Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP BÖNGÉSZŐ 1993. JUNIUS 12., SZOMBAT Apró gyűrű rövidlátás ellen Egy apró gyűrű beültetése a szembe, vé­get vethet a rövidlátásnak — jelentették be amerikai kutatók. A St. Louis-i egyetem szemészeti inté­zetének kutatóorvosai szerint az új meg­oldás az első potenciálisan visszafordít­ható sebészeti beavatkozás a látás problé­máinak kezelésére. Eddig öt páciensen próbálták ki az eljárást, és hamarosan to­vábbi százötvenen alkalmazzák majd. A gyűrűcskét egészen egyszerű be­avatkozással, akár egy orvosi rendelő­ben is fel lehet helyezni a szemgolyóra. A gyűrű vagy szükségtelenné teszi a szemüveget, illetve kontaktlencse viselé­sét, vagy csak kisebb dioptriájú lencsét kíván a tökéletes látáshoz. A beültetett eszköz hét milliméter át­mérőjű, átlátszó, felhelyezése nem gyen­gíti a szaruhártyát és nem hagy a látást zavaró műtéti heget. Működési elve: a szaruhártya görbületének módosításával segít abban, hogy a fénysugarak fóku­sza a retinára helyeződjön, így javítja a látást. A gyűrű kifejlesztése 1978-ban kezdő­dött el. Az eljárást 1986 óta tesztelik nem emberen végzett kísérletekkel. Kapitális harcsa Kapitális harcsa akadt Tóth László horgára. A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége gödöllői Patakpart Horgász Egyesü­letének gondnoka a helybe­li 6-os távon pecázott, s mi­ként az MTI-vel csütörtö­kön közölték, az ember nagyságú, csaknem másfél méter hosszú hal 22 kilo­gramm súlyú volt, és kuko­ricára kapott. Ez az idei legeredményesebb fogás ezen a területen. Törött amerikai autókat vásárol a majosházi Molnár János autószerelő', s a megrendelő' kívánságára szab „új ruhákat” a négykerekű erőgépekre. Ezekben a csodasportautókban ugyanis legalább 5 literes motor van. A már Európa-híres „autószabó-mester” egyik neves élsportolónknak készíti ezt a kocsit, amelynek a legkisebb karosszériaelemeit is a műhe­lyében gyártják le Megrongálták a fénysorompót Borsodi vandalizmus A sínen haladó vonat kere­keit használta vágószerszá­mul az a tolvaj, aki csütör­tökön eltulajdonította egy Sajószentpéterhez közeli fénysorompó vezérlőkábe­lét. A Borsod-Abaúj-Zemp­lén Megyei Rendőr-főkapi­tányság tegnapi tájékozta­tása szerint, június 10-én a sajószentpéteri MÁV-ál- lomás arról tájékoztatta őket' hogy az állomás es a Borsodchem közötti ipar­vágány AS—4-es típusú fénysorompóját megron­gálták. A helyszínre érve megállapították, hogy az ismeretlen tettes a kábele­ket a sínre rakta, amelye­ket az elhaladó vonat elvá­gott, így a fénysorompó működésképtelenné vált. Az adatgyűjtés során E. Attila 17 éves kazincbarci­kai intézeti neveltre terelő­dött a gyanú, aki a kihall­gatás során beismerő val­lomást tett. Horgászdivat A leleményes horgász napernyő-esernyővel a fején lógatja a csalit Tököl határában a Dunába. Jó ez akkor is, ha esik, akkor is, ha süt a nap Vimola Károly felvételei SPORT Üloröplabdázók sikere Sportcsarnokból zöldséges konténer? Kidobták a birkózókat is A finnországi Järvenpääban zaj­ló ülőröplabda Európa-bajnok- ságon a magyar együttes a B-csoport első helyezettjeként helyet biztosított magának a Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem sporttelepén tartották a 111. közszolgálati sportnapot. Há­rom megye, Pest, Nógrád és Szol­nok közel 300 sportolója lépett pályára, dr. Skultéty Sándor köz- társasági megbízott, címzetes ál­lamtitkár nyitotta meg a versenyt. A Pest megyeiek asztalitenisze­zésben Gulyás Imre révén ezüst-. Kandiké János teljesítménye alapján pedig bronzérmet szerez­tek. A 4000 méteres síkfutást Szo- bonya Miklós nyerte, a női 2000 méteren Szábonsa Edina volt a legjobb négy között. Az elődön­tőben Norvégiával mérkőznek a magyarok. A másik ágon Finnország Németországgal küzd a finalistahelyért. leggyorsabb. Sakkban a megyei­ek legyőzhetetleneknek bizonyul­tak, a dobogóra Tóth György, Kandikó János és Gulyás Imre állhatott fel. A nők versenyét Gá­dor Józsefné nyerte. A férfi te­nisz párosok küzdelmében a gö­döllői Pánker László, Szabó Ist­vánnal az oldalán szerzett ezüs­töt, míg maga a köztársasági meg­bízott, dr. Skultéty Sándor, Réti Albertiéi bronzot. A labdarúgó­együttesek körmérkőzését a házi­gazda gödöllőiek nyerték. A Postás feladta A harminc alkalomból tized­szer avathatnak magyar győz­test, a férfi asztaliteniszezők ETI'U Kupájában. Utoljára 1985-ben kézbesíthetett a posta gratuláló leveleket a Spartacus pingpongosainak. A Postás csa­pata vasárnap Alsdorfban, a né­met PTC Jülich elleni győzel­me esetén saját magának „kéz­besítheti” a kupát. Temes Péter együttese (Né­met Károly, Bátorfi Zoltán, Pa­gonyi Róbert) nem kérte, hogy sorsolással döntsék el a finálé helyszínét, ugyanis a klub nem tudott ellenállni a jülichiek ajánlatának, miszerint 25 ezer márkát fizetnek a pályaválasz­tói jogért. Lelakatolt bejáratok, bezárt aj­tók a szigethalmi sportcsarno­kon. Február 1-je óta néma csend honol a létesítmény kissé kopottas falai között. Kiköltöz­tek a birkózók, s a kézilabdás lá­nyok sem itt készülnek már. A csarnok a felszámolás alatt álló Csepel Autógyár vagyonát képe­zi, így sorsa a vállalat jövőjétől függ. De vajon mi lesz a sorsa? Viczkó Tamás főmérnök, va- - gyonőr, készségesen fogad az irodájában, de mint mondja, rendkívül kényes a helyzet. Megkér, hogy mellőzzem a magnó használatát. Hiába aján­lom fel, hogy kívánságára szíve­sen visszaolvasom a cikket. Viczkó úr mindenesetre megígé­ri, lassan beszél majd, s akár helyben is megírhatom a cik­ket... Beszélgetésünk végeztével sok információval nem leszek gazdagabb, de azt már sejtem: a sportcsarnokban egy ideig még biztos nem fog pattogni a labda. A tényállás szerint a vál­lalat felszámolását (amelyet a felhalmozódott adósságok miatt a hitelezők kértek) végző Buda­pest Holding Rt. számára az len­ne a legkézenfekvőbb, ha „egy­ben" tudna mindent eladni, nem feldarabolva az ingatlano­kat és állóeszközöket. A pályá­zók egymással történő verse­nyeztetése pedig még eltart egy darabig; leghamarabb augusz­tusban dől el az új gazda szemé­lye. S csak majd azután lehet be­szélni a csarnokról. Egy házzal odébb, a Csepel Autó Sportegyesület által bérelt helyiségben, Major Árpád el­nök és Tomin János, a birkózó­szakosztály vezetője sem tud semmi biztosat mondani a sport- csarnok jövőjéről, ám a közel­múlt történéseiről annál inkább indulatosan beszélnek. — írja meg, hogy minket on­nan úgy kirúgtak, mint egy pa­pírmacskát! — mondja mérge­sen Tomin, aki néhány éve még maga is versenyezett a nehézsú- lyúak között, s megjelenése alapján aligha kötekednek vele az utcai csibészek. — Az egyesületnek nem kel­lett bérleményt fizetni a vállalat felé a csarnok használatáért, vi­szont mi álltuk az évi 1,6-1,7 millió forintra rúgó energiakölt­séget, vagy például a karbantar­tást — sorolja Major Árpád. — Ehhez is elég nagy bűvészmu­tatványra lett volna szükség, de sajnos tavaly összejött 714 ezer forint adósságunk. November 14-én a vezérigazgató úr szó­ban megígérte, hogy eltekinthe­tünk a kamatoktól, s azt mond­ta: fizetgessünk, ahogy tudunk. Erre három hónapra kaptunk tőle egy felszólítást, miszerint tíz napon belül mindent fizes­sünk ki, különben peres úton ér­vényesítik a jogaikat... — Azt gondolná az ember, hogy ezt „házon belül'' is el le­hetne intézni. — Már évekkel ezelőtt érez­tük, hogy a vállalat támogatásá­ra nem igazán számíthatunk. Három éve pedig egy huncut fü­lért kém kaptunk tőlük. így kü­lönféle vállalkozásokba kezd­tünk, amelyekből tavaly is kb. 2-2,4 millió forintot tudtunk sportra fordítani. Még a teherau­tónkat is kiadtuk egy régi birkó­zó srácnak szállításra. — Ott kell keresni a gyökere­ket — szól közbe Tomin — hogy a gyári vezetők zöme nem itt lakott és nem érdekelte őket a helyiek sportolási lehetősége. Egy tollvonással megszüntették például az üzemi bajnokságo­kat, erre persze a fiatalok elmen­tek flipperezni és csavarogni. Szóval az ábra szerint nincs nagy békesség a végnapjait élő vállalat és a sportegyesület kö­zött. Ráadásul olyan nevetséges­nek tűnő dolgokon is megy a pe­reskedés, hogy kinek a tulajdo­nát képezi például a dunaha- raszti tenisztelep locsolószivaty- tyúja. — Amit öt éve leltár szerint átvettem, azt át is adtam — •jegyzi meg Major úr. — Most viszont már azt is követelik tő­lünk, amit mi pótoltunk saját erőnkből és fejlesztettünk. — Ezek után meglehetősen furcsának tűnhet, hogy önök a Csepel Autó Sportegyesület né­ven futnak, s a vállalatot reklá­mozzák. — Nézze, a névváltozás a közgyűlés hatáskörébe tarto­zik, de én jelen esetben nem látnám értelmét. Persze, ha jönne egy tőkeerős szponzor, és mondjuk felkarolná az ököl­vívó szakosztályunkat, akkor biztosan elgondolkoznánk, hogy a bunyósok más név alatt szerepeljenek. Mindenesetre az NB I/B-s női kézilabdázókat átvette a Tököli KSK, s a birkózókból is kivált egy csapat. A karfiolfü- lűek egy általános iskola torna­termében készülnek. A sakko­zók a művelődési házba jár­nak, a teniszezők is „elvan­nak” valahol, a természetjáró szakosztálynak pedig hál’ Is­tennek nincs szüksége a sport­csarnokra... Mert, hogy azzal mi lesz, azt nem tudni. Állítólag van olyan verzió is, miszerint egy óriási zöldséges konténer, vagy egy diszkontáruház kerül a helyére. Feltörik a tízmillió forint értékű parkettát és már kezdődhet is mondjuk a karalábé árusítása. Nagy zöldség lenne. F. T. Éremhullás Gödöllőn S.L. A váci „focigimi” francia sikere Míg a magyar válogatott, illetve klubcsapataink kudarcot kudarcra halmoznak a világ futball- pályáin, az utánpótláskorú együttesek rendre aratnak kortársaik között a különböző rendű­rangú tornákon. A Vác FC-Samsung ifjúsági csapata is Franciaországban szerepelt és gyűjtött be minden elképzelhető babért egy nemzetközi körmérkőzéses, korosztályos tornán. A váciak 17 éves futballistákból álló gárdája, Tiszafalvi Tamás edző tanítványai, immár végleg elhozták a díszes serleget, mivel az elmúlt év után, idén sem találtak legyőzőre. A Madách Imre Gimnázi­um fociosztályának tagjait, trénerükkel, a váci „nagyok” bajnoki meccse előtt köszöntötte a publikum és a város polgármestere, Bartos Ferenc. Hancsovszki János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents