Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
PEST MEGYEI XXXVII. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. MÁJUS 29., SZOMBAT ÜNNEPI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL 2. oldal Szentimrei Jenó' PÜNKÖSDÖLŐ A verset Jeleníts István elemzi 3. oldal Vödrös Attila KÖNNYEN FELEJTŐ NEMZET VAGYUNK Beszélgetés Grosics Gyulával 4. oldal Sándor György KÖNNYEDÉN...? Ravasz László ARS HUNGARICA 5. oldal Hardi Péter SZENT LÁSZLÓ A MAGYAR JÖVŐ JELKÉPE Beszélgetés Tempfli Józseffel 6. oldal Repiczky Tamás ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK... 7. oldal Bánó Attila SZÍNESEBBÉ VÁLÓ EGYHÁZI MUNKA Beszélgetés Fabiny Tamással Kosa Csaba GYULAFEHÉRVÁRON, BÁLINT LAJOS ÉRSEKNÉL S. oldal Benedek István PÜNKÖSDI LÁNGNYELVEK 9. oldal Fekete Gyula A SAJTÓERDÓ CSENDES FORRADALMA Ónody Éva A PREMONTREIEK TŰZHELYÉNÉL 10. oldal Demeter Adrienn LÉLEKKEL ÉPÍTENI A JÖVŐT Beszélgetés Pánczél Tivadarral Nádudvari Anna JÁNOS ELKÜLDETLEN LEVELE 11. oldal Fábián Gvula ÜNNEPLŐBEN TÜSKEVÁRON Matula Gy. Oszkár PÜNKÖSD AZ OLAJFÁK-HEGYÉN 12-13. oldal MÁRIA-KEGYHELYEK PEST MEGYÉBEN 13. oldal Balázs József A KIDŐLT KERESZTFÁNAK NEM KÖSZÖN MÁR SENKI 14. oldal Futó Dezső' HOL LÁTTÁL TE MILLIÓ SEREGÉLYT? 17. oldal Bágyoni Szabó István UTAZÁS ALSÓCSERNÁTONTÓL LONDON FELSŐIG Cseh Gusztáv grafikusművész világában Hans Baidung Grien: Szent Kristóf (1510 körül) Jézus Krisztus, egy Mesterünk, Mennyei szent bölcsességünk, És nékünk bizonyos idvességünk: Mostan néked mi könyörgünk, Szent nevedért esedezünk: A te Szentlelkedet adjad nékünk! Mi szívünket megújítsa, És sebeinket gyógyítsa: Bűnös életünket megjobbítsa. Munkáinkat megszentelje, Bennünk a hitet nevelje, Utunkat hazánkba vezérelje. Bölcsességre megtanítson, Hogy ördög meg ne csalhasson: Kísértések ellen bátorítson. Plántáljon nagy egyességet, Igaz és szent szeretetet, Szívünkbe Isteni szent félelmet. Hogy téged bátran vallhassunk, E földön néked élhessünk, Mennyben aztán veled lakozhassunk. Batthyány-kódex, 1550 körül. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök Pünkösd üzenete Nekem egyforma az én fülemnek Ha kéj liheg, vagy kín hörög, vér csurran, vagy arany csörög. Én tudom, állom, hogy ez a minden, s hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany. Vér és arany. (Ady) Sápadt az arany. Csak az Isten, s a lelkünk van velünk. Nem maradt egyebünk. (Reményik) A két verstöredék két világot idéz. Az anyag s a Lélek világát. Melyik a tied? Melyik az enyém? Melyik a mi népünké? Pünkösd a Szentlélek ünnepe. Nem egyszerűen az emberi léleké: az Isten lelkének ünnepe. Azé a Léleké, aki az emberi lelket is igazán emberi lélekké formálhatja vissza és emelheti fel Nem térhetünk ki a Vele való találkozás elől: vagy vele, vagy nélküle. Minden becsületes ember jövőt akar építeni. Ha fiatal, még magának is. Ha nem, legalább a gyermekeknek, unokáknak. Ha az sem lenne, akkor egy népnek, amelyhez tartozik. Egy közösségnek, amelyet szeret. Építeni is kétféleképpen lehet. A Szentírásban két gyökeresen ellentétes csoda áll egymással szemben. Mindkét csoda megélésében részünk volt, vagy részünk lehet. Mindkét csoda közismert, százszor is hallhattuk már, csak nem jöttünk rá, hogy ez a mi csodánk az egész nemzetünk csodája lehet. Az első csoda a Bábel tornya története: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, mondták az építők. A kollektív önzés tornya azonban nem ért fel az égig Sineár (a inai Irak) földjén. Az egy nyelven beszélők nem értették meg többé egymást, s a torony magától félbemarad és megsemmisül. Egy közel félévszázad ateizmusa építtette velünk a tornyot, hogy az égig érjen, s elvegye Isten dicsőségét. Beleépült az ifjúságunk, az életerőnk, masszív falai alatt morzsolódott fel a szabadságunk, lett tele sebbel a lelkünk. Népek milliói hordták vakon és meg- alázottan a téglát, s keverték bele maitemek maguk és mások életét és sokan azt hitték, hogy az égig fog nőni És Isten akkor alászállott. Láthatatlanul és valóságosan, mint a régi történetben. És egyszer csak itt is, ott is megállt a munka. Még az egynyelvűek sem tudtak egyetérteni, s a torony magától összeomlott. Most itt járunk a romjai között s tudjuk, Sineár földjén sokáig nem fog még kinőni a fű, mert a föld felszínét a Sötét Torony romjai takarják. De van a Szentírásban egy ellenkező csoda is: Az első pünkösd idején 17-féle nemzetség van Jeruzsálem piacán, amikor kettős tüzes nyelvekkel jön a Lélek, s az apostolok egy nyelven mondott prédikációját mindenek megértik. És megke- reszlelkedik 3000 ember. Isten is tornyot épít: ama sötéttel szemben az O fehér tornyát, az Anyaszentegyházat. És Pál apostol boldogan üzeni Efézus- ba: ,Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek. Kik felépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus... Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által ” Ez a Lélek üzenete, a Fehér Torony csodája: egy nemzetnek, egy családnak, egy léleknek templommá és hajlékká épülni fel, Isten és ember otthonává. Évszázadokon át vad viharok vertek. Lélekrabló örvényes vizek áramlottak körül, s ti is, de mi, ideát, Erdély hófúvásos rengetegeiben igazán megtanultuk, mi az otthon, s a mennyei védettségű otthon, az Isten hajléka. És templomot akarunk építeni Nemcsak fából köböl vízvédő cserépből, hanem a lelkűnkből is. Felépíteni a láthatatlan, lélekvédő, szeretetadó lerombol- hatatlan lelki templomot: az Isten s a népünk otthonát. Mi úgy érezzük s ez most a pünkösd üzenete, a Lélek ajándéka: felépíteni az Otthont az ott- hontalanságban... Van-é hozzá erőd, hűséged, hited? Van-e téglád és otthon- építő' akaratod? Vagy lemondóan legyintesz és bandukolsz tovább Bábel romjain? A Szentírásban azt olvassuk, hogy Nikodémus éjjel ment Jézushoz, beszélni Vele. És Jézus éjjel is fogadta. Jézusnak mindig van fogadóórája a számodra is. A mi népünk számára is. El kellene mennünk egyszer Hozzá egy történelmi-mennyei fogadóórára, hogy megváltoztasson és erőt adjon nekünk. Egyszerűen azért is, mert a tavasz jobb mint a tél. S az öreg Föld életében is a tavasz akkor következik be, amikor megfagyott, dermedt jeges felével csendesen a Nap felé hajol, hogy az életadó sugarak jobban reá hulljanak. Szegény, széljárta, dermedt, megfagyott népünknek, s a mi lelkűnknek is jó lenne odafordulni jobban Őhozzá végre. Hogy Sineár földjén tavasz legyen.
