Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JUNIUS 23., SZERDA Ma is fájó pont a kitelepítés Szigetújfaluban Hagyományőrzés a Duna Ha az ember régi könyveket lapozgatva Szigetújfalu múltja után kutat, meglepő hasonlóságokat talál a település mai és egy évszázaddal ezelőtti életében. A falu egyik mai büszkesége, az önkéntes tűzoltó egyesület már a század elején is harminc tagot számlált. Sok évtizeddel ezelőtt is létezett Testedző Egyesület abban a Szigetújfaluban, amelyben a legutóbbi években sok híres sportoló nevelődött. A tavaly ősszel alakult Honismereti Kör lelkesen dolgozza fel a falu múltjáról szóló anyagokat, gyűjti a helyi gyermekjátékokat és dalokat. A Német Nemzetiségi Kultúregyesület is támogatja a néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunkát. A csaknem hétszáz éves település múltjáról szóló egyre terjedelmesebb anyag a lelkes lokálpatrióták reményei szerint majdan egy régi sváb házban berendezett falumúzeumban találhat végleges helyet. Dolgos, tiszta nép Mivel foglalkozik ez a sokat szenvedett nép, melynek sorait megtizedelte mindkét világháború, a németek kitelepítése pedig szinte derékba törte e Duna- parti falu életét? A ma már történelemkönyveknek számító régi leírások csendes, hazafias, munkaszerető népként említik az újfalusiakat, akik ősszel gyümölcsszedéssel és csomagolással foglalkoznak. — Dolgos, szorgalmas, tiszta nép lakja ma is a falut állítja ma Pintérné Varga Rozália alpolgármester, az általános iskola igazgatója. — Valamikor a gazdák piacra vitték a szőlőt, a gyümölcsöt, a zöldségeket. Az iparosítás miatt azonban 'fokozatosan - felhagytak régi foglalkozásukkal az emberek, és a környező nagy gyárakban találtak munkát. A létszámleépítések miatt viszont, számosán kerültek utcára. Ma a falu mintegy háromszáz munkanélkülijéből százharmincán nem jogosultak már a munkanélküli-járadékra sem. Az önkormányzat próbálja őket segíteni, de mindenki maga is arra törekszik, hogy minél hamarabb kenyeret keressen a családjának. A falp ma sem tudja kiheverni, hogy a 70-es években elvesztette önállóságát. A virágzó Béke Tsz-t elvitték, és Sziget- csép központtal működött tovább, amíg fokozatosan le nem épült. A tanácsi központ pedig Szigetszentmárton lett. A tizenhárom évi kényszeregyüttlét a község elszegényedéséhez vezetett. Mivel a három település közül Szigetújfalu volt a legfejlettebb, a cél a másik két falu felzárkóztatása lett. Az összevonás előtt Szigetújfalunak kiépített villamos és úthálózata, anyavédelmi központja, fogorvosi rendelője. művelődési háza volt, és egyedülállónak számított abban az időben az iskola felszereltsége. Minden osztálynak saját tanterme volt a korszerű iskolaépületben, és a környéken egyedül itt működött bölcsőde. Ez volt az oka, hogy Újfalu teljesen háttérbe Közadakozásból épült tavaly a második világháborús emlékmű Hancsovszki János felvételei szorult. így jött ki az a sajátos statisztika, hogy a szétválás után az önkormányzat két esztendő alatt fordított annyi pénzt a községre, mint a nagyközségi közös tanács tizenhárom év alatt. Átadják tudásukat az öregek Szigetújfaluban fokozatosan csökken a gyermeklétszám. Az elmúlt tanévben hetvennyolcán jártak óvodába, százkilencvenkilencen iskolába. A létszám- csökkenés miatt szeptembertől megszűnnek az iskolában a párhuzamos osztályok. Szinte hihetetlen, hogy a község 2100 lakosából hatszázan nyugdíjasok. Közülük jelenleg huszonkilencen járnak a húsz éve működő öregek napközi otthonába, amelynek kilenc tagja töltötte be a nyolcvanadik életévét. Többen 1973 óta kapnak itt napközben ellátást. Az öregek jól érzik magukat, dicsérik az ellátást, a gondozónőket^ a kiszolgálást, a változatos étkezést. Azt mondják, a faluban szeretettel vannak az öregek iránt. Csak egy szívfájdalmuk van, kevés a fiatal a községben. Az idős emberek szeretnék, ha a fiatalok ittmaradnának, építkeznének, s otthonra találnának ott, ahol őseik megszenvedtek a megélhetésért. Az öregek ma sem hagyják el magukat, életkedvüket növeli, hogy hetente egyszer énekórát vehetnek egy zenetanártól. Az öregek énekkara nagy sikerrel lépett fel a falu lakói előtt. De nemcsak énekelni tanulnak az idős emberek, hanem ők maguk is átadják tudásukat a fiatalabb nemzedékeknek. Régi svad dalokat énekelnek a zenetanárnak, aki lekottázza a dallamokat, és megtanítja az általános iskolás gyerekeknek. A falu hagyományait, szokásait gyűjtő Winhardt Ildikó tanárnő, a Honismereti Kör vezetője pedig a régi mondásokat, ünnepi és egyéb szokásokat jegyzi fel az öregek elbeszélése alapján. Még arról is részletesen tudni akar, milyen ételeket főztek az asszonyok. A bátrabbak visszaszöktek Van valami Szigetújfaluban, amiről még ma sem tudnak elfogulatlanul beszélni az emberek. Ez pedig a németek kitelepítése. Sok fájdalmas emléket őriznek a helybéliek a közelmúltig tabuként kezelt témáról. Ma sem tudja senki, negyvenhét évvel ezelőtt hány embert telepítettek ki a faluból. A családokat szétválasztó, emberek sorsát derékba törő könyörtelen intézkedés Szigetújfaluban szinte sokkolóan hatott a lakosságra. A bátrabbak dacoltak a hivatalos intézkedéssel, és a kitelepítés után nem sokkal visszaszöktek hazájukba, Magyarországra. Két gyerekkel, két határon át szökött, menekült Németország- ból vissza Magyarországra Winhardt Rezsőné, akivel az öregek napközi otthonában találkoztam. — Keserves élet volt, semmi nélkül elmenni, semmi nélkül visszajönni — meséli Winhardt- né. — Hét napig tartott az út visz- szafelé, hóban, fagyban tettem meg az utat a két gyerekkel. — Hogyan tudtak visszajönni? — Jöttünk vonattal, busszal, gyalog. Aludtunk disznóólban, kukoricaföldeken, és mindezt télen. Remegtünk a félelemtől. — Mi történt, amikor hazajött? — Bújkálnom kellett. Keresztúron voltam a sógomőméknél. Aztán néhány hónap múlva visz- szakaptuk saját házunkat. — Miért döntött úgy, hogy visszajön? — A féljem 1947-ben jött haza Oroszországból, üzent, hogy jöjjünk haza, mert ő nem akar Németországban élni. Miről híres a falu? Egyesek szerint a lópatkószög- gyártásáról. Mártély Sándor lakatosmester ugyanis e keresett termék monopolgyártója Magyarországon. 1989-ben a lópatMártély Sándor lakatosmester a híres szigetújfalui lópatkó- szöget tartja kezében Ösztönös ragaszkodással őrzi e valamikor tiszta sváb település a legszebb hagyományait mentén kószög gyártásának magyarországi kifejlesztéséért megkapta a Kiváló kisiparos kitüntetés ezüstfokozatát. Éppen egy olasz exportról rtárgyalt üzletfeleivel, amikor megkerestem. Büszkén mesélte, hogy minden két és fél kilós dobozon ez áll: Angol fejű ló- patkószeg, Szigetújfalu. Sokszor a polgármesteri hivatalt is keresik telefonon, hogy beszélhessenek a gyártóval. — Az olasz versenylovakhoz a kicsi szöget keresik, a németek pedig inkább a nagy szöget, tonnás súlyú lovakhoz — mondja a mester. — Kevés olyan gyártó van Európában, amelyik megfelelő mennyiségű és minőségű szöget tud gyártani, s mi benne vagyunk az első háromban, és nem is biztos, hogy a harmadik helyen. Mártély Sándornak mindkét fia a lakatosszakmát tanulta ki. A család együttmaradt, és még az asszonyok is részt vesznek a munkában. — Különleges kapcsolatban vagyok a Jóistennel, mindig megsegít — avat be titkába a mester. — Nem vagyok bigott templombajáró, és csak akkor imádkozom, ha szükségét érzem. Isten megáldott engem azzal a képességgel, hogy el tudok gondolkodni a világ dolgain. Megtudom Mártély Sándortól, hogy Magyarországon több mint százéves hagyománya volt a lópatkószöggyártásnak, s ezt az iparágat ő tizenkét évvel ezelőtt hozta vissza a sírból. Hamar sikerre vitte vállalkozását, szerte a világból számos kapcsolata van. Keresett termék lett a magyar lópatkószög. — Rendkívül puritán ember vagyok, a pénz engem nem érdekel, csak céljaimnak eszköze — folytatja Mártély Sándor. — Nincs balatoni nyaralóm, nyugati kocsim, én csak dolgozni szeretek. A mi portánkon nem teher a munka, ez az életformánk. Most viszont nem tudok dolgozni, mert nincs alapanyag. Az uszályra pakolt két utolsó acélszállítmány ugyanis fennakadt a Dunán az embargó miatt. Ez a Mártély-család- nak naponta százhúszezer forint árbevétel-kiesést jelent. Olaszok, svédek keresték meg a vállalkozót, hogy közös vállalatot hozzanak létre vele. Mártély Sándor azonban nem állt kötélnek. — Zsebből fizetnének, de én nem adom el a magyar nemzeti vagyont. Tudok én a svédek nélkül is patkószöget gyártani. Ez a gyártási kapacitás nemcsak a Mártély-család tulajdona, hanem a magyar államé is. Emlékmű közadakozásból Új erővel kezdődött meg a munka a településen a szétválás után. Szigetújfalu a megszigorított szabályozás miatt már nem tartozik a hátrányos helyzetű települések közé. A község vezetői minden lehetőséget megragadnak, hogy a hiányzó forintokat pótolják. Az önkormányzat erején felül áldoz az intézményekre. A gyerekek ingyen kapják a tankönyveket, a füzetcsomagot, és karácsonykor minden évben, a nyugdíjasokkal együtt ők is ajándékot kapnak. A szülők is iskolapártiak, sok segítséget nyújtanak, de a tantestület sem marad hálátlan, hiszen a különböző versenyeken bizonyítják a diákok, hogy jól felkészült szakemberek oktatják őket. A falu lakóira nagyon jellemző az adakozási hajlam, a jó cél érdekében szívesen hoznak áldozatot az emberek. A Mártély-család ötezer forintot adott az erdélyi gyerekek fogadására, a zöldséges pedig a ba- latonakali táborozáshoz ajánlotta fel áruját. A pék ünnepi alkalmakkor frissen sült pogácsát szállít az öregeknek, a buszsofőr pedig ingyen viszi kirándulni őket. A szülők minden évben adakoznak az iskola javára, ebből egyik évben színes tévét, másik évben videót vásároltak a gyerekeknek. De ők vették és varrták meg az iskolának a függönyöket is. Tavaly közadakozásból épült a második világháborús emlékmű, s az iskolások idei nyári táborozását is közadakozás tette lehetővé. Halász Csilla Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap es a Családi Ház című folyóirat közös rovata Szigetújfalu neve először 1303-ban fordul elő egy birtokbizonyítási irat hatáijárásában, majd 1465-ben Újfalusi Imre királyi trombitást említik. 1513-ban pedig néhai Trombytas Tamás neve szerepel Újfaluval kapcsolatban. A XVI. századi török adójegyzékekben a község a legkisebb adófizetők közé tartozik, és a XVII. század végén neve már az elhagyott helységek között szerepel. A XVIII. század elején települ be újra. Egyszerű egyhajós barokk római'katolikus templomának középkori előzményeiről nem tudunk semmit, lehetséges, hogy nem is voltak. Az 1764. évi egyházlátogatás feljegyzései a templom építési időpontját 1733-ra teszi. Ez a kő alapozású téglaépület nagyon kis méretű lehetett, homlokzatán fatoronnyal. Ennek helyén az uradalom költségén épült 1770-ben a ma is álló templom, amely a második világháborúban erősen megsérült. 1949-ben homlokzatának egy részét újraépítették. Kívülről nagyon egyszerű, építészetileg szinte jelentéktelen ez a középtomyos templom, amelyet még a barokk jellegzetességétől is megfosztottak az 1920-ban újraépült torony gúla alakú sisakjával. Annál gazdagabb és tetszetősebb viszont a templom belseje. Az egyszerű homlokzat után valóban meglepetés a hatásosan kiképzett templomhajó, amelyet a térbe erősen benyúló falpillérek homorú oldalai által alkotott téröblök tesznek mozgalmassá. A falpillérekhez tapadó lizénapárok kettős hevederíveket hordanak, amelyek között csehsüveg boltszakaszok feszülnek. A belül háromkaréjos szentély négyzetes csehboltozattal fedett. A diadalív pillérje melletti sekély téröbölben helyezték el a gazdagon díszített barokk szószéket, amely barna meleg tónusú alapszínéből kiragyogó aranyozott szobraival és díszítményeivel valóságos ékköve a templomnak. E jelentős alkotás az egyházi iratok szerint Mária Terézia királynő ajándéka 1773-ból. A szószék melletti mellékoltár tabemá- kuluma azonos műhelyben készülhetett, mint a mellette álló, fából faragott két gyertyatartó is; amelyek feltehetően az egykori főoltárhoz tartoztak. A templom műemlék jellegű. Gondozott környezete, a szép fasor és a templomhoz vezető út kertészetileg példásan rendezett, nyírott bokrokkal szegélyezett látványa bizonyítják, hogy a helyi lakosok tudatában vannak templomuk értékének és meg is becsülik azt. Itt jegyezzük meg, hogy a templom 1949. évi helyreállítása alkalmából a homlokzatból néhány nagyon jelentős XII. és XIII. századi díszes faragványú követ emeltek ki. Ezek a közelben levő Ercsi XII. században alapított bencés monostorából, illetve annak romjaiból valók, amelyeket az újfalusi templom építésekor mint építőanyagot használtak fel. Ma az értékes faragott köveket a székesfehérvári múzeumban őrzik. Pamer Nóra
