Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 9.. SZERDA Pirk Ambrus és Gödöllő szellemisége Álmok a kertről, a városról Jókai napok Komáromban A szlovákiai Komáromban ezen a héten zajlanak a hagyomá­nyos Jókai napok eseményei. A szlovákiai magyar színját­szók, versmondók és irodalmi színpadok országos seregszem­léjét az idén immár hamincadszor tartják. Hétfőn este Pásztor István, a város polgármestere az eddigi Jókai napok mintegy hatvan rendezőjének, részvevőjének adta át a seregszemle jubileumi emlékplakettjét. A rendezvénysoro­zat első vendégszereplőjeként a veszprémi Petőfi Színház Sütő András Vigyorgó búbánat című darabját adta elő. A ver­senyprogramok nemzetközi zsűrijébe Bukarestből, Budapest­ről, Egerből és Kolozsvárról is hívtak meg színházi szakembe­reket. Török Ignác Gimnázium Miért büszkék a negyedikesekre? A gödöllői Ki mit tud? vetél­A gödöllői Alsópark éppen tíz éve készült rendezési ter­ve is ott függ a Gödöllői Mű­velődési Központ kiállítóter­mének falán Pirk Ambrus táj és kertépítészmémök, iparművész jelenleg látható kiállításán. A tervből máig sem lett semmi. Mi, az Alsó­parknál lakók bizonyára so­kan szeretjük a közvetlenül az ablakunk alatt, kapunk előtt burjánzó „zöld va­dont”, s szeretik a város in­nét távolabbi részein lakók is — ám kétségtelen, hogy üdvös lenne némi parkrende­zés. Hiszen vannak a park­nak olyan sűrűn fás, bokros részei is, melyeknek a köze­lébe se mernénk — nem is lenne ajánlatos — menni, a hajdani tó helyén levő kiszá­radt terület is járhatatlan, a szeméttel teledobált, mérges vegyszerektől habzó Rákos­Nyolc év Új Hétezer-ötszázötven műtárgy- gyal gyarapodott az utóbbi nyolc évben a Magyar Nem­zeti Galéria gyűjteménye. Kö­zépkori, reneszánsz, barokk és 19-20. századi művekkel. Szobrokkal, táblaképekkel, festményekkel, grafikákkal, rajzokkal, érmekkel, plaká­tokkal. Köztük sok igen jelen­tős alkotással. Ezért is döntött úgy a múze­um vezetése, hogy kiállításon mutatja be az új szerzeménye­ket, amelyek 1985 és 1992 kö­zött kerültek a Nemzeti Galé­ria tulajdonába. Ajándékozás-* sál, vásárlással és és cserével. A magyar művészet századai a múzeumi gyűjtés tükrében cím a gyűjteménygyarapítási kon­cepcióra utal, a magyar és a magyarországi képzőművé­szet egészét az államalapítás­tól napjainkig terjedően jelöl­ve ki az intézmény gyűjtőkö­rét. A Nemzeti Galéria felada­ta, hogy a kvalitás-kiválasztás és a művészettörténeti doku­mentálás szempontjainak egyeztetésével minden korról megfelelően árnyalt és lehető­ség szerint hiánytalan képet tudjon adni. A kiemelkedő mesterek épp úgy képviselve legyenek, mint a kisebbek. Vajon vannak-e még rej­tett kincsek Magyarorszá­gon? Vajon lehet-e még pó­tolni egyes gyűjtemények hiá­nyait? Árnyalni a korszakról, egyes alkotókról kialakult patak állapotáról pedig már ne is beszéljünk. (Arról, úgy tűnik, minél több szó esik, annál kevesebb a remény a változásra.) Pirk Ambrus pavilonokat, gyerekjátszótereket, virágos réteket, padokat — pado­kat!, ó hol vannak már azok a padok, asztalok, melyekre, melyekhez néhány éve még odatelepedhettünk a park­ba?! — tervezett. Talán java­solná, hogy a mostani iszo­nyatosan ronda lámpaoszlo­pokat cseréljék ki kovácsolt­vas, a szecesszió jegyeit mu­tató kandeláberekre, amilye­neket rajzokon, fotókon lát­hatunk a kiállításán. De lát­hatunk más kovácsoltvas­gyönyörűségeket is, telefon- fülkék és utcai órák díszeit, fát és járdát szegélyező, va­lamint biciklik megtámasztá­sára szolgáló rácsokat, bebi­(múzeumi) képet? A kiállítás tanúsága szerint mindhárom kérdésre igenlő a válasz. Bár a lappangó hiányzó műveket egyre nehezebb megtalálni. S hogy hol bukkannak fel a művek? Nos, hazai és kül­földi aukciókon, antikváriu­mokban, műkereskedőknél, magángyűjteményekben, ha­gyatékokban. És akkor már csak a megszerzés lehet a cél. Szerencsére még pénz is jut(ott) a Galéria gyűjtemény- gyarapítására. Sok újonnan szerzett kép, szobor felirata jelzi, vásárlás útján került a múzeumba. De fontos és kva­litásos munkákat kapott a Ga­léria adományként, ajándék­ba, műgyűjtőktől vagy örökö­zonyosodik, hogy még a ka­náliszárók, meg a szemétko­sarak is lehetnek szépek. Ha nem tévedek, éppen Gödöllőre költözésem ide­jén, tizennyolc éve kezdték el bontani a régi városköz­pontot, a kis, földszintes há­zakat. Meglehet, megértek a lebontásra, de hát arra senki sem gondolt, hogy az új vá­rosközpontnak valamilyen arculata legyen? Hiszen Gö­döllőnek hagyományai van­nak: itt volt a magyar szecesz- szió bölcsője, központja. Mint az orosz írók Gogol köpenyéből bújtak elő, a ma­gyar iparművészek nem ke­rülhetik el a gödöllői mű­vésztelep hatását. Pirk Amb­rus kiállításának a címe is ez: Hogyan él tovább a gö­döllői szecesszió szellemisé­ge Pirk Ambrus munkássá­gában? Ha már arról nem be­szélhetünk, hogyan él tű­seiktől, mecénásoktól. Itt van például a dr. Véghelyi Péter hagyatékából származó há­rom gyönyörű Rippl-Rónai festmény. (Véghelyi Péter a Szépművészeti Múzeumra hagyta pazar gyűjteményét, de a Galériának is jutott né­hány műkincs). A Frachter örökösöktől kapta meg a mú­zeum Derkovits Gyula egyik főművét, a Szőlőevőt. Sréter Ferenc egy Barabás portrét, Lőrincz Lászlóné' egy Brocky arcképtöredéket, Jas- hik Sándomé három Jashik Almos képet, Benkő László­né két Aba Novák Vilmos olajképet, Markos Annamá­ria egy Marastoni Jakab vász­nat, Károlyi Judit egy id. vább a gödöllői szecesszió szellemisége Gödöllő mai ar­culatában — legalább néz­zük meg ezt a kiállítást. Néz­zük, gyönyörködjünk — és szomorkodjunk: miért nem juthatott mindebből ide, Gö­döllőre még csak egy lámpa­oszlop sem? Miért nem iga­zán parkok a parkjaink? Pe­dig még ma is sok szabad zöldterületével, hagyomá­nyaival talán minden hazai város közül leginkább Gö­döllő lenne az alkalmas ar­ra, hogy — mint ahogy is­merünk angolkertet, francia­kertet, japánkertet — megal­kothassák itt a „magyarker- tet”. Pirk Ambrus és még so­kan bizonyára boldogan lát­nának munkához. Ábrándoz­zunk egy kicsit, és feledkez­zünk meg mind a követke­zőkről: közöny, butaság, vandalizmus, pénzhiány... Nádudvari Anna Markó Károly festményt, Lu­gosi Istvánná egy Med- nyánszky László képet aján­dékozott. Szomoroczy Ida ha­gyatékából két Székely Berta­lan mű, dr. Szondy Lipót ha­gyatékából Ferenczy Béni egyik korai remeke, Dániel Ervinné ajándékaként Kau­nitz András hagyatékából egy Kondor Béla festmény került a múzeumba. A Ma­gyar Külkereskedelmi Bank vásárolta meg Barabás Mik­lós Vásárra induló román csa­lád című vásznát, és adta tar­tós letétbe a Nemzeti Galéria állandó kiállítására. Kiállításra a hét és félezer új szerzeményből alig félezer került. Gertradis királyné sír­emléktöredéke Pilisszentke- resztről. Reneszánsz kőfarag- ványok — közülük néhány a Belvárosi Plébániatemplom ajándéka — középkori Madon­na faszobrok, Mányoki Ádám két arcképe (1713, illetve 1732 körül), Ferenczy István VII. Piust ábrázoló aranyérme (1823), és igen gazdag anyag a 19—20. századból, valamint kortárs művészek munkáiból. Az új szerzeményi kiállí­tás, érintve az egész magyar művészet történetét, igazi él­ményt nyújt a látogatóknak. A tárlat június 27-ig tekinthe­tő meg a Galéria C épületé­nek földszinti termeiben. (kádár) Olyan évfolyam búcsúzik most a Török Ignác Gimnázi­umból, melynek tagjai azt csi­nálták, ami a dolga a diáknak. Tanultak, sportoltak és a kul­turális életben is részt vettek, így értékelte a negyedikesek munkáját a gödöllői középis­kola igazgatója, Heltai Miklós. Az országos középiskolai ta­nulmányi versenyen az első tíz helyen végzők felvételi mentes­séget élveznek. Ebben része­sült a IV. B tanulója, Rásonyi Miklós (tanára Vancsó Imré­nél, aki matematikából az 5. he­lyen végzett; továbbá a IV. A diákja, Petrányi Gábor (tanárai Wittmayer Zsuzsa és Bárdy Pé­ter), aki a biológia versenyen a hatodik legjobb eredményt érte el. Kémiából éppen csak lecsú­szott a felvételt nyerők közül a IV. D tanulója, Baji Gál Árpád (tanára Wittmayer Zsuzsa). Eb­ben a szaktárgyban az első húsz jut be felvételi nélkül egyetemre, s ő a 21. lett. A IV. E tanulója, Palya Borbála (taná­ra Fábián Bertalan) magyar nyelvtanból lett az országos 16. Az országos szakközépisko­lai tanulmányi versenyen peda­gógia, pszichológia, módszer­tan tárgyakból 14. helyen vég­zett a IV. C-s Fekete Mariann (tanára Langer Katalin). Az or­szágos Révész Géza pszicholó­giai verseny döntőjébe került a IV. D-s Győré Rita (tanára Lan­ger Katalin). Megyei matematikai ver­senyt nyert Pintér Gábor IV. B (tanára Vancsó Imréné). A negyedik évfolyamon sok kiváló sportoló is volt. A négy esztendő alatt háromszor nyer­tek megyei atlétikai csapatbaj­nokságot, kétszer jutottak a kö­zépiskolai atlétikai bajnokság országos döntőjébe. Kiemelke­dő teljesítményt nyújtott Páli Jenő, Bárdos Mónika, Szabadi Mónika, Bajnóczy Tamás és Gáspárdy Attila. Nyolc alkotó tíz pályaművel jelentkezett az észak-komáro­mi Jókai Színház, a Jókai Ala­pítvány kuratóriuma és a Klapka György Alapítvány által meghirdetett drámapá­lyázatra. A magyar nyelven megírt és szabadtéri bemuta­tásra alkalmas pályázatoknak témájukban kötődniük kellett Klapka Györgyhöz, az 1848—49-es magyar forrada­lom és szabadságharc honvéd­tábornokához, illetve a komá­romi vár hős védőihez. kedőn főleg az óvónőképzősök jeleskedtek. Gál Katalin, Kato­na Erika, Grosz Gabriella és Kmety Erzsébet nevét jegyez­hette meg a közönség a közép- iskolások közül. A Kazinczy országos szépki­ejtési versenyen a IV. C-s Hir- bik Zsuzsa (tanára Vértes Ist­ván) az országos döntőben sze­repelt sikeresen. A negyedik évfolyamot „vé­gignyaralta” Csató Szilvia, aki tavaly 8. volt az oktv-n földrajz­ból (tanára Fábri Mihály). Heltai Miklós arra is kitért, hogy milyen nyelvvizsgákat szereztek a negyedikesek tanul­mányaik során. A IV. A-ból 15-en, a IV. B-ből 21-en, a IV. D-ből 15-en középfokú, a két- tannyelvű IV. E-ből ketten fel­sőfokú nyelvvizsgát tettek, a ta­név közben. Az alsóbb évfolyamosok közül is jónéhányan megmu­tatták „oroszlánkörmeiket”. Jenei László III. A-s tanuló (tanára Fábri Mihály) a föld­rajz oktv-n a 22. lett, kémiá­ból osztálytársa, Horváth Atti­la a 24. (tanára Karasz Gyön­gyi és Bárdy Péter). Az Irinyi országos kémiai versenyen or­szágos döntőbe jutott az I. C-s Varga Zoltán (tanára Witt­mayer Zsuzsa). Az Ókortudo­mányi Társaság latin verse­nyének országos döntőjébe ju­tott Albu Gyöngyi és Bálint Il­dikó a II. E-ből (tanáruk Kis- faludi Ferencné). A Termé­szet Világa című folyóirat diákpályázatán Kumor Mária (III. A) a Természettudomá­nyi Múzeum különdíját nyer­te el. Az igazgató szerint az ered­mények mögött mindig ott áll a jó tanári munka, de a megfe­lelő családi háttér is szüksé­ges a sikeres tanuláshoz, sze­repléshez. A zsűri a pályázatok érté­kelése után nem javasolta az első díj kiadását. A második díjat Mészáros László pozso­nyi írónak ítélte oda, A mi hő­sünk című pályaművéért. Az észak-komáromi Bástya Szín­ház ezt a drámát fogja bemu­tatni az idei nyári szabadtéri játékok során. A harmadik dí­jat megosztva kapta a buda­pesti Ebert Tibor Klapka és a dunaszerdahelyi Korber Ali- ca Külön háború című művé­ért. szerzeményei a Nemzeti Galériában B. G. Drámapályázat Klapkáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents