Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-28 / 123. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 28., PÉNTEK J3 A szocialista múlt hirdetője Az este néztem a tv-t, és nem akartam hin- 'WfiérJ ni a fülemnek, amikor a bemondó közölte Thürmer úr magabiztos nyilatkozatát, amelyet Szabadkán tett. 1993-at írunk, független, szabad, de ugyanakkor gazdaságilag vergődő, nyugtalan országban élünk. A hatalmas Szovjetunió szétesett, a volt szocialista országokban a kommunizmust visszasíró, konzervatív erők egyre durvábban és gátlástalanabbá támadják a demokratikus rendet. Romániában, Szlovákiában, Kis-Jugoszláviában megoldatlan a nemzetiségiek joga, bűn székelynek, magyarnak vagy szásznak lenni. Ebben a helyzetben a Munkáspárt vezére nyugodtan kijelenti, hogy hazánk ne a NATO-hoz csatlakozzon, hanem Belgrádhoz. Ne ragaszkodjanak a magyarok az autonómiához! Hát ennyire érzéketlen, lelketlen ez a magát a munkások vezetőjének tartó ember, vagy nem veszi tudomásul, hogy Bosznia, Horvátország romokban hever? Rettenetes körülmények között haltak meg tízezrek, menekülnek, otthagyva otthonukat, hazájukat, azt sem tudva, hol hajtják le a fejüket, és siratják szeretteiket. A népünk naponta küzd az egyre nehezebb megélhetéssel, retteg a munkanélküliségtől, várja a reményt, a biztató jeleket és mit hallunk a tv-ben? Thürmer Gyula lázi- tó szavait, akinek a háta mögött ott vannak azok az emberek, akik 40 év alatt összehozták a milliárdos adósságokat, amit most mi fizetünk. Gondosan ügyeltek arra, hogy nekik nyugati kocsijaik, kacsalábon forgó villáik legyenek, magas nyugdíjat élvezzenek és kft.-két vezessenek. Most Thürmer úrral együtt szemforgató módon „sajnálják” szerencsétlen nyugdíjasainkat és a munka- nélkülieket. Milyen jószívű- ek lettek hirtelen! Elgondolkozott-e már valaki azon, hogy Thürmer úr mindig akkor tűnik fel külföldön, amikor ott puccs vagy zavaros helyzet van? Meddig tűri a magyar kormány még ennek az „úrnak” a kijelentéseit? Hol van az etikus magatartás? Azt hiszem, hogy ezt a szót elfelejtette megtanulni a „Marxista Egyetemen”! Kárteszi Istvánná Cegléd Javulás útjára lépett? JjÉkt! Ismételten csatlakoz- /JgU va Tiszay Géza úr ki- tűnő gondolataihoz, amely legutóbb a Pest Megyei Hírlap május 25-i számában késztetett töprengésre, én óvakodnék Horn Gyula „érdemeit” maradéktalanul és minden gyanú nélkül elismerni... Nem vitás, hogy a Né- meth-kormány külügyminisztere szalonképesebb, európaibb jelenség, mint munkáspárti „druszája, akiről eme jelzők egyáltalán nem is téteíezhetők fel. Az is igaz, hogy egyik legutóbbi kijelentésével, miszerint három kifogása van a Munkáspárt ellen: a múltja, a jelene és a jövője... — nos ezzel valóban „megdobogtatta” minden demokrata szívét. Én mégsem érzem Horn Gyula magatartásváltozását teljesen tisztának és őszintének. Lehet, hogy gyanakvásomba aktívan belejátszik ama körülmény, hogy a pártelnök úr — anno — viselt egykor egy bizonyos, moszkvai divat szerint szabott vattás steppelt kabátot?! Mindenesetre a „javulás útjára lépett” reformkommunista úr részéről, a legpozitívabb megnyilvánulás a közelmúltban, Szlovákiában tett kijelentése volt, melyben elismerte a felvidéki magyarság jogos autonómiát célzó törekvéseit. Ez annál inkább értékelhető, hiszen magabiztos, munkáspárti kollégája éppen ezt vitatta el a napokban vajdasági magyar testvéreinktől... Anélkül tehát, hogy elvitatnám Horn úr álláspontjának jelentőségét, szeretném tudni, mennyi benne az őszinte, nemzeti alapérzés, mennyi a gesztus, cserébe az ukrán— magyar alapszerződés vitás pontjainak kormányzati elfogadtatásáért, és mennyi az 1994-es választás előrehozott, kinyújtott kampányának kiszámított kortesfogás-értéke. Örüljünk, persze, örüljünk minden pozitív elmozdulásnak, ugyanakkor óvakodjunk is attól, hogy gyanúinkat elaltatva, esetleges naivitásunkat kihasználva, olcsó szavak „trójai falovaival” férkőzzenek bizalmunkba! Brezovich Károly Vác Nyílt levél a pécsi Zsolnay-gyár értékesítésével és kezelésével foglalkozók részére 1. Hány százalékban kívánják a pécsi Zsolnay-gyárat külföldiek tulajdonába juttatni? Ugyanis a I26H992. (VII. 28.) sz. kormányrendelet „márkavédelmi, biztonsági vagy egyéb egyedi okból" a pécsi Zsolnya-gyár jegyzett tőkéjének és tartós állami üzletrészének állami tulajdonban maradó aránya, illetve legalacsonyabb mértéke 5%. 2. Előírják-e a vevőnek, hogy milyen feltételekkel, kinek adhatja tovább a gyárat? 3. A Zsolnay-gyár eladása alkalmával a fazon-, dekor-, terrakotta- és receptkönyvekben szereplő adatokat joga van-e a vevőnek más üzemben is alkalmazni? 4. Ha az új tulajdonos Pécsett a termelést részben vagy egészben megszünteti a birtokába jutott rajzokat, leírásokat joga van-e másik telepén alkalmazni vagy értékesíteni? 5. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy Zsolnay Vilmos örökösei élnek? HISTÓRIA 6. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a Zsolnay nevet viselő örökösök vitatják a „Zsolnay” márkanév használatának jogszerűségét? 7. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a vételre felajánlott vállalat nem vétel, hanem jogszabály által is megállapítva, törvénytelenül került az állam tulajdonába? 8. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a „kárpótlás” címén megítélt kötvények értéke a részvénytársaság részvényeivel képviselt vagyonnak milyen nevetséges százaléka? 9. Mi lesz a sorsa a gyár területén található, védetté nyilvánított, Zsolnay gyártmányú iparművészeti és díszítőművészeti műtárgyak sorsa? A Zsolnay-gyár adásvétele, .tulajdonosváltozása esetén ki rendelkezik a tárgyak sorsával? Megjegyzem ezen tárgyak nagy része — az állami tulajdonba vételkor — nem a vállalat céljára rendelt vagyontárgyak voltak. Mattyasovszky Zsolnay Tamás oki. gépészmérnök Zsolnay Vilmos Tardy Lajos Egy német zsoldos emlékei a Mátyás király elleni harcokról és II. Ulászló koronázásáról (Részlet a Régi feljegyzések Magyarországról című könyvből) Egy német landsknecht, vagyis zsoldos katona — kiléte ma már nem tisztázható — a XV. század utolsó éveiben írásba foglalta katonaélményeit. Túlnyomó részüket azokban a harcokban szerezte, amelyeket a mi Corvin Mátyásunk esküdt ellenségének, Frigyes császárnak a seregében vívott Magyarország ellen. Az ismeretlen szerző élményeit, sajnos, nem naplószerű- en rögzítette, hanem utólag, visszaemlékezés formájában írta le. Ez magyarázza szép számú tévedését, időrendi hibáit. De az efféle gyarlóságok ellenére írásműve fölöttébb figyelemre méltó, méghozzá több szempontból is. Sok mindent megtudunk belőlük Mátyás ausztriai győzelmeiről, betekintést kapunk akkori ellenfeleinek Mátyás királyról alkotott ferde elképzeléseibe, a nagy király halála utáni viszálykodás eseményeibe — de felvillan előttünk a királykoronázás néhány jelenete is. A kerek fél évezred előtt nálunk járt német katona, aki a nehéz hadjáratok, súlyos sebesülések után szerencsésen hazatért szülővárosába, szülei házába, a nagy kalandok utáni végleges megpihenés oldott hangulatában idézi föl ifjúkora viharos emlékeit. „Most pediglen következik egy rakoncátlan, szilaj fiúnak rendkívüli históriája, aki nem akart atyjának engedelmeskedni, miért is sok megpróbáltatáson kellett keresztülmennie, ám végül mégiscsak minden jóra fordult. Nyolcesztendős koromban elszöktem az atyai házból, és egy, a Majna menti Frankfurtban lakozó jámbor férfiúhoz kerültem, akinél két éven át maradtam. Ez megtanított betűvetésre és az olvasásra, s ha hajlottam volna szavára, sok jót cselekedett volna meg velem. Ám akkor Frigyes császár ideérkezett Frankfurtba, s ösz- szehívta a birodalmi gyűlést. Fiát a lovagcsapata élén ideérkezett brabanti herceget római királlyá óhajtotta koronáztatni. Odaérkezett az összes német fejedelem is, és fél esztendeig tartózkodtak itt. Miksát megválasztották római királynak, mire valamennyi fejedelem kíséretében Aachenbe vonult, én pedig immár mint zsoldos katona az öreg császárral Wormsba tartottam bajtársaimmal együtt. Az öreg császár ezután a fland- riai Brügge városát kereste fel, hogy ott várja be az ifjú bretagne-i királynőt, Miksa jegyesét, akit Miksához szándékozott kísérni. Ám ekkor Franciaország királya lecsapott, és erőhatalommal elragadta a királynőt, s arra kényszerítette, hogy vele háljon. Ezért Miksát saját alattvalói Brüggében foglyul ejtették, csúfot űztek belőle, kinevették, és gúny tárgyává tették. Erre a császár és a fejedelmek nagy hadat gyűjtöttek, és erőszakkal ki akarták szabadítani. A brüggeiek azonban erről tudomást szereztek, visszaadták szabadságát, ám ennek fejében Miksának kemény kötelezettséget kellett magára vállalnia arra, hogy lemond a bosszúállásról. Ézt követően nagy háború tört ki Franciaország királya és a római király között, mindkét részről nagy veszteségekkel. Mi Nürnberg városába vonultunk vissza, és itt állomásoztunk egész nyáron át. Ezalatt Magyarország királya, Mátyás Ausztriában rátört a császárra, és a magyarok teljesen elfoglalták Ausztriát. Erre a császár némi hadnépet Nürnbergből Ausztriába vezényelt. Ekkor egy századoshoz kerültem, aki háromszáz lovasnak parancsolt, és az ausztriai Zweckelbe indultunk. Ekkor Mátyás király 24 000 katonája élén Korneu- burgból ideérkezett. Vissza akartuk verni, rajtaütöttünk táborán, és a szekérvárát is hatalmunkba kerítettük, de a magyaroknak sikerült rendezniük soraikat, emellett Bécsből még tízezer emberük jött segítségükre. A magyarok megvívtak velünk, és mi maradtunk alul a harcban. Háromezer emberünket megölték, sok katonánknak fogság lett a sorsa, mi pedig arra kényszerültünk, hogy visszavonuljunk városainkba. Zweckel- ből még ötszázan indultunk el, de mindössze kétszázan jutottunk haza, számosán meg- nyomorodva. A csata reggel hat órakor kezdődött, s egész napon át tartott, míg csak az éjszaka véget nem vetett a küzdelemnek. Ezután néhány császári városba vonultunk vissza, ám a magyarok mindenfelől a sarkunkban voltak, s hamarosan kénytelenek voltunk átadni ezeket a városokat. Két esztendeig hányódtunk az országban, egyik erődített táborból a másikba. Ezután Mátyás király Bécsújhely előtt termett, mely szintén a császáré volt, és három esztendőn keresztül itt táborozott. Ekkor a császáriak kétezer-kétszáz lovassal a súlyos éhínségben szenvedő jámbor lakosság segítségére siettek. A magyarok öt rohamban maradtak alul, és nagy veszteségeket szenvedtek, s nem tudták kierőszakolni a város meghódolását. A várost védők kapitánya Hans von Wülffers- dorf meisseni lovag volt, Frigyes császár kegyeltje. Mátyás király erős ostromzára ellenére be tudtunk hozzá juttatni némi élelmet és néhány embert, s ennek során mindössze tizenkét embert vesztettünk. Az első böjti hétfőtől a Mihály napját követő szerdáig tartott ki az eleségük, de tovább már nem futotta, és mivel a császáriaktól nem érkezett segítség, meg kellett adniuk magukat a magyaroknak. Ezután Ennsbe vonultunk. Egy ideig itt táboroztunk, amikor is a császár megsegítésére sok lovassal és gyalogossal megérkezett Albrecht herceg Szászországból, és nagy hadnépet gyűjtött össze. A magyarok az Enns folyó mellett táboroztak. Megindultunk ellenük, és csatába bocsátkoztunk velük. Ismét mi lettünk a vesztesek, és nagy sietve újból Ennsbe vonultunk. Vajmi sokunkat elfogták vagy megölték a magyarok, és egészen Enns városáig üldöztek bennünket, amikor is súlyosan megsebesültem. Ekkor a király és Albrecht herceg tizennégy napra fegyverszünetet kötöttek, és tovább tárgyaltak, miáltal létrejött a teljes béke, mivelhogy mind a két fél kimerült. Egész Ausztriát elvesztettük abban a háborúban, mely Frigyes császár és Mátyás magyar király közt tizenkét éven át tartott. Ennek során oly sok csodálatraméltó dolog esett meg, hogy mindet le sem tudnám írni. Magyarország királya élete végéig megtartotta Ausztriát. Virágvasárnapot követő kedden halt meg Bécsben, amikor az 1490-es esztendőt írtuk... Választások Gyomron 1922. május 28-án kezdődtek az országban a nemzet- gyűlési választások. Bethlen miniszterelnök rendeletileg módosította a választójogi törvényt (korabeli bírálói közül sokak szerint törvényellenesen), ezért valamivel csökkent a szavazati joggal rendelkezők száma. A választásokat a kormány erősen kézben tartotta, Bethlen gondosan megszervezte a sikert. Mivel csak Budapesten, a főváros környéki falvakban és a törvényhatósági jogú nagyvárosokban lehetett titkosan szavazni, a falvakban nagy szerepe volt a hatalom nyílt vagy kevésbé nyílt, de mindenképpen érzékelhető jelenlétének. Ezeknek hátterére világít rá gróf Teleki Tibor gyömrői képviselőjelölt Bethlenhez írt levele. Teleki ellenfele a kerületben Vass János volt, aki 1919-ben a Őmnlcey-kormányban miniszteri tárcát viselt. Teleki a levélben leszögezte: „Ha azt akarjuk, hogy Vassékat letörjük, ez csak úgy lehetséges, ha elegendő karhatalmat kapunk, hogy ezáltal biztosítsuk híveink számára a nyugodt leszavazhatást. Ide mindössze két szakasz katonaságot utaltak ki, pedig ezen kerületben a gyömrői járásnak nyolc községe van tíz szavazókörzettel. ” Ezért azt kérte, hogy legalább két századot küldjön a kormány a kerületbe: „kedves István, légy kegyes módját ejteni, hogy ezt a kívánt mennyiséget megkapjuk, akkor biztos a siker.”Hogy megkapta-e a kért erősítést, nem tudjuk, de az tény, hogy a mandátumot nagy többséggel, 1922 szavazatnyi győzelemmel megszerezte. Pogány György