Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚNIUS 14.. HÉTFŐ Párhuzamos munka Abonyban és Cegléden Látogatóban Keleti Ágnesnél, a négyszeres magyar olimpiai bajnok tornásznönél Se szerek, se szponzorok Hu Pest megyei sportakrobati­ka. akkor VáratU László. Előbb a Ceglédi Vasutas Sportegyesü­let szakosztályával tett kisebb csodát, s most Abonyba tette át a székhelyét, így aztán tevé­kenységének eredményeképp, rövidesen az abonyi tornászok is megjelentek a korosztályos válogatott csapatokban. — Akkor jöttem Abonyba, amikor még nem volt biztos, hogy az akrobatika szakosztály kilép a CVSE-ből, s önálló klu­bot alakít. Tudatosan készül­tem a váltásra, hiszen manap­ság az edzősködésből — ráadá­sul egy ilyen perifériára szorí­tott sportágban — már nem le­het megélni, ezért főállásban a Kinizsi Pál Gimnázium testne­velő tanára lettem — mondta Váradi László, aki a MOTESZ sportakrobatika szakágának szakmai alelnöke, a páros-cso­portos számok válogatott kere­tének felelőse. — Azóta az önálló Ceglédi Akrobatika Club megalakítása mellett, lét­rehoztuk az Abonyi Torna és Sportakrobatika Clubot, vala­mint a MOTESZ-nél bejegyez­tettük, mint akrobatika szakosz­tályt, a gimnáziumban működő Kinizsi DSK-t is. így párhuzamosan folyik a két városban a munka, annál is inkább, mivel Abonyban nin­csenek megfelelő körülménye­ink, ezért Ceglédre járunk át ta­nítványaimmal edzést tartani. Az abonyi önkormányzat segít­sége mellett, a Duna Kft., vala­mint a Lipák Tűzép. és kisvál­lalkozók támogatását élvezzük, de természetesen folyamatosan kutatunk szponzorok után. Hi­szen Abonyban szertornával is foglalkozunk, de hiába minden erőfeszítés, ha például se korlá­tunk, se nyújtónk nincs, így az­tán még „kéz alól". más iskolá­tól is vásárolnánk feleslegessé vált, de még használható álla­potban lévő szereket. Talán vál­tozást hoz helyzetünkbe, ha fel­épül az abonyi tornacsarnok. Egyébként, akárcsak Cegléden, itt is szeretném létrehozni a vá­ros akrobatika sportjának céjait szolgáló alapítványt. Ami pedig Váradi László ceg­lédi tanítványait illeti, az egy­kor oly sok sikert aratott, Sajgál Agnes. Boros Erika alkotta Eu- rópa-bajnoki 5. helyezett női pá­ros felbomlott, hiszen Sajgál Az abonyi Somodi Ildikó, So- modi Anita, Lipák Anita al­kotta női hármas, már a ser­dülő válogatottba is meghí­vást nyert Vimola Károly felvétele Ágit felvették a Testnevelési Egyetemre, s így a fővárosban új párral gyakorol. Boros Erika pedig ugróból tartóemberré vál­va, Váradi Máriával alkot az utánpótlás válogatottban is fi­gyelembe vett egységet. A Saj­gál—Boros duónak egyébként olyan nagy volt az elismertsége, hogy még most is kaptak meghí­vót a nem olimpiai sportágak jú­lius közepén, Hágában megren­dezendő világjátékára... Kiss Tamás, aki hosszabb szü­net után tért vissza ismét a ceg­lédi Váradi-tanítványok táborá­ba, Czigony Bélával párban ké­szül a szeptember 28-ától októ­ber 2-áig Szófiában sorra kerülő Világ Kupára. Amellett, hogy Kiss Tamás deréksérüléssel baj­lódik, még a szükséges anyagia­kat sem tudták előteremteni, így a jubileumi, a nemzetközi szö­vetség húszéves fennállását „ün­neplő” versenyen, nem is biz­tos, hogy részt vehetnek. Az abonyi akrobaták közül Somodi Ildikó. Somodi Anita. Lipák Ani­ta alkotta női hármas szerepel a serdülő válogatottban, valamint a Petrezselyem Gábor, Szalinka Szilvia összetételű vegyespáros, akik előtt a szakemberek szerint is nagy jövő áll. Talán egyszer még a Sajgál—Boros duónál is szebb eredményeket érnek el. N. A. Dunaharaszti sakk-bronz A Dunaharaszti MTK hatodik éve szerepel a sakk ob ll-ben. A csapatvezetővel, Schubert Gyulával beszélgettünk. — Amikor 1988-ban felkerül­tünk, az ob Il-ben remek rajttal bronzérmesek lettünk — mon­dotta a csapatvezető. — A csa­pat gerince már hatodik éve adott: Botos. Hetényi, Helm- rich. Kalmár. Kovács M., Seres és jómagam. Az 1992/93-as baj­nokságban újra bronzérmesek lettünk. A fentiekhez jött hozzá: Solt, Vass, Gyenes, Rácz, Soly- mosi, Varga Cs. és Huszár. — A pontszerzők? — Sikerült példát mutat­nom, a 10 mérkőzésből 8 pon­tot szereztem, továbbá Kalmár (10-7,5), Vass (10-6,5), Helm- rich (10-6), Kovács (8-5,5). A csapatunk a tíz mérkőzésből hat győzelmet, egy döntetlent és három vereséget ért el. Ki­lenc játékos mind a tíz mérkő­zésen szerepelt. — A támogatók? — A dunaharaszti polgár- mesteri hivatal, de segíti a mun­kánkat Kazai Károly, a sport­kör elnöke. — További terveik? — A kultúrházban csütörtök esténként tartunk edzést. A he­lyi iskola tanulóit is bevontuk a sakkéletünkbe. Közülük első­sorban Rácz, Fehér és Igaz bon­togatja szárnyait, ősszel őket is indítani akarjuk a megyei isko­lai versenyeken. Az ob Il-ben pedig szeretnénk az elmúlt évi eredménynél jobbat elérni. S. L. mérges voltam a ruszkikra! Keleti Ágnes önfeledten mesélt élménygazdag életútjáról A szerző felvétele Nagyon A z 1956-os, Melbourne- ben megrendezett nyá­ri olimpia számunkra szokatlanul későn, november­ben kezdődött. A levert forrada­lom utáni bizonytalanság hetei­ben a magyar sport mindmáig legnagyobb vérveszteségét szenvedte el: az Ausztráliában járt olimpikonoknak csaknem a fele rövidebb, de inkább hosz- szabb időre nem tért vissza Ma­gyarországra. A végleg kinnma­radtak között volt a kitűnő tor­násznő, Keleti Agnes is, aki a Helsinkiben (1952) megszer­zett egy aranyérme mellé továb­bi hármat gyűjtött be az ötödik kontinensen: pontosan egyhar- madát az összes (9) Melbourne-i magyar elsőség­nek. Keleti Ágnes tehát kinnma­radt, de ..kenguruországban'' csak nyolc hónapig bírta ki. pe­dig ott élt az egyetlen, életben maradt családtagja, a nővére. 1957 nyárelején aztán előbb Németországba jött, majd Izra­elbe utazott. Jelenleg is ott él Tel-Aviv mellett, a hazai fogal­maink szerint rózsadombi elő- kelőségű elővárosban, Herzliyá- ban. ahoT előzetes megbeszélés után szívesen fogadott otthoná­ban. — Hát akkor tulajdonkép­pen mire is kíváncsi — kérdez­te, majd gyorsan hozzátette, hogy 1957 óta mindössze egy­szer „találták” meg itt a tévé­től, magyar újságíró azonban ez idáig nem kereste meg. — Bizony, elég messze kerültem Magyarországtól, ahova renge­teg élmény fűz. S már sorolta is egészen spe­ciális, kissé csapongó előadói modorában a történéseket, két órán keresztül alig lehetett mel­lette szóhoz jutni. Bár olykor egy-egy magyar szót keresgél­nie kellett emlékezetében, ösz- szességében azonban élvezetes monológban volt részem. — 1939-ben kitűnően érett­ségiztem a Deák téri evangéli­kus gimnáziumban, de tornász­ni már két évvel előbb, 16 éve­sen elkezdtem az akkori NTE- ben. Akkor ez egyáltalán nem számított kornak, különösen azért nem, mert korábban rend­szeresen végeztem mindenféle egészségügyi tornákat. 1940-ben már a válogatottban is felléphettem volna, de zsidó származásom miatt elmaradt a premier. Sőt, az NTE-ből is el kellett jönnöm; még egy ideig a VAC-ban tornászhattam, de ezután a VAC-ot is bezárták. később pedig a Wesselényi ut­cai iskola pincéjében végzett gyakorlásokból is kifogytam. A háborús években Szalkszent- mártonba kerültem. Voltam minden, ami csak lehettem, de eközben is mindig kerestem magamnak valami félreeső he­lyet, ahol egy kicsit gyakorol­hattam. A II. világháború Keleti Ág­nes családját is megtizedelte: édesapja Auschwitz-ban ma­radt. édesanyját és húgát vi­szont megtalálta. — 1945 őszén már tornász­tam az Andrássy úton, egy ab­laktalan teremben, ahol csak kesztyűben lehetett kibírni. Közben rettenetesen szegények voltunk akkori férjemmel, Sár­kány Pistával. Akár a templom egere, úgy éltünk egy Népszín­ház utcai ház egyik lebombá­zott lakásának egyetlen, épen maradt szobájában. Bár felvet­tek a Testnevelési Főiskolára, de muszáj volt dolgoznom, s csak 1950-ben kezdhettem meg nappali tanulmányaimat. K eleti Ágnes 1947-ben nyert először összetett magyar bajnoki címet, hogy azután kilenc alkalommal megszakítás nélkül, 1955-ig minden évben ő nyerje ezt az aranyérmet. Érdekes módon ak­kor lett először (1956-ban) más — Lemhényiné Tass Olga — összetettben az első, amikor élete legnagyobb sikerét érte el a Melbourne-i három olimpiai arannyal. — Első ötkarikás fellépésem Londonban (1948) az utolsó edzésen hiúsult meg, ahol boka- szalag-szakadást szenvedtem. Bár 27 éves voltam, még vélet­lenül sem gondoltam a vissza­vonulásra. Tovább dolgoztam hát, és Helsinkiben, immár 31 évesen megnyertem az első olimpiai aranyat műszabadgya­korlatban, mai nevén a talajon. Ezzel az eredménnyel sem vol­tam maradéktalanul elégedett! Nagyon mérges voltam a rusz­kikra. akik elcsalták tőlem a ge­rendán megszolgált másik ara­nyamat. Megint nekiduráltam magamat és elhatároztam, ha a fene fenét eszik is, kitartok Melbourne-ig... 1956 azután meghozta számomra az igazán nagy sikert: talajon, gerendán és felemáskorláton is sikerüli nyernem! Keleti Ágnes mérges azokra, akik megjegyzéseket tettek az elmúlt évtizedekben arra vonat­kozólag, hogy „bezzeg nekik mennyivel könnyebb dolguk volt annak idején”. — Egészen más viszonyok voltak akkoriban, s azok között ugyanúgy nehéz volt valakinek elsőnek lennie — csattant fef. — A tornaszerek a maiak mel­lett nevetségeseknek tűnnek; a felemáskorlátokra például ho­mokzsákot kellett rátenni, hogy fel ne boruljanak, Leningrád- ban pedig talajszőnyeg helyett perzsaszőnyeget tettek fel, azon kellett tornásznunk. Igenis, mi sem voltunk hülyébbek a mai­aknál, az akkori adottságok kö­zepette mi is előbbrevittük a sportágat, amely — szerintem — már 1972-re eljutott az őrü­let határára. Itt az egykori világnagyság hosszan elemezte a sportágban uralkodott áldatlan állapoto­kat, amelyek eredményeként 18 évesek már ellehetetlenül­nek a versenyzéstől. Ráadásul Keleti Ágnes szerint a labdarú­gás vagy a kosárlabda egy élet­re szóló megélhetést biztosít a játékosoknak, a tornában ez csak nagyon keveseknek ada­tik meg. — Olyan gyakorlatokat csi­náltatnak meg a veszélyérzettel nem rendelkező gyerekekkel, amit a hivatásos artisták meg sem próbálnak. Hova jutot­tunk? A sport ma már egy ha­talmas üzlet, és sajnos, az olim­piai is azzá lett. Ráadásul nem maguk a főszereplők keresik a nagy pénzeket. Ezt mondom én azzal együtt is. hogy 23 éven át voltam Izrael női válogatott tor­nászcsapatának az állami edző­je­Itt visszakanyarodtunk az 1956 utáni időszakhoz, amikor eldőlt, hogy Keleti Ágnes Ma­gyarország, majd Ausztrália he­lyett végül is Izraelben él to­vább. — Amikor az akkori legfel­ső sportvezetőnek. Hegyi Gyu­la bácsinak megmondtam Mel- bourne-ben, hogy kinnmara­dok, még Ausztráliára gondol­tam végállomásként. Ám ott semmiféle lehetőség, de még kilátás sem volt arra, hogy a tomasport közelében maradjak. Ekkor — 1957 tavaszán — re­pültem Németországba, ahol bemutatókon vettem részt. Egy alkalommal összejöttem a ko­rábban Magyarországon élt nemzetközi sakkmester, Dücks- tein András fivérével, Zoltán­nal. aki csak annyit mondott: ha Izraelben tornászni akarsz, hozzá! szereket! így indultam el új hazámba, ahol a sport, kö­zelebbről a torna segített ah­hoz, hogy a kezdeti nehézsége­ken úrrá legyek, gyökeret tud­jak verni. A bajnoknő sikerrel állta a próbákat, később ismét férjhez ment egy magyar származású úrhoz, Bíró Róberthez. Öröm és büszkeség tölti el, hogy negyvenen felül két, egészsé­ges fiút szülhetett. Csak azért türelmetlen egy kicsit, mert még nincs unokája. M a is dolgozom, elsősor­ban amatőrök tornájá­val foglalkozom, mi­közben én magam sem adtam föl a sportot. Egy barátnőmmel minden reggel vagy hosszabb gyaloglásra, vagy kocogásra in­dulunk. Az otthoni dolgokról tudhatnék többet is, de nem is nagyon keresnek. Igaz, 1991-ben meghívtak és ünnepé­lyesen felvettek a „Halhatatla­nok Klubja” tagjai sorába, de a visszaúton nagyon megszenved­tem a repülőn a Budapesten ka­pott hatalmas serleggel, amíg hazacipeltem... Jocha Károly Amerika a végcél Csoportelső öregfiúk Kosarasok Monoron A bajnokság befejeztével kü­lönböző tornák mozgósítják a kosárlabdázókat.' A gödöllői férfi viadal után Monoron kez­dődött újabb csatározás, felnőtt és ifjúsági együttesek résztvéte- lével. I. csoport: Monori SE II. (öregíiúk)—Szigetszentmiklósi DSK 58-43, Monori SE II.— Monori József Attila Gimnázi­um ifi 74-55, SZDSK—Mono­ri JAG 57-46. A sorrend: I. Monor II. (öregfiúk), 2. SZDSK, 3. Monori JAG. A Jászai Mari Téri Általános Iskolában kedden 17.30 órától vívják a II. csoport mérkőzéseit. A résztvevők: Nagykáta, Gö­döllői Pedagógus, Kismarosi Fortuna SE. A döntőt június 17-én vívják, 17.30, 18.30, vala­mint 19.50-kor (az első helyért). Június 19-én a Nagykáta dí­jért vetélkednek a férfi kosara­sok. Magyar Árutőzsde Kupa né­ven országos felmenő rendsze­rű kispályás labadarúgó ver­senysorozat indul felnőtt és if­júsági kategóriában. A felnőt­teknél nincs korhatár, a fiata­loknál csak az 1975. augusz­tus I. után születettek nevez­hetnek, 1993. június 15-én 24 óráig a következő címen: 1464. Budapest, Pf.: 1572. Ne­vezési lapok a Nemzeti Sport számaiban találhatók. Nevezé­si díj:. 11 000 forint csapaton­ként. Kizáró ok, ha valaki a kupa meghirdetésekor (1993. május 14.), és azt követően NB-s sportegyesület igazolt sportolója. Az oszágos győztes csapa­tok kéthetes túristaút kereté­ben részesei lehetnek az 1994-es amerikai egyesült álla­mokbeli labdarúgó világbaj­nokságnak. A második helye­zettek egyhetes tengerparti üdülést, a további helyezése­ket elért együttesek értékes tárgy- és pénzjutalmakat nyer­hetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents