Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULFOLI) 1993. JUNIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Radikális „horog”a parlamentben Megfélemlítő belgrádi előjelek Sok ezer belgrádi lakos tünte­tett kedd este a parlamentnél, részben Dobrica Cosic elnök leváltása miatt, részint azért, mert a parlamentben megver­ték Mihajlo Markovié ellenzé­ki képviselőt. Markovié bűne feltehetőleg az volt, hogy hétfőn a vitában többször állást foglalt Cosic mellett, s egyúttal felolvasta Vojislav Seseljvajda radikális pártvezér egy korai dolgozatát, amely Tito érdemeiről szól. Markovié- kedden ismét szót kért, majd beszéde után ki­ment az előcsarnokba, ahol egy csoport képviselő közre­fogta, majd Branislav Vakic ra­dikális honatya szabályosan ki­ütötte. Vakicnak utóbb semmi baja sem esett, egyszerűen leta­gadta a történteket. Mihajlo Markovicot kórházba vitték eszméletlen állapotban. A hír hallatán a parlament­be sietett Vük Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője, s rögtönzött sajtóérte­kezletén elítélte a történteket. Súlyos összecsapásba torkol­lott tegnapra virradó éjszaka a belgrádi parlament előtti tö­megtüntetés: a megmozdulás résztvevői be akartak hittől ni az épületbe, s amikor ezt a rendőrség megakadályozta, kö­veket dobálva, sőt egyes jelen­tések szerint lőfegyvereket használva támadtak a karhata­lomra. Egyébéknt nem sokkal a megmozdulások vége után a rendőrség letartóztatta Vük Draskovicot, az egyik legna­gyobb ellenzéki párt vezető­jét és néhány társát. Draskovi­cot és társait az ellenzéki párt irodájából vitték el, hiába hi­vatkoztak képviselői mentel­mi jogukra. A belügyi közle­mény szerint a tüntetések so­rán 12 tüntető és 14 rendőr se­besült meg, összesen 121 sze­mélyt vettek őrizetbe. A kom­müniké szerint Vük Drasko­vic megtámadta az egyik rendőrt, Djuric llicet, és sú­lyosan megsebesítette. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának kedd esti ülésén az el nem kötelezett országok vitat­ták a boszniai védett öveze­tek hasznát és azt javasolták, hogy azok helyett határozott lépésekkel fékezzék meg a szerb agressziót és hajtsák végre a Vance—Owen-féle tervet. A 15 tagú testületnek öt ha­gyományosan el nem kötele­zett állam a tagja, így elgon­dolásaik, legalábbis az erede­ti formában, aigha számíthat­nak elfogadásra, de módosít­hatják a készülő határozatot. A magyar ENSZ-nagykö- vet rámutatott: Szarajevó pol­gári lakosságának kíméletlen ágyúzása, az, hogy a JKSZ parlamentje menesztette az ország elnökét, a nacionalista szenvedélyek további erősö­dését jelzi és újabb megkülön­böztető. megfélemlítő intéz­kedések előjele lehet a koszo­vói albánokkal, a vajdasági magyarokkal és más, nem szerb nemzetiségekkel szem­ben is. A közép-európai reformokról Helsinkiben Sokba kerülnek a korlátok Harminchat ország parlamen­ti képviselőinek és kormány­zati tisztségviselőinek részvé­telével tanácskozás kezdő­dött tegnap Helsinkiben, a kö­zép- és kelet-európai orszá­gokban zajló reformokról, azok kilátásairól. Az Európa Tanács szervezésében meg­rendezett tanácskozás résztve­vői áttekintik a három évvel ezelőtt Budapesten tartott, ha­sonló témájú értekezlet óta le­zajlott változásokat. Választ keresnek arra a kérdésre, mi­lyen demokratikus intézmé- »nyek kiépítésére van szükség a reformok továbbviteléhez, hogyan növelhető a piacgaz­daság és milyen segítséget nyújthatnak a fejlett európai országok a volt szocialista ál­lamoknak gazdaságuk átalakí­tásához. Az értekezletet Esko Aho finn miniszterelnök nyitotta meg és arra hívta fel a részt­vevők figyelmét, hogy a kö­zép- és kelet-európai átmenet minden szempontból sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt bárki is gondolta, s ma már nyilvánvaló, hogy a korábban elképzeltnél jóval hosszabb időt vesz igénybe. A nyugat-európai államok azonban a jelek szerint még mindig nem ismerték fel tel­jes egészében, milyen óriási kihívást jelent Kelet- és Kö­zép-Európa újjáépítése — mutatott rá a finn kormányfő. Esko Aho kiállt az átmene­ti szakaszban tartó államok­nak nyújtandó nyugati pénz­ügyi és műszaki támogatás mellett, s felhívta rá a figyel­met, hogy bármilyen sokba kerüljenek is ezek, elmaradá­suk hosszabb távon még na­gyobb veszteségeket jelent, megoldhatatlanul súlyos prob­lémákat vet fel az ipari álla­mok számára. A finn minisz­terelnök bírálta azokat, akik kereskedelmi korlátok állítá­sával, védővámokkal, bevite­li kvótákkal akadályozzák a keleti áruknak a nyugati piacra jutását. Douglas Hurd Kohl magyar példája Bukarestben Biztonságunk kérdőjelei Tegnap a román parlament­ben elmondott beszéde után a brit külügyminiszter találko­zott a román politikai erők képviselőivel, köztük Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöké­vel. A megbeszélésen Douglas Hurd rámutatott, hogy Romá­nia stabilitása a térség helyze­te szempontjából nagyon fon­tos. Markó Béla válaszában hangsúlyozta: — Az RMDSZ is nagy fontosságot tulajdonít az ország stabilitásának. Véle­ményünk szerint ennek egyik elsőrendű feltétele az, hogy a magyar kisebbség problémáit sürgősen megoldják. „Magyarország biztonságának kérdése fontos kérdés, a ma­gyarok jogosan vetik fel ezt a problémát” — jelentette ki Helmut Kohl német kancellár tegnap a franciaországi Beaune városában Francois Mitterrand francia elnökkel és Edouard Balladur miniszterel­nökkel közösen megtartott saj­tókonferenciáján. A kancellár a magyar biz­tonság kérdését annak illusztrá­lására említette, hogy Európa biztonságának problémái még korántsem megoldottak, azok további rendezést igényelnek. Kohl a francia fél által jelen­leg javasolt tervről szólt, ame­lyet rövidesen ismertet Franco­is Mitterrand elnök és Edou­ard Balladur miniszterelnök: Párizs európai konferenciát ja­vasolt az európai biztonság és stabilitás megszilárdítására. Kohl a franciaországi Be- une városában szerdán délben végétért 61. francia—német csúcstalálkozó befejeztével megtartott sajtókonferencián szólt erről. A találkozón közös közle­ményt fogadtak el a boszniai válságról. A három államférfi részvételével megtartott befeje­ző sajtókonferencián Kohl azt mondotta: Németország a leg­fontosabb feladatnak a bosz­niai polgári lakosság védelmét tartja, s ezért fogadja el — a Vance—Owen terv megvalósí­tása állomásaként — a Wa­shingtonban nemrég létrejött akcióprogramot. Lengyel választások Hagyományosan vasárnap Szeptember 19-én lesznek a lengyel parlamenti választások —jelentették be tegnap délelőtt Var­sóban. Mint Andrzej Drzycimski, az államfő szó­vivője közölte, az Állami Választási Bizottság­gal történt egyeztetés után a köztársasági elnök ezt a vasárnapi napot jelölte ki a szejm és a sze­nátus tagjai megválasztásának időpontjául. A feloszlatott parlamentben heves vita volt akörül, hogy vasárnap vagy szombaton legyenek a választások. A Keresztény Nemzeti Egyesülés a hagyományok megsértésének minősítette a libe­rálisok javaslatát, hogy szombatra tegyék át a szavazást vasárnapról, amikor a miséről távozva egyenesen az urnákhoz szoktak járulni a polgá­rok. A szejm a liberális javaslatot szavazta meg, azt azonban a szenátus salamoni bölcsességgel úgy módosította, hogy a választásokat munkaszüneti napon kell megtartani — hogy szombaton vagy va­sárnap, az a mindenkori elnöki döntéstől függ. Munkanélküliség világháborús szinten Németországban is növekszik Korea-közi alkudozás Dél-Korea azt javasolja, hogy szombaton rendez­zék meg a Korea-közi mi­niszterhelyettesi szintű ta­lálkozót és vitassák meg azon az észak-koreai atom- létesítményék ellenőrzésé­nek kérdését — ezt tartal­mazza az a legújabb üze­net, amelyet Huang In Szung dél-koreai kormány­fő intézett Kang Szong Szán észak-koreai minisz­terelnökhöz. Párizsban tegnap kétnapos ta­nácskozásra ültek össze a Gazda­sági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECD) tagálla­mainak pénzügyi-, kereskedel­mi- és munkaügyi miniszterei, hogy megpróbáljanak kiutat ke­resni a gazdasági visszaesésből és a fokozódó munkanélküliség­ből. Az OECD szerint az év végé­ig 35 millióra emelkedik a mun­kanélküliek serege a szervezet 24 tagállamában. Ez az aktív korú lakosság 8,5 százalékának felel meg, jövőre pedig átlago­san 8,6 százalékára növekszik majd. Európában a II. világhábo­rú óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség. Az OECD sze­rint a visszaesés még Németor­szágot is érinti. Ott jelenleg 9,3 százalékos a munkanélküliség, jövőre pedig 11,4 százalékossal számolnak. Az OECD vezetői aggodal­muknak adtak hangot amiatt, hogy a magas munkanélküliség társadalmi és politikai problémát okozhat. VÉLEMÉNY Választások tegnap és holnap H ogy mi volt voltaképpen a tétje a tb-választások- nak, és mi a jó abban, ha elmegyünk, és mi a rossz, ha nem, ezt nem egészen értettem, bevallom őszintén. Ennek egyik oka lehet, hogy a dolgokat általában túlpolitizáltuk, és így lett az egyszerű esetből gyakran bo­nyolult komplexum. Azt is meg kell mondanom, hogy én is egy kicsit politikai szemüvegen át néztem a dolgokat, te­hát amikor végigböngésztem a 7 jelöltcsoportosulást, azt próbáltam kitalálni, melyik mögött milyen politikai tenden­ciák húzódnak meg, bár tudom, a cél az volt, hogy a társa­dalombiztosítás jó kezekbe kerüljön. Bár egyes csoportosulások céljairól nem hallottam sem­mit, a hírközlő eszközök mindegyike és a sajtó azért kö- nyörgött, hogy menjünk el szavazni, és végezetül a köztár­sasági elnök is erre kérte a lakosságot. így történhetett meg, hogy az időközi választások szomorú érdektelenségé­nek helyébe megközelítően 40 százalékos érdeklődés lé­pett. Tehát az erre összpontosított propaganda bizonyos mértékig elérte a célját, hiszen nem 15 százalék, nem is a kötelező 25 százalék, hanem megközelítően 40 százalék ment el szavazni, ami az elmúlt évek választási csúcsered­ménye, pedig nem is arról volt szó, hogy kinek a kezébe kerül a hatalom. Most az önjelöltek kezdik önmagukat fél­revezetni, és azt hiszik, hogy egy év múlva a nagyválasztá­son óriási lesz a nép érdeklődése. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de valószínűségszámítás azért van a politiká­ban is, nemcsak a matematikában. Figyelembe véve a kö­rülményeket, az elmúlt három esztendő tapasztalatait, a külpolitikai helyzetet és mindazokat a tüneteket, amelye­ket az ellenzék nem győz eleget hangoztatni (a kormány szociális érdektelensége, a mezőgazdaság csődje, a privati­zációs melléfogások és így tovább, nem sorolom, hiszen eleget halljuk), nyugodtan merem állítani, a szavazáson való részvétel nem fogja lényegesen meghaladni a mostani eredményt, ha egyáltalán meghaladja. Visszatérve a tb-választásokra, a volt kommunista szak- szervezeti szövetség óriási fölénnyel söpörte el vetélytársa- it. Ahogy a Le Monde-nak a választással foglalkozó ciikke elemzi, a kommunista szakszervezetek hihetetlen mértékű győzelmet arattak éppen azon a napon, amikortól büntetés'' jár a vörös csillag terjesztéséért. Mióta a litván példa — mély aggodalmat váltva ki — ámulatba ejtette az egész vi­lágot, világossá vált, hogy a közép-kelet-európai szférában a visszarendeződés lehetősége a legreálisabb alternatíva, ha ez a visszarendeződés nem is jelenti a szélsőséges sztali- .nizmussal való azonosulást. Előrehozott választások esetén szerintem a legnagyobb százalékot a szocialisták érhetik el. Most pusztán az a kér­dés — ki kivel hajlandó koalícióra lépni. Egyáltalán nem örülnék neki, de biztos vagyok benne, hogy nagy baloldali előretörés lenne, mert a tömeg nem hajlandó tudomásul venni, hogy a viszonylagos kádári jólét huszonegynéhány milliós adósság terméke volt, és a megváltozott körülmé­nyek között a régi adósságokat törleszteni majdnem meg­oldhatatlan feladat, amikor a csőd szélére jutott gazdasági ágakat próbálják új életre kelteni. Akár á két „nagy ellenzé­ki párt”, akár az újabb pártocskák szakemberei kerülnek a döntési mechanizmus élére, ugyanazokkal a leküzdhetet- lennek tűnő nehézségekkel találják szemben magukat, mint a jelenlegi kormány. Csaknem ennyire félek attól, hogy a választási kampány során a versengés első számú eszköze a demagóg szólamok hangoztatása lesz, és több-kevesebb rosszindulattal töltött gyűlölet foglalja el egymás megértésének helyét. Újabb nyelvromlás tanúi leszünk, és nemcsak Európától, de saját boldogulásunk lehetőségétől is egyre messzebb kerülünk. N em szükségszerű, hogy két ember azonos vélemé­nyen legyen, sőt éppen a nézetek különbözősége gaz­dagítja a politikai élet sokszínűségét, de arra igenis szükség van, hogy ne foghegyről beszéljünk egymással, ne gúnyolódjunk ízléstelenül és szellemtelenül, mint azt vicclap­jaink teszik, ne támadjunk durván és színvonaltalanul, mint arra olyan sok példa van, hanem próbáljunk meg európaiak lenni, a szónak nem az agyoncsépelt, hanem a valódi, Tho­mas Mann-i értelmében. Legalább ebben leljünk némi vigaszt, ha a választási ered­mények miatt netán elkeserednénk. Tiszay Géza

Next

/
Thumbnails
Contents