Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK J3 Jogos a panasz Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pest Megyei Hírlap április 20-i szá­mában megjelent „Elakadt új­ság” című cikkben leközölt Sza­bó Istvánná monori olvasó pana­szát megvizsgáltattam. A vizsgálat megállapította, hogy a tollat ragadó olvasó pa­nasza jogos volt, mert belső postai kezelési hiba miatt nem kapta meg Lajtner Tiborné mo- norierdei lakos a kiadó által számára juttatott újságot. A hi­bát elkövető dolgozót felelős­ségre vontam és azonnal intéz­kedtem arról, hogy a Pest Me­gyei Hírlap ingyenes példányát a cikk megjelenését követő naptól a kedvezményezett olva­só megkapja. A Posta által oko­zott kellemetlenségért elnézést kérek mind a panaszostól, mind az olvasótól. Bízom ab­ban, hogy az újság megtetszik neki is, mint ahogy már több ol­vasónak és hamarosan előfize­tője lesz a lapnak. Az elmúlt időszakban a Bu­dapest vidéki Postaigazgatóság kiemelt figyelmet fordított a Pest Megyei Hírlap terjesztésé­re. A Hírlapkiadó Vállalattal kötött megállapodás értelmé­ben nagyszabású akciót bonyo­lítottunk le a lap előfizetési tá­borának növelése érdekében. Az akció keretében az elmúlt év december 1-től február 27-ig naponta közel tízezer Pest Megyei Hírlapot juttat­tunk el a lemondott előfize­tőkhöz. Ezen túlmenően szer­dánként 5000 ingyenes pél­dányt helyeztek el kézbesítő­ink. Érden a levélszekrények­be, pénteki napokon pedig a megye városainak iskoláit ke­reste fel a postás 10-10 Pest Megyei Hírlappal. Március, áp­rilis és május hónapban az új­ságcikkből is megismert újabb akció kapcsán naponta több mint 4 ezer ingyenes lap címre történő kézbesítését végzik a postások. Mindezek az akciók a szokásos előfizetéses terjesz­tésnél lényegesen bonyolul­tabb eljárást, adminisztrációt kívántak meg, minden az akció­ban résztvevő postástól, ezért a többezer ingyenes lap kézbesí­tése során előfordulhatnak hi­bák, amelyet természetesen, ha a tudomásunkra jut, azonnal korrigálunk. Ezért szívesen vennénk, ha a főszerkesztő úr konkrétan kö­zölné velünk, hogy megjegyzé­sében melyik egyhónapos akci­óra gondolt és kik azok az olva­sók, akik nem kapták meg a szelvényt. Az a célunk, hogy a Pest Me­gyei Hírlap értékesített pél­dányszámát mind előfizetés­ben, mind árusításban növel­jük, hiszen ez anyagi érdekünk is. Bár a lap előfizetéses ter­jesztéséért nem a lapár 40 szá­zalékát, hanem 31,8 százalékát kapjuk a kiadótól, azonban nem ettől tesszük függővé a ter­jesztést, hanem az ólvasók, az előfizetők panaszmentes jó ki­szolgálását tartjuk jelenleg és a jövőben is elsődleges felada­tunknak. Szathmári Géza igazgató Budapest vidéki Postaigazgatóság Nyílt levél a Posta vezetőjének Dorozs Béla úrnak, a Ma­gyar Posta Vezérigazgató­jának Tisztelt Vezérigazgató Úr! Bizonyos úgynevezett „li­berális” lapok javára ta­pasztalható hátrányos meg­különböztetés miatt, a Pest Megyei Hírlap védel­mében régóta készülök vé­leményt nyilvánítani. Ön a közelmúltban leve­let írt az olvasóknak, amelyben igyekezett elhi­tetni, hogy a Posta vétlen a Pest Megyei Hírlap ter­jesztésénél tapasztalható zavarokban. Leveléből megtudhat­tuk, hogy „sajnos” nem egyszer betette a nyomda ördöge a lábát a lap nyom­dai készítésébe és ezért késve, vagy egyáltalán nem kapták meg az olva­sók a lapot. Nem tett emlí­tést arról, hogy ez a vélet­len nyomdai zavar hason­ló gyakorisággal zavarta-e mondjuk a „legnépsze­rűbb” utcára kerülését. Az újság — mármint a Pest Megyei Hírlap — megvásárlása nem mindig lehetséges. A Kosztolányi Dezső téren, a Körtéren, a Sasadi úti buszmegállóban reggel 8 órakor nem kap­tam meg a lapot. A Feren­ciek téri aluljáróban dél­előtt 10 órakor nem tud­tam Pest Megyei Hírlapot vásárolni. Óbudán a Flóri­án téren és környékén 2 és 3 hete szombaton nem kap­tam meg kedvenc, „jobbol­dalinak” címkézett lapo­mat. Feltétlenül ki kell emel­ni, hogy a felsorolt helyek igen nagy forgalmúak és az egyik elárusító megmu­tatta, hogy a jegyzékén nem is szerepel a Pest Me­gyei Hírlap, míg a másik nagy forgalmú újságos 2, azaz kettő darabot kapott. Természetesen a liberáli­sok, de főleg a „legnépsze­rűbb” délután 4-kor is kap­HISTÓRIA Bellér Béla Magyarok Nápolyban (Részlet) A nápolyiak díszes királyi palásttal kedveskedtek La­josnak, és azt kívánták, hogy lováról leszállva balda­chin, vagyis díszes mennye­zet alatt, fényes pompával vonuljon be városukba. O azonban komor hangulatá­ban fagyosan visszautasítot­ta ezt a megtiszteltetést, vé­rig sértve vele a nápolyia­kat. Mint valamilyen meghó­dított városba, lóháton, pán­célosán, sisakkal a fején, gyöngyliliomokkal hímzett bíborbársony palástban vo­nult be hadai élén 1348. ja­nuár 24-én Nápolyba. A főváros akkoriban hatal­mas gyűjtőmedencéje volt mindannak, amit a XIX. szá­zad embere szépnek tartott. A nápolyi Anjouk áldozatot nem kímélve teremtették meg Nápolyban azt a művé­szi keretet, amelyet hatalmuk kifejezésére méltónak talál­tak. A város művészi képét francia építőmesterek formál­ták meg, francia ízlés szerint. A tengerparton elnyúló város könnyed, légies szépségét a kikötőt övező erődök, a Cas- tel Nuovo, a Castel dell’Ovo és a Castel Sant’ Elmo sú­lyos tömbjei ellensúlyozták. Ámde e komor falakon belül is kivirágoztak Montano d’Arezzo mester tavaszi szí­nekben pompázó freskói. Ná­poly messze földön híres templomai, a provence-i stí­lus remekei mint drága ékkö­vek csillogtak a város testén. A Santa Maria Donna Regina külön meglepetéssel várta a magyarokat. Az 1330 körül Nápolyban dolgozó firenzei mester, Giotto és tanítványai 25 jelenetben álmodták a fa­lakra Árpád-házi Szent Erzsé­bet megható legendáját. A nagy firenzei freskó mellett római és sienai mesterek ha­talmas faliképéi is díszítették a belső tereket. A szobrok szintén díszére váltak a város­nak, különösen Tino da Ca- maino látványos szobrai. Nagy Lajos nápolyi bevo­nulása korántsem volt diadal­menet. A király visszautasí­tó, bizalmatlan magatartása miatt a kezdetben kedvező néphangulat ellene fordult. Az elkeseredést csak fokozta a rabló zsoldosok garázdálko­dása. A sienai krónika így számol be ezekről a körülmé­nyekről: „A fent említett ma­gyar király — írja — január 22-én elhagyta Aversát egész népével együtt, és Nápolyba mentek: ott pedig piszkos és gyalázatos dolgot művelt, és a királyi család sok házát ki­raboltatta más bárókéval együtt, és sok kincset szedett össze belőlük”. A rablásokat természetesen a zsoldosok kö­vették el, de a közvélemény mégis a király számlájára ír­ta, mert a zsákmányszerzés­ben az ő zsoldosvezérei vol­tak a legzabolátlanabbak. Kö­zülük is kivált Fra Moriale, a kalandor johannita, előzőleg Durazzói Károly bizalmasa. A herceg szolgálatában szer­zett egyedülálló helyi ismere­teit arra használta fel, hogy minden mozdíthatót elvitt volt urának palotájából. A szenvedésekből és meg­próbáltatásokból a hercegek családtagjainak is bőven kiju­tott. A hercegek lovait, holmi­ját elprédálták, nápolyi palo­tájukat — Tarantói Róberté kivételével — kifosztották, la­kóit menekülésbe hajszolták. Durazzói Károly hitvese, Má­ria hercegnő két kisgyermeké­vel karján, csekély poggyász- szál futott éjnek évadján a Santa Croce-monostorba. In­nen titkon barátruhában, ke­vés kísérettel Montefiasconé- ba, a pápai követhez mene­kült, majd Franciaország felé vette útját. „Ilyen véget ért a Durazzói herceg, így fogták el a többi királyi herceget, s lettek földönfutókká nőik és családjuk” — kesergi sorsu­kat Giovanni Villani króni­kás, és hozzáfűzi: „...biztos­ra veszik, hogy ha velük (a többi herceggel együtt) Lajos urat s Johanna királynőt is el­fogatta volna (Nagy Lajos), valamennyit ővele (Johanná­val) együtt megölette volna”. A nápolyi helyzet a magya­rok bevonulását követően nyugtalan volt. Egyik éjszaka zavargásban tört ki a lappan­gó feszültség, amelyet sike­rült leverni. A zsoldosok za- bolátlansága azonban tovább szította az elégedetlenséget. Ez most már nem csupán a nápolyiakat, hanem általában az itáliaiakat is Lajos ellen hangolta. (...) A meghódított királyságot Lajos saját jogos családi bir­tokának tekintette, és a pápa ellenkezésével nem törődve, mint nápolyi király uralko­dott. Magyar királyi címe mellé fölvette „Jeruzsálem és Szicília (Nápoly) királya” cí­met. (.Jeruzsálem királyá­nak” már II. Endre óta nevez­ték magukat a magyar kirá­lyok.) Intézkedései nápolyi uralmának állandósítását szol­gálták. Legelső feladata a főbb méltóságok betöltése volt, ter­mészetesen saját híveivel. Ná­poly kapitányává a perugiai Baglione de Baglionit, abruz- zói justitiariusszá, főbíróvá a szintén perugiai Cecchino di Vinciolót, főkamarássá pedig régi hívét, Camponescót ne­vezte ki. A négy nápolyi erőd parancsnokságát ugyancsak megbízható embereire bízta. A salemói erőd élére familiá­risa, a nápolyi Felice Moras- ca került. Ezeket az intézke­déseket teljes mértékben in­dokolta az uralomváltozás. (...) ható vagy esetleg a met­rón díjmentesen olvasha­tó. Érdemes elgondolkod­ni a médiaháború kimene­telén a jelenlegi erőviszo­nyok között. Erre utal Horn Gyula nem régi nyilatkozata: nem kell tartani a vissza­rendeződéstől. Ő tudja, mi meg tapasztaljuk, nincs mi­nek visszarendeződnie, mert a korábbi hatásos vá­lasztási szólamok, az agyagba döngölésről, a ta­vaszi nagytakarításról, a tudjuk-merjük-tesszük ma már nem aktuálisak vagy legalábbis felejtsük el. Amikor a Posta a szelek­tív lapterjesztéssel igyek­szik lehetetlenné tenni a kellemetlenkedő írásokat is megjelentető lapot, ami­kor a MATÁV a telefon- számlák reklamációjával kapcsolatosan hatóságként viselkedve nem kénysze­rül a díjelszámolás valódi­ságát a reklamáló számára hitelt érdemlően bizonyíta­ni, addig igen nehezen hi­hető a rendszerváltás. El­nézést kérek a kiragadott példákért, mert sajnos so­rolhatnám tovább, de nem teszem, mert megteszik ezt elég gyakran mások. Mindezen negatív ta­pasztalat ellenére, mert ja­víthatatlan idealisták va­gyunk, hisszük sokan, hogy megindultunk azon az úton, amely majd, ha megkésve is, valóra váltja mindazt, amire a demokra­tikus választások után so­kan számítottak. B. F. Budaörs (Teljes név és cím a szer­kesztőségben) Meghívás Az isaszegi Diákúj- jl* ságíró tábor vezető- je vagyok. Csipet- csapatom szeretne igazi profikkal találkozni a június végén tartandó tá­borunk ideje alatt. Kérem válaszoljanak, valamelyik munkatársuk meglátogatna-e bennünket? Molnárné Cselőtei Ildikó lsaszeg ' * Szerkesztőségünk köszönet­tel fogadja a meghívást, s nagy örömmel tesz eleget annak. Kérjük kedves levél­írónkat, tájékoztasson ben­nünket arról, hogy pon­tosan mely időpontra gon­dol. A Szerkesztő Hatalmaskodások Cegléden A középkori Magyarországon nem volt szokat­lan a hatalmaskodás, vagyis amikor valaki embe­reivel elfoglalta más birtokát, dúlta, sanyargatta a népet. Cegléd történetében is számos alkalom­mal előfordultak önkényeskedések. 1405. május 6-án keletkezett az az oklevél, melyből arról érte­sülhetünk, hogy Balay János körösi tiszttartó 61 jobbággyal megtámadta és felgyújtotta a Cegléd­hez tartozó Haraszt nevű helységet. A Ceglédet birtokló óbudai apácák azonnal tiltakoztak az önkényeskedés ellen a vármegye közgyűlése előtt, ezt Garni Miklós nádor oklevele tanúsítot­ta. Más alkalommal a ceglédiek állatait hajtot­ták el; 1408-ban a nánai várnagyok öt jobbágy­tól vették el ökreiket. 1425-ben történt az az eset, amikor Székely Gergely körösi tiszttartó em­bereivel kikergette a Tölgyerdőből a mezőváros lakóit. Hosszú ideig tartó viszály dúlt a Nyársa- páthy család és Cegléd között. Az ellentétek kivál­tó oka az volt, hogy a mezővároshoz tartozó terü­leteket Zsigmond király Nyársapáthy Istvánnak adományozta. Mikor egyszer a városban járt, a ceglédiek „meghúzatták a harangot, fegyveresen a piacon gyülekeztek. Majd elkezdték nyilazni, s ha el nem menekül, megölik.”(Vass Előd tanulmá­nyából.) Jó évtized múlva Nyársapáthy György fegyvereseivel megtámadta Ceglédet és a Fekete­halom nevű területet erőszakkal elfoglalta. Igaz, a város sem hagyta magát: 1469-ben Í22-en ron­tottak a Nyársapáthyakra, csordáikat elhajtot­ták és az elvett legelőt visszafoglalták. Mindezek az erőszakoskodások elsősorban a központi hata­lom meggyengüléséből adódtak: Mátyás király­nak csak nehezen sikerült megfékezni az elszaba­dult indulatokat. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents