Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 10.. CSÜTÖRTÖK Ki lesz a monori József Attila Gimnázium igazgatója? A lakossággal együttműködve A demokrácia a tét Dr. Simon Gyula, a monori József Attila Gimnázium igazgatója távozik helyéről. Az 58 éves pedagógus nem pályázta meg az elkövetkező öt évet. A kollégák és a diák­ság egyaránt sajnálják, hisz a nevéhez fűződő időszak új korszakot nyitott az iskola történetében. A neves filoló­gust tanárként, igazgatóként és emberként mindenki sze­rette. A megüresedő stallumra két tanártársa nyújtott be pá­lyázatot, melyet több fórum is értékelt. A tantestületen be­lül megalakították a pályázati eljárást segítő bizottságot Nagy Lászlóné elnökletével, s ez a kis kollektíva kínosan ügyelt, hogy a demokrácia ér­vényre jusson. A többségé­ben középkorú tanárok még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor megkérdezé­sük nélkül, a pártházban dön­töttek az ilyen kérdésben. Be­csületükre legyen mondva, ők már ’88-ban megvétózták a felülről „javasolt” jelöltet, s kiharcolták Simon Gyula ki­nevezését. Az alábbiakban Nagy Lász­lóné számol be a bizottság munkájáról. — Megtehettük volna, hogy csak a tantestület bírál­ja el a jelöltek pályamunká­ját, s ennek az alapján dönt­sünk. Mi ennél körültekintőb­ben jártunk el. Kiszélesítet­tük a véleménymondás lehe­tőségét — és jogát — a szü­lői munkaközösségre, az isko­lai diákbizottságra és a techni­kai dolgozók közösségére is, ahol külön-külön meghallgat­ták a két jelöltet, majd szavaz­tak. A két jelölt közül csak Me­gyeri István matematika—fi­zika szakos tanárról szólunk. lévén, hogy fölényes győzel­met aratott. A harminckét tagú szülői munkaközösség­ből huszonkilencen voksol­tak rá, az iskola húsz osztá­lyából tizennégy őt óhajtja, s a huszonnégy technikai dol­gozó közül húszán álltak ki mellette. — A három közösség dön­téshozatala után került sor a rendkívüli tantestületi érte­kezletre. melyen jelen volt vá­rosunk polgármestere is, dr. Marton Aurél. Itt meg kell je­gyezzem, Megyeri kolléga va­lójában nem akart indulni, mi beszéltük rá, hogy pályázza meg ő is az igazgatói státust. Őszintén szólva nem szeret­tünk volna egy kívülről érke­ző idegent, s a beszélgetések során úgy érzékeltem, Mar­ton polgármester úr is hason­ló módon gondolkodik, vagy­is helyi tanárt szeretne igazga­tónak. Mély meggyőződé­sem, hogy erre Megyeri Ist­ván a legalkalmasabb. Itt kez­dett, húsz éve tanít a gimnázi­umban. Jómagam tizennyolc éve dolgozom vele, volt alkal­mam megismerni. Kiváló pe­dagógus és nagyszerű ember. Az utolsó öt évben igazgató- helyettesként is jó munkát végzett. A diákok szeretik, a kollégák becsülik. Ezt a sza­vazás eredményéből is köny- nyű lemérni. A negyventagú tantestületből harminchatan rá szavaztak. — Elképzelhető, hogy mind­ennek ellenére az önkormány­zati képviselő-testület nem Megyeri Istvánt nevezi ki az igazgatói székbe? — Teljességgel elképzelhe­tetlennek tartom! Nem tu­dom elhinni, hogy bárki is fel­vállalná egy ilyen döntés kö­vetkezményeit, hogy akár a régi „szép időkben”, ránk erő­szakoljanak valakit, akivel a nagy többség nem kíván együtt dolgozni. Ismétlem, Megyeri Istvánnak olyan ér­demei vannak és olyan tiszta a múltja, amivel közülünk ke­vesen dicsekedhetnek. Szemé­lyének mellőzése maga után vonná a tantestület széjjelhul- lását,. s ezt hosszú évekig megérezné az iskola. Megyeri István Ceglédber- celen született, itt végezte el a vasútgépészed techniku­mot, majd az ELTE fizika— matematika szakán tanári ké­pesítést nyert. 1973-ban lé­pett katedrára, de ezzel párhu­zamosan tovább tanult a Kan­dó Kálmán Villamösipari Mű­szaki Főiskolán, ahol mérnö­ki diplomát szerzett. A taní­tás mellett komoly oktatásfej­lesztő munkásságot végez, fi­zikai szemléltető eszközök ki- fejlesztésében és tökéletesíté­sében vett részt, öt szakcikke jelent meg ebben a témában. A tanári hivatásról szólva ne­mes egyszerűséggel így vall: Szeretnek a gyerekek, mert érzik, hogy én is szeretem őket. Ez számomra magától értetődő. Gyerekszeretet nél­kül nem lehet valaki jó peda­gógus. Három végzős véleménye — találomra lettek megszólít­va, nevük mellőzését kérték — ezt a hitvallást látszik iga­zolni, különben aligha beszél­nének legekben Megyeri ta­nár úrról. — Igazságos, jó ta­nár, érti a dolgát. És emellett akkor is meghallgat bennün­ket. ha nem szaktantárgy kér­désben fordulunk hozzá taná­csért. Tóth Tibor tanár úr két mi­nőségben is osztozik Megye­ri Istvánnal. Ő is matemati­kát tanít, és ő a másik igazga­tóhelyettes. — Tíz évvel régebben taní­tok itt, mint István, de kevés olyan egyenes jellemű, kivá­ló kvalitásokkal rendelkező kollégát ismertem meg e fa­lak közt, mint amilyen ő. Pe­dig ez az iskola híres a tantes­tületéről. Többségünk évtize­dek óta itt tanít, itt kezdett vagy innen megy nyugdíjba. Szerintem nagyon jó igazga­tó lenne belőle, nem látom okát, hogy ne őt nevezzék ki. — Mit tartalmazott a pályá­zata, hogy ilyen elsöprő tet­szést aratott? — kérdeztem Megyeri Istvánttól. — Semmi elméleti különle­gességet. Ennek az iskolának kialakult arculata van. A be­vezetőben ezt kifejtettem, el­mondtam mi a jó és mitől kell megválni, hogy még job­ban dolgozzunk. Az elmúlt három évben megváltoztak a társadalmi kihívások. Az is­kolának arra kell tanítania a fiatalságot, hogy miként vála­szoljon meg ezekre a kihívá­sokra. Lényeges a toleranciá­ra nevelés, nemcsak a ma­gunk, de a mások érdemei­nek, értékeinek elismerése. Az etikai normák is megvál­toztak, s ez a szellemiségben is meg kell érződjön. Például a demokráciára nevelésben. — Ha már demokráciáról beszélünk, ön szerint a pályá­zatát minden szinten ennek a szellemében kezelik? — Nincs okom mást hinni. A tantestület korrekt volt, s az önkormányzat részéről sem észleltem olyan megnyil­vánulást; mely felvetné ben­nem a demokrácia hiányát. Végleges választ a mai képviselő-testületi ülésen ka­punk. Ma dől el, hogy ki ke­rül a monori gimnázium igaz­gatói székébe. Matula Gy. Oszkár Másfél évtized után Kóspallagi hazatérés Budapest nyugati kapujában Szállodát avattak Budaörsön (Folytatás az I. oldalról) Nem pusztán ennek a térség­nek. hanem a magyar gazda­ság egészének hasznára vá­lik, ha sikeres lesz ez a pro­jekt, hiszen a befektetők bi­zalmat szavaztak Magyaror- zágnak, amikor ezt a pontot választották legfrissebb beru­házásuk szinteréül, s csak en­nek eredményességén múlik, hogy mikor, melyik forgal­mas közlekedési csomópont­ban épül egy hasonló színvo­nalú, újabb négy-ötszáz fő­nek biztos megélhetést nyúj­tó vendéglátó-épületegyüttes. A benzinkutat már felfe­dezték az erre járó autósok, noha sokaknak szokatlan az eddig csak nyugati turista­utakon tapasztalt formája az önkiszolgálásnak. Itt ugyanis az autósoknak nemcsak a ben­zint kell önállóan a tankba tölteni, hanem ezután a kasz- szához kell ballagni, s ott fi­zetni a cechet. A kis sétáért viszont minimarket áruház kárpótolja az utazót. Az uta­záshoz szükséges apróságo­kat, esetleg ajándékot vásárol­hatunk a számla kiegyenlíté­sével egy időben. A szálloda is fogadja már a vendégeket, noha nem olyan könnyű felfedezni az országútról, hogy egy min­den komforttal ellátott, husza­dik századi „fogadót” rejte­nek a rózsaszínű falak. (Az útbaigazító táblák, feliratok most készülnek.) A megis­mertetés megkönnyítésére há­romhónapos akciót hirdetett a hotel értékesítési részlege. Ez azt jelenti, hogy a kilenc­venkilenc márkás szobaár el­lenében a házastárs ingyen lakhat a Forte Agipban. Az első évben a vezető munkaköröket külföldi szak­emberek töltik be, de ez idő alatt képzik utódaikat, s egy esztendő múlva hazai sze­mélyzet szolgálja ki az impo­záns komplexum vendégeit. Z. B. Szombaton ballagási ün­nepség lesz a kóspallagi általános iskolában. Nem nagy ügy. Az újság számá­ra talán nem is hír — mondhatják, akik köze­lebbről nem ismerik a falu közelmúltját. Iskolai ünnepség mindenütt van, a nyolcadikosok, az érett­ségizők pedig ballagnak. Csakhogy Kóspallagon jó néhány évig nem volt ballagás, mint ahogy nem volt községi tanács sem az önkormányzati rend­szert megelőző években. A Börzsöny lankáira, er­dőrengeteg szélére épült gyönyörű településről reg­gelenként Verőcére indul­tak autóbusszal a legifjab­bak, hogy ott tanulják meg a betűvetést, a szám­tant, . s minden egyebet, ami a világkép kialakulá­sát szolgálja. Kóspallag- hoz annyi közük volt. hogy hazajártak aludni. Kevéske szabadidejükben ez a hely volt játékaik színtere, itt érezhették a családi otthon melegét. A most ballagó nyolca­dikosok már minden érte­lemben kóspallagiak, mert az önállósághoz ra­gaszkodó, azért oly sok ál­dozatot hozó faluközös­ség hazahozta az iskolát is. Tizenöt év után elő­ször virágozzák fel a tan­termeket és hangzik fel az ének „Már búcsúzunk és elmegyünk.” Elmentek innét már so­kan. Máshol váltak kitűnő szakemberekké, értelmisé­givé, s legfeljebb vendég­ként jöttek olyankor haza. Jó lenne, ha az új nemze­dék csak a középiskolai vagy egyetemi évek idejé­re búcsúzna, hogy aztán tudása birtokában térjen vissza, gazdagítva faluját, a Börzsöny vidékét, el nem szakítva a gyökere­ket, itthon boldogulna. So­kan örülnének ennek Kós­pallagon. K. T. I. Cegléden javult a közbiztonság Dávid Lajos alezredest — aki korábban megbízott­it-^) ként látta el a teendőket — a közelmúltban véglege- sen kinevezték a Ceglédi Rendőrkapitányság veze­tőjének. A kapitánnyal az eddigi tevékenységéről és az idei elképzeléseiről beszélgettünk. — Anno a beérkezett pályá­zatokat egy öttagú bizott­ság bírálta el. Ketten — ahogy ez a későbbiekben ki­világlott— kissé furcsán es­tek ki a versengésből. Hal­lott-e erről — és ha igen —, kellemetlenül érintette-e ez önt? — Voltaképpen a bizott­ság az én munkámat első helyre rangsorolta. A máso­dik helyezett kolléga végül is egészségi okok miatt ma­radt ki a végső küzdelem­ből. Értesüléseim szerint a harmadik dolgozatot alkal­matlannak értékelte a zsűri. Nekem csupán az volt kelle­metlen, hogy különféle han­gokat hallottam: néhányan kifogásolták a személyem. A bizottságban lévő egyik helybéli képviselő is elle­nem szavazott. Nem tu­dom, miért. Hiszen a koráb­bi tevékenységemet aligha ismerte. Éleinte rosszul­esett. De elfeledtette ezt ve­lem, hogy a környékbeli ti­zenegy település polgármes­tere és végül a ceglédi ön- kormányzat is -áldását adta a kinevezésemre. — Akadt, aki akként véle­kedett. hogy a pályázati ki­írás formaság volt. Annál is inkább, mert a megyei ka­pitány önt favorizálta. Érez- te-e, hogy itt nem veszíthet? — Ó, dehogy. Sőt! Az idő tájt volt néhány álmat­lan éjszakám. Kétségtelen, hogy a megyei kapitány je­löltjének számítottam. Ám a pályázatot jeligésen hir­dették meg. A bizottság tag­jai több mint egy órán át faggattak, s megvédtem a dolgozatomat. Egyáltalán nem úgy látszott, hogy csak én nyerhetek. A két kollégát is meghallgatták — azonos eséllyel indul­tak. Egyébként éppen a me­gye más városaiban akadt arra példa, hogy nem a ka­pitány jelöltje lett a vezető. Egy biztos, hogy nem köte­lezően szavazott rám bárki is a zsűriből. Mindenesetre azoknak, akik a ceglédi képviselő-testületben nem­mel voksoltak a kinevezé­semre, a jövőben a mun­kámmal szeretném eloszlat­ni a kételyét. Persze nem­csak nekik, elsősorban a la­kosságnak, az egész állo­mánnyal azt igyekszünk bi­zonyítani, hogy a polgárok nyugalma és biztonsága számunkra a legfontosabb. Talán nem hangzik szerény­telenül, van némi okunk a bizakodásra. Ugyanis a múlt év hasonló időszaká­hoz képest fokozatosan emelkedik a felderítési arány, s a rendőreink több bűnözőt fognak el. Újab­ban két motoros járőr is te­vékenykedik, ezzel a meg­előzést tudjuk javítani. — Más a statisztika és a valóság. Milyen a város­ban és a környéken ön sze­rint a közbiztonság? — A statisztika néha ta­kar olyan dolgokat, amelye­ket egy külső szemlélő, lai­kus nem lát. Tény, hogy ke­vesebb a bűnözés, és a mun­katársaim jóval több bűnel­követőt csíptek el, mint ta­valy. Következésképp: Ceg­léden és a környező telepü­léseken javult a közbizton­ság. Egyébként új közleke­dési, valamint bűnüldözési alosztályvezetőt neveztem ki. A közeljövőben egy osz­tályvezetői váltás is lesz. Stabilizálódik az állomány. Emelni kívánjuk a szakmai képzés színvonalát. Sokan járnak különböző oktatási intézményekbe. Nálunk fel­vételkor az alapkövetel­mény, hogy az illetőnek legalább érettségije legyen. — Mi az, ami még nem igazán eredményes? — Gyorsabban kellene a helyszínre érkezni, hogy a felderítést minél előbb kezdjük. Ehhez persze elen­gedhetetlen a technikai fej­lesztés. Számítógépet, hír­adástechnikai eszközöket, korszerű rádiókat, sőt egy videokamerát szeretnénk vásárolni. Utóbbival meg­oldhatnánk valamennyi köz- intézmény és kereskedelmi egység biztonságvédelmét. (Ezeket a berendezéseket részben a közbiztonsági ala­pítványunk pénzéből szeret­nénk beszerezni. Mivel ez az összeg könnyen apad, to­vábbra is szívesen fogad­juk a cégek és magánszemé­lyek adakozását.) Fontos — ahhoz, hogy a felderítés valóban hatékony legyen — az embereinket minél jobban megtanítani a szak­mára, a bűnügyi technikai ismeretekre. Jövőre valószí­nű, tiogy fejleszthetjük a létszámot. Jó lenne, ha Kő- röstetétlenen és Mikebudán is lehetne körzeti megbí­zott. Jászkarajenőn pedig létrehozhatnánk egy rendőr­őrsöt. — Az idén mit tűzött ki célul? — Minél kevesebb le­gyen a bűncselekmény és eredményesebb a felderí­tés. Jó néhány közlekedési — ezen a területen is van mit javítani —, bűnügyi, közbiztonsági akciót kívá­nunk szervezni. Fontos, hogy a becsületes polgárok azt érezzék, hogy bizton­ságban élnek. Ehhez vi­szont nélkülözhetetlen, hogy ki-ki nehezítse meg — a maga szerény eszköze­ivel — a gengszterek dol­gát. A rendőrség a lakosság­gal együtt lehet igazán sike­res. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents