Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-25 / 120. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 25., KEDD Inkább díszlet, mint valóság Csalódott muzulmánok Felújított amfiteátrum Hagyományőrzők Beregszászon A boszniai muzulmánok védelmét célzó biztonsági övezetek létrehozása azt je­lenti, hogy a nemzetközi közösség gyakorlatilag fel­adja a Vance—Owen-ter- vet, vagyis nem törekszik komolyan a harcok beszün­tetésére — jelentette ki teg­nap a boszniai alelnök. A BBC tévének nyilat­kozva Ejup Ganic megerő­sítette, hogy a boszniai mu­zulmánok a Vance—Owen- tervet tekintik a végső meg­oldásnak, s nem hajlandók további kompromisszumo­kat kötni. Mélységes csaló­dottságának adott hangot amiatt, hogy „a szerbeket támogató Oroszország kül­ügyminisztere mondta meg az amerikaiaknak, mit kell tenni Boszniában, és ponto­san az történik, amit az oro­szok javasolnak”. A hétfői brit lapok több­sége vezércikkben értékeli, s egybehangzóan elítéli az amerikai, orosz, brit, fran­Háromnapos nemzetközi szemináriumot rendezett a hét végén Kassán az angliai Know How Found és a szlo­vák kormányhivatal Mino­rity Rights Group-Slovakia nevű bizottsága. A szeminá- rim a kisebbségek helyzetét vizsgálta. — Nehéz összehasonlíta­ni a körtét az almával, még akkor is, ha mind a kettő gyümölcs — nyilatkozta a hétfői Új Szónak Sidó Zol­tán, a Komáromi Városi cia és spanyol külügymi­niszter által a hét végén el­fogadott tervet. „Szégyenletes meghátrá­lás” című kommentárjában a The Times azt írja, hogy ennek a sietve összetákolt megállapodásnak a valódi célja nem a bosnyákok éle­tének, hanem a diplomaták tekintélyének a megmenté­se. A külügyminiszteri ta­lálkozón született döntések Bosznia-Hercegovina fel­osztásának elnagyolt terve­zetét jelentik, mégpedig anélkül, hogy ezt nyíltan beismernék. Most a héják fognak felülkerekedni, mert beigazolódott a szerb és a horvát keményvonala­soknak az az érve, hogy a Nyugat csak blöfföl — álla­pította meg a The Times. A The Guardian szerint a szövetségesek „gyászos egyezsége” annyira nyil­vánvalóan a diplomáciai el­lentétek szőnyeg alá söpré­sének eredménye, hogy Egyetem igazgatója, a sze­minárium egyik résztvevő­je, aki azt kívánta ezzel jel­lemezni, hogy a szlovákiai magyar kisebbség és az Angliában élő kisebbségek között igen kevés az azonos­ság. Roger Watkins, angol kormánytanácsos is elimer- te: — A mi etnikai kisebbsé­günk az elmúlt negyven év­ben érkezett Angliába. Ma­guk döntöttek így, senki sem küldte őket. A szlováki­még Clinton elnök is ezt nevezte a megállapodás fő érdemének. A Financial Times viszont azt emelte ki, hogy a 13 pontos közle­mény legvilágosabb — bár kimondatlan — üzenete az, hogy a most létrejött egységfront inkább díszlet, mint valóság, hiszen az Egyesült Államok tovább­ra sem hajlandó szárazföl­di csapatokkal hozzájárul­ni a rendezéshez. A boszniai muzulmánok­nak függetlenségük kinyil­vánítása óta volt már ré­szük keserű csalódások­ban, de egyik sem volt olyan kegyetlen, mint a mostani — írta a The Dai­ly Telegraph elemzője. Nemcsak Clinton elnök hagyta cserben őket — a szövetségesek látszategysé­gének megteremtése kedvé­ért —, de a muzulmán vi­lág kinyilvánított szolidari­tása is üres szólamnak bizo­nyult. ai kisebbségeknek viszont nem volt választási lehetősé­gük, ők annak az áldozatai, hogy miképp húzták meg a határokat a térképen. Anna Orgovánová, a szlo­vák kormány nemzetiségi tanácsosa a lapnak nyilat­kozva elismerte: — Az an­gol tapasztalatokat nem volt haszontalan meghall­gatni, jóllehet a mi kérdése­inkre kimerítő választ ők sem tudtak adni, mert itt ele­ve más a helyzet. Pápai intelmek A szolgálat szelleme A kötelező őszinteségre fi­gyelmeztette vasárnap a ka­tolikus egyházfő az olasz politikusokat. II. János Pál pápa egynapos arezzói láto­gatásán, többezres tömeg előtt kijelentette: a közélet szereplőit különleges fele­lősség terheli a néppel szemben. Az egyházfő szerint a társadalom teljes joggal várja el a közjó szolgálatá­ba szegődött politikusoktól a feddhetetlenséget. II. Já­nos Pál kijelentette: a poli­tikai élet szereplőinek meg­kérdőjelezhetetlenül ki kell fejleszteniük maguk­ban a szolgálat szellemét, mert csak ezzel nyerhetik el újra és újra az állampol­gárok bizalmát és ösztönöz­hetik őket az állammal való együttműködésre. A Reuter szerint a pápa egyúttal azt is leszögezte, hogy a katolikus egyház nem törekszik politikai ha­talomra. — Mi csupán az embereket és az országo­kat kívánjuk szolgálni az isteni bölcsesség nevében — mondta a pápa. II. Já­nos Pál szerint az egyház az igét és a keresztény érté­keket kívánja hirdetni a tár­sadalom minden rétege szá­mára és tájékozódási pont­ként kíván szolgálni Olasz­országban, ahogyan azt az ország történelme során igen sokszor tette. Olaszország ezekben a hónapokban éli át története talán legmélyebb korrupci­ós válságát, amelynek so­rán eddig 2500 vezető poli­tikus és üzletember kevere­dett megvesztegetés gyanú­jába. Immár ötödik alkalommal került megrendezésre Kár­pátalján a magyar folklór- fesztivál. Ezúttal ismét a kezdeményezők, a beregszá­sziak voltak a házigazdái ennek az 1989 óta minden évben megrendezett találko­zónak, amelyen az idén a már ismert folklóregyütte­sek mellett újak is bemutat­ták a hagyományőrzésben elért eredményeiket. A tar- pai folklóregyüttes képvise­letében pedig magyarorszá­gi résztvevője is volt a va­sárnap megrendezett feszti­válnak. A rendezvény a résztve­vők színes díszfelvonulásá­val vette kezdetét, akik fel­díszített lovas szekereken, énekszóval, egy-egy néptán­cot is beiktatva vonultak át Beregszász központján az erre az alkalomra felújított amfiteátrumba. A beregszá­szi járási közigazgatás, amely a megyei művelődési főosztállyal és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövet­séggel együtt a folklórfeszti­vál szervezője volt, hétmil­lió karbovanyecet fordított Az észak-koreai nukleáris programmal kapcsolatos gyanút párbeszéd útján kel­lene tisztázni és nem nyo­másgyakorlással — állította Csian Csi-csen kínai kül­ügyminiszter egy tegnap megjelent interjúban. Nyilatkozatában leszö­a szabadtéri színház felújítá­sára. A fesztiválon ott voltak a már megyeszerte ismert együttesek. Például a viski- ek, akik a tavalyi fesztivál győztesei voltak, vagy a der- ceni Gyöngyösbokréta, amely ezúttal a vidék lako­dalmi dalaiból és táncaiból adott ízelítőt, a nagybégá- nyiak, akik a régi fonók hangulatát elevenítették fel, és több más hagyományőr­ző kollektíva. De ami külö­nösen örvendetes: jelentkez­tek a fiatalok is. Kellemes színfoltja volt a fesztivál­nak a péterfalvi zeneiskola 12 éves gyerekekből álló négytagú folklóregyüttese, és a még szintén iskolás nagydobronyi Szanyi Kata­lin, aki rendkívüli népdale­lőadói tehetségével hívta fel magára a figyelmet. Ott voltak a szórványmagyar­ság képviseletében a técsői Hollósi Simon Középiskola tanulói is, mintegy bizonyít­va, hogy e távoli vidéken is őrzik a magyarok anyanyel­vűket, kultúrájukat, hagyo­mányaikat. gezte: .a kínai kormánynak nincs tudomása arról, hogy Eszak-Korea képes lenne nukleáris fegyver előállítá­sára. Az AP szerint a kínai ve­zetés ismételten kiáll az atomfegyvermentes Koreai­félsziget mellett. Körte és alma Szeminárium Kassán Csian Csi-csen Koreáról Tisztázó párbeszédet! VÉLEMÉNY A sajtószabadság torzító tükre Néhány napja Vácott a helyi ká­beltévé által is közvetített műsor­ban a médiaháború múltjáról és jelenéről, a sajtó és a politika vi­szonyáról, a kilátásokról beszél­gettünk. A városi liberális klub által szervezett vitán a Szabad Demok­raták Szövetségének egyik ismert képviselője lapunkra célozva az államköltségből, másszóval az adófizetők pénzéből támogatott, kormánypárti propagandát kifejtő sajtótermékekről beszélt, s ezzel kapcsolatban bírálta az úgymond kormányzati politikát kiszolgáló újságírást. Re­ményét fejezte ki, hogy a sajtón belüli teljes körű privatizá­ció következtében a korábbi támogatással együtt megszű­nik ez a fajta újságírói magatartás, és bekövetkezik a sajtó szabadsága és függetlensége. A képviselő úrnak a mai magyar sajtót illető, jócskán le­egyszerűsített világképe szerint a magántulajdonban lévő sajtó szabad, az állami tulajdonban lévő viszont elvtelenül kiszolgálja a kenyéradó gazdát. Ebből viszont az következ­nék, hogy a privatizáció teremti meg a sajtószabadságot, azt a részben vagy egészben ideális állapotot, ami a mai magyar társadalom szellemi fejlődése és tájékozódása szempontjá­ból is nélkülözhetetlen. Valóban ide vezet a sajtó privatizálá­sa? A nagyvonalú laptulajdonosok hajlandók pénzt áldozni arra, hogy biztosítva legyen a sajtószabadság? A hazai sajtó munkatársainak zöme négy évvel ezelőtt még az állami tulajdonban lévő lapok alkalmazottai voltak, vagyis a szabaddemokrata képviselő gondolatmenetéből kö­vetkezően kiszolgálták az akkori kormányzati politikát. De ha ezt állítanánk, a képviselő úr bizonyára tiltakozna, s egy­szeriben megpróbálná bebizonyítani, hogy akkor az állami tulajdonú lapok újságírói ellenzéki tevékenységet fejtettek ki, szemben a maiakkal, akik megalkuvók, hogy ne mond­juk, talpnyalók. A sajtónak a kilencvenes választások előtt elkezdődött nagyvonalú privatizálása nyomán ma alig van számottevő sajtótermék állami vállalat kezén. Például a megyei napila­pok közül csupán a Pest Megyei Hírlap. Az ellenzék egyes hangadói ennek ellenére kormányzati beavatkozásról, a saj­tón belüli pozíciók megkaparintásáról beszélnek, s szinte szünet nélkül a másik oldalra mutogatnak. Könnyedén elsik­lanak olyan apróságok felett, hogy a PMH egy olyan kiadó vállalat része, amely más lapokat is megjelentet, s amely gazdálkodásának köszönhetően nem szorul állami támoga­tásra. Nem zavaija őket, hogy a privatizált, állítólag pártsem­leges sajtó, de a közszolgálati rádió és televízió is az elmúlt három évben döntően olyan politikai véleményeknek adott helyet a maga fórumain, amelyek alapján ma sokan hiszik, hogy az egypártrendszer hosszú évtizedei után demokratiku­san megválasztott kormányzat az első számú közellenség. A médiatörvény elmaradásáért természetesen a kormányt hibáztatják, bízva az eseményeket figyelemmel kísérő polgá­rok feledékenységében, s miközben élesen támadják a Duna TV-t, amelynek létrehozásában nem vettek részt, a Fővárosi Közgyűlés által jóváhagyott, százmilliós alaptőkével induló Budapesti Kommunikációs Részvénytársaságról egy szavuk sincs. Vajon miért? A tulajdonosi jogokat gyakorló médiabi­zottságban az MDF és a KDNP frakcióvezetői nem akarnak élni bizottsági tagsági jogukkal, ami sok mindent elárul e kü­lönös képződményről, s támogatóiról. Folyik a küzdelem a sajtófrontokon, aminek legkevésbé a sajtószakma művelői örülnek, álljanak bármely oldalon. Mert a politizáló sajtó területén — lazább vagy erősebb szálakkal — ma mindenki kötődik valahová, s a független­ség jelszavával többnyire a naív olvasót szokás álomba szenderíteni. Ami pedig a PMH-műhelyt illeti, nos, bármilyen hihetet­len, önállóan dolgoznak, felülről érkező utasítások, ajánlá­sok, ráhatások nélkül. A váci tévévita említett résztvevője mégis kormánypárti propaganda terjesztésével vádolta a la­pot. Kár, hogy előtte nem egyeztette nézeteit azzal a pártbe­li képviselőtársával, aki néhány hónapja a parlamentben az­zal vádolt minket, hogy jobbról támadjuk a kormányt. Hallgatva őket, mindinkább erősödik az a meggyőződé­sünk, hogy valóban függetlenek vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents