Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-18 / 140. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. JÚNIUS 18., PÉNTEK 7 Interjú gróf Bethlen István országgyűlési képviselővel Cselekedj jót és beszélj róla sokat Hároméves korában gyermekkoncentrációs táborba került, édesanyja öt évig volt a kistarcsai táborban — ítélet nélkül. Amikor az ország elhagyására kényszerítették, először Innsbruckban próbált egyetemi felvételt nyerni. Mégcsak le sem pontozták a dolgozatát, „Nem alkalmas” — utasították el. Úgy döntött: bebizonyítja, hogy saját erejéből is képes diplomát szerezni. 1989-ben, az MDF akkori vezetésének hívására hazatért Magyarországra. — A bizonyítás sikerült. Ön közgazdasági, filozófiai és államtudományi diplomát szerzett, majd doktorált. Eny- nyire egyszerű volt akkor Nyugaton érvényesülni? — A lehetőségek megvoltak, de nem akartam senkitől semmit kérni. Mint fizikai munkás dolgoztam másfél évet, gyűjtöttem a pénzt, majd az egyetemi évek szüneteiben a BASF vegyi gyárban találtam munkát. A CSU akkori főtitkára felkért, hogy legyek a pénzügyi- és politikai referense egy intézetnek, amely többek között a jelenkor politikai kérdéseivel foglalkozott. Nem sokkal később az intézet helyettes vezetője, majd öt évig ügyvezető-igazgatója lettem. Ezután egy nagy bankot vezettem, és közben tanítottam az egyetemen. Következett három év Amerikában, majd Franz Josef Strauss mellett dolgozhattam, mint gazdasági és pénzügyi szakértő és részt vettem a választási kampány vezetésében, kidolgozásában. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen áttekinthettem a nyugat gazdasági és pénzügyi életét. Nagyon sok országban éltem, jártam, tanítottam, előadásokat tartottam, de mindig büszke lehettem arra, hogy magyar vagyok. Nem voltam kivétel, mert szerintem minden emigrációs generáció megtalálta a helyét, és megbecsülést vívott ki magának. — A névjegykártyáján két érdekes dolgot is felfedeztem. Az egyik a grófi cím, melyet az 1947-es törvény értelmében nem lehet használni, a másik, hogy szerepel rajta a lakáscíme és telefonszáma. Ennyire nyitott egy gróf, egy országgyűlési képviselő'? — Ami a nemesi címet illeti, a 47-es törvény ellenkezik mindenféle nemzetközi és magyarországi joggyakorlattal. Mindenkinek joga van az ősei által, évszázadokon használt nevet tovább vinni. A félreértés esetleg abból adódik, hogy sokan nem tudják: a nemesi előjogok 1848-ban, a szabadság- harcban eltöröltettek. Egy dolog privilégiumokat kérni és más dolog a névhasználat. Egyébként az én családomban mindenki, 16 és 75 év között harcolt a szabadságharcban. De vegyük azt a példát, hogy a régi magyar paraszti mezővárosokban, a szabad magyar királyi városokban is voltak nemesi elő- nevek. Aki ebbe bármit belemagyaráz az rosszindulatú. Egyszerűen az emberi jogokról van szó. A kérdés másik részére válaszolva: sohasem fogom elfelejteni, hogy amikor hazatértem, milyen szeretet vett körül úgy a fővárosban, mint a kisvárosokban vagy a falvakban. Ha optimizmussal és nyíltsággal lépünk az emberek elé, ezt kapjuk vissza. Nincs semmi szükség mesterséges falak építésére a képviselők és a választók között. Egyébként előzetes egyeztetés után bárkinek rendelkezésére állok. — Azt nem kérdezem, milyen érzésekkel tért vissza a hazájába. De mikor jött el a döntő pillanat, amikor elhatározta, hogy végleg Magyarországon kíván élni? — Huszonöt évi — közel sem önkéntes — száműzetés után a rendszerváltozás az én életemben is fordulatot hozott. 1989 végén, az MDF elnöksége és személyesen Antall József — természetesen akkor még nem volt miniszterelnök — keresett meg, hogy legyek a párt nemzetgazdasági- és pénzügyi tanácsadója. Örömmel vállaltam. Aztán január 7-én újabb kéréssel fordultak hozzám: Lezsák Sándorral együtt vezessem a választási kampányt. Ezt már nem lehetett fél kézzel végezni. Hazatelepedtem végleg, bár arra nem maradt időm, hogy a müncheni és a philadelphiai háztartásomat felszámoljam. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a magyar politikusok nagyon bölcs és megfontolt politikát folytatnak. Talán többet kellene beszélni a tevékenységükről. Amerikában van egy mondás, hadd idézzem: cselekedj jót és beszélj róla sokat. Pozitív munkát úgy lehet végezni, ha a társadalmat sikerül meggyőzni, hogy jó az, amit teszünk. Negyvenöt év alatt beleverték a népbe, hogy kisebbrendű nemzet vagyunk. Ez nem igaz. Sokat kell tanuljunk a Nyugattól, de legalább annyi mindenre meg tudjuk mi is tanítani a világot és főleg Európát. — A páneurópai kultúr- fesztiválon beszélgetünk, ahol a különféle nemzetiségek mutatják be népviseletüket, dalaikat, táncaikat, miközben a volt Jugoszláviában a fegyverek, Erdélyben a gyűlölet hangja szól. Várható térségünkben a megbékélés? — A második világháború után tizennégy évvel a re- imsi katedrálisban letérdelt két ember: de Gaulle és Adenauer. Közösen imádkoztak. Meggyőződésem, hogy a mi térségünkben is így lesz. Ezért dolgozni, tenni kell. Ha szabadon megmutathatjuk a kultúránkból, a múltunkból, amire büszkék vagyunk, jobban meg tudjuk érteni a többi népcsoportot is. Magyar- országon 99 százalék csodálatra méltó türelemmel és jövőbe látással kezeli ezt a problémát. De gondoljunk arra, hogy minden harmadik magyar a határainkon túl él, hogy talán nincs is olyan, akinek rokonai vagy gyökerei ne lennének a határokon túl. Sajnos hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra, pedig ennek az országnak, ennek a nemzetnek jövője van. Bíznunk kell benne. És önmagunkban... Bartos Csilla Fiatalok a munkanélküliség ellen Eredeti elképzelések a foglalkoztatás érdekében A munkanélküliség sem ismer határokat. A megállapítást szemléletesen bizonyítja a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen elénk táruló kép: félszáz eltérő bőrszínű és viseletű fiatal tanácskozik a lehető legrosszabb békebeli helyzet, a munkanélküliség megoldási lehetőségeiről. Teszik ezt a HOPE ’87 elnevezésű nemzetközi szervezet keretében, mely szervezetet az ENSZ és az osztrák kormány segítségével hozták létre hat évvel ezelőtt. A hét első felében menedzser-továbbképzést tartottak, tegnap kezdődött az a konferencia, amely Kö- zép-Kelet-Európa és a fejlődő világ ifjúsági munkanélküliségének azonosságait és eltéréséit taglalja. A plenáris ülés szünetében Diczházi Gáborral, a HOPE ’87 magyarországi irodájának vezetőjével, Pintér Zsolttal, a HOPE ’87 Alapítvány kuratóriumának elnökével és Szabó Istvánnal, az Agrár- és Falusi Ifjúság Szövetsége külügyi titkárával beszélgettem. Osztrák támogatás A hazánkban még kevéssé ismert szervezetről tudni kell, hogy nevében az „Eredeti elképzelések százai a foglalkoztatás érdekéban” gondolat angol megfelelőjének rövidítését olvashatjuk, amely egyben reményt (hope) jelent. Szerte a világban 15 nemzeti irodája dolgozik, s hatvan országban vannak kapcsolatai. Gödöllőn többek között szenegáli, argentin, fülöp-szige- teki, fídzsi-szigeti, román és orosz fiatalok találkoznak a magyarokkal. — Hogyan működik a HOPE ’87? —i kérdeztem Diczházi Gábortól. — A bécsi székhelyű szervezet azokat az ötleteket karolja fel, melyeket a fiatalok találnak ki a maguk, s korosztályuk elhelyezkedési gondjainak mérséklésére. Ha elképzelés születik, akár öt, akár ötszáz munkahelyes üzem létesítésére, azt a HOPE ’87 támogatja. Magyarországon — ahol a szervezet két éve jelent meg — ez nem vált be, s mint térségünkben, hazánkban is áttértünk a tréningek szervezésére, amelyek elősegítik a vállalkozóvá válást, illetve azt, hogy alkalmazottként is vállalkozói/Szemlélettel dolgozzanak a résztvevők, miután elhelyezkednek. Az első tréning hétfőn, Kaposváron kezdődik, az osztrák kormány támogatásából. Kilenc héten át 45 munkanélküli fiatal vesz részt a foglalkozáson, melyeken egyben az újabb trénereket is kiképezzük. — A magyar nemzeti irodát is a bécsi központ támo- gatja? — Nem, a hazai iroda megszervezését a 11 ezer tagot számláló Agrár és Falusi Ifjúság Szövetsége vállalta, az ifjúsági munkahelyteremtő irodáján keresztül. A működést a HOPE ’87 Alapítvány —- a kuratórium tiszteletbeli elnöke, Nahlik Gábor — koordinálja és ellenőrzi. — Milyen céljai vannak a gödöllői rendezvényeknek?-—A HOPE ’87 minden esztendőben szervez szemináriumot menedzsereinek, az idén hazánkra esett a választás. Ennek lezárulása után kezdődött csütörtökön a konferencia az „Ifjúsági munka- nélküliség — ahol a Kelet találkozik a Déllel” címmel. — Hogyan esett a gödöllői egyetemre a választás? — fordultam Szabó Istvánhoz, aki egyben a GATE gépészmérnöki karának adjunktusa. Az agráregyetem igen komolyan foglalkozik azzal a tantervreformmal, amely megpróbálja megelőzni az ifjúsági munkanélküliséget. Olyan tudást kíván adni, amellyel a kikerülő diplomások a legkülönbözőbb területeken is megállják a helyüket. • A szellemi környezet megfelelősége mellett fontos, hogy itt kellemes, kulturált körülmények között találkozhatnak a résztvevők. Magyarra fordítva — Milyen a fiatalok aránya a magyar munkanélküliek tömegében? — kérdeztem Pintér Zsoltot. — A negyedrészük 25 év alatti, s a munkanélküliek aránya az ifjúságon belül 16,7 százalék. A teljesen szakképzetlenek körében a legsúlyosabb a helyzet, s magas az elhelyezkedni nem tudók aránya a nem szakképzett középfokú végzettségűek rétegében is. — Valóban az ifjúsági munkanélküliség köti össze Keletet Déllel? — Sajnos a kelet-közép-eu- rópai problémák igencsak hasonlatosak a távolabbi fejlődő országokéhoz. A tőkehiány, a gazdaság újraszervezésének szükségessége itt is, ott is meghatározó. A fiataloknak pedig meg kell tanulniuk, hogyan tudnak jobban megfelelni a nyugati követelményeknek. — Mire kel! különösen ügyelniük? — Alapvetően fontos az idegennyelv-ismeret. A gyakran hangoztatott vállalkozói mentalitást is szeretnénk „magyarra fordítani”. Előadásomban említettem Dicső Gábor példáját. Az újságok gyakran megírták, hogy nyolcvanezer forinttal alapította meg vállalkozását, de a mondat másik fele rendre elmaradt. Az, hogy 80 millió forintnyi rövidlejáratú hitelt is felvett. Fel kell hívnunk á figyelmet arra, hogy 15 százaléknál magasabb kamatú hitelt nem szabad igénybe venni. A mikro- szintű tervezés fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni. Nyugaton ez iszonyúann erős, havonta ellenőrzik a pénzügyi terv megvalósulását és ha kell, azonnal beavatkoznak. A magyar vállalkozók nagy része csak év végén látja az eredményt. Ha egy termék előállítása tartósan veszteséges, meg kell tanulni időben beszüntetni a gyártását. Szakértő kuratórium Hogyan szerezhetnek tudomást a HOPE ’87 tréningjei- ről az érintettek? — Az alapítvány kapcsolatban áll a Munkaügyi Minisztériummal és a kaposvári tanfolyamot a megyei munkaügyi központnál is meghirdettük. — Az Agrár- és Falusi Ifjúság Szövetsége, az Agrya tagságán és megyei irodáin keresztül is terjed a szervezet híre — tette hozzá Szabó István. — Az alapítvány kuratóriumában olyan szakemberek dolgoznak, akik otthonosak az oktatásban, a gazdaságban, a személyzeti munkában — mondta befejezésül Diczházi Gábor, arra utalva, hogy ez megbízhatóvá teszi a szervezet magyarországi munkáját. A kaposvári tréningtől többek között azt várják, hogy a résztvevők legalább háromnegyede el tud majd helyezkedni. Balázs Gusztáv
