Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 15:. KEDD 13 Bárányok a farkasok között Lukács evangéliumában olvassuk, hogy az „Úr kiválasztott hetvenkettőt és elküldte őket kettesével maga élőtt minden városba és helységbe, ahová menni készült”. A hetvenkét tanítvány hasonló tanácsokat kapott a Mestertől, mint az apostolok, vagyis, hogy szelídséggel és nem erőszakkal kell Krisztus számára híveket szerezni. „Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé!” — voltak az Úr szavai. — Jól figyeljük meg ezt a mondást és elsősorban ne olyan értelemben értsük, hogy a bárány jó, a farkas rossz; ne adjunk neki politikai értelmet — ez valahogy benne is van —, de elhomályosíthatja e krisztusi mondás értelmét. Csak azt tudjuk, hogy a bárány gyenge, a farkas pedig tépő fogakkal, körmökkel támadásra hajlamos állat, kettőjük testi harcának kimenetele nem lehet vitás. Úgy tűnhet, hogy az Úrnak e küldetése mintha valami irreális dolog lett volna és valami naiv hit, vagy tévedés — az ember és az ember teherbírása között. Mert milyen eséllyel indulhat egy bárány a farkasok közé? Semmivel! És az Úr mégis így küldi őket, hogy megérez- zék a fegyvertelenség és kiszolgáltatottság csontig ható érzését és félelmét! Próbáljuk ezt a képletet átfordítani a mai idők nyelvére: Milyen erőkkel áll szemben ma bárányként az egyház? — Nézzük csak a hitetlenség felszereltségét, vagy a tudományét! Nézzük a mindent elárasztó nemiséget, a határt nem ismerő szexhullámot! Vegyük számba a világhatalmak erejét és a pénz mindent lenyűgöző hatalmát! Lássuk meg a különböző eszmék terjesztésének (köztük a sátánizmusnak) minden módját; az élő szó, a nyomtatott betű áradatát, a tömegkommunikációs eszközök mindent lehengerlő zúdulását! Mindebből mi szolgál az Ige terjesztésére? Micsoda óriási aránya van a házassági válások divatjának, a terhesség megszakítására “Való embertelen törekvéseknek?! Ugye, hogyan sorakoznak az egyház küldetése köré az élet farkasai és azok hatalmasságai? Mit akar az egyház ezek színe előtt, van valami reális esélye, lehet reménye a győzelemre? A kétezer esztendő alatt az egyház mindig védekezett az élet elleni támadások ellen és tevékenységének középpontjában a közösség ellátása állt. A küldöttei szegénységükben kalászokat szedegettek éhségük csillapítására, mikor azonban az Úr a küldötteket megkérdezte: „Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valami hiányt? — Semmiben! — felelték”. Jézus tehát nem mezítlábas szegénységre gondolt, amikor így küldte el a hetvenkettőt a történelem útjára igét hirdetni, hanem arra az egzisztenciális védtelenségre és fegyvertelen- ségre, mellyel kiszolgáltatva akarta látni egyházát minden evilági erőnek. Ha tehát Jézus így indította el egyházát és így akar végighaladni a történelmen, akkor miért aggodalmaskodunk? Miért rendül meg hitünk és bizalmunk? Mi mást várunk? Modern világunk problémái: hogyan tudunk hazánkban gátat vetni a széthúzásoknak, a fegyelmezetlenségeknek?! Hogyan tud az egyház híveinek gondozása, az ifjúság tanítása és a gyerekek oktatása terén tapasztalható érdektelenséggel, sőt ellenerővel megbirkózni? Mit lehet tenni az eluralkodó evilágisággal. az emberi önhittséggel, az emberi tudományokba vetett naivitással? Hogyan lehetne a lelkekben csökkenteni a kapzsi meggazdagodás el- vakultságát? De Jézus példabeszédei nemcsak ábrázolások, hanem jövendölések is. Ő mondta, hogy nemcsak útfélre eső magvak vannak és csak olyanok, akikben elszárad a hintett ige, vagy a Sátán madarai kilopják azt. „mindig vannak és lesznek, kik harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termést hoznak...” Vállaljuk tehát az üdvösségnek olyan formában való szolgálatát, amilyent Jézus kíván tőlünk. És ha a bárány félelme le is nyűgöz bennünket, „tudnunk kell, kinek hittünk!” — az Úr Jézusnak, aki „szája leheletével söpri el” a gonoszt. Ez a lehelet pedig mi vagyunk! Monostory Imre Budapest A madarak doktora Él egy ember Magyarországon, Kőszegen, akinek védett ragadozómadár-kórháza van. Rámán Istvánnak hívják. Ragadozó madarakat, apró állatokat gyógyít. Célja a sérült madarak fájdalmának enyhítése, gyógyítása. '' A különös doktor nem volt soha orvos. Gépkocsivezetőként dolgozott a kőszegi mentő- állomáson. Az állatok gyógyítását tekinti második hivatásának. Kámán István így vall munkájáról: — Gyermekkorom óta szeretem az állatokat, madarakat. Mikor tapasztaltam, hogy a madaraknak nincs orvosuk, elkezdtem tanulni. Külföldi szakkönyvekből is bővítettem ismereteimet. Aztán fogtam hozzá a gyógyításhoz. A madárkórház már HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről XI. (Gesta Hungarorum) A Garam folyó és Bors vára Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük átkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia Borsnak az érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-er- dőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket állít, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott köröskörül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zó- lyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsod-Zó- lyom várának neveznek. Nyitra városa Szovárd és Kadocsa, valamint Huba Bors távoztával továbbvonultak Várad várából, és a Törzsök-erdőn túl, a Zsitva folyó mellett ütöttek tábort. Másnap pedig kémül küldtek ki néhány embert, akit merésznek ismertek, azzal a feladattal, hpgy menjenek át a Nyitra folyón, és nézzék meg, vajon harc nélkül eljuthatnak-e Nyitra városáig. Mikor ezek igen gyorsan odaértek a Tormos patakhoz, ahol ez a Nyitrába szakad, látták, hogy annak a vidéknek a lakói: szlovének és csehek a csehek hercegének a segítségével szembe- szállanak velük. Tudniillik Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között a Dunától egészen a Morva folyóig terjed, a csehek hercege foglalta el, és egyetlen hercegséggé tette. Abban az időben pedig a csehek hercegének kegyelméből Zobor lett a nyitrai vezér. A vezérek küldötte kémek Midőn pedig azok a kémek, akiket Szovárd és Kadocsa kiküldöttek, látták, hogy a szlovének és csehek nem képesek nekik ellent- állani, háromszor rájuk nyilaz- tak, és néhányat közülük nyíllövéseikkel meg is öltek. Mikor a szlovének és csehek, akiket Zobor őrségre kirendelt, észrevették, hogy azok, kiket hétmagyarnak mondanak, ilyen fegyvert használnak, nagyon megrémültek, minthogy efféle fegyvert sohasem láttak. S azonnal hírül adták uruknak, Zobomak meg a vidék többi főembereinek. Árpád vezéreinek a harca Akkor ennek hallatára Zobor a csehek segítségével nagyszámú fegyveressel elébük vonult, hogy harcba szálljon velük. Mikor mind a két sereg odaért a Nyitra folyóhoz, Szovárd, Kadocsa és Huba át akart kelni a folyón. Azonban Zobor, a nyitrai vezér meg katonái igen soká küzdöttek ellenük, és semmiképpen nem engedték, hogy átkeljenek. Miközben soká küszködtek egymással, a magyarok, nyíllal lövöldözve, sokat megöltek a csehek és szlovének közül, de három napig az árvíz miatt semmiképpen sem tudtak átkelni. Végre negyednap a csehek és az ösz- szes nyitrai szlovének, mikor látták a magyarok vakmerőségét, és a nyílzáport már nem bírták tovább, megfutamodtak, s hogy életüket megmentsék, nagy rettegve nyakra-főre bezárkóztak Nyitra városába. Ezeket Szovárd, Kadocsa meg Huba, valamint a többi vitézek egészen a városig üldözték, s közülük némelyeket megöltek, némelyeket megsebesítettek, másokat pedig foglyul ejtettek. Zobort, a vezért, mikor menekülés közben harcba bocsátkozott velük, s Kadocsa lándzsájától megsebesítve összerogyott, elfogták és őrizet alá vetették. A többiek meg a városba zárkózva úgy meglapultak, mintha némák lettek volna. Másnap Szovárd, Kadocsa és Huba hadaiknak sok-sok fegyveresével mindenféle módon hevesen ostromolni kezdték Nyitra városát. Az Isten nagy győzelmet adott nekik, mert küzdelemmel behatoltak abba, és számos ellenségnek a vérét ontották. Majd haragjukban a tartomány vezérét, Zobort, akit harmadnapja elfogtak, egy magas hegyre hurcolták, s ott felakasztották. Ezért azt a hegyet attól a naptól kezdve Zobor hegyének hívják. S e tettük miatt félt tőlük annak a hazának minden embere, úgyhogy a nemesek fiaikat mind túszul adták, és azon föld valamennyi népe több mint másfél évtizede működik a családi kasszából. A madarak közöttünk élnek. Életünk részesei. A tudósok megfigyelik életüket, vonulásukat. A költők szebbnél szebb verseket írnak róluk. De ha megsérülnek, akkor már nincs, aki bekötözné a sebeiket, gondozná, táplálná őket. Azért alapítottam e kórházat, hogyha bárki sérült madarat talál, legyen hová eljuttatnia. A madár nem tud felkiáltani, hogy ne hagyj itt a fűben vergődni, mert elpusztulok! Nekünk kell észrevenni, hogy segítségre van szüksége. Kámán István a hozzá eljuttatott beteg madarakon igyekszik segíteni. Amikor meggyógyult a kis állatka, szívesen súgná a fülébe, hogy megmenekültél, visszakaptad az egészségedet, visszarepülhetsz a természetbe társaidhoz. A MADARAK DOKTORA naplót vezet minden betegségről, a műtétekről, a kezelés módjáról. Szeretettel emlékezik visz- sza néhány érdekesebb esetre: — A macskabagoly autóbalesetet szenvedett. Nekirepült a kocsi szélvédőjének. Éjszaka hozták el hozzám Veszprémből. Alig volt benne élet. Szinte minden porcikáját össze kellett volna rakni. Értelmetlennek láttam, hogy foglalkozzam vele, de egyszercsak kinyitotta a szemét. Bánatosan, könyörögve nézett rám. Hónapokon át etettem. A húst csipesszel adogattam neki. Szépen rendbe jött, de rosszul lát. így nem engedhetem szabadon, mert a természetben már nem tudna megélni egyedül. Másik esetben egy gólyapár tíznapos fiókái maradtak árván, amikor egy gólyapapát elütötte egy autó. Létrákat hoztak a falubeliek. Egy villanyszerelő ment fel a fészekhez. Óvatosan emelte ki és rakta a fiókákat a kosárba. Madárkórházamba kerültek. Néhány nap múlva ismét baj történt. Villanyvezetéktől kigyulladt egy gólyafészek. Elhoztam őket a többiek mellé. így lett hat kis védencem. Éjjelente melegvizes palackokat raktam alájuk, hogy pótoljam az anyjuk melegét. Etettem, gyógyítottam a kis gólyákat. Másfél hónap múlva már fenséges tartá- sú, fenséges tollú gólyamadarakká fejlődtek. Ekkor vittem ki őket a kőszegi rétre, ahol ismerkedhettek a többiekkel, akik aztán nemsokára elirányították őket a távoli Afrikába. Elszálltak tőlem örökre. Hosszasan lehetne még sorolni a beteg, sérült kis állatok különös történeteit. Kámán István, a ragadozó madarak doktora mindig szívesen fogadja és kíséri végig látványos birodalmában a gyerekeket is. Nagyon szeretné, ha a madár- védelemben és -gyógyításban egyre több követője akadna hazánkban. Domonkos János Budapest meghódolt nekik egész a Vág folyóig. Mivel pedig az Isten kegyelme járt előttük, nemcsak a lakosokat magukat hódították meg, hanem elfoglalták egytől egyik a váraikat is, melyeknek most is Sempte, Galgóc, Tren- csén, Bolondóc és Bánya a nevük. Majd miután a várakba őröket helyeztek el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki. A győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, s mindenkit, aki csak azon a földön nem akart a hűségükre állani, vasbilincsbe verve magukkal hurcoltak. Mikor Szovárd, Kadocsa és Huba összes foglyaival együtt épen és sértetlenül megérkezett Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Árpád vezér nemeseinek tanácsára és kérelmére megeskette a nyitrai részekről hozott hűteleneket, aztán különböző helyeken földeket adományozott nekik, nehogy még hűtlenebbekké váljanak, s így majd, ha hazatérnek, megrontsák a nyitrai határon lakó híveket is. Ebben az örömében még Árpád vezér Hubát Nyitra és egyéb várak ispánjává tette, egyszersmind tulajdon földet is adott neki a Zsitva folyó mellett a Törzsök-erdőig. (Folytatjuk) Lányrablás Vácon A lány- és asszonyrablás a középkori Magyarországon nem volt szokatlan bűntény, erről nemcsak a szórványos okleveles források tanúskodnak, hanem királyaink szigorú törvénykönyvei is. Igaz, a jog- és művelődéstörténészek megkülönböztetik azokat az eseteket, amikor maga a leány készítette elő megszöktetését, erőszakról tehát szó sem volt, .csak a tiltakozó szülők kész tények elé állításáról. A valódi tényállás kiderítése nem volt könnyű, sokszor tűz- próba alá vetették az érdekelteket. Siklóssy László, a magyar művelődéstörténet kutatója írta meg az alábbi esetet. 1234-ben Tibe váci kanonoknak volt egy Pál nevű belső embere, Pálnak pedig egy Szerető nevű szoigálólánya. (A .„Szerető” a 13. században keresztnév is volt, de sokszor így nevezték a feleséget, a leányt és a mai értelemben vett ,„szerető”-t is.) A leány azonban az egyik napon eltűnt. Pál kiderítette, hogy Mizla és Utáló asszonyok szöktették meg. A váci püspökhöz fordult segítségért, a főpap azonban nem igazodott ki a zavaros ügy ben, a két asszony ártatlanságát hangoztatta. Brictim püspök ezért az elsősorban vádolt Mizla asszonyt Nagyváradra küldte tüzesvaspróbára. Mizla számára a próba tragikusan végződött: megsebesült, és a bíróság ezt bűnössége bizonyítékának vélte, ezért az asszonyt máglyahalálra ítélte. Hogy azután Szeretővel mi lett, visszatért-e Pálhoz és egyáltalán miért tűnt el, nem tudjuk, a források mindezekről hallgatnak. Pogány György
