Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JÚNIUS 19., SZOMBAT 3 Honfoglalók és selyemkosár Elnézem ezeket a kínaiakat. S mert az ablakom alatt zajlik az egész, már egy éve alkalmam van elnézni... Az óbudai Perc vendéglőt, a lefüstösödött lakótelepi, olcsó csellót kínaiak — hogy elvtársak-e, vagy nem, fene tudja, de ők vásárolták meg. Vagy privatizálták, ha úgy tetszik; az is megeshet, hogy itt, az én ablakaim alatt szándékoznak fölállítani a keleti demokrácia kö- zép-kelet-európai műhelyét. Először mérőléces úriemberek jelentek meg a földszintes épület lapos tetején (azóta hívom Kis-Tibetnek ezt a betonteknőt), aztán... négy tornacsukás suhanc csiripelve hordozgatta ki a megkopott magyar söntést és kármentőt a szabad magyar ég alá. S hordogatták napokon át. Ezt követően — mintha bekódolták volna őket — komótosan, szabatosan, mintha otthon lennének: hordoz- gatni kezdték a maguk cuccát. És érkezett a nádköteg, másnap a piros festék, egy nap kihagyással (jó munka nem szereti a sürgetést alapon) megérkeztek a jellegzetesen formázott lámpatestek is, ahogy azt óbudaiasan mondjuk. A harmadik-negyedik hónap papírmasék mü- tyürgetésével telt el, s ki tudná fölsorolni: vajon az utána következő hónapok mivel. Tettek, vettek, mosogattak... Tettek-vettek, motyogtak. S mert a hatalmas ablakokat nem volt mivel letakarni, tették a nagyvilág szeme láttára — ebben a kis hazában, Isten áldotta nyugalommal és szorgalommal elegy. Akár egy méhcsalád, vagy annak távolba szakadt része. Időnként nótába kezdtek (bizonyára a Ting-ling-link, Ting-ling-link az ő szájukban nóta), ritkábban át-átki- abáltak a szemközti zugárushoz: Cin-cin. Vagy cigarettát, vagy gint kértek. Tegnaptól áll a gyönyörű étterem —. előtte árkádos sor, végében kínai díszkapu, az oszlopok mellett piros lámpák fogadják az embert. Akkor is, ha magyar. Egy dolgot valószínű nagyon elnéztem; nem tudom, honnan szerzik be az olcsó pulykát, az olcsó sertést, a még olcsóbb rizsát. Végtére egy magyar ember nem figyelhet meg mindent. Bág.voni Szabó István Fogadalmat tettek az ifjú szakemberek (Folytatás az I. oldalról) Meggyőződése szerint a nem távoli jövőben. Útravalóul elmondta, az agrármérnökök munkájukban mindig igyekezzenek megkeresni azt, amit kedvvel tudnak végezni, s akkor nem lesz eredménytelen a pályafutásuk, bármilyen nehézségek adódjanak is. A dékán beszéde után a gödöllői Chopin Zeneiskola tanára, Do Nhu Phuong Hong Liszt VIII. magyar rapszódiáját adta elő zongorán. A végzős egyetemisták ezt követően agrármérnöki fogadalmat tettek. Az ünnepség végén Vágány Melinda hallgatótársuk olvasta fel az új agrármérnökök névsorát, • közben Sajgó Mihály átadta a diplomákat. Az első gratulációkat Kocsis Károly rektortól és Barcsák Zoltán dékánhelyettestől kapták az ünnepelt fiatalok. A Gazdaság- és Társadalomtudományi kar ötödévesei tegnap délután ballagtak el, vették kézbe az oklevelüket. B. G. Lezsák Sándor: Nem állok szemben Antall Józseffel Az MDF politikáját nem az ellenzék határozza meg (Folytatás az 1. oldalról Nekünk nem volt mibó'l félretenni, nem volt pénzünk arra, hogy magunk csi-- náljunk sajtót. A kérdések persze rendre jönnek, hogy hol a sajtó, miért nincs saját sajtónk? De kit érhet szemrehányás akkor, amikor semmi jele annak, hogy életben tudnánk tartani azt a keveset, amit esetleg létrehozhatnánk. — Hogyan látja a kormánynak a sajtóhoz fűződő viszonyát? — Úgy látom, hogy a mi helyzetünk nem hasonlítható ahhoz, ami a nyugati demokráciákban tapasztalható. A Nyugat számos országában a kormányváltások nem rendítik meg a sajtót, s nem okoznak különleges konfliktusokat a kormány és a sajtó viszonyában. Bármilyen politikai irány győzedelmeskedik, a mindenkori kormányzat bizonyos befolyással és kapcsolatrendszerrel rendelkezik a sajtó területén. Sajnos ettől mi még messze vagyunk. — Az ellenzéknek feltűnően jó a kapcsolata a sajtóval. Úgy tűnik, hogy például a Fidesz, e kapcsolatok révén a nagyobb pártoknál hatékonyabb kampányt tud kifejteni. Mi erről a véleménye? — A Fidesznek alig vannak helyi szervezetei. Ezt a hátrányt nyugati típusú választási kampánnyal próbálja ellensúlyozni. Ez elsősorban média-kampány, amely igen jó lehetőséget nyújt arra, hogy befolyásolja azt a közvéleményt, amelynek épp e helyi szervezetek hiánya miatt nincs módja arra, hogy közvetlen tapasztalás útján bizonyosodjon meg a Csurka: Uj paktum van születőben s Magyar Ut Monoron Most már biztos, hogy a Magyar Út Körök mozgalma mellé megszervezzük a pártot —jelentette ki egyebek között Csurka István országgyűlési képviselő' csütörtök este Monoron a mozgalom helyi körének alakuló ülésén. A zsúfolásig megtelt teremben, mintegy félezer érdekló'dó' előtt hangsúlyozta, hogy választási sikerük esetén tisztességes adópolitikát kívánnak folytatni. Az előadó többször párhuzamot vont a nyolc évvel korábbi monori erdei ellenzéki találkozó — Csurka István ennek egyik szervezője volt — létrejöttének kiváltó okai és a mai rendszer bizonyos jelenségei között. Meglátása szerint abban ugyanis nincs változás, hogy a tulajdon birtoklásából a társadalom zöme változatlanul ki van rekesztve. A gazdasági élet zömét a túlnyomóan kommunista eredetű menedzsment uralja, s mára a politika is meghátrál előlük. Uj paktum van születőben, mert a hatalom jelenlegi birtokosai és ellenzéki képviselői egymásban keresik a menedéket, kiegyezésre törekedve a gazdasági élet említett vezetőivel. A Magyar Út erre nem hajlandó. Ez az az alap- konfliktus ami miatt korábbi pártomat az MDF-et elhagyni kényszerültem — jelentette ki. A Magyar Út, illetve a későbbiekben mellészerveződő párt a választásokkor hatalomra jutása esetén erős, de demokratikus államot akar kiépíteni. Nem hátrál meg a volt nómenklatúra képviselői elől, akármilyen bőrben jelenjenek is meg, de azt is vizsgálni óhajtják, ki, hogyan vette ki a részét az elmúlt évek akadozó rendszerváltásából. Addig is a mozgalom megkülönböztetett figyelmet szentel a jelen bankvilágának. Csurka szerint a jelentős pénzintézetek csődbe jutásáról szóló — egyébként alaptalan — híresztelések újabb privatizációs botrányt sejtetnek. Ugyanis a sajtóbeli szellőztetések azt a célt szolgálják, hogy a bankok piaci pozíciója meggyengüljön, és a talajt így előkészítve a pénzintézetek áron alul jussanak elsősorban idegen kézbe. Ennek következményei pedig súlyosak. Remélhetően a társadalom mielőbb ráébred az ilyen, s ehhez hasonló veszélyekre, és egészséges ösztöne figyelmét a nemzeti erők programja felé fordítja. Németh Zsolt Lezsák Sándor: A rémhíreket gerjesztő kampányfogások egyre gyakoribbak Hancsovszki János felvétele párt valódi képességeiről, tevékenységéről. A Fidesznek az írott és az elektronikus sajtóban megfigyelhető aktivitása ezzel is magyarázható. — Bizonyos körök mostanában az Antall—Lezsák ellentétről regélnek, illetve arról, hogy ön lesz a következő áldozat. Van valami alapja a vélekedéseknek? — Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy 1989 tavaszán, amikor Antall Józsefet az MDF elnökének megválasztottuk, én voltam az egyetlen az elnökségben, aki tartózkodott. Nem ismertem őt. Megtörtént a választás, és utána leültünk beszélgetni. Antall József azt mondta, hogy csak akkor vállalja a feladatot, ha én elvállalom a szervezői munkát. Vállaltam. Azután tettem a dolgomat és nagyon ritkán találkoztam vele, mivel nem jártam be a parlamentbe, a frakcióülésekre, vagy külön beszélgetésekre. Talán emiatt gondolják egyesek, hogy eltávolodtunk egymástól, vagy, hogy ellentét van köztünk, holott egészen másról van szó. A ’90-es választások után szinte mindenki elment a Bem térről, hiszen a parlament, a minisztériumok, a hivatalok elszólították a társakat és én ottmaradtam a rengeteg ten- nivallóval, ami elől nem lehetett elbújni. Hasonló helyzetbe kerültem az önkormányzati választások után is... — Ón egyáltalán nem akart a kormány tagja lenni, valamilyen komolyabb kormányzati pozícióba kerülni? ■—Nem akartam, mert a mi esetünkben olyan folyamatról, felelős tevékenységről van szó, amihez mozgalomra van szükség. Enélkül az egész nem működik. Én a mozgalomért dolgozom, és fontosnak tartom, hogy ne az indulatok működtessék és szervezzék ezt, mert az semmi jóra nem vezet. Alapítványok, gazdakörök, népfőiskola létrehozásán munkálkodom, mert ezeket tekintem egy jó mozgalom alapjának. Visszatérve Antall Józsefre, mondhatom, hogy egyetlen egyszer sem támadt ellentét közöttünk. Ha most bárkik ellentétet akarnának szítani, az nem sikerülne. Májusig, a választásokig egyébként is túl kevés az idő ahhoz, hogy egymásnak ugrasszanak minket. Ehhez még az a vád sem elegendő, hogy a csurkizmus tovább él az MDF-ben, hiszen nem fogjuk megengedni, hogy az ellenzék, a velünk szembenállók határozzák meg a politikánkat. — Hogyan értékeli a Magyar Igazság-frakció megalakulását az MDF szempontjából? — Erre most nehéz válaszolni, mert még nem tudjuk, hogy miként fogják programba foglalni azt a föl- háborodást, azokat az indulatokat, amelyek a soraikban megfigyelhetők. Kérdés: nem áll-e fenn a veszély, hogy éppen azokat az igaz gondolatokat törik szét, járatják le, amelyek most megvalósíthatatlanok, de amelyeknek a továbbélésére nagy szükség lenne? — Olyan vélemények is megfogalmazódnak újabban, olykor a tengeren túlról is, hogy a szélsőségeseitől megtisztult MDF potenciális partnere lehet a hazai liberális pártoknak. Mennyire reálisak az ilyen feltételezések? — E vélemények megfogalmazói tudatosan járnak el. Céljuk az, hogy zavart keltsenek a sorainkban, és védekezésre kényszerítsenek bennünket. Ez a próbálkozás nem újkeletű. Már a kilencvenes választások előtt is próbálkoztak ehhez hasonlóval, amikor a választások utáni nagykoalíció lehetőségét emlegették. Mi akkor is tudtuk, hogy szövetségeseinkkel nehéz feladatra vállalkozunk, de szembenéztünk a nehézségekkel és nem latolgattuk azt, hogy más partnerekkel könnyebb lenne-e az utunk. Mindenesetre számítanunk kell arra, hogy a rémhíreket gerjesztő kampányfogások a közeljövőben szaporodni fognak. Nyilván e kampányfogások közé sorolható az a vélekedés is, hogy a megtisztult MDF immár méltó partnere lehet az SZDSZ-nek és a Fidesznek. Ezzel azt sugallják, hogy e két párt tisztaságához kétség sem férhet, ami természetesen éppoly képtelenség, mint az, hogy komolyan vegyük e jóslatokat. Bánó Attila (Két) tűz van, babám? (Ezt a glosszát nem azért adjuk ismét közre, mert ismétlés a tudás anyja, hanem azért, mert tegnap sajtóhibával, hiányosan jelent meg.l Mindenki tudja, hogy a magyar belpolitikai életnek ugyanúgy vannak nehéz pillanatai, mint az angolnak, a németnek, vagy a franciának... E nehéz pillanatok során jogi értelmezések miatt ellentétbe kerülhet egymással egy király, vagy királynő és egy miniszterelnök ugyanúgy, mint egy magyar miniszter- elnök az államelnökkel. Ezen a szinten aztán a viták tisztázódnak, a dolgok rendeződnek, és a közügyek intézése folyik tovább a maga medrében. Ezekben a súlyos pillanatokban általában megelevenedik a sajtó, szimatol, kutat, matat, írásokat csen el hivatalos személyek dolgozó- szobájának íróasztaláról, sőt találgat is, hogy vajon egy-egy hivatalos személy aktatáskájában, avagy fejében mi van, mi forog, s ezeket hozzáállása szerint így vagy úgy nyilvánosságra hozza. A magyarországi liberális sajtó; amely oly nagy híve az Európához való csatlakozásnak, a békés egymás mellett élésnek, s annak, amit a kuplészer- ző így fejezett ki: „Szeressük egymást, gyerekek”... — Persze, részükről mindez szemforgatás, hiszen liberális sajtóék — ez esetben a Magyar Hírlap — jobban szeretnék, ha államelnökünk és miniszterelnökünk közös háza égne, mint azt, hogy viszonylag békésen folynak most a dolgok. Magyar Hírlapék ezt úgy fejezik ki, hogy tegnapi számukban közölnek egy fényképet a Collegium Budapest megnyitójáról. A képen Von Weizsäcker látható, jobbján Göncz Árpáddal, balján Antall Józseffel. Nyilván ez adta az ötletet a békét olyany- nyira áhító liberális szerkesztőnek a képaláíráshoz; „Von Weizsäcker két tűz között”. Remélem, az ily- módon tüzet kiabáló liberálisok egyszer úgy fognak járni, mint ama pásztorfiú, kinek történetét gyermekkorunkból valamennyien jól ismerjük. (Vödrös)
