Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚNIUS 21., HÉTFŐ Bállá Olga grafikája A városkörnyék ősidők óta lakott Két kiállítás egy helyen Vác polgárait érzékenyen érintette, hogy né- , hány év óta nem láthatták a város helytörténeti kiállítását. Pedig sokan odakalauzolták messziről jött vendégeiket, az idegenvezetők szívesen ejtették útjukba csoportjaikkal a Vak Bottyán, újabban Tragor Ignácról, a még 1895-ben megalakult Váci Múzeum Egyesület megteremtőjéről, a várostörténet írójáról elnevezett múzeumba. A ház ma romos. Végleges helyének megtalálásáig átmenetileg a Káptalan utca 16. sz. Hincz Gyula életművét bemutató házban tették láthatóvá ismét a várós történetét bemutató tárgyi emlékeket. Ehhez át kellett rendezni a Hincz életművet, amely az emeleten kapott helyet. A földszinten sorakoznak az őskor, a réz- és a bronzkor, környéken talált emlékei, tálak, korsók, urnák. Majd kelta és avar kori agyagedények bizonyítják a folyamatos emberi jelenlétet. A középkorból maradt térképről ismerhető meg a váci vár alaprajza, tárgyakban öltenek testet a török kor emlékei, így ismerhető meg az újjáépítés kora, Migazzi Kristóf püspök kiemelkedő szerepe a barokk város megteremtésében. Az ország első vasútjának, a Budapest—Vác vonalnak a tervrajza, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékei, festmény a váci csatáról, egy Kossuth Lajosnak írt levél, aki 100 forintot küldött haza Tu- rinból, az első honvédemlékmű felállítása költségeire. Mindez abban az épületben, amelyben Reitter István első magyar kocsigyára volt, s pazar kivitelű fiákerek gördültek ki a kapuján. A várostörténeti kiállítást szombaton délután nyitották meg, melyen részt vett Bökönyi Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti osztályának igazgatója, Hofer Tamás, a Néprajzi Múzeum igazgatója, bábján Lajos, a KDIB főtitkára. Zomborka Márta múzeumigazgató meleg szavakkal mondott köszönetét a város vezetőinek, a kiállítás megrendezőinek. Soós Sándor, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója megnyitóbeszédében utalt rá, hogy egy folyamat kezdetéről van szó. A Tragor Ignác Múzeum végleges helyének megteremtéséig. Bartos Ferenc polgármester az elhelyezés érdekében tett erőfeszítésekről beszélt, s itt köszönte meg képviselőtársainak, hogy törekvéseiben őt megértették és támogatták. A kiállítás a nyári időszakban hétfő kivételével naponta 10—18 óráig látogatható. K. T. I. Záróbemutató a Kerekasztal-táborban Elet-halál játék Kaposi László, a Kerékasztal Színházi Társulás vezetője mentegetőzött: lehet, hogy hellyel-közzel unalmasnak találják majd a nézők bemutatójukat. A június 14-én harmadik—ötödik osztályos gyerekek számára indult Kerekasztal-tábor zárórendezvényére gyűltünk ösz- sze szombaton délelőtt a Gödöllői Művelődési Központban. Nem előadást, munkabeszámolót láttunk. A táborban részt vett huszonnyolc gyerek és — Kaposi Lászlón kívül — hat felnőtt abból tartott bemutatót, mivel foglalkoztak az elmúlt napokban, mikor is minden napot külön felépítettek. Körbeüléssel kezdték, bemelegítéssel — mozgás- gyakorlatokkal — folytatták. A játék, ahogy haladt a nap, egyre bonyolultabb lett, egyre többet használt fel a színházi formanyelvből. Először a játékvezető — aki bármelyikük lehetett — adott feladatokat, majd csoportok alakultak, azok látták el feladattal egymást. Például: mutassák be, milyen embereket nem szeretnének maguk köré, milyen tanárt tartanak ellenszenvesnek, milyen gyerekeket rossznak. A napok során felépült a tábor programja is. — Az első napon az információs társadalomról szóló könyvet olvastunk — tájékoztatott Kaposi László. — Elképzeltünk egy részvételi demokrácián alapuló társadalmat, vagyis olyat, amikor mindenki mindenről tud, mindenbe beleszólhat. Ez úgy valósul meg, hogy számítógéppel minden lakást összekötnek, oda-visz- sza áramlanak az információk. Képzeletben felmentünk az űrbe. Próbáltuk tisztázni az emberek közötti kapcsolatokat... Kérdésemre, mely szerint mi volt a célja az idei — a tavalyi után második — táboruknak, Kaposi László még elmondta: — Azt akartuk, hogy a gyerekek próbálják meg elképzelni, mit tennének, milyen világot építenének fel maguk körül, ha mindent újrakezdhetnének. Ehhez kellett „felmenni az űrbe”. Tévéműsorokat találtak ki, melyek tetszenének nekik, iskolát, melyet szeretnének. Abban az iskolában nem órák lennének, hanem napok: erdészeti nap, csillagászati nap, egészségügyi nap, kísérleti nap... A drámajátékok során pedig lehetővé szerettük volna tenni, hogy a gyerekek megélhessenek, ne pedig csak elmondhassanak dolgokat. Célja volt a drámánknak, hogy az adott témát jobban megérthessék, mint ahogy akkor értenék meg, ha elmagyaráznánk nekik. Vizsgálják végig az esetet, maguk idézzék fel, hogyan viselkednek az emberek abban az esetben, s maguk döntsék el, ők mit tennének. Tantárgy lehetne az, hogy megtanítsuk a gyerekeknek: nézzék meg milyen az a világ, nézzék kritikusan, s próbáljanak meg kitalálni valami mást, megvalósítani valami jobbat. A téma, az eset, melyre a gyerekek elképzeléseiket alapozták, s itt a táborzárón azokat mint drama- tikus játékokat bemutatták, ez volt: meghal egy egyedül élő idős ember. Ha nem hagyják teljesen magára, megmenthették volna. A gyerekei nem rosszabbak az átlagnál, rendes, dolgos emberek, viszont nagyon elfoglaltak, ezért is nem érnek rá a mamát vagy a papát látogatni, gondoskodni róla. A gyerekek eljátszották, mi történik ilyen esetekben, megfogalmazták a levelet, amelyben megírják, hogy boldog születésnapot kívánnak, de sajnos most nem tudnak odautazni. Vitatkozott egy házaspár, hogy magukhoz vegyék-e vagy sem a papát. Nénike próbált meg beszédbe elegyedni különböző ismerősökkel, de senkinek sem volt ideje meghallgatni. Számomra leghatásosabb az a jelenet volt, mikor egy bácsi meghal — egy kisfiú játsz- sza, ahogy őelképzeli: ösz- szeesik —, s egy különleges videofilm segítségével láthatjuk, hogy ugyanabban az időpontban mit csinál éppen a gyerekei családja: az egyik bulizik, a másik tévét néz. A táborban az élet nagy kérdéseivel találkoztak a gyerekek, még a legnagyobbak a halállal' is. Persze játszva. A tábor emléklapján a résztvevők névsora mellett Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? című verse áll, mely felsorolásában talán nem is hagy ki semmit a lehetőségek közül, hogy mit is lehet ezen a világon játszani: örök életet is, és halált is. A tavalyi Kerekasztal- tábor résztvevői közül többen bekapcsolódtak az idei tábor munkájába, de a tanév idején zajló Játszószínház foglalkozásairól is felismertem most is gyerekeket. Mert játszani jó, aki belekóstol, megismerkedik a játék nyújtotta óriási lehetőségekkel —- elképzelhet, kitalálhat, változtathat, megvalósíthat — már nemigen tudja abbahagyni. Nádudvari Anna Amatőr színházrendezők Zsámbékon Korszerűség és hagyományápolás Határon túli magyar falusi amatőr színjátszócsoportok rendezői számára tartanak továbbképzést a zsámbéki művelődési házban az elkövetkező héten. A tanfolyam harminckilenc résztvevője közül húszán Erdélyből, tizennégyen a Felvidékről, öten a Vajdaságból és ketten Kárpátaljáról érkeznek — tudtuk meg Mátyás Iréntől, a művelődési ház igazgató asz- szonyától. A művelődési ház tavaly rendezte meg első ízben a határon túli magyar amatőr falusi színjátszók első találkozóját. Ezek a csoportok sajátos színfoltot jelentenek az amatőr színházi életben, hiszen az emlékezet által őrzött hagyományok, vagy egy-egy régi szövegkönyv alapján dolgoznak — ugyanakkor a magyar nyelv- területeken fontos szerepet töltenek be az anyanyelvi kultúra életben tartásáért, a közösségek összetartásáért. Előadásaikon, az előadásokat követő vitákon az is kiderült, mennyire igénylik a szakmai segítséget ezek az elszigetelten működő csoportok. Ezért határozták el a továbbképzés megszervezését. A résztvevők egy része a tavalyi csoportok rendezőiből to- borzódott, míg másik részük a felvidéki és erdélyi amatőr színjátszókat összefogó szervezeteken keresztül, valamint személyes ismeretségek alapján érkezik Zsámbékra. A foglalkozásokon részt vesznek a határon túli szervezetek képviselői és a hazai szakemberek is. A továbbképzés órarendjében mozgástechnika, beszéd- technika, színésztréning és rendezésgyakorlat szerepel. A napi munkát beszélgetések zárják a rendezesgyakorlat során felmerült kérdésekről, valamint dramaturgiáról, jelmez- és díszlettervezésről, műsor- szerkesztésről, a csoport- és előadásszervezésről. Műhely- beszélgetéseiket a határon túli színjátszás helyzetét belülről ismerő hazai szakemberek és határon túli kollégák tartják. A tanfolyam utolsó három napja egybeesik a Határon túli hazai falusi színjátszók II. találkozójával. így a fesztivál programjain való részvétel és az ott látott előadások közös elemzése is része lesz a tanfolyam programjának. A tervek szerint a magyar- országi továbbképzés egy hosz- szabb folyamat része: az év során a kinti szervezetekkel közösen regionális tanácskozásokat tartanak a helyszínen, majd jövő nyáron intenzív tanfolyam zárja a programot — új- fent Zsámbékon. — A továbbképzés ingyenes. A résztvevőknek csak az utazási költség egy részét kell fizetniük — tudtuk meg végezetül Mátyás Iréntől, aki magyarázatként hozzáfűzte: — Tizenkét évvel ezelőtt minden támogatás nélkül — és persze az ellenzőkkel kemény harcot vívva — kezdtük megszervezni a határon túli magyar amatőr színjátszók programjait. Megtanultuk, hogyan lehet mindent a lehető legolcsóbban megcsinálni. Költségeinket pedig pályázatokon nyert támogatásból fedezzük. (veszelszky) 25. Magyar Filmszemle A Magyar Mozgókép Alapítvány Nemzeti Kuratóriuma a hét végén jóváhagyta a 25. Magyar Filmszemle koncepcióját. Közölték: A jövő évi, immár a 25. Magyar Filmszemlét február 5-étől 9-éig, a Budapesti Kongresszusi Központban rendezik meg. Igazgatására a Nemzeti Kuratórium Kézdi-Kovács Zsoltot kérte fel, aki ezt a feladatot a 24. Magyar Filmszemlén is ellátta. A jövő évi, jubileumi filmszemlére a terv szerint még idén várhatóan legalább 20 játékfilm és vagy kétszer ennyi dokumentumfilm készül el. Tárlat az autószalonban Nagy Előd festőművész munkáinak kiállítására kerül sor —- a tárgyak békés egymás mellett élése jegyében — a Porche Hungária Deák téri autószalonjában. A festőművészt a ma, déli 12 órakor nyíló kiállításon Kovács Dezső művészeti író mutatja be. A képek július 26-ig tekinthetők meg.
