Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 18., KEDD 7 Zsámbéki iskolanapok Életünk minőségén javítanak Az iskolanapok gyűjtőlencseként vetítik elénk egy-egy oktatási intézmény egész éves munkáját, a munkát meghatározó szellemiséget. A zsámbéki gyakorló iskola szerdától péntekig zajló rendezvénysorozata színes és gazdag életet mutatott. A programoknak helyt adó művelődési ház nagytermének falát szép gyerekrajzok borították, a tárlókban ügyes agyag- plasztikákat, gyerekjátékokat, maketteket láthattunk. Vándor móka címen az alsó tagozatosok rendeztek irodalmi összeállítást, majd Fésűs Éva A tavasztündér című darabját mutatták be a másodikosok. Csütörtök délután a szülőkből és gyerekekből álló népes közönség előtt kórusok, vers- és prózamondó gyerekek, néptánccsoportok és hangszeres előadók bizonyították: az iskolában komoly kulturális élet zajlik. Igaza volt Lőrínczné dr. Szabó Margitnak, a Zsámbéki Tanítóképző adjunktusnak: a pedagógusok az ilyen rendezvényekkel az élet minőségén javítanak. Pedig a műsor elején kicsit megijedtem az elegáns egyenruhában pompázó, népes kórus hallatán. A Tolcsvay-féle Nemzeti dal néhány hangot variáló, egyszólamú megzenésítésében mintha soha nem akart volna véget érni. Bárdos Lajos Torreádor dalánál és Balázs Árpád csasztuska-szerű művénél már nyilvánvalóvá vált: az együttes vezetője hajlamos engedni a még pallérozásra szoruló gyermekízlésnek. A kitűnő kórus igényesebb műsorral is bízvást helyt tudott volna állni. A folytatás annál biztatóbb volt. A ma már színinövendéktől, az egykori tanítványtól öröm volt hallani Nagy László Tűz című versét. Szép volt Csűri Katalin KosztolányL-sza\a\a- ta, és méltán sikeres a harmadikos Fuchs Szandra szellemesen előadott meséje. És igazi meglepetés a Bi-ba Butzenwer- ge — Daljáték kicsiknek alcímet viselő — darab, melyben az egy éve önálló zeneiskola növendékei első osztályos tanulókkal közösen léptek fel. A xylofonok, metalofonok, blockflőték, fuvolák, dobók, harangjátékok ritmikus és csengő muzsikájára az ötletes, színes jelmezekbe öltözött kicsinyek pörögve-forogva-vidáman járva kis gyerekjátékot adtak elő, s énekükhöz a színpad mellett álló társaik csatlakoztak. A közös muzsikálás, a zenére való mozgás láthatólag örömet jelentett a népes seregnek — és mutatta: jó úton jár a zeneiskola, amikor az Otjf-módszert is segítségül hívja a a zene megszerettetéséhez. Külön öröm volt a sok ügyes hangszeres gyerekelőadóművész játéka. Kiemelkedett Zátonyi Lőrinc ércesen csengő trombita-, Faragó Márta zongorajátéka és a nagy tehetségnek mutatkozó Pitczinger Virginia hegedűjátéka. S végül hadd szóljunk elismerően a Vadvirág néptáncegyüttesről. A kicsik Csiga-bi- ga palota és a nagyok Szatmári verbunk és csárdás című műsora egyként vallott ügyes koreográfusokra és igényes felkészítő munkára — Sallai B. Sándor né és Szabó István tanárokat dicsérve. A gyerekek végre szívből- és messze- hangzóan énekeltek, s mintha a ritmus, a mozgás a vérükben lett volna. Amit mindezek után még külön üdvözölhetünk: a táncosok között ott ropták a zeneiskola komolyzenész növendékei is. Mintha példázták' volna Bartók és Kodály tanítását: a népi és a magas kultúra öröksége csak így, együttesen gazdagíthat bennünket. (veszelszky) Hong Ki-ja kállítása Szentendrén Ötezer éves kultúra üzenete (Folytatás az I. oldalról) Őszintén vállalt, erős érzelmi telítettségű ez a festészet, a nálunk kuriózumként ható keleti technikával és becsülendő szakmai igényességgel. Ki ez az asszony, ez a mosolygós keleti nő, aki oly szívesen fordul minden ember felé? Lényéből sokat elárul, egyik fő témája: a rózsa, amelynél az absztrakcióból gyakran átvált a figurális ábrázolásra. Hong Ki-ja Szöulban született 1948-ban, s ott is végezte művészeti iskoláit, ott szerzett diplomát. Berlini ösztöndíja után még grafikai és litográfiái tanulmányokat is folytatott Korea fővárosában. Ez a szakmai igényesség érhető tetten képein is. (1971-től tanít a művészeti akadémián, 1983—93-ig pedig a Pusani Egyetem tanára.) Első kiállítását 1985-ben rendezi Szöulban, ugyanott 1988-ban, majd egy évvel később a Roho Galériában Berlinben. Szentendre után pedig Esztergom következik, május 20-án lesz a tárlat megnyitója. Jelenleg a fehér szín problematikája izgatja leginkább; a fehér és a pasztell-színek hatása; az, hogy milyen kontrasztot teremthet az ezüstök, világos-szürkék és az arany világában. Szentendrén, amely művészgenerációkat vonzott évtizedeken át, s ahol ma is közel száz művész él és alkot, feltűnést keltett ez a szelíd festészet, s jó hogy elhozta nekünk ennek a rohamosan fejlődő országnak, a „Hajnali Nyugalom Földjé”-nek üzene- tét. Ónody Éva Varadinum és Protestáns Szabadegyetem Vasárnap Nagyváradon ökumenikus misével véget ért a város történelmi és kulturális dimenzióját idéző Varadi- num-hét rendezvénysorozata, ugyanakkor a marosvásárhelyi megnyitó után Szovátán megkezdődött az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egyhetes kurzusa. A magyar kultúra két rangos romániai eseménysorozatán egyaránt jeles külföldi vendégek, és a romániai magyar, valamint román kulturális és egyházi élet rangos szereplői, közéleti személyiségei vettek részt, illetve ígérték közreműködésüket. Az EPMSZ vendégei vasárnap a Vártemplomban rendezett istentisztelet után látogatást tettek a Teleki Tékában, a Bolyai Gimnáziumban és a Kultúrpalotában. Este Bárczay Gyula, az EPMSZ elnöke nyitotta meg a kurzust, amelyen mintegy kétszáz a romániai és külföldi magyar résztvevők száma. A megnyitó programján szerepelt Balia Bálint berlini szociológus „Társadalommegújulás és kereszténység” című előadása. Nagy Sándor: Tovább... tovább Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1868. május 18-án született Nagy Sándor festő- és grafikusművész, a Gödöllői Művésztelep — Kőrösfői-Kriesch Aladár mellett — talán legismertebb egyénisége, a magyar iparművészet utánozhatatlan mestere. A szecesz- szió jegyében alkotó Nagy Sándor 1901-ben telepedett le Gödöllőn, felesége Kriesch lMura, a művésztelep szellemi irányítójának testvére. Fő műve a pesterzsébeti templom freskódísze. Életének utolsó éveit embertelen körülmények közt élte le. 1950-ben hunyt el Gödöllőn. A békesség harmóniája Pethes József akvarellje Május 16-án nyílt, s egy bő hónapon át, június 20-ig tekinthető meg a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Házban Petkes József Nyíregyházán élő festőművész tizennyolc akvarellje. Egy hónapon át tizennyolc szemléltető képben ismerkedhet Veresegyház érdeklődő közönsége a csend, a nyugalom, a békesség harmóniájával. A művész, a mindenkori, mindig a lehetőségeinket tárja elénk. Petkes, a vidék és a táj festője sem tesz mást: tizennyolc színes képben okít ki arra, hogy bár a „haladás” döly- fös embere, ki gőgös rátartiság- gal nem kisebb célt, mint magának a természetnek a leigázását tűzte ki maga elé, nos minden gyarló erőfeszítése és önromboló ösztöne ellenére a táj, a természet él. A művész, ki egyúttal neves néprajzkutató is, szelíd, csendes képeiben mutatóujját is intőn rázza felénk: állj meg ember — mondja, ne tovább, hiszen láthatod mennyire szép, ne tégy önmagad ellen, ezt ne bántsd. Comenius Sárospatakon alkotta meg az oktatáselmélet legnagyobb vívmányát, az Orbis Pictust, a világ képi megjelenítését, mondván, így jobban rögződik az ismeret. Petkes képi világa egyúttal megismerésre, újra felfedezésre váró és megalkotandó világkép is. Ebben az értelemben akár tájpedagógusnak is nevezhetnénk, olyan sajátos természetvédőnek, ki festett képei által, az esztétikum eszközévei int a teremtett világ eleven értékeinek megóvására. A kiállítást megnyitó Katona Szabó István, Gödöllőn élő író, a teremtett és a képi világ egyetemességére hívta fel a jelenlévők figyelmét. S valóban Petkes az erdélyi táj egyik legjelesebb ismerője, Zsögödi Nagy Imre tanítványa, meggyőző erővel döbbent rá arra a közös vonásra, ami egyaránt jellemzi a nyírségi, a hortobágyi, a moldovai, az ukrajnai, a finn és a francia tájat. S ez nem más, mint a békesség harmóniája. A tárlatnyitó délutáni élményét a Vadász Ágnes vezette, 1977 óta működő országos hírű veresegyházi Cantemus vegyeskórus fellépése fokozta. Népdalfeldolgozásokból válogatott kórusműveik megtörték a hallgatag tájak csendjét, teljesebbé tették a hamióniát. Paizs Tibor Színházi találkozó Szakmai tanácskozást rendez a közép- és kelet-európai nemzeti színházak részvételével május 24-én és 25-én a Nemzeti Színház. Az eseményt a Nemzeti Színház 1935—1944 közötti igazgatófőrendezője, Németh Antal születésének 90. évfordulójához kapcsolódóan szervezik. Zrínyi Ilona emléknapok Egy hétig tartó rendezvénysorozattal tiszteleg a" Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) munkácsi alapszervezete és a Rákóczi Kör a munkácsi vár legendás hősnője, Zrínyi Ilona emléke előtt. A rendezvénysorozat megnyitó aktusaként hétfőn Zrínyi Ilona-emléktáblát avattak, majd a Rákóczi-kastélyban megnyitották a Zichy Galéria kuruc kort bemutató vándorkiállítását. Tudományos konferenciát, irodalmi estet, színi vetélkedőt is terveznek az elkövet kező napokban, vasárnap pedig az ünnepség záróakkordjaként, a munkácsi várban Zrínyi Ilona bronz domborművét, avatják fel. Ekkor kerül sor a Zrínyi Ilona nevét viselő cserkészcsapat alakulási fogadalomtételére is.
