Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

Ü PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 22., SZOMBAT 21 Il'idí-U 'ttWl'ÍOniű iPl. Kiixm fa/ycíI’íUi M oJaHoaMaJ JanőOv. huhr**6id­Jílt\ l Tinitől SPí1« i'7míj<ai U^1 liléje í^on^otom, Lo^ WI ÚK vuWia tóti*, 1<W^ C«W.«toti' (aím ^lUiani» k*t4Íx n<A> M/u'lto! itifrJ&m ŐmU (rnv^t o. <aÁ «qp}^ &iója , a Ou^*«** '•* " i£> ÚX zoW-ató turtlUaW^w *■ ícW'n‘ Eir^ WclJtt <l aWWV; ( , %) a,i tejoacj^otó am eJrttíi« a^Ánábm^n , (it/XH’ZJito! £24 (ifw'í IMA vtlna « t*öd joá hUÁjOuutal/AtuinaJc ) ScynaHom { Loo^ Qn a. kitin btójnux'íí tuÁyM ecpj időt, ImM, rvxxJtu0/#^ "feit- ■itt w.Imidottjo!\ duA*Jui*rudi ( ÍS5i fS I ifolcUMit UoíiiUo^uX Rofatl fa-[cíhCbyC Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, hogy lapjában az alábbiakat közölni szíveskedjék! Tisztelt Szatmári Géza igazga­tó úr! Úgy gondolom, hogy az ön vá­lasza Rötzer József dunaharasz- ti lakos panaszos levelére nem helytálló! Közlöm önnel, mint a ház egyik lakója, hogy a Duna- haraszti, Dózsa Gy. út 1. sz. alat­ti háznak 20 éve zárható levél- szekrény is van a kapuján. Ez nem lehetett a kézbesítés akadá­lya! így az igazgató úr érvelése enyhén szólva sántít, félreveze­tő! Ezt látnia kellett volna a kint járt munkatársainak! Saj­nálom, hogy ön a hiba beismeré­se helyett egy idős ember nevet­ségessé tételét választotta! Dunaharaszti, 1993. május 19. Tisztelettel: egy már nem előfizetőjük Rötzer Andrásné Dunaharaszti, Dózsa Gy. út 1. Jegyzetünk a 3. oldalon ol­vasható A díjbeszedő meg az adós Nem először fogok tollat a kezembe, hogy felhívjam a fi­gyelmet arra a hazugságra, fe­lelőtlenségre, tömény zűrza­varra, amellyel a T. Szolgálta­tók naponta keserítik meg éle­tünket. Mert bizony rendre születnek meg az új formu­lák, új munka és elszámolási módszerek. Ezek persze meg­állnak a félmegoldásnál, te­hát garantáltam működőkép­telenek is. A rendszerváltozással kö­rülbelül egyidőben megkez­dődött a tanácsi bérlakások úgynevezett elidegenítése, egyszerűbb szóval élve érté­kesítése. Ezen átalakult, gyakran vegyes tulajdonú házakban az úgynevezett közös költségeket együtte­sen viselik a felek, a szét­osztáshoz valamiféle segéd­letet (százalékos kulcs, stb.) használnak. Az erre tartalékolt pénzösszegek nem kézben, a kötelezően választandó közös képvese- lő kezében vannak, hanem OTP-számlán. Ez amennyi­re jó, annyira rossz is. Mert nézzük csak, mi volt az „át- kos”-ban? A házmester sor­ra benyitott a lakásokba, és elkérte a fizetnivalót. Rög­tön tudta, hogy ki fizet, ki nem! A megbízhatatlan ügy­felekre bizonyára kitalált valamiféle szankciót. Mára megszűnt a kilincselés. Azaz, vigyázzunk! Mert ki­lincselés továbbra is lesz, csak ahhoz, hogy látni le­hessen a nem fizetőket. Előbb az OTP úgynevezett egyenleg-közlőjét kézbe kell venni, és átvizsgálni a mellékleteket. Ekkor fog ki­derülni ugyanis, hogy ki nem fizetett. Tehát megkez­dődhet a kilincselés. Hogy mit tesz, vagy mit tehet a közös képviselő a fizetés el­maradása esetén, az az ő, meg a lakóközösség dolga. Azt már akár fel se tételez­zük, hogy notórius nem fi­zetőkről is szó lehet, mert ez esetben alighanem a töb­biek befizetése kell, hogy fedezze a kiadásokat. Szóval ember legyen a talpán az a közös képvise­lő, aki egy nagylétszámú házban pénzügyi vonalon rendet képes tartani. De amit fent elmondtam, ez lenne az ideális állapot, az a formula, amelyet követni kellene minden „elidegení­tett” környezetben. A baj csak ott van, hogy a Díjbe­szedő Vállalat egyszerűen nem tudja, vagy nem akarja az új módit tudomásul ven­ni. Bár az új lakóközössé­gek bejelentik a Díjbeszedő Vállalatnak, . hogy mi tör­tént velük, és hogy OTP- számlát nyitottak bizonyos számon, a Díjbeszedő nem reagál a bejelentésre évek múlva sem. (Az OTP-nek is ad megbízást a közösség, hogy kiknek a terheléseit teljesítheti). Nem hívja le az OTP-számláról a költsé­geket, azaz kifizetéseket, így előáll az a helyzet, hogy az állampolgár — a gaz, a szegény, a haszonta­lan, a fegyelmezetlen, stb. — terhére tízezrek mutat­koznak, miközben ugyan­csak tízezrek „lógnak” a számlán, mert az a pénz nem kell senkinek! Fenti so­raimat az életből, a saját példánkból, sajátos küzdel­meinkből vettem. Éppen HISTÓRIA AZ ORKHONI FELIRATOK VII. E szavakat hallván, elindítot­tam a seregeket. Álthatoltam az Altun-hegységen ott, hol nem volt út, átkeltem az Irtis- folyón ott, hol nem volt gáz­ló. Éjszaka is folytattuk utun­kat, és hajnalhasadáskor elér­tük Bolcsut. Nyelvet hozat­tunk akkor, s szava ez volt: „Tíz tümenből álló had gyűlt össze Jaris mezején” — mondta. E szavakat hallván a bégek mind így szóltak: „For­duljunk vissza! Aki nem bű­nös, annak legjobb, ha vissza­vonul!” De én, a bölcs Tonju­kuk így szólottám: „Az Al­tun-hegységen áthatolva jöt­tünk ide, az Irtis-folyón átkel­ve jöttünk ide. Az ellenség, mely ránk támadt, bátor, de nem vett észre bennünket. Az Ég, Umaj és a szent Föld- Víz vaksággal verte meg őket. Miért futamodjunk meg? Azért féljünk tőlük, mert sokan vannak? Azért győznének le bennünket, mert mi kevesen vagyunk? In­duljunk az ellenségre!” — ezeket mondtam. Megtámad­tuk őket, és kifosztottuk a tá­bort. A legközelebbi napon mint lobogó steppei tűz höm­pölygőd felénk az ellenség. Megütköztünk velük. Két szárnyuk mintegy másfélszer volt több a miénknél, de az Ég kegyelmével nem féltünk azért, mert ők többen voltak. Megvívtunk egymással. Ve­lünk harcolt akkor a tardus sad. Szétszórtuk őket, elfog­tuk kagánjukat, s megöltük ott az ő jabgujukat és sadju- kat. Mintegy ötven férfit ejtet­tünk fogságba. Még azon éj­jel hírvivőket küldtünk az ő népükhöz. Szavaikat meghall­ván, mind eljöttek és behódol­tak a tíz nyfl bégjei és népe. Összegyűjtöttük és meg­szerveztük a hozzánk csatla­kozó bégeket és a népet. S mivel egy kevesen a népből megszöktek, felvonultattam a tíz nyíl népének seregét, mi magunk is hadba szálltunk, és üldözőbe vettük őket. A Gyöngy-folyón túl, Tineszi Ogli földjén, a Bengligek-he- gyen áthatolva, a Vaskapuig üldöztük őket Inéi kagán- hoz... Akkor az egész szogd nép hozzánk csatlakozott, Szukkal az élén. Azokban a régi időkben a türk nép elért a Vaskapuig, és elért a Tine­szi Ogli földjén lévő hegye­kig, ahol akkor nem volt ural­kodó. Most én, a bölcs Tonju- kuk elvezettem hadainkat arra a helyre, töméntelen sár­ga aranyat, fehér ezüstöt, le­ányt és asszonyt... és értéke­ket zsákmányoltunk. Mivel Elteris kagán bölcs volt és hős volt, tizenhétszer harcolt a kínaiakkal, hétszer harcolt a kitajokkal, ötször harcolt az ogüzokkal. Ezek­ben a harcokban a tanácsadó­ja is én voltam, a hadvezére is én voltam Elteris kagán- ríak... a türk Bögü kagánnak, a türk Bilge kagánnak... Ka- pagán kagánnak... Éjjel nem volt álmom, nappal nem volt nyugovásom, piros véremet ontottam, sötét verejtéket iz­zadtam, munkámat és erőmet áldoztam én, s én magam hosz- szú lovashadjáratokat küldöt­tem. Az Arkui Karagu sere­get megnöveltem, a legyőzött ellenséget csatlakozásra kény­szerítettem, kagánomat had­vezetésre késztettem. Az Ég segítségével nem engedtem, hogy a türk népre fegyveres ellenség támadjon, felszerszá- mozott lovassereg zúduljon. Ha Elteris kagán nem szer­vezte volna meg a birodal­mat, s őt követve magam is nem gyarapítottam volna, a birodalom is, a nép is meg­semmisült volna. De mert ő megszervezte a birodalmat, s mert őt követve, én is gyara­pítottam, a birodalom is biro­dalommá lett, a nép is néppé lett. De már eljártak felettem az évek, megöregedtem. És ha valamely földön egy nép­nek, melynek kagánja van, mihaszna vezetője volna, mi­csoda baj volna az! A türk Bilge kagán népé­nek írattam ezt én, a bölcs Tonjukuk. Ha Elteris kagán nem szer­vezte volna meg a birodal­mat, ha nem lett volna, s ha én magam, a bölcs Tonjukuk nem gyarapítottam volna, ha nem lettem volna, Kapagán kagán és a türk nép országá­ban sem szervezett közösség, sem nép, sem emberek, sem uralkodó nem lett volna! De mert Elteris kagán s én, a bölcs Tonjukuk, megszervez­tük a birodalmat, virágzott Kapagán kagán és a türk nép országa. S e mostani türk Bil­ge kagán a türk nép és az oguz nép javára uralkodik. (Vége) Emlékezteti: Az orkhoni felira­tok a belső-ázsiai tül kök, de egy­ben a törökség első hosszabb írott emlékei. A 720 és 740 között a mongóiiai Orkhon-folyó közelé­ben felállított három emlékoszlop­ra türk rovásírással vésett szöve­get V. Thomsen dán nyelvész fej­tette meg, s tette közzé a múlt szá­zad végén. másfél éve írunk, személye­sen könyörgünk a Díjbesze­dőnek, hogy ugyan vegye már le járandóságát a neve­zett számláról. Utolsó lépés­ként megkértük az OTP-t, hogy járjon közbe a rende­zés érdekében. Bár ez nem feladata, de vállalta. így nézhet ki tehát az a propa­ganda is, amely szerint az állampolgár nyomorában nem képes fizetni. És még valamit: ha ennyi nyűglő- dés után mégis a számlán­kon marad a több tízezer fo­rint, nem búsulunk. ígérik ugyanis, hogy jön a balolda­li, meg a liberális kormány ’94 után, gondolom nagyvo­nalúan letörlik a „szegé­nyek” adósságait, mert ilyesmit sugall a jelenlegi magatartásuk. És addigra lesz már vagy százezer fo­rint a számlánkon. És mi kézcsókkal járulunk a Díj­beszedő asztalához, hogy hanyag munkájával egy kis spórolt pénzhez juttatott bennünket. De szép is lesz! Vedres Józsefné Budapest Mondja maga is! A Fidesz csodálatos eredmé­nyeit, roppant nagy népsze­rűségét mindig megmosoly- gom. Mert ki hinné, hogy ilyen arcátlanul és ilyen fo­lyamatosan lehet hazudni? De nem csak Ők hazudnak! A közvélemény-kutatási hi­vatalok (vagy szervezetek, esetleg a Fidesz valamelyik leányvállalata) honnan ve­szik például a bátorságot. hogy olyat állítsanak, ame­lyet az élet soha, sehol nem igazol! A Fidesz-rendezvé- nyek úgyszólván üres há­zakkal „mennek”, az időkö­zi választásokon a roppant népszerű csapat a nagy előnyét soha nem tudja sza­vazatokra váltani, de jártam- ban-keltemben sem tudtam még egyetlen olyan ember­rel sem beszélni, aki a Fi­deszt bármire is becsülte volna. így hát felvetődik a kérdés: A Szonda Ipsos pél­dául merre gyűjt, gyűjtöget pontokat, hogy össze tudott hozni legutóbb is 28 száza­lékot, annyit, amennyit az egész kormánykoalíció sem tud összehozni (szerintünk). Merthogy majdnem min­den harmadik ember a Fi- deszre szavazna? Ez még viccnek is gyenge!!! Engem például több évti­zed alatt sem, de se családi, se baráti társaságomból még soha senkit nem kérde­zett meg senki. Nem lehet­ne legalább körülírni azt a térséget, helyet, ahol a Fi­desznek a nagy csalás min­dig összejön? Tulajdonkép­pen a kiváló eredmények hallatán mindig egy vicc jut eszembe, ami valahogy így szól: Egy idősebb öregúr szo­morúan panaszolja orvosá­nak, hogy fáradtnak, tehetet­lennek érzi magát hölgyek közelében, pedig vele egy­korú férfitársai társaságban ki nem fogynak a dicsekvés­ből... „Doktor úr! Mit lehet tenni e szomorú helyzet­ben?” „János bácsi, van megoldás — vigasztalja or­vosa —: mondja maga is! Hát ki jár utána?!” Vedres Józsefné Budapest Pest megye tiltakozása 1837. május 5-én erős katonai alakulat indult a 7Mgliget felé, ahol az „Isten szeméhez”címzett ház­ban pihent Kossuth. Letartóztatására készült az egység Zedwitz kapitány vezetésével. A drámai jele­netet nem kisebb szemtanú örökítette meg, mint Toldy Ferenc, aki az épület egy másik szobájában lakott. Tőle tudjuk, hogy Kossuth ébren volt, mi­kor a gránátosok zörgettek az ajtón: nem érte vá­ratlanul letartóztatásának ténye. Mialatt az immár fogoly Kossuthtal börtöne felé robogott a kocsi, pes­ti lakásán házkutatást tartottak és álmából ébredt édesanyja és nővérei zokogása közben „mindent ösz- szekutattak, minden írást felszedtek, lepedőkben s sze­kereken katonák által elvittek”. A letartóztatás híre futótűzként terjedt a városban, sokan attól tartot­tak, hogy másokat is őrizetbe vesznek a Törvényha­tósági Tudósítások munkatársai közül. Úgy hírlett, hogy Wesselényi Miklós töltött pisztolyt helyez ágya mellé, úgy fekszik le. A Kossuth-szülők egyébként tőle kértek segítséget, és a báró nem is hagyta őket cserben. Arisztokrata barátai között gyűjtést szer­vezett a támasz nélkül maradt család anyagi támo­gatására: Szegény Kossuthnak apja, anyja s testvérei szánakozást gerjesztő' állapotban vannak” — írta egyik levelében. De megszervezte a politikai támo­gatást is, ő kezdeményezte a megyei tiltakozásokat. Pest megye közgyűlése ült össze elsőnek, 1837. má­jus 22-én és éles hangú tiltakozását fejezte ki Kos­suth letartóztatása miatt. Pest példáját a többi me­gye is követte, „mindinkább kezdik érezni, hogy a Kossuthon elkövetett erőszak mindazon megyéket egyformán sértve éri, melyek ügyét pártolták”— je­gyezte fel Wesselényi. Pogány György7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents