Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
$ \ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 5„ SZERDA 13 Köszönet A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Váci Szervezete 1250 darab könyvet adományozott a gödi MDF részére azzal a céllal, hogy azokat az erdélyi magyar családokhoz juttassák el. A gödi MDF köszönetét fejezi ki a Máltai Szeretetszolgálat Váci Szervezetének. Küldöttei a megbízásnak április 5-én eleget tettek, a könyveket a szovátai RMDSZ segítségével az ottani iskolák tanulói és a cserkészcsapat tagjai között szétosztották. Bognár László országgyűlési képviselő Göd Ezüstmise iául' Egy Pest megyei pap Jg&J jubileumának tisztele- WejfÁ l®re zügtak fel a hatvani belvárosi templom harangjai április 10-én, 10 órakor. Gedeon József sző- di plébános negyedszázaddal felszentelése után, abban a városban, ahol nevelkedett, tett ismételt hűségnyilatkozatot szent elhatározása mellett: egyháza szolgája lesz. Ezüstmiséjére zsúfolásig megteltek az ősi szentély falai. Hajdani újmisés kézvezetője, Pálos Frigyes hatvani prépost, meghatott szavakkal köszöntötte a jubilánst, akit e bensőséges ünnepre elkísérték hűséges sződi hívei is. Gedeon atya közel egy évtizede szolgál jelenlegi állomáshelyén. Pasztorális munkája mindvégig példaértékű volt, különösképpen az ifjúság vallásos nevelése terén kifejtett áldozatos tevékenységeAz iskolai hitoktatás — a résztvevők létszámát tekintve — a kezdetektől fogva, tehát már a pártállam éveiben is, országosan is kiemelkedő helyet foglal el! Gedeon atya ünnepi prédikációjában utalt a helyi, hatvani ünnep, a templombúcsú időszerűségére. Szent Adalbert püspök áldásos szerepére, aki nagy részt vállalt első királyunk. Szent István kereszténnyé válásában. Az ünnepi szentmise után a jubiláns felkereste szülei sírját a hatvani temetőben, s imában köszönte meg áldozatos, szerető gondoskodásukat, amellyel nagymértékben segítették a papi hivatás útján. Gedeon atya április 28-án a váci székesegyházban, május 2-án pedig állomáshelyén, Sződön osztotta meg a hívekkel az ezüstmise kegyelmeit. Kérjük Isten áldását további munkájára, hiszen a magyar ifjúság nevelése terén még szükség van példamutató személyiségekre! Brezovich Károly Vác Váci Mihály- szavaló- verseny Veresegyházon került sor a Váci Mihály-sza- valóverseny döntőjére a költőről elnevezett művelődési házban. Tizennégy általános iskolás — Őr- bottyánból, Szadáról és szerepeltek a helyiek közül is —, valamint négy felnőtt is részt vett a versenyen. A megnyitón a nyolcadikosokból alakult tánccsoport ka- rikázót mutatott be. A műsort Ács András a megszokott rutinnal vezette. A zsűri előtt — amely a költészet szakértőiből verbuválódott — sok elfelejtett Váci Mihály-vers hangzott el (a „Még nem elég” viszont egyszer sem! — ...), mellettük más költők versei is. A gyermek kategóriában egy első, egy második és két harmadik díjat adtak át, jutalmul vásárlási utalvánnyal. (A felnőtt kategóriában sajnos senkit sem tudtak díjjal jutalmazni...) A versenyt jövőre is szeretnék megrendezni — a felnőtt kategóriában lehetőleg több sikerrel! Fazekas Mátyás Veresegyház Guberálók A fogalom tartalma évtizedek óta ugyanaz, napjainkban mégis új névvel ellátva — a jelenlegi kormány, az állami vezetés és állami berendezkedés lejáratásának az eszköze lett. Mert agyafúrt, alantas ötletekben nem szegény á „reakció”. Merthogy most akkora — mondják —, de akkora a szegénység, hogy egyre többen a kukák mélyén keresgélik „boldogulásukat", meg betevő falatjaikat. Lássuk hát, hogy is vagyunk?! Guberál: még használható dolgokat hulladékból, szemétHISTÓRIA Szigorúan bizalmas! Weiss Fiilöpnek, a pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének levele Wekerle Sándor pénzügyminiszterhez az ötmillió fontos kölcsönről, (1931. augusztus 10.) Kegyelmes Uram! Arra való tekintettel, hogy holnap az Országos Bizottságban nyilatkozni fogsz, kötelességemnek tartom, hogy a 7, illetőleg 5 millió font ösz- szegű kölcsön ügyében folyó tárgyalások jelenlegi állásáról a legpontosabban tájékoztassalak. Franciaország. Hála a miniszterelnök úr őnagyméltósá- ga közbenjárásának, valamint Walko Lajos őnagymél- tósága értékes közreműködésének, a francia kormány keresztülvitte az Union Parisien- ne-nél, hogy a francia bankok a kölcsönösszeg 40%-a, esetleg 2 500 000 £ erejéig, vállaljanak részesedést a kilátásba vett ügyletben, mely részesedés összegét esetleg még fel is fogják emelni, legalábbis Thomas úr, az Union Parisienne vezérigazgatója ezen kijelentést dr. Jacobi úrral szemben minden alkalommal megismételte. Igaz, hogy amint Amszterdamból hallom, az egyik legnagyobb bank, a Banque de Paris et des Pays-Bas, a szindikátusból kilépett. Erre nézve érdeklődtem Párizsban, és ott a hírt megerősítették. A párizsi pénzintézetek azt a megnehezítő kikötést tették, hogy a kölcsönben csak akkor vállalnak részesedést, ha sikerül egy nemzetközi konzorciumot összeállítanunk és azt is kívánják, hogy a vezetés ne francia kézben legyen. A kincstárjegyek kibocsátásánál 5,'Y/c évi kamatot és évi V4% jutalékot vettünk kilátásba, de a franciák azt kívánják, hogy a 18,'A%-os adót a magyar kormány viselje. Olaszország. Pénteken bemutattam neked. Kegyelmes Uram, az Olaszországból beérkezett eredeti táviratot, mely szerint az olaszok 2—300 000 £ részesedést hajlandók vállalni, ha a kölcsön összege legalább 5 millió lesz. Azon beszélgetésre való hivatkozással, melyet a miniszterelnök úr őnagyméltósá- ga az olasz követséggel folytatott, bátorkodtam sürgönyi- leg azon reményemnek kifejezést adni, hogy a részesedés összege 500 000 £ lesz. Erre nézve mindeddig még nem kaptam választ. Hollandia. Az amszterdami Mendelssohn et Co. cég, mely a kincstárjegyeket illetőleg közösen jár el az ottani Nederlandsche Handels Ma- atschappy-val, csak abban az esetben hajlandó részesedést vállalni, ha a konzorcium vezetése francia kézben lesz. Ezt a dolgot olyképpen sikerült elrendeznem, hogy a holland részesedés francia lobogó alatt áll majd, és Mendels- sohnéknak megígértem, hogy a jövőben magyarországi bankügyletekre nézve kedvezményes elbánásban fognak részesülni. Ezt egyébként voltam bátor neked már korábban is jelenteni. Megjegyzem, hogy Mendelssohnéit úgy Párizsban, mint a Biznél is, 300 000 £ összegű részesedést helyeztek kilátásba. Svájc. A jelek arra mutatnak, hogy a pénzügyi viszonyok Svájcban is igen kedvezőtlenek. Ezt legjobban igazolja a szombaton megjelent azon híradás, mely az Union és a Comptoir d’Escompte de Génévé fúziójáról szól, és a magam részéről csakis ezen kedvezőtlen helyzetre vezetem vissza, hogy a svájciak egyik nap ígéretet tesznek, és azt másnap visszavonják. Pénteken délután teljesen privatim beszéltem telefonon Dreyfus Armand úrral, a Schweizerischer Bankverein alelnökével, aki, közölte velem, hogy Bernben értekezletet tartottak a svájciak és elhatározták, hogy 250 000 £ erejéig részesedést vállalnak. Ezen alkalommal hivatalos értesítést is helyezett kilátásba, amely azonban mindeddig még nem érkezett be. Ennek ellenében azt jelentették nekem Svájcból, hogy a svájciak csak abban az esetben vállalják a kilátásba helyezett 250 000 £ összegű részesedést, ha a Nemzeti Bank a svájci pénzintézeteknek Magyarországon levő pengőköveteléseit svájci frankra transzformálja, viszont ezen svájci frank-összegek három hónapig, esetleg hosszabb ideig is itt maradnak. Ezen tranzakció keresztülviteléhez annak idején megkaptam a Nemzeti Bank hozzájárulását, de azzal eddig még nem éltem, mert a svájciak részesedésének kis összegére való tekintettel nem tartom oppor- tunusnak a kifejezett kívánság teljesítését. Ezt Popovics őnagyméltóságával is voltam bátor közölni. Fentiek szerint tehát a svájciak részesedése még nem tekinthető véglegesnek. Amint tehát látni méltózta- tol, az 5 millió £ összegű kölcsön még nem tekinthető biztosítottnak. Kérlek, Kegyelmes Uram, légy róla meggyőződve, hogy mi minden lehetőt és lehetetlent elkövetünk, hogy ezt a dolgot tető alá hozzuk, de a jelenleg uralkodó pénzügyi világkrízisnél nem szabad csodálkoznunk a dolgok jelenlegi állásán. Hogy az eddigi eredménytelenség tényleg világjelenségekre vezethető vissza, legjobban igazolják azok a tárgyalások, amelyek a Németországnak és a Bank of Englandnek nyújtandó kölcsön dolgában folynak, és amelyek jóval a mi kölcsöntárgyalásaink előtt kezdődtek. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezésével vagyok. Kegyelmes Uram készséges híved Weiss Fülöp A Rothschild-bankház a korábbi ígéretek s annak ellenére, hogy már szinte monopolisztikus helyzetbe jutott a magyar állam hitelellátásában, az angol pénzpiac válságos helyzete folytán nem volt képes Bethlen rendelkezésére állni. Hozzájárult és segítséget nyú jtott viszont ahhoz, hogy a magyar kormány a francia pénzpiacon kezdjen tárgyalásokat. 1931. július 22-én a magyar Külügyminisztérium körtáviratban szólította fel a követségeket, hogy próbáljanak tájékozódni kölcsön felvételének lehetőségei felől. Mint az idevonatkozó iratokban olvasható, a kormány „még egy hétig fenntarthatja a pénz stabilitását, de azután múlhatatlanul bekövetkezik az aranyparitásról való elválás, és ezáltal a Népszövetség létrehozta pénzügyi szanálás összeomlása. A magyar helyzet ma még megmenthető. ha azonnal legalább 5 millió font kölcsönt kapunk.” bői kiválogat. Szögezzük le gyorsan: mióta világ a világ, hasonló események mindig is történtek. Turkált, keresgélt boldog és boldogtalan, ki-ki gusztusa, vérmérséklete szerint. És még azért, hogy egyre több pénzhez jusson, mert a pénz imádata akár betegségnek is nevezhető. Ezt a jelenséget nevezhetjük akár életformának is. Hallottunk mi már a világ minden táján olyan koldusról, akiről csak a halála után derült ki, hogy nyomorúságos otthonában csak koszos zsákok voltak találhatók. Igaz, nem üresen! Pénz volt benne! Félreértés ne essék! Nem azt mondom, hogy a magyar kukázóra ez a megállapítás így igaz lehet! Valami azonban igaz, nevezetesen az, hogy az igazi szegénység csendes, nem észrevehető, nem publikus, és nem látványos. Számomra különös az is, hogy valóban nyomorúságos külsejű (félkezű, féllábú, rongyokba burkolt) egyének nem ólálkodnak a kukák körül. Legtöbbjének szállítóeszköze is van: motor vagy kerékpár. kiskocsi. A közelemben lakó házaspár például naponta többször fordul a kiskocsijával, és gyűjtgyűjt szüntelenül. Mindketten szép nyugdíjjal rendelkeznek, gyönyörű szép, saját tulajdonú házrészükben laknak. Egyszerűen nincs más életcéljuk, mint a gyűjtögetés. A heti gyűjtést azután a hétvégi bolhapiacon lehet viszontlátni. Nem hiszem igazán, hogy a legszegényebb csak így tud magán segíteni. Már azért sem hiszem, mert erre is van példa ugyancsak a közvetlen környezetemben. A három- gyermekes, munkanélküli család bármelyik napon jóllakhat az állami ingyenkonyhán — gondolom, élnek is a lehetőséggel —, ruhafélét pedig annyit kapnak különféle segélyakciókból, amelyet át sem vesznek, mert tele a lakás. Az állami szociális segély is mindig megérkezik. Nyolcvanéves édesanyám egyre csak azt hajtogatja: „Most van szegénység, meg rossz világ? Az én anyám hét gyerekkel özvegyült meg a 20-as években, soha, senki nem segített rajta! Csak saját maga, meg a jó Isten! De felnőtt, becsületes ember lett mind a hétből.” Valamikor ez így volt törvényszerű! Vedres Józsefné Budapest Megalakul az Országos Statisztikai Hivatal Modern állam elképzelhetetlen megbízható statisztikai adatszolgáltatás nélkül: csak akkor lehet megalapozott gazdasági és politikai döntéseket hozni, ha rendelkezésre állnak a legkülönfélébb adatok az ország életéről. Az Országos Statisztikai Hivatal megalakulása az 1848-as forradalomnak köszönhető. Május 5-én terjesztette be István nádorhoz Szemere Bertalan belügyminiszter az Ausztriától független statisztikai hivatal felállítását szorgalmazó beadványt. A hivatal vezetőjéül minisztériuma főtanácsosát, Fényes Eleket javasolta, aki már hosszú ideje sürgette az intézmény megszervezését. Az új hivatalba a kor neves tudósai kerültek munkatársként, így Jerney Károly őstörténész feladata az ipar- és kereskedelmi statisztika dokumentálása volt; Kóváry tászló, Erdély múltjának és jelenének kutatója a pénzügyek feldolgozását látta el; a fiatal Galgóczy Károly — később Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfusa — és Palugyay Imre pedig a demográfiai adatok feldolgozását végezte. A hivatal első és legfontosabb feladata a választási statisztika összeállítása volt, Fényes 1848. június 21-én kérte be a törvényhatóságoktól a választási névjegyzéket. A nagy munka mellett megindultak az előkészületek a részletes iparstatisztikai adatgyűjtéshez, tervezték a bányák és a szeszgyártás adatainak számbavételét is az uradalmi statisztikai számok közreadása mellett. A Statisztikai Hivatal munkája tehát lendületesen megindult, de szeptembertől egyre több akadály tornyosult Fényes Elek és munkatársai tevékenysége elé. A tisztviselőket más minisztériumokba rendelték munkavégzésre, magát Fényes Eleket pedig 1849 februárjában a vésztörvényszék elnökévé választották. A szabadságharc bukása után a hivatal feloszlott, csak a kiegyezés után szerveződött újjá. Pogány György
