikertelenül, mivel az egyik lebombázott házrész mögé a romoktól rejtett folyosó vezetett, ezen keresztül bújtak el ilyenkor a leányok, a nyilasok pedig nem ismerve a rejtett folyosót, nem tudták a másik házrészt megközelíteni. Mindnyájan megmaradtak. Marista tanítórend „Champagnat” intézete Mintegy 100 növendéket tartottak bentlakó növendékként intézetükben. Ezenkívül a gyermekek szülei közül 50 felnőtt lelt menedéket. Árulás folytán felfedezték őket. Náluk bujkáló francia katonák közül egy elzászi SS (valószínűleg agent provocateur) jelentette fel a szerzeteseket. A hat rendtársat és a gyermekek kétharmad részét és sok felnőttet elhurcoltak. Negyven gestapós tört rájuk éjjel, a búj kálókat kivégezték, a szerzeteseket a svábhegyi Gestapón, a Pestvidéki Törvényszék fogházán és a parlamenti pincén át iszonyú kínzások után a Várba vitték. Itt érte őket a megszállás. A különösképpen otthagyott néhány gyermek és felnőtt megmenekült. Pálos rendház A németek már a nyáron fontos katonai berendezések számára foglalták le a kolostor nagy részét, ide sem lehetett senkit sem befogadni, a náluk jelentkezőket magánhelyeken és más intézményekben igyekeztek biztonságba helyezni. Isteni Megváltó leányai, svábhegyi anyaház 150 gyermeknek nyújtottak menedéket, de a nyilasok és a szomszédságban tanyázó Gestapo elhurcolta a védetteket. Angolkisasszonyok Váci utcai rendháza 40 gyermek és 8 felnőtt talált ott menedéket. A zugligeti rendházban 60 gyermek és 20 felnőtt. Mindkét helyen zaklatásnak voltak kitéve, de semmi baj sem történt senkivel. Központi papnevelde 40 gyermeket rejtettek; időközben, mikor a helyzet válságossá vált, egy részüket szüleikhez, hozzátartozóikhoz küldték. 14 ottmaradt. 15-20 bújdosó talált átmenetileg menedéket a szemináriumban. / Óbudai „Irgalomház” 25 felnőttet és 15 gyermeket helyeztek el itt. Karácsony előtt a nyilasok parancsára védett házakba vitték őket. „Jó pásztor” zárda 112 leányt rejtettek. A nyilasok kétszer is végigrazzi- ázták a házat, de a nővérek egy rejtett folyosón a szomszédos épületbe mentették át őket. Ez többször is megtörtént, így minden baj nélkül vészelték át az ostromot. Jezsuita atyák rendháza P. Raile, aki Köhler Lazaris- ta atya mellett a mentési akciónak egyik irányítója volt, a jezsuita rendházban mintegy 150 üldözöttet rej- tőztetett. A rendház, különösen az ostrom utolsó hetében, igen nagy veszélynek volt kitéve. A nyilasok napnap után razziáztak a házban, géppisztolyokkal maguk előtt hajtva a pátereket. P. Rayle úgy vetett gátat a további zaklatásoknak, hogy az ugyancsak náluk rejtőzött 100 főnyi magyar • katona közül kettőt rendőregyenruhába öltöztetett, a portásfülkét rendőrszobává álcázta, s így ettől kezdve senki sem léphette át a rendház küszöbét. Az elrejtettek mindnyájan megmaradtak. Ranolder-intézet Tekintve, hogy az épület rengeteg bombatalálatot kapott még ősszel, továbbá sok beutalt menekült tartózkodott az intézetben, az üldözöttek a rend zugligeti „b. Katalin”-nyaralójában találtak menedéket, mintegy 100 leány. Itt egy fiktív hadiüzemet létesítettek. Itt érte őket igazán hamar a megszállás. Isteni Szeretet Leányai: Knézits utcai rendház Novemberben 200 munkaszolgálatos lakott a házban, akiket igen jól elláttak mindennel. Ezek eltávoztával 110 felnőtt és gyermek kapott menedéket. Sajnos, a szemben levő nyilas tanyáról felfedezték őket, betörtek a zárdába, a főnöknőnek géppisztolyt szegeztek, és az elrejtőzötteket elhurcolták. Mindössze ötnek sikerült a háztetőn át megmenekülni. Bokréta utcai Nóí otthon (Szociális testvérek vezetése alatt) 25 üldözöttet rejtettek itt el. Egy nyilas érzelmű alkalmazott följelentette az intézetet, mire Salkaházi Sára testvért és Berkovits Vilma hitoktatónőt, valamint két üldözöttet elhurcoltak. Mindnyájukat még aznap kivégezték. A többiek iratait rendben levőnek találták, de ezek hamarosan máshova mentek, nem érezve magukat biztonságban. (Folytatjuk) Sándor Dénes Megalakul a Magyar Nemzeti Bank Az önálló magyar pénzügyek megteremtése évszázados követelése volt a nemzetnek, de erre csak az I. világháborút követően nyílt lehetőség — nem éppen olyan körülmények között, ahogyan korábban sokan elképzelték. A Monarchia pénzjegykibocsátását az Osztrák—Magyar Bank intézte, ennek végleges felszámolására 1922-ben került sor: ezzel az egykori birodalom utódállamai közötti utolsó kapcsolat is megszűnt. A bank aranykészletét szétosztották, Magyarország ebből 14 360 000 aranykoronát kapott. A magyar jegybank feladatát az Állami Jegyintézet vette át, de a kibocsátott papírpénzekre nem tudott fedezetet nyújtani. Az értékálló pénz és a Nemzeti Bank létrehozása a gazdasági stabilizáció fontos tényezője volt, gróf Bethlen István miniszterelnök erőfeszítései is nagy részben erre a feladatra irányultak a 20-as évek elején. 1924-re sikerült megszerezni a gazdasági stabilizáció fedezetéül szolgáló népszövetségi kölcsönt, illetve a Magyar Nemzeti Bank működésének megkezdéséhez szükséges összegek Ez utóbbit Nagy-Britannia tette lehető- vé, három évre 4 millió, fontsterlinget kölcsönzött az államnak. A Nemzeti Bank 1924. június 24-én nyitotta meg kapuit. A bank elnökét — Popovics Sándor neves pénzügyi szakember, egy időben pénzügyminiszter személyében — Horthy kormányzó nevezte ki. A Nemzeti Bank intézetei behálózták az országot, 62 városban és községben voltak fiókjai. Pogány György
