Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JÚNIUS 21., HÉTFŐ Az idősek szociális ellátása hiányos A megye legfiatalabb népességű települése* a tárgyi és személyi feltételek terén. Tavaly a bölcsődékben 205, az óvodákban 761 gyermek elhelyezésére volt mód. A beíratott gyermekek száma mindkét intézménytípusban kevesebb volt ennél, s az óvodák esetében a 100 százalék alatti férőhely-kihasználtság a városok közül egyedül Százhalombattára volt jellemző. A bölcsődékben a gondozónők — a városi átlaggal megegyezően — átlagosan 4 gyermekkel foglalkoztak, egy óvónőre 10 gyermek jutott, a legkevesebb a városok közül. A város 4 általános iskolája 1992-ben 97 osztályteremmel rendelkezett. A közel 2 ezer gyermeket 176 pedagógus tanította. Egy osztályteremre húsz, egy pedagógusra tizenegy tanuló jutott. E mutatók értéke — Aszód kivételével — valameny- nyi városban magasabb. tanulmányait. (Pl. a legutóbbi népszámlálás időpontjában szakmunkásképzőben, középfokú szakiskolában és középiskolában mintegy 850 diák tanult, s közülük több mint 100 járt a helyi középiskolába.) Az egészségügy egyes területein jelentős ellátásbeli különbségek figyelhetők meg Százhalombatta és a megye más városai között. Az orvosok leterheltek 1991 végén öt általános és négy gyermekorvosi körzet működött a településen. Egy körzeti orvosra (beleértve a gyermek- gyógyászokat is) átlagosan 1820 lakos jutott, ami megegyezett az ország hasonló népességű városainak átlagával. A megye hét városában az orvosoknak ennél kevesebb betegről kellett gondoskodnia. Az elmúlt évben némi javulás volt tapasztalható, mivel a háziorvosi ellátásban már tizennégy orvos vett részt. • A szakorvosi rendelőintézeti ellátottság is jóval elmarad a megye városaira és az ország hasonló népességarányú városaira jellemző szinttől. 1991-ben az ezer lakosra jutó évi szakrendelési idő 1043 óra volt, Érd és Budaörs után a legalacsonyabb a városok közül. A település lakóinak fekvőbeteg-ellátását a Budapesten működő Szent Rókus és néhány szakterületen a kerepestarcsai kórház biztosítja. Az öregkorúak átlagosnál kisebb arányával összefüggésben igen hiányos az ő szociális ellátásukat biztosító intézményrendszer. A településen nem működik szociális otthon, az egyetlen város, ahol nincs idfeek klubja, s a házi gondozásban részesülők aránya is alacsonyabb az átlagosnál. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi két népszámlálás között nőtt a 60 éves és idősebb népesség aránya, s ez a tendencia feltehetően tovább erősödik, ezért az idősekről való gondoskodás intézményi feltételeinek megteremtése a jövőt érintő feladat. *(A fenti írást a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei igazgatósága bocsátotta lapunk rendelkezésére.) 'SSSS* Százhalombatta az jjjl 1900-as években város- [■ sá nyilvánított Pest me- gyei települések közül másodikként, 1970. április 1-jén kapott városi rangot. így a századforduló előtt már városként funkcionáló Cegléd, Nagykőrös, Szentendre és Vác, valamint az 1965-ben várossá vált Gödöllő után a megye hatodik városa lett. A város lakossága a század első felében nem gyarapodott ezt követő évtizedekben népességen belüli hányaduk valamelyest csökkent, de változatlanul jelentősen felülmúlta a többi városra jellemzőt. A beköltözők nagyobb része a felnőttkornak fiatalabb (15—39 éves) korosztályába tartozott, így gyermekeik szülőképes korba kerültek a hetvenes években, s gyarapították a 0—14 évesek számát. A gyermekkornak aránya az 1970. évi 17 százalékról lás időpontjában az itt élő aktív keresők több mint felének az ipar, 8 százalékának az építőipar, 9 százalékának a kereskedelem, 4 százalékának a mezőgazdaság adott munkaalkalmat, a különféle szolgáltatások területén 18 százalékuk dolgozott. Százhalombatta munkaerőfelvevő képessége, ha kismértékben is, de meghaladja a helyben lakó aktív keresők számát. 1990-ben a településre 3037-en A lakások négyötöde összkomfortos, mindössze 3,6 százaléka komfort nélküli sz'ikségleticikk-javítással foglalkozott, de hasonlóan magas hányadot képviseltek a feldolgozó- ipari ágazatban tevékenykedők is. A településen élők foglalkoztatásában betöltött szerepük nem olyan számottevő, mint az számuk alapján feltételezhető, mivel több mint négyötödük húsz vagy annál kevesebb munkást alkalmazott. A város gazdasági arculatát továbbra is a Du- namenti Erőmű Részvénytársaság, valamint a Magyar Olajipari Részvénytársaság részévé vált Dunai Kőolajipari Vállalat határozza meg, ezek 1992-ben együttesen 3800 dolgozónak, az téssel, a vezetékes vízzel, s — Vác után — a közcsatornával ellátott lakások aránya. Százhalombattán a fiatalok relatíve magasabb aránya miatt a gyermekellátó és az alapfokú oktatási intézmények iránt fokozott igények mutatkoztak. Ezt támasztja alá, hogy a bölcsődébe járó gyermekek, valamint az általános iskolai tanulók népességhez mért hányada a megye városai között itt a legmagasabb, az óvodásoké pedig Budaörs után a második legnagyobb részarányt képviseli. Ennek ellenére az átlagosnál jobb ellátást nyújtanak ezek az intézmények A város egyetlen középiskolája 1987-ben kezdte meg működését. Jelenleg 12 osztálytermében mintegy háromszáz tanuló képzésére van lehetőség, számítástechnikai programozó, idegennyelvi gépíró, vegyipari gépész és hőerőműgépész szakon. A tanulók népességhez mért aránya Érd és Dabas után itt a legalacsonyabb, s az ország hasonló népességű városai átlagának a felét sem éri el. Emögött az húzódik meg, hogy a középfokú oktatásban részt vevő százhalombattaiak túlnyomó többsége más településen, elsősorban Budapesten végzi Az idősek szociális ellátásán van mit javítani A beköltözők gyerekei a hetvenes években kerültek szülőképes korba, így nőtt a gyerekek aránya Vimola Károly felvételei iparban foglalkoztatottak mintegy négyötödének biztosítottak munkaalkalmat. Százhalombattán is egyre többen kezdenek magánvállalkozásokba; míg 1990 januárjában még alig több mint kétszázan voltak, addig 1992-re a számuk mát meghaladta a hétszázat. A település erőteljes népességfejlődésével nagyarányú lakásépítés vált szükségessé. A lakások száma 1993. január 1-jén 5747 volt, másfélszer annyi, mint 1980-ban, és közel 3,5-sze- rese az 1970. évinek. A növekedés a városok összességében az említett időszakokban 18, illetve 47 százalék volt. Ennek megfelelően Százhalombatta rendelkezik a legfiatalabb lakásállománnyal, háromnegyede épült az elmúlt két évtizedben, míg a megye más városaiban csak 35—60 százaléka. Az ipari koncentráció miatt szám szerint és arányait tekintve is jelentős volt az állami lakásépítés. Mivel ilyen erőforrásból többnyire közepes méretűek készültek, az állományon belül egyedülállóan magas a kétszobások részesedése. A száz lakásra jutó lakók száma az 1980. évi 334-ről az évtized végére 284-re csökkent, de Monor és Érd után még mindig itt a legkedvezőtlenebb a laksűrűség. jártak naponta dolgozni, többségük Ercsiről. Budapestről, Érdről és Ráckeresztúrról. Ugyanakkor lakói közül 2755-en máshol találtak maguknak munkát, az eljárók aránya azonban (33 százalék) jóval kisebb, mint a városokban általában (41 százalék). 1993 elején helyi székhellyel nyolcvanhét jogi személyiségű gazdasági szervezet, túlnyomó- részt korlátolt felelősségű társaság működött a településen. Ezek egyharmada a kereskedelemmel, közúti jármű- és közjó a lakások minősége A lakások minőségi jellemzőit, felszereltségét tekintve Százhalombatta igen előnyös helyzetben van a többi várossal szemben. Az 1990. évi népszámlálás időpontjában lakásainak négyötöde volt összkomfortos és mindössze 3,6 százaléka komfort nélküli, lényegesen nagyobb, illetve sokkal kisebb hányada, mint a városokban általában (43, ill 15. százalék). A városok közül itt a legnagyobb a hálózati gázzal, a központi fűszámottevően az 1900. évi nép- számlálás időpontjában 1392-en, 1949 elején pedig 1717-en laktak itt. 1960. január 1-jén 2353, harminc évvel később már 16 573 lakost számláltak. A város az 1960 és 1990 közötti több mint hétszeres népességnövekedésével egyedülálló a megyében, ehhez hasonló, illetve ezt megközelítő fejlődést ebben az időben egyetlen Pest megyei település sem ért el. A harmincéves időintervallumon belül különösen 1960 és 1970 között emelkedett nagymértékben, több mint négyszeresére az itt élők száma, ami a nagyarányú ipartelepítésekkel hozható összefüggésbe. Az ezt követő népszámlálások között egyre kisebb, de a megye többi városára jellemzőnél még mindig nagyobb arányú volt a növekedés. A település népességfejlődése az 1990-es évek elején megtorpant, 1992. január 1-jén 16 384-en, 189-cel kevesebben éltek itt, mint két évvel korábban. Sok a bevándorló Százhalombatta gyarapodását — a városok összességére jellemzővel ellentétben — a jelentős méretet öltő bevándorlás eredményezte. A vizsgált időszak első tíz évében a tényleges szaporodás 94, a középső harmadban 64 százalékát a beköltözések adták. Az utóbbi évtizedben ez a tendencia megfordult, a népességnövekedés több mint fele már természetes szaporodásból származott. A lakónépesség 1990 óta tartó fogyását az elköltözések okozták, a születések és halálozások egyenlege pozitív maradt. A várost érintő népmozgalmi folyamatok módosították a népesség kor szerinti összetételét. Az 1960 és 1970 közötti bevándorlásból eredő növekedés a munkaképes korúak számát gyarapította számottevően. 1970 elején a 15—59 évesek aránya 78 százalék volt 20 százalékponttal több a 10 évvel korábbinál, s jóval magasabb, mint a városokban általában (64 százalék). Az 1980-ra 30-ra emelkedett, miközben a hatvan év felettieké 5,2 százalék maradt. A későbbiekben az időskorúak javára némi arányeltolódás mutatkozott, de továbbra is Százhalombatta tekinthető korstruktúrája alapján a megye legfiatalabb városának. 1990 elején a gyermekkornak 24,1 százalékos részaránya 2,3 százalékponttal haladta meg a megye városainak átlagát, míg a 60 év felettiek 9,4 százalékot kitevő hányada 6,4 százalékponttal meradt el attól. A különbséget még szemléletesebben jelzi a gyermek- és időskorúak egymáshoz viszonyított számának alakulása. Százhalombattán száz gyermekkorúra 1970-ben harminc, 1980-ban tizennyolc, 1990-ben pedig harminckilenc időskorú jutott, mindhárom időpontban a legkevesebb a megye városai közül. (A mutató értéke a városok összességében, sorrendben 77, 62, illetve 72 fő volt) A fiatalabb korstruktúrának köszönhetően kedvező a népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele is. A legutóbbi nép- számlálás adatai szerint száz aktív keresőre harmincegy inaktív és ötvenkilenc eltartott személy jutott, a városok összességében ezzel szemben ötven, illetve hatvanöt. Az aktív keresők 52, az inaktívak 16%-os népességen belüli aránya a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb a városok között. Az eltartottak hányada a legnagyobb Gödöllőn, ezt követi Nagykőrös, s a harmadik helyen áll Százhalombatta. A városi átlagnál (30 százalék) magasabb arány Gödöllőn az egyetemi hallgatók, Nagykőrösön a jövedelem nélküli idősek, Százhalombattán pedig az általános iskolás korú vagy annál fiatalabb gyermekek nagyobb súlyával magyarázható. A város a megye legiparoso- dottabb települése, az iparban foglalkoztatottak népességhez mért aránya több mint kétszerese a városi átlagnak. Ennek megfelelően a legutóbbi népszámlá
