Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 22.. SZOMBAT Boszniai helyzet Folytatódtak az összecsapások A magyar modell amerikai szemmel Péntekre virradóra a szerb alakulatok folytatták előnyomulásukat Észak-Boszniá- ban. A DPA a szarajevói rádióra hivatkozva jelentette, hogy a szerbek horvát és muzulmán falvakat támadtak Brckótól északnyugatra. A harcok során legkevesebb négy civil életét vesztette, ti- zenketten megsebesültek. A Tuzla körzetében folyó harcoknak öt halálos áldozatuk van. A Tanjug azt írta, hogy a szarajevói frontvonalon a muzulmánok sértették meg a tűzszünetet, aknavetőkkel lőtték a szerb állásokat. Helyi boszniai szerb parancsnoWarren Christopher amerikai és Andrej Kozirev orosz külügyminiszter csütörtökön két alkalommal is tanácskozott a boszniai válság megoldásáról, és terveiket szakértőik egyeztették. Christopher úgy nyilatkozott, hogy „termékeny” eszmecserét folytattak, de Kozirevvel minden érdemi tájékoztatás elől elzárkóztak. Christopher a jelek szerint elfogadja a nyugat-európai és orosz álláspontot, miszerint a bosnyákokat nem szabad felfegyverezni és nem szabad légicsapásokat mérni a szerbekre, mert csak romlana a helyzet. A békés megoldás hívei szerint az embargó érvényesítése, az ENSZ által védett övezetek kialakítása fokozatosan elvezethet a tartós fegyverszünethez, kok szerint ugyancsak muzulmán akciókra került sor a Drina folyó mentén, Do- boj, Maglaj és Teslic térségében. Ugyancsak a Tanjug jelentette, hogy csütörtökön folytatódtak a három hete zajló összecsapások Eszak- és Közép-Boszniában a hor- vátok és a muzulmánok között. A legsúlyosabb harcok Vitéz, Konjic és Jablanica környékén voltak. A DPA viszont a horvát—muzulmán összecsapások lecsillapodásáról adott hírt. A szarajevói és zágrábi rádió egyöntetűen azt jelentette, hogy Mostarban elcsendesedtek a harcok. A majd a Bosznia 10 övezetre való felosztását jelentő Vance—Owen-terv megvalósításához. E tervet a boszniai szerbek elutasították és saját államot kívánnak alakítani. Douglas Hurd, a brit diplomácia vezetője ma, Alain Juppé francia külügyminiszter hétfőn tesz rövid washingtoni látogatást. A tárgyalássorozat tükrében az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtök esti ülésén az az álláspont alakult ki, hogy a készülő határozatok elfogadásával megvárják a jövő hetet. A jugoszláviai háborús bűnösöket felelősségre vonó nemzetközi törvényszék kérdésében lényegében kész a megállapodás, a határozatot már most pénteken elfogadhatták volna. Több a vita a másik horvát fél ennek ellenére azzal a váddal illette a muzulmán alakulatokat, hogy míg ő minden muzulmán foglyot szabadon bocsátott, azok továbbra is fogságában tartanak horvátokat. A muzulmán csapatok vonakodnak beengedni a Mostartól 50 kilométerre északra körbezárt horvát falvakba az ENSZ békefenntartóit. Miután csütörtökön a szerb fél távolmaradása miatt nem írták alá a horvát kormány és a horvátországi szerbek közötti tűzszüneti megállapodást, a zágrábi rádió kisebb összeütközésekről adott hírt a dalmáciai tengerpart környékéről. nyugatiak javaslat körül, amely szerint ellenőröket telepítenének a boszniai határra, megakadályozni a hadianyag-utánpótlást Szerbiából. Napirenden vannak a francia elgondolások is, hogy a védett övezeteket oltalmazó ENSZ-erőket kibővítsék, illetve felhatalmazzák fegyverhasználatra. A szerbek elleni határozott fellépést, kemény amerikai légicsapásokat sürgetett csütörtök esti tv-nyilat- kozatában George Schultz, a Reagan-kormány egykori külügyminisztere. Kollégája, Henry Kissinger szerint önálló, egységes Bosznia helyreállítása reménytelen: saját államot kell kapni a mohamedánoknak, míg a szerbek és a horvá- tok nyilván csatlakoznak majd anyaállamukhoz. Sztrájk Varsóban Pénteken a Varsó és környéke, vagyis a Mazowsze Szolidaritás szervezete meghirdette általános sztrájk második napján csatlakozott az akcióhoz a tömegközlekedési vállalat. Hajnali négy órától éjfélig közlekedési lehetőség nélkül maradt a főváros. Létfontosságú ez a Szolidaritás radikálisainak vezéralakja, Made] Jankowski, a sztrájk meghirdetője számára, ugyanis az első nap nem sok sikert hozott. Nyilván ezért nem is tartalmazott számadatot az akció eredményeiről a Szolidaritás-Ma- zowsze hivatalos nyilatkozata, csupán annyit árult el, hogy ahol sztrájkoltak, ott a dolgozók 50-90 százaléka szüntette be a munkát. A varsói vajda válságstábja mindössze öt vonalon tudott pótközlekedést indítani, ez azonban inkább csak gesztusértékű. Jan Rutkie- wicz, a varsói belváros polgármestere kijelentette: elege van a sztrájkokból, ezért létrehozza a kerület saját közlekedési vállalatát — a konkurencia talán jót fog tenni az egész várost kezében tartó közlekedési vállalat-óriásnak. V arsó leggazdagabb kerülete már vásárolt is 15 autóbuszt. A polgár- mester egy hónap alatt olyan emberekkel akarja létrehozni vállalatát, akik nem sztrájkolnak, és jó fizetésért hajlandók keményen dolgozni. A kialakult helyzet egyik érdekessége, hogy a varsói sztrájkot ugyan a tanárokkal való szolidaritás jegyében hirdették meg, maguk a tanárok viszont péntek reggeltől beszüntették tiltakozó akciójukat. A korlátozott anyagi lehetőségek, az orosz segélyek hangsúlyozása távolról sem jelenti, hogy kisebb figyelem irányulna Washingtonban Közép-Európára. Erről beszélt csütörtökön Hugh Hamilton, a közép-kelet-eu- rópai segélyekkel foglalkozó külügyminisztériumi vezető a magyar—amerikai üzleti tanács tagjai előtt. Hamilton elmondotta, hogy a tárca szétválasztotta a szovjet utódállamoknak, illetve a közép-kelet-euró- pai országoknak nyújtott támogatással foglalkozó hivatalokat és az anyagi keretek is függetlenek egymástól. A segélyprogramok 1989-es megindításánál azzal számoltak, hogy azokra mintegy 3 évig lesz szükség, de nyilvánvaló, hogy az átalakítás a vártnál nehezebb és hosszabb: ezért úgy vélik, hogy a segítségnek még további három-öt évig kell folytatódnia. Mivel az anyagi keretek szerények (a hat közép-keRuszlan Haszbulatov parlamenti elnök egyes újsághírek szerint ellenfele, Borisz Jelcin ajtaján kopogtat azzal a céllal, hogy találkozót csikarjon ki tőle. A meglepő hírt az Izvesztyija című napilap hasábjain az orosz elnök szóvivője tálalta. Vjacseszlav Kosztyi- kov rögtön kommentálta is az ügyet: Áz államfő szempontjából egyáltalán nem fontos, sőt nem is kívánatos egy ilyen találkozó létrejötte. Jelcin és riválisa ugyanis különböző szintű legitimilet-európai országnak, hozzá a három balti államnak idén 400 millió dollár jut), a hangsúly a technikai jellegű segítségen: a demokratikus intézmények, köztük a jogrend, a szabad sajtó fejlesztésén, a privatizáláson, a pénzügyi rendszer átalakításán van. A térségben Magyarország, Lengyelország és Csehország vezet a reformokban. Sikerük az Egyesült Államoknak kétszeresen is érdeke, hiszen ez példát, bátorítást ad Oroszországnak, Ukrajnának és a többi szovjet utódállamnak, hogy a demokrácia a válasz, hogy lehet békésen megteremteni az új gazdasági és társadalmi rendet — hangoztatta az amerikai diplomata. A tanács ülésén egyébként a magyar bankrendszerről, a pénzügyi politikáról, az adózásról és a beruházási lehetőségekről szóló előadások tájékoztatták az amerikai üzletembereket. tással rendelkezik, vagyis ha az államfő fogadná Hasz- bulatovot, akkor ezzel felértékelné legfőbb riválisa szerepét. Ez pedig csak Haszbulatov számára volna előnyös. — Annak idején az elnök hibát követett el azzal, hogy tárgyalásokba bocsátkozott Haszbulatovval. Ez ugyanis alapot szolgáltatott a parlamenti elnöknek arra, hogy a nép által választott elnökkel azonos szintre tartson igényt — vélekedett Kosztyikov. Bizonytalankodnak a Haszbulatov Jelcinnél? VÉLEMÉNY Jeanne d’Arc Magyarországon J elentkezzen, aki a László keresztnevet viseli, ugyanúgy, mint Szent László királyunk — hangzott el a közelmúltban A magyar nyelv hete alkalmából rendezett játékos foglalkozáson az egyik gödöllői általános iskolában. Jelentkezett három kisfiú. Kiknek azonos még a nevük híres emberekével? —- kérdezte ezután a foglalkozás vezetője. — Én János vagyok, mint Hunyadi János — állt fel büszkén egy kisfiú. Egy másik pedig kijelentette: Attila, a hunok királya. Mindenki nevetett, mert buzgalmában, büszkeségében úgy sikerült a kijelentés, mintha saját magáról állítaná: a hunok királya. Példaképnek, elődnek tekinthető a jeles, a nagy ember, akivel egyazonos nevet viselünk, tanulmányozhatjuk a sorsát, elgondolkodhatunk rajta. Általa, rajta keresztül odatar- tozónak érezhetjük magunkat valakikhez, egy közösséghez, melynek az a hős, király, politikus, tudós, költő sokat jelentett. Ha pedig szent nevével azonos a nevünk, hát ő a védőszentünk, s megint csak példaképünk. Az ő napján van a névnapunk, ó, az jeles nap, dátumot sem kell mondani, tudjuk pontosan mikor van valami, ha annyit mondanak is: Szent Istvánkor, László királykor, Péter-Pálkor, Szent Annakor, Szent Mihály kor, Márton napján, Katalinkor, Miklóskor... Micsoda megünnepelni való napok ezek, ünneplendők búcsúval, de mulatással is, s köszöntésével a névnapjukat tartóknak. De kire fognak gondolni, hova kapcsolódni, mit ünnepelni a Rajmundok és Rolandok, a Vivienek és Alexandrák? Mi ez a jelenség, ez az idegen nevek divatja? Szépek ezek a nevek? Szépen hangzók? Miért hangzana szebben az, hogy Dzsennifer, mint az, hogy Erzsiké? Gyerekkoromban apám falujában néhány öregasszonyt Herminának, Reginának, Brigittának hívtak — utóbbit Bre- gyi néninek szólítottuk —, de az ő nevüket legalább valami ismerős úriasszony neve „ihlette”. Olyané, aki valamiért tetszett az azon a vidéken élő régvolt fiatalasszonynak, mert szépnek látták, jónak, finomnak találták, hát születő leánygyermeküknek az ő nevét adták. (Esetleg még keresztszülőnek is felkérve a hölgyet). Ha tudnám, hogy a francia nevek — illetve csak francia eredetű nevek, mert a nálunk mostanában elterjedt Zsanett, Nikolett a franciáknál nem hivatalosan jegyzett, hanem becézett forma —, szóval, ha tudnám, hogy e nevek divatja valami frankománia megnyilvánulása, azé, hogy az utóbbi időben tömegek kezdtek el nálunk franciául tanulni, tömegek rajonganak a francia kultúráért, azt mondanám: rendben van. Nyilvánuljon meg a gyermeküknek való névadásban is az érdeklődésük, rajongásuk. Ám érdeklődésről, rajongásról szó sincs. Azért lesz, csakis azért a kislányuk Zsanett, azért lesz Nikolett, mert a szomszédasszony kislányát is így hívják. A nagy emberekhez való kötődéshez visszatérve: egykét Zsanett talán egyszer tudomást szerez róla, hogy neve tulajdonképpen azonos egy bizonyos Jeanne d’Arcéval, az Orléans-i Szűzével, Szent Johannáéval. S ha így történik, az még jó lesz: Jeanne d’Arc nem megvetendő példakép. Csak éppen sok közünk nincs hozzá. Olyan túlságosan nem érint bennünket, hogy a XV. században ki kellett verni az angolokat Franciaországból, s ez az ő vezetésével indult meg. Nemrég hajón utaztam a Balatonon. Utazott még rajtam kívül egy csapat kisgyerek néhány tanító nénivel meg egy német házaspár. Egyszer csak az egyik tanító néni fegyelmezvén egy csintalankodó kislányt, így kiabált neki: Ivett! Majd megint! Ivett! Izgultam: jaj, ne kiáltsa már többet ezt a nevet; s reménykedtem: hátha a német házaspár nem gondolja, hogy nevet kiált, nem jön rá, hogy mi itt idegen neveket adunk a gyerekeknek, nem véli azt, hogy nekünk már neveink sincsenek, hogy nem fontosak számunkra a saját neveink. H a nem fontosak, ha a fiatal, tapasztalatlan, talán meggondolatlan szülők idegen neveket adnak, miért nem próbálják meg mások erről lebeszélni őket? Az idősebbek, az anyakönyvvezetők, a lelkészek, a papok? Miért nem hívják fel rá a figyelmüket, hogy nem különleges, nem egyedi neveket választanak — mint esetleg hiszik —, mert már minden második kisfiút meg kislányt úgy hívnak, mint ahogyan ő is bejegyezteti a gyermekét? Vagy már csak abban reménykedhetünk, hogy a következő nemzedék változtat a divaton, a szokáson? Illetve szándéka szerint nem is változtat, hanem majd szintén névritkaságokat, névkülönlegességeket akarván gyermekének adni, ilyeneket választ: Józsika, Ilonka. .. Hiszen így nem hívnak majd akkor már senkit. Nádudvari Anna
