Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-07 / 105. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 7., PENTEK Veszélyes őrültség Elutasított boszniai béketerv Szlovák püspökök Sikertelen próbálkozás miniszterének véleményét osztotta. Toholj az AP jelentése szerint az ülés szünetében kijelentette, hogy az amerikaiak „csak blöffölnek”, és soha sem fognak beavatkozni. A szerbek húzása, amely- lyel legalább 10 nappal ismét elodázzák a döntést, valószínűleg lépéskényszerbe hozza Washingtont: Clinton elnök és munkatársai ismételten jelezték, hogy csak a tettek számítanak, és a szerbeknek fel kell hagyniuk az agresszióval, a bombázásokkal, a segélyakciók akadályozásával. Bili Clinton elnök az amerikai törvényhozás mindkét pártbeli vezetőivel tanácskozott a boszniai helyzetről, s azok egyhangúan támogatásukról biztosították tervezett lépéseit. Warren Christopher külügyminiszter a hét végén érkezik vissza európai útjáról, s az elnök, ígérete szerint, csak ezt követően hozza nyilvánosságra terveit. A brit kormány, a londoni külügyminisztérium közleménye szerint, kiábrándulással és sajnálattal fogadta a boszniai szerb parlament döntését. Nagy-Britanniában kormánypárti és ellenzéki vezetők egyaránt úgy vélték, hogy immár elkerülhetetlen a katonai beavatkozás. A brit kormány eddig igyekezett fékezni az amerikai katonai terveket. Lord Owen, az EK jugoszláviai megbízottja veszélyes őrültségnek minősítette a boszniai szerb képviselők döntését, mely a Vance— Owenterv elutasítását jelenti. Francia részről a Quai d’Orsay szóvivője, Richard Duqué „súlyos horderejű döntésnek” nevezte azt, hogy a boszniai szerbek „parlamentje” elutasította a Vance—Owen-terv elfogadását. „Franciaország sajnálattal fogadja ezt, és levonja a szükséges következtetéseket” — mondotta a szóvivő, közölve: Párizs haladéktalanul konzultációkat kezd a további teendőkről szövetségeseivel. Mindenesetre Edouard Balladur miniszterelnök a déli órákban válságtanácskozásra hívta össze kormányának több tagját, köztük Francois Léotard védelmi minisztert és Alain Juppé külügyminisztert. Részt vesz a tanácskozáson a francia vezérkari főnök, Jacques Lanxade tengernagy is. A kormány állásfoglalását részletesen várhatóan csak ennek befejeztével ismertetik. A boszniai szerb parlament elutasító döntése után az orosz fővárosban meglehetős borúlátással tekintenek a békés rendezés kilátásaira. A délszláv válság egyik vezető orosz szakértője úgy nyilatkozott, hogy a parlament döntése után vajmi kevés az esély arra, hogy a népszavazáson kedvező eredmény születik. A szerdán befejeződött kétnapos szlovák püspöki közgyűlés nem foglalkozott a szlovákiai magyar püspökség létrehozását szorgalmazó kérdéssel. Dominik Hru- sovsky, a konferencia főtitkára úgy vélekedett, hogy Dél-Szlovákiá- ban inkább a szlovák hívők hitelére szorul a feltételek jobbítása. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a többi szlovákiai magyar politikai erő támogatásával évek óta szorgalmazza, hogy komáromi székhely- lyel hozzanak létre magyar püspökséget. Ennek érdekében épp az elmúlt vasárnap rendezték meg KomáAlgirdas Brazauskas litván államfő rendelete alapján visszahívták az Egyesült Államokba akkreditált litván nagykövetet. A 68 esztendős Stasys Lozoraitis többször is nyíltan bírálta Brazauskast. A két politikus a februárban tartott elnökválasztáson mérte össze erejét. A küzdelemből Brazauskas került ki győztesen, a választók 60,1 százaléka szavaromban a 4. országos imanapot. A szlovák püspökök konferenciáját követő sajtótájékoztatón ezzel kapcsolatban azt hagsúlyoz- ták, hogy három szlovák püspök tud magyarul és a teológiai hallgatók két éven keresztül azért részesülnek magyar nyelvoktatásban is, hogy a vegyes lakosú területeken is lelkipásztori szolgálatot tudjanak teljesíteni. A püspöki konferencia főtitkára a szlovák sajtóiroda jelentése szerint úgy vélekedett, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek nincs mit sérelmeznie, s ez a hitélet kérdéseire is vonatkozik. zott bizalmat neki — emlékeztetett az AFP. A litván függetlenség képviselőjeként Lozoraitis több évtizedig élt külföldön. A nyugati hatalmak több mint 40 éven át Litvánia amerikai és vatikáni nagyköveteként ismerték el tiltakozásul amiatt, hogy a Szovjetunió 1940-ben an- nektálta a balti államokat. Lozoraitist Litvánia Los Angeles-i konzulja váltja fel tisztségében. Bírálta az államfőt Visszarendelt nagykövet VÉLEMÉNY Elkerülhetó'-e a környezeti katasztrófa? Micotakisz, aki első felszólalásában „öngyilkosságnak" nevezte a terv elutasítását, és hangsúlyozta, hogy nincs egyetlen olyan ország sem, amely a világ akaratával sikerrel tudna szembeszállni. A kongresszus ennek ellenére azt a javaslatot fogadta el, hogy népszavazás döntsön a béketerv sorsáról. A 65 jelenlévő küldött közül 51 erre a javaslatra szavazott, ketten ellenezték, 12 küldött tartózkodott. Radovan Karadzic arra szólította fel a Nyugatot, hogy a Vance—Owen-terv elutasítása ellenére tartózkodjon a katonai beavatkozástól Bosznia-Hercegovinában. Karadzic azt fejtegette, hogy a boszniai szerbeket a nemzetközi közösség taszította tragikus helyzetébe, és nem hagyott nekik választási lehetőséget. Kétségbeesett emberek kétségbeesett cselekedeteket követnek el — hangoztatta. Szavai szerint nincs szükség beavatkozásra, a boszniai szerb hadsereg békepárti és „idegen területre” be sem teszi a lábát. Momcilo Krajisnik, a boszniai szerb parlament elnöke közölte, hogy a delegátusok a szavazáskor tisztában voltak azzal, hogy nyugati katonai beavatkozás lehet döntésük következménye. A testület többsége a jelek szerint inkább Miroslav Toholj, az önjelölt boszniai szerb kormány tájékoztatási Fölöttünk is kilyukadt az ég. A nap káros sugárzását visszatartó ózonréteg el vékony odásáról ugyan eddig is tudtunk, hallottunk arról, hogy Ausztráliában a nap legmelegebb szakában a tengerparti strandok kiürülnek, a fürdőzők bújnak a gyilkos napsugarak elől — mégis bíztunk abban, hogy ilyesmi nálunk nem következhet be. Fellélegeztünk, hogy — ki tudja, miért — a természet a déli féltekét választotta, s a déli sarkkör fölött kezdődött a katasztrófa. Aztán megérkeztek az első hírek arról, hogy a káros folyamat az északi féltekét sem kíméli. A fontos — vagy legalábbis fontosnak tűnő — politikai és egyéb világesemények azonban elterelték a figyelmünket a közeledő veszélyről. S íme, most itt van. Az elmúlt héten már Magyarország fölött is veszélyes mértékben elvékonyodott az ózonréteg. A környezeti katasztrófa először 1986-ban legyintette meg komolyan Magyarországot. (Jóllehet a savas esők erdőpusztító hatását már előbb is tapasztaltuk.) A csernobili robbanás miatt a légkörbe kerülő radioaktív részecskék hamar elérték hazánkat, s kifejtették a még ma is csak alig-alig sejthető káros hatásukat. A katasztrófa komoly riadalmat okozott, ám azt akkor leginkább a szocializmus számlájára írtuk. A szocialista munkafegyelemére, az elavult technológiáéra, arra, hogy az épülő erőműből nyilván kilopták a szükséges anyagok egy részét. S mindehhez hozzájárult még a szokásos szocialista hazu- dozás, a tények letagadása, a katasztrófa méretének kisebbítése. bagetellizálása. Ezzel pedig a baj növelése. Mindezt tehát a szocializmus számlájára írtuk, pedig ez csak egy része az igazságnak. Többről van szó. A környezetvédelmet sajnos nemcsak a keleti diktatúrákban, hanem a nyugati demokráciákban, sehol a világon nem vették, s veszik kellőképpen komolyan. Vajon miért? A racionálisnak beállított emberről ismét bebizonyosodott, hogy irracionálisán viselkedik. Pillanatnyi érdekeit, érzelmeit helyezi előtérbe a döntés meghozatalakor. Nem tud, vagy talán nem is akar hosszú távon tervezni. Az emberi értelmet, az észt az elmúlt évszázadokban egyre jobban becsülték a felvilágosodás termékének tekinthető nagy francia forradalom pedig már istenként tisztelte. A nyugati kultúrában elkezdődött a mára mindinkább kiteljesedő válság. Oswald Spengler már az első világháború végén megdöbbentő hatású könyvet írt a nyugati kultúra elvirágzásáról, amely szerinte a XiX. század elején megkezdődött, s feltartóztathatatlan. A nyugati ember az ész, a racionalitás tiszteletével úgy gondolta, hogy immár meg tud állni a saját lábán, nincs szüksége az Istenre. S amint kiteljesedett az effajta gondolkodásmód, hiányérzete is támadt az embernek. Ahogy Zelk Zoltán írja gyönyörű kétsorosában: „Szélfutta falevél a világ, De hol az ág, de ki az ág?” A nyugati kultúrájú, gondolkodású ember a hiányérzetét pótszerekkel igyekszik enyhíteni. Az egyik ilyen pótszer a fogyasztás imádata, mindenek elé helyezése. Isten nélkül ugyanis nem tudja megoldani, nem tud komoly választ adni arra a kérdésre, hogy mivégre is vagyunk hát a világon. Jobb híján a fogyasztást tekinti élete értelmének. A fogyasztás azonban nem létezik termelés nélkül. A nyugati gondolkodásmód szerint az a sikeres ember, akinek többje van a másiknál, s ezáltal többet tud fogyasztani. Századunk második felére a nyugati gondolkodásmód lassan az egész világot meghódította. Megteremtődött a fejlett, a sikeres országok mítosza, amelyeknek a fejlettségét egyebek mellett a GDP-n, az egy főre jut.ó nemzeti össztermék mértékén lehet lemérni. A többi országnak pedig az az íratlan kötelessége, a maga elé kitűzött célja, hogy „loholjon” a fejlett nyugati országok után. Álmaik netovábbja pedig az, hogy egyszer talán utol is érjék őket. A termelésben, a fogyasztásban. A nyugati szemléletet Magyarországon is mind többen vallják magukénak. Kapaszkodunk Nyugat után, s közben nem vesszük észre, hogy olyan vonatra szállunk, amely a katasztrófa felé rohan. Nemcsak Nyugat, az egész világ. A környezeti katasztrófa felé. A kényelmet kölcsönző fogyasztás által kényelmetlenné válik a lakott világ. S ha ezt esetleg az európai Nyugat lassanként észre is veszi, a „legfejlettebb” ország, az Egyesült Államok nem. A termelés fokozásáért, a profitért élő-haló lobbyk az elmúlt esztendőben abban is megakadályozták az amerikai elnököt, hogy aláírja a környezetvédelmi világegyezményt. Chilében — ahogy nemrég a Panoráma című műsorban láthattuk —T az ózonréteg elvékonyodása miatt a káros napsugárzás a huzamosabb ideig napon tartózkodóknak égési sebeket, ajakduzzadást okoz. A nyílt tengeren dolgozó, a napsugárzásnak fokozott mértékben kitett halászok ma már csak minimális időt tölthetnek munkájuk végzésével. A juhállomány egy része — ami a chileieknek egyik komoly bevételi forrása — megvakult. Az emberek is kénytelenek napszemüvegben járni, s keveset tartózkodni a szabadban, a napsütésben. Vajon elkerülhető-e, hogy ne ugyanaz a sors várjon ránk is? A jelek arra mutatnak, hogy nem. Az ózonréteg elvékonyodása az ökológiai katasztrófának azonban csak egy szelete. Sokat hallani arról is, hogy a légkör felmelegedése következtében a sarkköri jég megolvad, ennek következtében a tengervíz szintje megemelkedik, s több száz millió embert kell kitelepíteni az alacsonyabban fekvő országokból. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy a kitelepítés csak a kisebb népsűrűségű fejlett nyugati országokba történhet, aminek a következtében nyilván rendkívülivé fog válni az etnikai feszültség. (A túlérett Római Birodalmat is a népvándorlás döntötte meg.) Ha a környezeti katasztrófát el akarjuk kerülni — ha egyáltalán még elkerülhető —, akkor a fogyasztói szemléletünk gyökeres, szinte azonnali megváltoztatására van szükség. Vajon van-e erre remény? (Hardi Péter) A Palában tanácskozó szerb parlament nem fogadta el Vance—Owen-béketervet. A tegnap hajnalban tartott szavazáson úgy határoztak, hogy a végső döntést a május 15-re és 16-ra kiírt népszavazáson a boszniai szerbek fogják kimondani. A küldöttek elé nem sokkal éjfél után került egy olyan határozattervezet, amely kilenc feltétel megvalósulása esetén hagyta volna jóvá a Vance—Owen-béketerv szerb részről történő aláírását. A kongresszus küldötteit Dohrica Cosic jugoszláv, Slobodan Milosevic szerb és Momir Bulatovic montenegrói elnök, valamint Konsztan- tin Micotakisz görög miniszterelnök a hajnalban kezdődött zárt ajtók mögötti tanácskozáson ismételten jobb belátásra próbálta bírni. Milosevic azt hangsúlyozta, hogy bár a terv nem ideális, de lehetőséget ad arra, hogy a szerbek békés eszközökkel érjék el céljaikat. A szerb elnök szerint a szerb nép (a terv elvetésével) mindent elveszíthetne, amit eddig megszerzett. Cosic újból a katonai fenyegetés veszélyére figyelmeztetett. Mint mondta, a szabadság és az egyenlőség kivívásáért folytatott harcban a szerb nép nem veszített, ellenkezőleg, fontos győzelmet aratott és most lehetőséget kell adni arra, hogy egyéb jogait a békében érvényesíthesse.
