Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚNIUS 21., HÉTFŐ Százhalombatta segítőkész házigazda volt Fáradtan is győzelem Szegedről indult, világszínvonalon sakkozik, s még csak 14 éves lesz Lékó Péter végleg a fókuszban H ol van már 1956, amikor Portisch Lajos először szerepelt fiatal titánként a sakkolimpián, hogy azután több mint három évtizeden át tartsa helyét a legelső vonalban? A két nagy öreg, Szabó László és Barc- za Gedeon egyeduralmát megtörő zalaegerszegi ifjú csillag fellépését követően újabb évtizedeket kellett várni, amikor ismét robbantottak a még fiatalabbak: 1969-ben Adorján András ifjúsági világbajnoki 2. helyezett lett, a következő évben Ribli Zoltán bemutatkozhatott a sakkolimpián, Siegenben, majd újabb két év elteltével, 1972-ben, Szkopjéban Sax Gyula is átesett a tűzkeresztségen. (Érdekesség, hogy Adorjánnak 1978-ig kellett várnia, amíg Buenos Aires-ben ő is sakkolimpiai csapattag lehetett, miután többszörösen kitoltak vele...) A hetvenes éyek szépreményű, fiatal hármasa azóta már kivétel nélkül túljutott a negyedik ikszen. Igazán ráfért volna már a hazai élvonalra egy kis vérfrissítés, azaz elkelnének a feltörekvő ifjú klasszisjelöltek. Bár jónéhá- nyan megfordultak a sakkozás színpadán, közülük egyedül Pintér József érdemel külön is említést, bár 40 éves korára már ezért-azért, de eljutott oda, hogy nem kíván a magyar olimpiai-, illetve Európa-bajnoki csapatok rendelkezésére állni. A sok éve tartó várakozás legutóbb tavaly novemberben öltött ismét testet, mégpedig a 13 éves szegedi kislegény, Lékó Péter személyében. Nemzetközi színrelépéséhez adottak voltak a szerencsés körülmények, ugyanis a debreceni sakkcsapat Európa-bajnokságon Magyarország — a rendező jogán — a szokásos egy helyett három együttest is asztalhoz ültethetett. Az egyik magyar gárdát a feltörekvő fiatalok alkották, közöttük volt az eleven, életvidám fiúcska, Lékó Peti is. Bemutatkozása jól sikerült, hiszen ahogy sakknyelven mondani szokták, „pluszban” maradt... Azután néhány hónapos csend következett körülötte, hogy majd a legerősebb reflektorok fénycsóváinak fókuszába kerüljön. Erről a váratlanul jött nagy fölhajtásról nem ő tehetett, sokkal inkább a körülötte kialakult edzői nézetkülönbségek. Édesanyja, Lékó Júlia — aki két fiát sok évi szabadkai távházasság után immár egyedül neveli Szegeden, a nagymama aktív támogatásával — nem titkolja, hogy kisfia, Peti sokat tanult Adorján Andrástól, aki néhány hónapig irányította szakmai felkészülését. Azt azonban már nem tudták és nem is akarták „lenyelni”, hogy Adorján túl sok dologban akarta kötelező érvénnyel hallatni a hangját, ráadásul olyasféle dolgokat is megszellőztetett a nagy nyilvánosság előtt, amire egyáltalán nem lett volna szükség. A z Adorjánnal meghirdetett szakítást követően most ismét nyugalom veszi körül a szeptemberben 14. születésnapjához érkező kis sakkzsenit, aki a szükséges 24 A szerző felvétele játszmából már húszat váltott olyan versenyeken, amelyeken teljesítette a nagymesteri normát. Amennyiben még egy alkalommal sikerül ez neki, úgy senki és semmi nem menti meg attól, hogy belépjen a nagymesterek egyre népesebb táborába. Sikerül-e ez a Guiness könyvbe illő bravúr Lékó Péternek 15 éves koráig, (ennyi idős korában lett nagymester Polgár Judit) vagy sem? Ez csak egy kérdés (de semmiképpen sem a legfontosabb!), amely felmerülhet e villámkarrier gazdájának jövőjével kapcsolatosan. Ami ennél sokkal fontosabb, az az, hogy Peti a legtermészetesebb módon éli a hasonló korú gyerekek életét: rendszeresen futbal- lozik társaival, a legutóbbi csütörtökön pedig 60 kilométeres kerékpártúrán vett részt. Élvezi az iskolai szünetet, amelyet természetesen versenyek szakítanak meg. A kétszeres korosztályos Európa-bajnok sokak megrökönyödésére, nem indul a Szombathelyen, e hét végén kezdődő újabb korosztályos EB-n, hanem inkább egy felnőtt versenyen ül asztalhoz, mégpedig a Németországban, Dortmund közelében lévő Lip- stadt-ban. Édesanyja indokoltnak tartja fia vonzódását a lip- stadti vetélkedő iránt annak ellenére is, hogy ezen a viadalon már nem gyarapíthatja élő-pontjainak számát. A Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) ugyanis minden félév legelső napjaiban közzéteszi az élvonalbeli sakkozók értékszámait, amelyekkel azután a következő hat hónapban az egyes versenyzők benevezhetnek a vetélkedőkre. Peti 2465-tel kezdte az 1993-as esztendőt, júliustól pedig 2555 pont kerül a neve mellé a világ- ranglistán. Ezzel feltétlenül helyet követel magának a legjobb tíz magyar élsakkozó között, ami már több, mint figyelemre méltó teljesítmény. H a már a figyelemről esett szó, arra is oda kellene már egyszer valakinek emelnie a tekintetét, hogy ez az átlagot messze meghaladóan tehetséges nagymesteijelölt igenigen szerény anyagi lehetőségek között él Szegeden, miközben könnyen lehet: valóban csak karnyújtásnyira vannak tőle a hangos, világszenzációt jelentő sikerek. Nos, ennek a legénykének ez idáig egyetlen, komolyabb hazai támogatója nincs, miközben felsorolni is nehéz lenne, hány és hány százmillió forintot dobálnak ki a legkülönfélébb sportágak Lékó Péternél sokkal szerényebb képességű és eredménylistával rendelkező képviselőire. Szerencsére egy magát megnevezni nem kívánó német úr jóvoltából Peti és édesanyja mozgásban van, eljutnak a szükséges versenyekre. De mennyivel jobb érzés lenne leírni, hogy neki is van érdemi magyar támogatója. Most kéne megszerezni őt, mielőtt még vafeki a határon túlról végképp ki nem sajátítja. Mert a világszenzáció Lékó Péter személyében már valóban nagyon közel van. Jocha Károly Már a Százhalombattára vezető országúton megtörtént az első érdekes találkozás. Mögöttem ugyanis a női kézilabda NB I- ben 6. helyen végzett Spartacus GSC volt edzője, Adorján János navigált. A battai sportközpontban azután gyorsan szóba elegyedtünk; ezért is érdemes a sportrendezvényekre idejében érkezni. — Miután a Spartacusban a 6. hely ellenére nem voltak elégedettek a munkámmal, hát fel- mondtam — summázott az egykori 144-szeres válogatott irányító, aki Kuvaitban és Izraelben is edzősködött, a legutóbbi években pedig az Építőkben, majd a Spartacus GSC-nél dirigált a kis- padról. — Hogy mi lesz velem? Szó van arról, hogy a BHG SE- hez vagy Dunaújvárosba megyek a női kézilabda NB I-be, de az sem kizárt, hogy beadom a pályázatomat a férfi kézilabda válogatott megürült szövetségi kapitányi helyére... Adorján után a tököli polgár- mesterrel, Hofjrnan Pállal hozott össze a sors. Hoffman nem kis büszkeséggel újságolta, hogy csapata, a férfi kézilabda NB Ó-ben hatalmas hajrával megnyerte a bajnokságot, és ezzel kivívta a jogot arra, hogy „felsőbb osztályba” lépjen. Ez azt jelenti, hogy ősszel már NB I/B-s összecsapásokat láthatnak majd Tökölön. Benn a csarnokban még csak a bemelegítés legelső percei zajlottak, a hőség azonban már fél II- kor is súrolta az elviselhető- ség határát. Tény, hogy a battai sportcsarnok szellőzése kívánnivalókat hagy maga után, de a mai világban egyáltalán nem könnyű az ilyen válogatott mérkénytclen. Hang Györgyi kapustól Erdős Éva balszélsőig bezárólag. A szaktudása és szélsőséges magatartása alapján egyaránt méltán világhírű vendégkapitány, Igor Turcsin a sokéves ismeretség ellenére is félreérthetetlenül érzékeltette, hogy a formális üdvözlésen kívül másra „nem kapható”. így nem volt mit teff- ni, meg kellett várni, mit is tudnak a pályán választottjai? Ami az ukrán válogatottat illeti, ugyancsak érdekes keverék képviselte a szovjet utódállamot. Igaz, Turcsinnál korábban sem számított a kor, főleg akkor nem, ha a korosodó játékos éppen a saját felesége volt. Zinaida Turcsi- na asszony 42 évesen még vígan játszott a Szpartak Kijevben, méghozzá a Hypobank Südstadt elleni BEK-döntőben is. Most egy hasonlóan nem egészen serdülő korú hölgy, Julija Szafina is élvezte az évek alatt valamivel csendesebbé vált, korábban a falakat is megrengető orgánummal rendelkező Turcsin mester bizalmát. Szafina dicséretére legyen mondva, 43 évesen is keményen helytállt, nem rajta múlt, hogy társaival együtt vesztesként hagyta el a pályát. Addig azonban történt egy s más. Az első percek kölcsönös „adok-kapok”-ja után 4-4-nél szinte állva hagyta a vendégeket a magyar csapat. 10-4-et követően 11-5-tel mentek a félideji pihenőre a riválisok. Sőt! A 2. félidő 49. percében már 17-10 volt a részeredmény a hazaiaknak, de ezután jött az ilyenkor a magyaroknál szinte már törvényszerű rövidzárlat, ami csaknem egyenlő lett az egyenlítéssel. Hát még Jövőre már magyar kettőssel Az egyetlen igazi kaland A Camel Trophy-t úgy hirdetik, mint napjaink szinte egyetlen igazi kalandját — a merészek, kitartóak és bátrak nagy lehetőségét. Ezen a versenyen ugyanis 1000 mérföldet, azaz 1600 kilométert tesznek meg az autósok valamilyen távoli, titokzatos helyen, s közben 1000 kaland vár rájuk. A viadalt először 1980-ban bonyolították le, s jövőre már magyarok is csatlakozhatnak a résztvevők táborához. A premier évében még csak német pilóták teljesítették az 1600 kilométeres távot, de 1982-től nemzetközivé szélesedett a mezőny. Újabban 16 ország kétfős csapatainak résztvételével zajlik a Camel Trophy, amelyen a pilóták csak önmagukra és a speciálisan felszerelt Land Rover terepjárójukra hagyatkozhatnak. Eddig a hazai szervezőkhöz háromezernél több nevezési lap érkezett. Még senki sem késett el, mert július 15-éig van lehetőség a bekapcsolódásra. A kiírás szerint ezen az amatőrök részére szervezett erőpróbán autó- versenyzői engedéllyel rendelkezők nem indulhatnak, de várják mindazok jelentkezését, akiknek jogosítványuk, autóvezetési gyakorlatuk van, akik jól beszélnek angolul és nem utolsósorban remek fizikai erőnlétnek örvendenek. Női résztvevője még egyszer sem volt ennek a nagy kalandnak, s tulajdonképpen csak a 20—38 év közötti korosztályból válogatják ki a legjobbakat. Az 1994-es Camel Tro- phy-ról csak annyit tudni, hogy Dél-Amerikában, közelebbről Argentínában, Para- guayban és Chilében bonyolítják le. A magyar színeket végül is egy kétfős csapat képviselheti, a kiválasztást két előselejtező, egy elődöntő és egy finálé előzi meg. Wimbledon és a Loch Ness-i szörny Steffi Graf ötödször? Csapó (2) elkésett a beavatkozással, így a veterán Szafina kapura lőhetett. Kuzmenko (3) Kökény ölelésében figyeli a történéseket, mögöttük Mátyás A szerző felvétele Az angolok nem lennének angolok, ha nem kötnének mindenre fogadást. A wimbledoni tenisz- bajnokság előtt a bukmékerek mindig közzéteszik az esélyeket. Sokat elárul a hétfőn kezdődő füves pályás viadal erőviszonyairól, hogy többet fizetnének a fogadóirodák egy esetleges brit győzelemre, mint Elvis Presley, vagy a Loch Ness-i szörny felbukkanására. A bukmékerek ezer az egyhez adják szigetországi teniszező diadalát. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy eddig még nem akadt senki, aki hazai győzelemre fogadott volna, tekintettel arra, hogy az utolsó angol bajnokot 1936-ban (!) avatták Wimbledonban Fred Perry személyében. A nők versenye idén különös jelentőségű, mivel most avatják a tenisz szentélyének 100. hölgybajnokát. Erre egyébként a legnagyobb esélye Steffi Gráfnak van, annak ellenére, hogy a világelsőségét visszaszerzett német sportolónő rajtja még egy héttel ezelőtt is kétséges volt (csonthártyagyulladással bajlódik a lábában). A 23 éves favorit hat éven belül ötödik wimbledoni diadalára készül, pályafutása során ez lenne a 13. Grand Slam-trófeája. A címvédő öt év alatt mindössze egyszer kapott ki füvön (1990-ben a Garrison elleni elődöntőben), s a tavalyi fináléban az ezúttal hiányzó Szeles Mónikát verte 6:2, 6:1 arányban. A férfiak rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyében a sorsolás láttán Stefan Edbergre mosolygott rá leginkább a szerencse. A kétszeres wimbledoni bajnok viszonylag könnyű ágra került, először a selejtezőből kap ellenfelet, majd pedig csak a negyedik fordulóban jutna neki kiemelt ellenfél, az osztrák Thomas Muster (16.) személyében. A kiemelés alapján a negyeddöntőben Ivari Lendl várna rá, igaz, az amerikai játékosnak előtte még az ukrán Andrej Medvegyev útját állhatja. kőzéseket, mint a vasárnap délelőtti, a Magyarország—Ukrajna női kézilabda Eb-selejtező, „eladni”. — Valóban nem könnyű, hiszen ez egyfajta anyagi vállalkozás — erősítette meg a fentieket Mester Emil, a sportcsarnok igazgatója. — Ha a Mól Rt., a Komáromi Sörgyár Rt., a Kádár Trans Kft., a Terra 89 Kft., a Hotel Ok- tán és a Szakom Kft. nem olyan áldozatkész akkor most még a „maccsból" sem jöttünk volna ki. Szerencsére a fordítottja történt, a magyar hölgyek a helyszínen készülhettek a számukra meglehetősen fontos Eb-selejte- ző visszavágójára. Éppen egy hete ugyanis Kijevben magyar szemszögből 21-25 volt az eredmény, s mivel a szlovénok ellen is elhullajtottak egy pontot a mieink, erre a két pontra igazán nagy szükség volt. Laurencz László szövetségi kapitány ugyancsak nem küldhette pályára a legjobb magyar hetest, hiszen betegség, illetve sérülés miatt minimum egy válogatottra való játékost nélkülözni volt akkor mi lett volna, ha a lyukas hálón át elveszett ukrán gólt is megadják az egyébként jól működő osztrák játékvezetők? Jobb erről nem beszélni, hiszen végül- is megmaradt egyetlen soványka gól, azaz 18-17-re nyert a magyar gárda, amelyből elsősorban a kapus Meksz továbbá Csapó, Kökény és Mátyás játéka emelkedett ki. A csoportban ezzel a győzelemmel Magyarország átvette a vezetést 5 mérkőzésből szerzett 7 pontjával, ám a vesztett pontok tekintetében az ukránok állnak jobban, 4/6 pontjuk van. A meccs után Laurencz mester arról panaszkodott, hogy ebben a félévben irgalmatlanul túlterheltek voltak a lányok, s így törvényszerű volt a végén bekövetkezett visszaesés. Turcsin semmi mást nem mondott, csak 100 dollárt ajánlott annak, aki bebizonyítja, hogy a háló nem volt lukas. Sajnos, ezt a fogadást a kopasz mester meg is nyerte volna... J. K.
