Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993., JUNIUS 2., SZERDA Magyar származású főtanácsadó Tudomány után politika Eperjesi zsákutca Aggasztó hangok egy értelmiségi kongresszuson Charles Gáti, azaz Gáti Ká­roly személyében a nyolcva­nas évek óta először dolgozik majd vezető poszton magyar­amerikai az Egyesült Álla­mok külügyminisztériumá­ban: augusztus 1-én veszi át posztját, a kelet-közép-euró- pai kérdések főtanácsadója­ként, a tárca politikatervező főosztályán' Á közvetlenül Warren Christopher külügy­miniszter alá tartozó főosztá­lyon Gáti a három főtanácsa­dó egyike, munkaterületén a kelet-közép-európai és a balti országokat, valamint Oroszor­szág európai politikáját kíséri figyelemmel. Az 59 éves Gáti 1956-ban került az Egyesült Államok­ba. Az Indiana Egyetemen a politikatudományokból dok­torált, majd elismert tudomá­nyos pályát futott be: 16 éven át tanított a New York-i A volt Csehszlovákia pénz­ügyminiszteri tárcájának két egykori gazdáját is elítélték Prágában a „guruló dollárok” ügyében. A 65 éves Leopold Ler és az 51 éves Jaromir Zak volt pénzügyminisztere­ket hétfőn két-két év felfüg­gesztett börtönbüntetésre ítél­ték annak a vádnak az alap­ján, hogy a kommunista re­Columbia Egyetemen, 30 éve professzora a New York ál­lambeli Union College-nek. Kelet-Közép-Európával kap­csolatos tanulmányait rend­szeresen közölte az ország legismertebb külpolitikai szemléje, a Foreign Affairs, könyvei közül kettő Magyar- országon is megjelent. Ameri­kai születésű felesége, Toby Gáti ugyancsak külpolitikai szakértő és a Clinton-kor- mányban a Fehér FIáz nem­zetbiztonsági tanácsában az Oroszország és a többi szov­jet utódállam kérdésiért fele­lős főigazgató. Gáti professzor elmondot­ta, hogy érett megfontolás után vállalta el, tudományos munkáját félretéve, a megtisz­telő megbízatást. Hivatalba lépése előtt egy külföldi utat tesz: június végén három nap­ra Budapestre látogat, hogy zsim alatt hivatali visszaélést követtek el és nagy dollárösz- szegeket utaltak át illegálisan Moszkvába — jelentette az AFP. Jaromir Ler 1974—85 kö­zött állt a pénzügyminisztéri­um élén és ez idő alatt 5 mil­lió dollárral, Jaromir Zak pénzügyminiszter pedig 1986—87 között 1,35 millió tájékozódjék a belpolitikai helyzetről, majd Berlinben, ugyancsak tájékozódó jelleg­gel, részt vesz az amerikai Aspen intézet idei konferenci­áján, amelynek napirendjén ugyancsak Kelet-Közép-Eu- rópa kérdései szerepelnek. Jövendő munkájáról, ter­veiről még korai nyilatkozni, mondotta Gáti, de annyi bizo­nyos, hogy tevékenységében most a délszláv válság áll majd a középpontban — nem­különben az, hogy mit tehet az amerikai politika a térség további etnikai válságainak megelőzéséért. Gáti előtt legutóbb Nicho­las Salgó személyében volt vezető magyar származású munkatársa a State Depart- mentnek: .Salgó (ismert, va­gyonos üzletember) 1983—86 között budapesti nagykövet volt. dollárral segítette a nyugati kommunista pénzalapot. Az ítéletnél enyhítő körül­ménynek tudták be, hogy az át­utalásokat nem a vádlottak kez­deményezték, hanem Csehszlo­vákia Kommunista Pártja utasí­totta erre őket, és ellenkezés esetén a pártvezetés más utat és módot talált volna a szóban forgó összegek átutalására. Balladur népszerű A franciák 65 százaléka elé­gedett Edouard Balladur mi­niszterelnökkel. A Le Figaro tegnapi számában közzétett felmérés szerint összesen húsz százalék tartja kiábrán­dítónak az új kormányfő ed­digi lépéseit. Az április ele­jén hivatalba lépett kormány eddigi intézkedéseiről vi­szont a megkérdezettek keve­sebb mint fele alkotott olyan ítéletet, hogy azok valóban előremozdítják a francia gaz­daság és társadalom problé­máinak megoldását. Figyelemreméltó válasz született arra a kérdésre, el kell-e mozdítani helyükről a közintézmények olyan ma­gas beosztású funkcionáriu­sait, akiket az előző kor­mány helyezett ilyen tiszt­ségbe. A megkérdezettek fele azon a véleményen volt, hogy az új kormánynak is he­lyükön kell tartania azokat a funkcionáriusokat, akik nyil­vánvalóan nem kifejezetten „pártjutalomként” kapták megbízatásukat. Csupán har­minc százalék jelentette ki azt, hogy az adminisztráció, illetve az állami tulajdonban lévő vállalatok élén feltétle­nül személycserét kell végre­hajtani. Közös tervezet Közös tervezetet nyújt be a héten a Biztonsági Tanács­nak Franciaország és Nagy- Britannia a boszniai védett övezetek megvalósításáról. Erről állapodott meg tegnap Párizsban Alain Juppé fran­cia és Douglas Hurd brit kül­ügyminiszter. Hurd Románi­ába, Bulgáriába és Macedó­niába vezető útja előtt tartott megállót Párizsban. A meg­beszélés célja az volt, hogy „előmozdítsák a Washington­ban elfogadott akcióprog­ram megvalósítását” és meg­vitassák a legújabb fejlemé­nyeket. Az elmúlt hét végén Eperje­sen tartotta harmadik országos kongresszusát a szlovák értel­miség nemzeti irányvonalat követő szárnya. A tanácskozá­son számos nem éppen ma­gyarbarátinak nevezhető fel­szólalás hangzott el. A pozsonyi Új Szó az Eper­jesen elhangzottakra reagáló hétfői vezércikke szerint: — Szlovákia történelmi válaszút előtt áll. Legitim képviselői vagy szembenéznek a reális helyzettel és levonják a szük­séges következtetéseket, bár­mennyire is fájdalmasak lesz­nek, vagy elfedve a bajt, a na­cionalizmus szításával, és más, szellemi, társadalmi kút- mérgezéssel kísérleteznek. Az Eperjesen összegyűlt értelmi­ségiek a jelek szerint, sajnos, az utóbbi alternatívát erősítet­ték, amelyről a szlovák és a magyar történelemben is már számtalanszor bebizonyoso­dott, hogy zsákutca. Mi is hangzott el Eperje­sen? A kétszáz tudós, művész, közgazdász, történész, újság­író találkozóján elhangzott fel­szólalások közül véletlenszerű­en is elég kiemelni néhányat, melyek jelzik, hogy a bűnbak- keresés szándéka és a másság kiváltotta indulat korántsem volt idegen az esemény légkö­rétől. Éva Kr is tinóvá színész­nő például azt indítványozta, hogy az alatt az idő alattiamig kétoldali bizottság fogja vizs­gálni a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar kisebb­ség helyzetét, a szlovák politi­kai erők ne tárgyaljanak a szlo­vákiai magyar kisebbség veze­tőivel. Roman Kalisky író is­mét a köztársaság védelméről szóló törvény megalkotását sürgette, és a Szlovákia terüle­ti egységének fenyegetettségé­ről szóló ismert aggodalmakra hivatkozott. Ladislav Deák történész, a magyar—szlovák kapcsolatok kutatója a Kárpátok Euroré- gió-gondolatában kereste azt a magyar taktikai szándékot, mely a korábban bevált német módszer mintájára oly módon akarja visszaállítani Nagy-Ma- gyarországot, hogy a Kárpá­tok Eurorégió csapdáját állítja fel. Dusán Slohodnik, a szlo­vák kormány művelődési tár­cájának vezetője ugyanitt azt jelentette ki, hogy „betelt a po­hár” és keményebb bánásmód­ra lesz szükség a nemzetisé­gekkel szemben. Az értelmiségi kongresszus­ra szóló meghívást a Szlovák Köztársaság elnöke, MichaI Kováé is elfogadta, aki beszé­dében kiemelte az értelmiség társadalmi szerepének fontos­ságát. Az államfő szerint egy olyan fiatal köztársaságnak, mint amilyen Szlovákia, külö­nösképpen szüksége van az ér­telmiségre, ezért olyan tudo­mányos szervezetek létrehozá­sát sürgette, amelyek tudomá­nyos megközelítések szerint keresik a társadalom probléma­feloldó módszereinek kialakí­tását. Vélhetően nem nagyori tetszhetett egyeseknek- az ál­lamfő intelme, aki nyomatéko­san emlékeztette a jelenlevő­ket arra, hogy elmúltak azok az idők, amikor a hazafiasság fokmérője a barikádokon mu­tatkozik meg. Michal Kovác szerint értelmetlen lenne az or­szág értelmiségének bármi­lyen, akár politikai, akár nem­zetiségi alapon történő meg­osztása, kiváltképp káros len­ne az, ha az alkotói folyama­tokból kiszorulnának a más­képp gondolkodók. A Sme című szlovák napi­lap hétfői kommentárja tünet­értékűnek találja, hogy „bari­kádokról, fenyegetettségről, a köztársaság védelméről szóló törvényről, a hatalomró beszél­nek, és az értelemről, mint olyanról, szót sem ejtenek.” Cosic már Dohrica Cosictól keddre virradóra a jugo­szláv parlament másik háza, a köztársaságok tanácsa is megvonta a bizalmat. A „felsőház­ban” a jelenlévő 36 képviselő közül 22 szava­zott Cosic ellen. 10 voksolt arra, hogy az el­nöktől ne vonják meg a bizalmat, 4 szavazat pedig érvénytelen volt. Ezzel a jugoszláv parlament mindkét háza nem elnök állást foglalt Cosic felmentése mellett. Az ál­lamfői teendőket ideiglenesen Milos Radulo- vic házelnök tölti be. Cosic még nem nyilat­kozott, Drágán Veselinov ellenzéki vezető el­lenben rámutatott, hogy Cosic menesztésé­vel a szocialisták elvesztették minden erköl­csi alapjukat, ezután már csak a nyers erő­szak marad. Guruló dollárok Prágából Felfüggesztett büntetés Emlékezem az érkezésére. Hordá­gyon hozták, összezúzott testtel, eszméletlenre verve. Gézzel leta,- pasztott félszemmel. Nem így vártuk Erdély — a ma­gyarság — nagy íróját 1990 tava­szán, hiszen néhány hónappal előtte még hittük, hogy Temesvá­ron kinyújtott kezünk után milliók nyúlnak. Román milliók — úgy, miként soha a históriában. Hittünk az álomban: az évtizedek, évszáza­dok óta nyitott seb begyógyul, magyar váll román vállnak feszül. Hittük, hogy amit Kossuth Lajos és Nicolae Balces- cu be nem teljesíthetett, elvégzik azt Tőkés Lászlóék és Smaranda Enacheék. Hittük, hogy nem kell újra és újra em­lékeznünk Axente és Prodan fejszéseire, akik 1849. január­jában az élet-halál harcát vívó erdélyi honvédsereg háta megett megrohanták a gyanútlan Nagyenyedet és nyolc­száz védtelen asszonyt, gyermeket gyilkoltak le. Hittük, hogy Avram Jancut is elfeledhetjük, aki a szabadságharc hónapjaiban kiirtotta az Aranyos menti falvak magyarsá­gát. Hittük, hogy nem villannak többé nehéz álmainkban a Manin-gárdisták fejszéi, nem kell a szárazajtai fatuskóra látnunk, amelyen 1944 őszén tizenhárom magyart fejeztek le a kivégzésre odaterelt szülők, gyermekek, feleségek, testvérek szemeláttára. VÉLEMÉNY Sütő András kiáltása Megérkezett aztán 1990 tavaszán Sütő András. Meghoz­ták a szemevilágát menteni próbáló orvosok. Akkor már — három hónappal Temesvár után — az erdé­lyi nagyvárosokban újra leköpdösték a magyar diákokat, a Balt-Orient expresszen újra hozgoroztak (hazátlanoztak) a ro­mán vámosok. Akkor már tudtuk, hogy a görgényi hegyek­ből bármikor be lehet vinni Marosvásárhelyre, Székelyföld­re a vasvillásokat, a fejszéseket — akkor már tudtuk, hogy a bukaresti forradalom operett volt. Igaz, véres operett, mert a rendezők — a nagyvilág megtévesztésére — valódi halotta­kat mutattak be a színpadon. Százaknak, ezreknek kellett meghalniok ahhoz, hogy a színjáték hihető legyen. Azóta bebörtönözték a székelyföldi magyarokat, akik 1989-ben azt hitték, hogy Romániában forradalom van. Azóta a Vatra Romaneasca magyar vér ivására szólította fel a románokat. Azóta rágalomhadjáratot indítottak Tőkés László ellen, azóta elvették Sütő András fél szemét. Azóta elvették volna az életét is. Méreg a Sütő családnak, nagyszülőknek, unokáknak —, ez a legújabb hír. A módszer mit sem változott. Sütő András otthonát hónapok óta orvtámadók fenyege­tik — ha eddig nem gyilkoltak, csak véletlenül nem. Me­gint, minden megtörténhet. Sütő András 1993. májusában kiált — s nemcsak magá­ért, nemcsak a családjáért. Erdély magyarsága zuhan újra a mélybe. Meghalljg-e a nagyvilág, amely már-már hozzászokott ahhoz, hogy a boszniai mészárlást folytatásos operettként nézze? Meghalljuk-e mi, idehaza, testvérháborúba keveredett, egymás torkát szorongató, egymással viaskodó magyarok? Sütő András kiált. Míg Marosvásárhelyt kelt üzenetét olvasom, 1990 tava­szára gondolok. A budapesti megérkezésére. Míg Sütő András levelét olvassuk, nem gondolhatunk másra, csak a hordágyra, a véraláfutásos arcra, a kivert szemre. Csak a fejszékre, a vasvillákra, csak Axentere, Av­ram Jancura, Maniura, a szárazajtai fatuskóra. Eleresztjük-e idehaza, e levél címzettjei, egymás karját, egymás torkát? (Kosa Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents