Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. MÁJUS 21.. PENTER Talán olyan, mint forgót csinálni... — Szervusz, Viktor, csak nem Te, a nagy ötödikes, személyesen, — Nicsak, Tünde, hogy vannak a matektételek? — Jaj, ne is mondd, még azoknál is nehezebb, amin most gyötrődöm, be kéne mutatnom röviden a sulit. Íme, a „Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola”! Nincs semmi ötletem, hát nem ugyanolyan ez is, mint az összes többi? — Hát, én ezért ezt nem mondanám. Vagy lehet, még ti, gimnazisták sem tudjátok, hogy az országban először nálunk indult be 1988-ban — kísérleti jelleggel — a környezetvédelmi technikusképzés? Meg hogy jelenleg csak nálunk végeznek ötödévben két- tannyelvű, németül tudó vízgazdálkodási technikusok, nem véletlen, hogy az ország minden tájáról jönnek hozzánk tanulni, pedig micsoda kemény az az öt év, ha én ezt elsőben tudtam volna... — Mi lett volna, nem jöttél volna ide? — Dehogyisnem. Csak a szám jár — meg irigykedem, mennyivel könnyebb nektek a gimi- ben. — Csak nem kell minket lenézni. Az a sokféle fakultáció, gépírás, idegenvezetés, nyelvek, épp elég. Én majd latinból érettségizem, ne mosolyogj, tudom, hogy nem olyan praktikus nyelv, mint a ti németetek... hallottam, mennyire megdicsértek benneteket a grazi egyetemen, milyen jól boldogultatok az ottani tanulmányutakon. Tényleg kezdünk belejönni itt a végére, az alsóbb éveseknek már kiépített kapcsolatokat adunk át az oldenburgi gimnáziummal, a besanconi vendégeink meg épp most mentek el, mi bezzeg majd iskolaidőn kívül látogatjuk meg őket Franciaországban. No látod, hogy van mivel büszkélkednünk, csak nem ismerik sokan közülünk sem a saját iskolájukat. — De jó, hogy összefutottunk, Viktor, sikeres vizsgákat, aztán irány az egyetem? — Előfelvételis vagyok, tudod. Ne izgulj az érettségi miatt, aztán majd ügyeskedj a felvételin. Mit olvasol? József Attila? Ja, te búcsúzol majd a negyedikesek nevében a ballagáson, ugye? — Aha, a „Szabad ötletekből” szeretnék majd idézni, figyelj, épp ide is illik: „Mutatnom kell, hogy valaki vagyok... öncsalás, szélhámosság, talán olyan, mint forgót csinálni...” Minek bemutatkozni? Nézze meg az eredményeinket, akit érdekel, olvassa el, amit írtunk, nézze meg a rajzokat, hát nem? — Lehet, hogy igazad van, Tünde. — Minden jót, Viktor. Király Tünde IV. A Kurdi Viktor V. C ✓ Alomkép „Elég lesz belőle egy marék” — gondoltam, és elindultam a facsemete nyár felé. Lefeküdtem a fűbe, néztem a vízben elmosódó csillagokat. „Elég lesz belőle egy marék” Lassan gondolatnyit csúsztam előre a partig. Majd amilyen gyorsan csak tudtam, telemerítettem a markomat. A csillagok eltűntek, de én újra és újra próbálkoztam. Reggel volt, mire elnyomott az álom. Alom az álomban. Felébredtem és lábaimat belecsúsztattam rég megszokott papucsaimba. így lehetek boldog!?! Az oldalt a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközép- iskola diákjainak munkáiból állítottuk össze. Az utolsó gyermekek A tanár megnézte, hogy mit rajzoltak a gyermekek. A feladat: „Számodra mi a szép?” „T” egy virágot, „K” egy versenyautót, „P” pedig egy tájat rajzolt le. Amikor „Gy”-hez ért, egy furcsa dolgot vett észre. A papíron egy fej nélküli madár volt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ami nincs befejezve. „Szerinted ez szép?” — kérdezte a tanár elborzadva. „Nekem nagyon tetszik" — felelte „Gy”. „De hisz ennek a madárnak nincs feje!” „Tudom, de úgy már nem is lenne az igazi.” „Hogy-hogy?” „Mert az már reális dolog lenne, azt már meg tudnám magyarázni.” „Miért, a valóság nem szép? Nézd, a többiek menynyi szépet tudtak festeni.” „Szerintem az a szép, amit nem lehet megmagyarázni, mert már önmagában gyönyörű. Amit már elmagyaráznak, hogy miért szép, az elveszíti az értelmét. Ha most rajzoltam volna fejet a madaramnak, azonnal azt mondtad volna rá, hogy ez szép, mert egy madár. És én akkor nagyon szomorú lettem volna.” A tanár hallgatott. Felvette a rajzlapot és sokáig nézte a torzót. „De te ezt a szépséget nem tudod megosztani senkivel. Egyedül akarsz örülni neki, ki akarod zárni a többieket a világodból? Ez kegyetlenség lenne. Rajzolj kérlek, fejet a madaradnak!” „Gy” gondolataiba mé- lyedve forgatta pici kezeiben a ceruzát. „Nem tehetem, kérlek, ne kérd ezt tőlem!” „Ilyen szamárságot sem hallottam még... add ide ezt a ceruzát! így... Hát akkor lássuk!” És gyors mozdulattal fejet rajzolt a madárnak. És ekkor a rajz megelevenedett. Megrázta magát és elrepült. Ugyanígy tűnt el az összes rajz a gyerekek lapjairól. ÉS IJESZTŐ GYORSASÁGGAL VÁLT BELŐLÜK IGAZI FELNŐTT! Mirkovics Péter írásai Édesanyámnak Te alszol és én képtelen vagyok a szememet lehunyni Te itt vagy és én vigyázok rád talán az álmodat ilyenkor nem érezni az, idő sodrását ilyenkor leheli utolsó illatfelhőjét az elszáradt virág képes tennék a csillagokat koszorúba fonni neked de képtelen vagyok a kezemet felemelni érted szeretlek és mégis bántalak utolsó leheletemig védenétek de kinevetlek ha félsz Köszönetnyilvánítás Hogy élsz, magadnak köszönd... mert életösztönöd erősebb volt a vágynál Hogy nyakadra szoros kígyóként köldökzsinórodat tekerd... Hogy megszülettél és több vagy, mint élet Hálával anyádnak tartozol Kinek arcán vajúdáskor megcsillanó könnycseppét Örökre felszárította saját vágyainak hiábavalósága
