Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JÚNIUS 23.. SZERDA 3 Egy asztalnál a kiadók és a bankárok Lesz pénz a tankönyvekre Országgyűlési napló Vallásellenes a fővárosi önkormányzat? Lesz pénz az 1993/94-es tanév tankönyveinek a kiadásához — összegezték tegnap délelőtt a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztériumban megtartott munkaértekezleten, amelyre az illetékesek kiadókat és pénzügyi szakembereket hívtak meg egyeztetés céljából. A hónapok óta húzódó tankönyvvita ezzel lezártnak tűnik, mégis — a tanácskozáson hallottak alapján — úgy látszik, vannak még rendezetlen ügyek mind a kiadás mikéntje, mind pedig a finanszírozás tekintetében. Amint arról lapunkban is beszámoltunk, a kormány április 22-i nyilatkozatában tisztázta a tankönyvkiadást vállaló intézményeknek járó hitel nyújtásának a mikéntjét: azt, hogy a kiadók maguk válasszák meg a számukra legmegfelelőbb kölcsönzőt, a legkedvezőbb feltételekkel jelentkező bankot. A tegnapi munkaértekezlet arra volt jó, hogy e két fél szakemberei asztalhoz ülhettek, s a szeptemberre iskolákba kerülő tankönyvek és tanszerek előteremtéséről beszélgethettek. Megtudtuk — talán ez volt a legmegnyugtatóbb —, hogy a szakminisztérium vállalja az egyeztetést abban az esetben, ha valamelyik hitel- folyósítás netán „megbénulna”. Negyvenkét kiadónk közül alig tucatnyi jelentkezett hiteligényléssel — hangzott el a tanácskozás elején —, ami azt bizonyítja, hogy a többi intézmény rendelkezik a tan- könyvkiadás lebonyolításához szükséges anyagi eszközökkel. Elhangzott továbbá, hogy a bankok által megadott hitelkeretek csakis a tankönyvek előállítására hasznosíthatók, szem előtt tartva az egy tankönyv — egy kiadó elvét, hogy a pénzösszegek ne oszoljanak meg. (b.) Egyházi központ a „Csebokszárin” Eger építészeti, városképi szempontból legigénytelenebb részén, az Északi — volt Csebokszári — lakótelepen egyházközségi központot kíván létrehozni a Caritas Hungarica, egri római katolikus egyházi szervezet. Amint azt Seregély István egri érsek a tervek és a már elkészült makett bemutatása során elmondta, az elmúlt negyven év alatt épült lakótelepeken — érthető módon — nincsenek sem katolikus, sem más templomok. így itt is próbáljak megtalálni az egyházak napjainkban a keresztényi élet gyakorlására alkalmas terek létrehozásának lehetőségét. Az építési költségek előteremtésére az altemplomban egy kolumbáriumot is nyitnak, melyben az egriek, vagy az innen elszármazottak szeretteik hamvait elhelyezhetik. Nyári, rendkívüli ülésszakának második napját Kovács Gábor (KDNP) napirend előtti felszólalásának meghallgatásával kezdte a T. Ház. A kereszténydemokrata honatya azt tette szóvá, hogy a fővárosi önkormányzat —- szerinte — vallásellenes, és nem megfelelően kezeli az egyházi ingatlanok visszaadásának ügyét. A képviselő a fővárosi önkormányzat oktatási bizottságának májusban kelt állás- foglalására hivatkozott, amely megítélése szerint a tolerancia hiányát és a világnézeti semlegesség köntösébe bújtatott hitoktatás-ellenessé- get bizonyítja. Az Országgyűlés tegnap délelőttjének hátralevő részét a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájával töltötte. A képviselők különös figyelmet szenteltek a lakbérek kérdésének, a kényszer-bérbeadók és -bérlők helyzetének, valamint a lakáscserék- és vásárlások körülményeinek. A nagyszámú — hétszázat meghaladó — képviselői módosító indítványra hivatkozva több képviselő, így a fiataldemokrata Deutsch Tamás és a kisgazda Torgyán József is szorgalmazta, hogy a kormány vonja vissza eredeti előterjesztését, és átdolgozva terjessze azt ismét a Ház elé. Az illetékes belügyi tárca képviseletében Józsa Fábián viszont rámutatott: jóllehet a módosító javaslatok nyomán valóban változott az eredetileg beterjesztett szövegváltozat, a kormány koncepciója továbbra is világos, így az is egyértelmű, mely módosító indítványokat támogatja az előterjesztő. Sáskajárás Tatárszentgyörgyön Minden óra csak időhúzás lehet (Folytatás az L oldalról) Erre a vidékre, tudjuk meg a szakembertől, mindig is jellemző volt a sáskajárás. De ilyen méretű rohamra csak 8-10-12 évente lehet és kell számítani. Ami az idei vészt illeti — bár még csak becslések vannak a sáskák számáról, illetve az általuk okozott kárról —, az csak az 1925-ben tapasztaltakhoz hasonlítható. Megközelítően még 1932-ben volt e tájon ilyen arányú sáskavész. A sáskák, ahogy említettem, szikes legelőkön élnek, s oda is petéznek. Aztán tavasz- szal, illetve kora nyáron bújnak ki a lárvákból. Mivel ezek a kezdetleges rovarok nem tudnak repülni, zabálni kezdenek. Leesznek ezek mindent, ami az útjukba kerül. Alkalmanként pedig — ez történt idén is — csoportosan kelnek útra, s megszállják a legelőket, elfogyasztják az erdei aljnövényzetet, megesznek szinte minden szántóföldi termést. Az idei sáskavészt az előzetes felmérések szerint az utóbbi évek szárazsága okozta. — Az úgynevezett elsivata- gosodás váltotta ki az idei sáskajárást — szól közbe a helyi gazdaszövetség helyettes vezetője. — Gondolom, a hír hallatára nem egy, nem két környezetvédő fölkapja majd a fejét, s megjegyzi: ez mintegy első figyelmeztető jele is lehet kontinensünk elsivatagosodásá- nak. Minden óra csak időhúzás ebben az esetben. Tenni kell tehát mihamarabb a vész ellen, addig, amíg nem éri el hazánk más tájait ez a rovarjárás — figyelmeztet a gazda. Az emberek, akik — ma már ki tudja hányadszor — velünk is kiautóztak a terepre, szinte egymás szavába vágva, de amolyan előre megírt forgatókönyv szerint egészítik ki az előbbi félbehagyott gondolatot. így tesz Scheitz Endre növényvédelmi szakember is, aki korábban a helyi termelő- szövetkezet munkatársa volt. — A legfontosabb, hogy folyamatos figyelőszolgálatot állítsunk fel a sáskajárás útjának követésére. Meg kell akadályozni, hogy tovább terjedjen ez a vész. Akkor pedig, mikor már pontosan behatároltuk a sáskajárás területét, annak legszéléről felénk haladva kell irtani a kártevőket. Közös a gondolat, teljes az •egyetértés abban, hogy meg kell szüntetni a fertőzést. De hogyan? Ebben már némiképpen eltér a szakemberek véleménye. Kézi permetezéssel, repülőgépes szórással? Mindegyik megoldás mellett és ellene is felhozhatók érvek. Míg az előbbinek ellene szól, hogy immár aránytalanul nagy kiterjedésű, több száz hektárt is érint a sáskák pusztítása, s kevésbé látszik hatékonynak a földről végzett rovarirtás. Ezért a szakemberek többsége a repülőgépről történő sáskairtás mellett szavaz. — Részleges megoldás el sem képzelhető — mondja a gazdaember, ezzel is az utóbbi megoldás mellett téve le a voksát. — Miként már tavaly is láttunk néhány sáskát, elképzelhető, hogy jövőre, a hatványozott szaporodásuk következtében — egy hiányos rovarirtás mellett — valóban fe- ketélleni fog a település menti határ. A szakemberek kíséretében a helyszínre érkezett a Shell és Interag Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. növényvédelmi üzletág igazgatója, Denke Gábor. — Ötven liter levegőből, de földről is elhinthető védő- szert kínál fel a cégünk, természetesen ingyen — mondja. Szavait, érthető módon, mindenki örömmel fogadja. Pazsitka György tanyája felé indulunk. Az ő kéthektá- ros kalászosát a nullával tették egyenlővé a royarok. — Olyan ez, mint amikor ezt az ujjamat harapom, akkor ez fáj, ha a másikkal teszem ugyanezt, akkor meg az fáj — mondja egyszerű beszéddel, melyet kisebb jelenet előadásával is kísér a gazda. — Szörnyű világ jár errefelé — teszi hozzá sírással küszködő hangon az asszonya. — Iszonyatos a szárazság, s most meg ez a sok kártevő. Még attól is reszketnünk kell, hogy lepermeteznek minket... — Harminc éve gazdálkodók — veszi vissza a szót Pazsitka gazda —, de növényvédő szert még csak hírből hallottam. Nem is volt itt gond egy szál sem. Csak az a nagy szárazság. Most meg ez a sok rovar. Hová rakjam a permetezés idejére a birkáimat? Fel a padlásra? S mi lesz a télire már lekaszált takarmánnyal? S a második füvet sem szedhetem egybe az állatoknak? Hogyan jutunk ki ebből a bajból? — Nem tudom, mi okozhatja ezt a sorozatos rovarvészt — szól közbe, mintegy enyhítendő a gazdaember panaszát Sponga István. — Egyszer a kullancsok szaporodnak el, másszor a sáskák jáiják' le a határt. Valami megbolydult az állatvilágban. Az évtizedekig rablógazdálkodásban kezelt. Hancsovszki János felvételei agyon műtrágyázott föld, a levegőbe s a vizeinkbe is bőven jutó káros anyag lehet az egyik ok. Lényeg, hogy büntetlenül nem lehet bűnt elkövetni! Nincs pánikra ok a tatár- szentgyörgyi sáskajárással kapcsolatban — hangsúlyozta Medgyasszay László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára a helyszínen tartott szemleútját követő rögtönzött sajtótájékoztatón. Az államtitkár elmondta: nem országos katasztrófáról van szó, a biológiai egyensúly csak helyileg bomlott meg. Ám azt hangsúlyozta, hogy állami beavatkozás szükséges a kártevők elleni védekezésben. A rovarirtást várhatóan csütörtökön végzik majd el, mivel 24 óra kell a környezetvédelmi és méhészeti intézkedések megtételére. A sáskák nemcsak Pest megye déli részén szaporodtak meg, hanem Bács-Kiskun és Csongrád megyéből is jeleztek kisebb, ám még nem a tatárszentgyörgyi- hez hasonló szaporodást. Mailár Éva A sáskák szemenként rágják meg a kalászt Aki hazudik, egyszer félni kezd Mielőtt a tárgyra térnék, határozottan kijelentem, sem politikustól, sem politikai tömör rülésektől. sem a sajtótól nem félek. S teszem e kijelentést azért, mert a hét végi szárszói liberális összejövetelen Lengyel László pénzügykutató politológus napjaink közéletét eeseteíve gyakorta kijelentette: a párt fél a sajtótól, a sajtó fél a politikusoktól... Természetesen e félelem — ha már van — sem kifejezetten magyarországi specialitás, hiszen, mint olvasom a lapokban, Kádárék egykori moszkvai nagykövete, Rajnai (Reinrisch) Sándor eltűnt új hazájából, Izraelből. Mert fél. No, de Magyarországról is azért ment Izraelbe, mert itt is félt, hogy mint volt AVO-s tisztet majd felelősségre vonják. No, de miből gondolhatta ezt a volt nagykövet? Nyilván abból, hogy magából indult ki, hiszen ha ő és elvbarátai kerülnének hatalomra, lehet, hogy a magamfajtának nem sok ideje maradna félelemre... Miután említettem, a sajtótól sem félek, határozottan kijelentem: azt a fajta félelmet, amelyet egyesek ma éreznek, azt egyértelműen annak a sajtónak köszönhetik, amely kereszténykurzust, horthysta restaurációt, szélsőjobbra való tolódást, a cselédsors visszatérését, az antiszemitizmus újraéledését és mindenféle be nem következett, föl nem lelhető jelenségeket vetített előre. A sajtó eme rémhírterjesz- tői, a televízió kerékasztalainál üldögélő, nyomort prognosztizáló ní- mandok mást sem tettek, mint a rettegést, a félelmet igyekeztek felébreszteni azzal, hogy mumusként állították be a kormányt, amelyik összevész a szomszédos kormányokkal és ki tudná elsorolni mindazt, ami az elmúlt három évben mint rémhírtejesz- tés megjelent a televízió képernyőjén, a rádióban, avagy az újságok hasábjain. A félelmet most az gerjeszti, hogy ugyanezek a hírlapírók rádöbbentek: az ország nem omlott össze, az An- tall-kabinetet országbénító blokáddal sem lehetett a helyéről eltávolítani, tehát a hazudozó si- serehad önnön csapdájába esett. Most azt a félelmet próbálják gerjeszteni, amelyet ők éreznek, amikor szembesülnek a tényekkel: „hazudtak reggel, hazudtak délben, hazudtak este”. (Vödrös)