Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. MÁJUS 8.. SZOMBAT 17 Egy mindenkire leselkedő szenvedély Most igyekszünk átalakulni a piacgazdaságra. Bizonyára ehhez óhajt segítséget nyújtani a gondolkodás átalakításában a Dallas című filmsorozat, mely már évek óta megy. Nem mindig nézem, csak elvétve, de abból is megállapítottam, hogy „a pénz nem boldogít". Mert pénz az szerepel benne bőven, meg olajmező, meg luxus farm. meg autó. ruha. ékszer stb. stb.... de nincs benne a boldog család, sőt egy boldog ember sem. Ezen el kell gondolkodni! Mert tulajdonképpen a pénzben nincs hiba. Hiszen nem rossz, ha van. Ellenben a hiba a sok pénz szerzésében, megtartásában, akarásában van. Abban a lelkíilethen, ami önzővé, kapzsivá, iriggyé, szívtelenné, kegyetlenné, aljassá torzítja az embert. És ilyenné válva mindenkivel szemben a családban, a munkahelyen, barátok között is észrevétlenül haszonlesővé, hazuggá, simulékonnyá, képmutatóvá, szeretetlen számítóvá válik. A megszerzett pénz, vagyon pedig felelőtlenné, a maga kívánságainak minden áron való kielégítőjévé teszi. Helyesen fogalmazta ezt meg Pál apostol: „akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyednek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal." Igen a vágy. a sóvárgás, a mindig többet akarás lelkiilete a boldogtalanító. És ennek nincs határa, mert az emberi telhetetlenség végtelen. Ez a lelkidet, szenvedély egyre jobban betölti a gondolkodást, a szíveket és egyre lejjebb húz. átformál egészen. És miközben maga köré sok vagyont, értékel gyűjt az ember, magában értéktelen, embertelen emberré válik. Ezért figyelmeztet Jézus Krisztus: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli és másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és Mammonnak." Mert „mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri is, ha lélekben kárt vad?" Ha csak olyat gyűjt, amit a rozsda, moly megemészt, tolvajok ellophatják. mit ér vele? Hisz semmit nem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit, amit nem lélekben gazdagodtunk. „ Valóban nagy nyereség —folytatja az apostol — az Istenfélelem megelégedéssel. Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." Ahogy Jézus bátorít: Ne aggodalmaskodjatok mit együnk, mibe öltözködjünk, mert tudja a mi meny- nyei Atyánk, hogy mindezekre szükségünk van. keressétek először Istennek országát és annak igazságát és mindezek megadatnak nektek.” Aggasztó, hogy a pénz szerelme, e szenvedély, mint járvány, terjed szegényben és gazdagban egyaránt és egyre szeretetlenebbé, egymással nem törődőkké válunk. A pünkösdi „Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm. békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." Erre a lélekre lenne szükségünk. ..Kérjetek és adatik néktek" —biztat Jézus Krisztus. Papp László református lelkész Ócsa / Erdliget katolikus egyházközségében Plébános úr farmernadrágban A fiatalok nevelésénél — és ilymódon az egész kicsi hit- tanosokkal való foglalkozásnál is — két dolgot tart fontosnak. Néhány alapvető dolog szigorú megtanítását — hogy gondolkodni tudjanak. És élmények nyújtását mindenekelőtt, elsőként azzal, hogy felnőttmódra, partnerként beszél meg velük minden létező problémát. Persze kirándulni, táborozni is viszi a fiatalokat. 13 év előtti idejövetele óta százasával, minden évben. És közben igyekszik pótolni, amit a szülő és a társadalom elmulaszt. Önállóságra, a dolgok megfigyelésére, szívósságra, étkezési fegyelemre nevel — és neveltet a kezei között felnőtt csoportvezetőkkel. Kristóf atyának különben sincs ideje arra, hogy mindazokat a kisközösségeket irányítsa, melyeket hosszú ittléte alatt életre hívott. Nem is egészséges, ha nem tudnak megállni saját lábukon — mondja. Neki itt vannak a fiatal szülők vitaestjei, havi egy alkalommal. Felkészíti az előadókat, és élvezi a parázs vitákat, melyek az előadásokat követik. Aztán heti egy bibliaórát, valamint egyháztörténeti előadást tart — ez utóbbit igen igényesen. Öt éve, a vasárnapi misék előtt tartott foglalkozásokon a X. századig jutottak el... Mellékesen kerül szóba. de talán mértéke lehet Kristóf atya példamutató személyiségének: plébániája területéről hárman készülnek kis- papnak és ugyancsak hárman fogadalmas nővérnek. Két fiatal pedig most öltözik be ferences szerzetesnek. A döntés nehéz perceiben mellettük kell állnia: — Ha az ember hívást érez, a vágyakozás mellett mindig ott van az erős félelem. Ezt az érzést kell segítenem helyretenni — mondja. Kristóf atya egyházközségéhez 12 ezer lélek tartozik. Hívő, nem hívő, ha hozzá fordul — ami gyakran megesik — segítő kezekre talál. Főként az itteni csövesek keresik fel — akik között nagyon jó „haverjai” vannak. Különben is: vonzódom a csőcselékhez — mondja. Talán mert megtapasztalta, milyen a társadalomból való kivetettség érzése. Megtanulta katonatiszt apja mellett, akinek állandó bebörtönzésével csak akkor hagyott fel a letűnt rendszer, mikor 38 éves korában teljesen megvakult. És jól tudHITVALLOK Regöczi István A megmaradás záloga Négy nyelven misézik Márkus András, a sepsiszentgyörgyi (Kovászna megye) Csíki templom plébánosa. Románul az állomás melletti új lakótelepen, ahová moldvai románokat telepítettek be. Angolul pedig Teréz anya lányainak, ugyanis a városhoz tartozó őrkői cigánytelepen egy kis kápolnát és rendházat építettek Kalkuttai Teréz anya apácái. Egyelőre két indiai és egy jamaikai nővér alkotja a szerzetet. S magyarul misézik a hét éve felszentelt Csiki utcai templomban, ahová 2800 magyar és 1200 cigány hívő jár el rendszeresen. Sepsiszentgyörgynek van egy patinás temploma is, a Kós Károly építette Székely Múzeum szomszédságában, de a terjeszkedő város újabb istenházát igényelt. Így Csató Béla püspöki helynök, az akkori belvárosi plébános gyűjtésből, külföldi segítségből és a püspökség támogatásából a Vezér legvadabb korszakában is megépíttette a templomot. Szép és modem a Csiki utcai hajlék. Egyhajós, osztatlan terű és nincs tornya. A két harang még a lépcső alatt árválkodik. 800 ezer lejre lenne szükség, hogy megépítsék a tornyát is. Persze, ez az összeg egy múltbeli számítás eredménye. Lehet, hogy ma már 2 millió a szükséges összeg. Bizony egy ideig csak a hívők fohásza száll az ég felé, nem a harang szava. De nem is kell az itteni híveket harangszóval hívogatni. Itt a templom nemcsak az Istenhez való tartozás, de a magyar megmaradás záloga is. A templom mellett épült fel a tágas modem parókia. A plébános úr meghív ebédre. Felgyűri a reverenda ujját, s aprítja a zöldséget a lábasba. A második fogás ízes laska lesz. No, ezen a konyhán könnyű megtartani a szentségi böjtöt. Az ebéd végén Egyed Ambrus, a kántor mosogat. Mondja is András atya, hogy a kántori folyton a nősülésre biztatja, mert nem jó ez az agglegé- nyes háztartás. Az egyházközségben 230 gyerek jár hittanra. A legnépesebb korosztály az I—4. osztáFiló Kristóf, az érdligeti katolikus templom plébánosa amolyan farmeres, pólós, szakállas mai fiatalember. Arra sem fordít energiát, hogy kifejezéseinek megválogatásával szentéletű pap benyomását keltse. Kendőzetlenül szól egyház- községe helyzetéről — úgy, ahogy mindennapi küzdelmében a valóságot megéli. Elsőként is az úgynevezett keresztény Európáról, ami szerinte soha nem létezett. — Egy nagy posvány volt, egy nagy állóvíz, amelyben olykor-olykor felbukkant egy Szent Benedek vagy egy Arpádházi Szent Erzsébet — mondja. Amit mi nosztalgiával, keresztény értékrendnek emlegetünk, nem volt más, mint az antire- zsimben még élő közösségek együttélési szabályainak betartása. Az igazi keresztény — az „élet sója” — akkor is ritka volt, és ma is az. De léteznek. És Kristóf atya ezeknek az igazi hívőknek a gyarapítására és nem a nyáj minden áron való szaporítására törekszik. S főként a fiatalok körében. Mert — mint mondja — a fiatalság idealista: keresi a szépet, a jót, amihez hasonulhatna... Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem követke/.endók, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszt- hat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Rm. 8, 38-39. lyosoké. A tanítók kézen fogva vezetik át a gyerekeket hittanra a tanítás után. Hamarosan gyermekkórus is énekel majd a templomban. Idáig erre nem sok ideje volt Ambrus mesternek, mert a kert és a folyamatos építkezés utáni takarítás gondja is az övé volt. Négy nyelven misézik András atya, kezdtem az elején. A negyedik nyelv a latin, mert az átváltozás szavait mindig latinul mondja. Egyébként 1981-ben szentelték pappá. Néhány hónapig Vajdahunyad- ban a ferenceseknél diakónus volt, majd segédlelkész Brassóban. Onnan büntetésből került egy év után Gelencére, mert a lelkes fiatal pap prédikációjára eljártak az ortodox egyetemisták is. Közülük 19 áttért a katolikus hitre. Aztán Gyergyóremetén volt 8 évig plébános, ahol még él az az ősi székely szokás, hogy minden január elsején minden házat ismét felszentel a pap, s nagy vigalom közepette együtt mulat a falu népe. Átányi László Regőczi István katolikus plébánost háromszor börtönöz- ték be. „Természetesen” mindháromszor ártatlanul. „Bűne”: árva gyerekeknek teremtett otthont és templomokat építtetett. A plébános gyermekkorában — egy jótékonysági akciónak köszönhetően — egy esztendőt Belgiumban tölthe- tett. Mivel családja anyagi körülményei nem engedték meg, hogy továbbtanuljon, később visszatért az országba, ahol 28 éves korában, 1943-ban pappá szentelték. Hazatérése után püspöke Pest- szenterzsébetre helyezte, ahol számtalan elárvult vagy eldobott gyermekkel találkozott. Elhatározta, hogy segít rajtuk, árvaházat épít számukra. A terv rövid időn belül megvalósult. A váci püspök fölfigyelt Regőczi atya rendkívüli szervezőképességére, s Kis-Vác- ra helyezte, hogy ott építsen új plébániát és templomot. Az atya engedelmesen vállalta a feladatot. Árváit azonban nem hagyta magukra: Vácon is felépített egy árvaházat. 1948-ra már 240 gyerek gondját viselte egy belgiumi alapítvány segítségével. Már együtt volt a pénz egy újabb otthon építésére, amikor megkezdődtek az államosítások. A váci árvaházra „csak” 1949 nyarán került sor, ugyanis az épület egy évig még belga védnökség alatt állhatott. '49 nyarán az atyát levélben értesítették arról, hogy a népi állam mindenről és mindenkiről gondoskodik, nincs szükség a katolikus árvaházra. Az atya — mentve, ami menthető — a gyerekeket igyekezett a katolikus családoknál elhelyezni. Akiket pedig nem sikerült, azokat titokban magához vette. A titok persze hamarosan kipattant, s az ÁVH illegális gyermek- nevelés címén letartóztatta. Az Andrássy út 60-ban tartották fogva három hétig avval a váddal, hogy kémkedett Belgiumnak. Bár a vád nem bizonyosodott be, Regőczi Istvánt internálták Kis- tarcsára. Amikor 1953-ban kiszabadult, édesanyja már nem élt. A püspök Máriabesnyőre helyezte, ahol folytatta az elhagyott, elárvult gyermekek gondozását. A forradalom leverése után, 1957 tavaszán, ismét börtönbe került, mert Belgiumban megjelent egy fla- mand nyelven írott könyve. Két hét után azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy a fővárost nem hagyja el, s a gyermekek neveléséről lemond. Az atya ezért csak a máriaremetei szülői házban nyújthatott menedéket az árváknak. A püspök hamarosan ismét templomépítéssel bízta meg: a szalkszentmártoni dü- ledező vályogtemplom helyett kellett újat emelnie. Az Isten háza — a helybéliek és az atya „sasfiókái” segítségével — négy hónap alatt elkészült. A gyors munka felbőszítette a pártvezetést: ők hoszHancsovszki János felvétele juk: a kivetettséget papként is lehetett alkalma megismerni... Most, hogy végre alkalma nyílik rá, tehet is valamit az elesettekért. Három éve felépíttette Diósdon a Szent Anna öregotthont. A volt plébánia kilenc- lakásos, kényelmes otthonná alakítását egy idős hölgy egymillió forintos adománya tette lehetővé — és persze mindaz, amit Kristóf atya a cél érdekében összekilincselt. A nagy érdeklődés miatt az épületet újabb 12 lakással szeretné bővíteni — a telket alapítványuk segítségével már meg is vásárolta. E „jólfésült, jólvasalt” otthon mellett — pályázaton nyert — kétmillió forintos adományából hozta létre és tartja fenn a helyi önkormányzat az érdi éjjeli menedékhelyet. De Kristóf atyának ez kevés: álma egy igazi, gorkiji értelemben vett éjjeli menedékhely létrehozása. D. Veszelszky Sára szabb idő alatt sem tudták tető alá hozni a helyi pártházat. Az atya „jutalma”: hat hónapi vizsgálati fogság. Szabadulása után úgy döntött, hogy a fiatalok helyett ezentúl az időseken fog segíteni, ezt talán kevésbé veszik zokon az ország urai. Elhatározta azt is, hogy a Kútvölgy- ben rendbe hozza a düledező kápolnát. Már bele is kezdett volna a munkába, amikor újabb könyve jelent meg Belgiumban... Ezúttal azonban az a „kegy” érte Regőczi atyát, hogy szabadlábon védekezhetett. Így az ítélethozatalig — másodfokon huszonegy hónapot kapott — folytathatta a kápolna rendbehozatalát. Büntetését egyébként a Kozma utcai gyűjtőfogházban töltötte — több római katolikus lelkésztársával együtt. Az egészségre rendkívül káros cipőbontó munkát végezték egy pincében. Később a váci püspök közbenjárására kerültek jobb körülmények közé. A plébános 1972 karácsonyakor szabadult. Folytatta munkáját a kápolnán, s közben kibővítette a máriaremetei otthonát az idős, elfekvő betegek részére. Regőczi István miséjét, litániáját, engesztelő ájtatossá- gát az ország távoli pontjairól érkező hívek is gyakran hallgatják. Ez utóbbit minden alkalommal a magyarságért ajánlja föl. Martinkó Károly „Az áldozatok Isten szolgái" című könyve alapján: Hardi Péter
