Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 8.. SZOMBAT Clinton nehéz döntések előtt BT-határozat Boszniáról Szarajevót és Bosznia több más ostromlott városát védett övezetté nyilvánította csütörtökön este egyhangúan hozott határozatában az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A döntés kimondja, hogy a szerbeknek fel kell hagyniuk támadásaikkal, vissza kell vonulniuk a településektől és együtt kell működniük az ENSZ-erőkkel. A határozat kilátásba helyezi, azonnal megtesz „minden szükséges további intézkedést'', amennyiben a szer- bek az előírásokat nem tartják meg. A javaslat elvileg jelentős, de kérdéses, hogy a minden korábbinál kiélezettebb helyzetben annak érvényt lehet-e majd szerezni. Az. első védett övezetet, Srebrenica: a szerbek ugyan nem rohanták le, de a várost azóta is ostromgyűrűben tartják, elvágták víz- és áramszolgáltatását és a 220 kanadai katona képtelen volna 30 ezer lakost és menekültet megvédeni. Madeleine Albright amerikai ENSZ-nagykövet az ülésen kemény szavakkal figyelmeztette a boszniai szerb „parlamentben” ülő, „senki által nem választott kétes alakokat”, hogy hamarosan sor kerülhet katonai lépésekre. Oroszország javasolta: ENSZ-ellenőrök százainak telepítésével biztosítsák. hogy Szerbiából (amint Slobodan Milosevic elnök ígérte) ne jusson utánpótlás a boszniai szerbeknek. Washingtonban csütörtökön a figyelem középpontjában állott a minden korábbinál veszélyesebb boszniai helyzet. Vezető törvényhozók részben szolidaritásukat nyilvánították Bili Clinton elnökkel, aki rendkívül nehéz döntések előtt áll, másrészt aggodalmukat, fenntartásaikat jelezték a katonai lépésekkel kapcsolatban, amelyeket az amerikaiak többsége nem támogat — miközben nyilvánvaló, hogy az európaiak is elhárítják mind a katonai beavatkozást, mind a bosnyákok felfegyverzését. Tarthatatlan a segélyprogram Befogadják a menekülteket A szerb kormány felelőtlennek nevezte a boszniai szerb parlament döntését arról, hogy a boszniai szerb népre ruházza át a határozathozatalt. A szerb kormány egyúttal úgy döntött, hogy mivel már megteremtődtek a feltételek a békére, a továbbiakban tarthatatlan és igazolhatatlan a Szerb Köztársaság Boszniába irányuló segély- programja. A jövőben — hangzik a szerb kormány közleménye — a boszniai szerb köztársaságnak csak élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat juttatnak el kétoldalú elszámolás alapján, a pénzsegélyre, üzemanyag-szállításokra és anyagszállításokra pedig ezután már nincs ok. A Szerb Köztársaság — mutat rá a közlemény — továbbra is befogadja a sebesülteket és a menekülteket Boszniából, de nem tűrheti tovább, hogy egyes boszniai vezetők Belgrádban kényelmesen és szerénytelenül éljenek, miközben a szerb nép számára csak kemény áldozathozatalt és ínséget kínálnak fel. Sikeres kompromisszum Sztrájk a kikötőben Li Peng beteg Életveszélyes szívinfarktus érte Li Peng kínai miniszter- elnököt, akit április végén a hivatalos jelentések szerint meghűléssel szállítottak kórházba. A kínai kormányfő állapota kielégítő, teljes felépüléséhez azonban mintegy három hónapra van szükség. Ezalatt helyettese, Csu Zsung-csi látja el a kormányfői teendőket — jelentette az ITAR-TASZSZ. Li Peng betegségére április 26-án derült fény, amikor nem jelent meg a Kínában tartózkodó Fülöp-szige- teki elnökkel. Fidel Ramosz- szal tervezett találkozóján — jelentette a Reuter. A miniszterelnök betegsége miatt elhalasztották a tervezett hivatalos körútját Kazahsztánba, Kirgisztánba, Türkmenisztánba, Uzbegisz- tánba és Mongóliába. Tegnap reggel már csak Constanta kikötőjében és néhány más gócban folyt sztrájk Romániában, miután csütörtök este a munkabeszüntetést kezdeményező hat szakszervezet közül öt az utolsó pillanatban aláírta a kormánnyal elért megállapodást. A kormány képviselője és az öt szakszervezeti központ vezetői elégedetten nyilatkoztak az elért kompromisszumról, míg a Nemzeti Szakszervezeti Tömb, a BNS vezetője a Constanta és Braila kikötői szakszervezeteinek régebbi követeléseiről megkezdődött külön tárgyalások sikerétől és a bukaresti metró dolgozóinak bírói úton felfüggesztett sztrájkjának követeléseivel kapcsolatos kormányzati magatartástól tette függővé álláspontját. A csütörtöki egyezmény a szakszervezetek véleménye szerint megfelelő megoldást hoz az úgynevezett megengedhető alap tekintetében, más szóval rugalmasabb lehetőséget teremt a béremelésekre. A megengedhető legmagasabb vállalati átlagbért 70 ezer lejben (mintegy 100—I 10 dollár) állapították meg, és az infláció arányában növelik, ugyanakkor számos kiskaput hagytak további emelésre. Az év végéig kidolgozzák az egész eddigi rendszer módosítását. Megállapodás jött létre a minimálbér garantálásáról is. Ennek értelmében bármely gazdasági egység alkalmazottját legalább 30 ezer lej (43—48 dollár) illeti meg teljes állásban. Július végén a kormány és a szakszervezetek által létrehozott vegyes bizottság újra megvizsgálja a gazdasági helyzetet és lehetőségeket. Constantában hétezer kikötői munkás folytatta péntek reggel is a munkabeszüntetést, negyven hajó várt ki- és berakodásra. Braila kikötőjében és más pontokon ugyancsak folytatódott a BNS által fenntartott sztrájk. Forró napok előtt Készülődés Moszkvában Sírkereszt Prágában Orosz ortodox szertartáson állítottak és szenteltek fel sírkeresztet Prágában a második világháború után kivégzett vlaszovista katonák emlékére. A németek által ejtett orosz hadifoglyok sorai "közül verbuválódott — Vla- szov tábornok vezetésével — az a gárda, amely aztán a németek oldalán vett részt a harcokban. Ezeknek a katonáknak . egy része azonban 1945. május 5. és 8. között Prágában szembefordult a németekkel. A vlaszovisták, noha tevékenységük a legújabb cseh történetírás tanúsága szerint is igen ellentmondásos volt, jelentős segítséget nyújtottak a prágai felkelés résztvevőinek, és közülük sokan elestek az SS-ekkel vívott küzdelemben. Az volt a céljuk, hogy ne szovjet, hanem amerikai hadifogságba kerüljenek — ez jórészt sikerült is nekik, csakhogy a nyugati szövetségesek kiadták őket a Vörös Hadseregnek; kivégzés vagy Gulag lett a sorsuk. Vlaszovot a szovjet hadbíróság hazaárulásért halálra ítélte. Wolf ismét szabad A düsseldorfi legfelsőbb tartományi bíróság feloldotta a keletnémet felderítés egykori vezetőjére, Markus Wolfra kirótt mozgáskorlátozást: Wolf, aki több mint negyedszázadon át irányította a keletnémet hírszerzést, szabadon mozoghat egész Németországban, ám az ország területét nem hagyhatja el — írta a Die Welt. Kemény elnöki lépéseket jósolt az elkövetkező napokra a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című lap az orosz belpolitikai kilátásokat taglalva. Az újság úgy látja, hogy Oroszország sorsdöntő napok előtt áll. — Az elnök kemény lépéseinek valószínűsége meglehetősen nagynak tűnik az elkövetkező napokban. Május 9-én ugyanis újabb ellenzéki megmozdulás készül, amelynek szervezői a Belorusz PáJyaudvar- tól a Tver (egykori Gorkij) utcán át a Vörös térre kívánnak vonulni. A Tver utca jóval szűkebb, mint a Lenin sugárút, így újabb összetűzések esetén még több ember sebesülhet meg. Ugyanakkor a moszkvai elöljáróság megtette az első lépést az újabb tragédia felé azzal, hogy a Szovjet teret jelölte ki a megmozdulás helyszínéül, ahol ezer ember sem fér el. Ezzel együtt — írja a moszkvai lap — a Nemzeti Megmentési Fronttól kapott tájékoztatás szerint a kommunista, hazafias erők kitartanak az előre eltervezett megmozdulás megtartása mellett. A Nyezaviszimaja Gazeta idézte Viktor Anpilovot, a Dolgozó Oroszország nevű szélsőséges kommunista szervezet vezérét, aki a május 1-jei történteket a polgárháború kezdeteként értékelte, s aki nem zárta ki, hogy az ellenzék a Győzelem napján „fegyveres ellenállást tanúsítson a hatóságokkal szemben egy újabb, a május 1-jeihez hasonló összeütközés esetén”. VÉLEMÉNY Beh messzire vetődött Erdély szülötte, tudós Baráti Szabó Dávid, beh messzire! Mátyusföldön, ma- dárfészeknyi faluban, Virten fogadta be a Duna-parti temető, öreg, Árpád-kori templom tövé- beft, messze földjeitől s még Kassától, szeretett városától is messze. Messze Kassától is, ahol 1788 júliusában, nagyot gondolván Kazinczy Ferenccel és Batsányi Jánossal, megindították első irodalmi folyóiratunkat, a Magyar Muse- umot. Messze az irodalmi élettől, messzire szakadva egykori jezsuita rendbéli társaitól — az öntudatra éledő nemzet elfeledte és feledésével száműzte egyik ébresztőjét. Magyar földön sosem kell az, aki szívvel, hittel, verejtékkel áldoz nemzetének, a szolgálattévők sorsa: a csend, a félretoltság. A versért — Egy ledőlt diófához — börtön, Kufstein járhatott volna az 1790-es esztendőkben, a nemesi ellenállás éveiben; az allegóriát gyöngébb császári besúgó is megfejthette volna. Ez a volt jezsuita, ez a paptanár a magyarságot siratja... Hely, magas égnek szegezett fejeddel. Mint király, állasz vala társaid közt. Tégedet látlak, gyönyörű diófa Földre terítve? Lant, síp, diófa Ma börtön nem is, járt bujdosás az öregembernek, még szerencse, hogy a felvidéki Pyber család kerti lakában meghúzhatta magát. Nem feledték azt Bécsben, hogy ki mit írt a világosság, a lelkesültség esztendeiben, miképp árulta el vonzódását a hazához, a szabadsághoz, hogyan leplezte le magát. Baráti Szabó Dávid például így árulta el szíve titkát: „Serkenj fel, magyar ifjúság! lm. nemzeti nyelved. / Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet." Virten, egy még el nem hanyatlott diófa árnyékában verseket rótt a kalamus, könyvsorokon pihent meg a szem^ s ha jött a hír, hogy császári emberek szimatolnak a faluban, a költő menedéket talált a kis tornyos kastélyban. Megmenekítette a kerti lak és a kastély között ásott alagút. Legalábbis így tartják a Mátyusföldön. így emlékeznek arra a csöndes, szomorú emberre, aki náluk pihent el örökre. A virti magyarok mellé feküdt a székelyföldi, baráti magyar. Ment volna tán, ha van hová mennie. Elment volna innen, ha van ereje hozzá. Hiszen tudta, hogy — ő már nem kell. Örökre tedd le sípod. -\ Öreg Szabó, menj haza: Akaszd fogasra lantodat; Elunta már a haza. A haza elunta, a virti temető magához ölelte. A vörösmárvány sírkövön egymásra fektetett kereszt és kehely, a sírdombon friss virágok. Ma is, több mint százhetven esztendő után is. És nemrég a szülőföld is elhozta a babérkoszorút. Barát városának itjai hozták a koszorút a sírra, az emléktáblát az egykori Pyher-kastély1 falára. Romániából Szlovákiába. A diófa kidőlt, dereka elszakadt tövétől... Az emléktábláról ezt olvasom le: „Tisztelegve a Baráti Szabó Dávid Gimnázium diákjai." Beh messzire vetődtél Erdély szülötte, tudós Szabó Dávid! Messzire és mégis megtaláltak. Sípodat, lantodat együtt őrzik immár Mátyusföld és Székelyföld magyarjai. (Kosa Csaba)
