Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 17., HÉTFŐ Nagykőrösi muzsika Jótékonysági kiállítás Csepelen Zenei élménnyel gazdagítják az ifjúságot A magyar embert túlságosan kishitú'vé nevelte zakla­tott történelme, ami abban is megmutatkozik, hogy a nemzetközi kapcsolatokból szinte mindig csak oku­lásra való tapasztalatokat remél. Pedig nem egyszer éppen tóle tanulnak ott, ahová tanulni érkezett. Ami­óta nem csak a kultúra kiválóságai, de a kisebb mű­helyekben tevékenykedők előtt is jobban megnyílt az út a külföld felé, mindinkább erősödik bennünk a bi­zonyosság zenei életünk, a magyar zenei oktatás ma­gas színvonaláról. jÉSú A nagykőrösi Álla- mi Zeneiskola azon szerencsés intézmé- nyék egyike, amely a testvérvárosi kapcsolatok jóvoltából közvetlenül is ér­zékelheti Nyugat-Európában a hazai zenei előadóművé­szet kedvező fogadtatását, a zenepedagógiai eredmények elismertségét. Az sem vélet­len, hogy a város hollandiai és németországi kulturális kapcsolatai éppen a zenei életben bontakoztak ki lege­lőbb. A város mindig is tisz­tában volt intézményének, az ott folyó oktatásnak az ér­tékével, számon tartotta az ott nevelkedett, később or­szágos és nemzetközi hírnév­re szert tett hajdani diákokat. Az iskola tekintélyét és fon­tosságát pedig csak növelte az a sajátos körösi vonás, hogy ebben a városban álta­lában nagyobb arányú volt a zenei oktatás iránt az érdek­lődés, mint hasonló települé­seken. Megnőtt a jelentkezők száma Barna Elekné igazgató és a népszerű tanári kar idén is elégedett. Az idei tanévben alaposan megnőtt a jelentke­zők száma. — Reméltük — veszi át a szót az igazgató —, hogy négyszáznál is többen irat­koznak be, de hogy 670 gye­rekünk lesz, nem gondoltuk. Úgy is mondhatnám, beért a gyümölcse annak a program­nak, amelynek célja a zenei oktatás befplyásának erősíté­se volt az óvodákban és az általános iskolákban. — Fel tudtak kellően ké­szülni a jelentős létszámnöve­kedésre? — Vannak gondjaink, de nem reménytelen a helyzet. Nevelőink zömmel nők, csa­ládanyák, ők hamarabb szembe találják magukat olyan problémákkal, ame­lyek a munkahely szempont­jából is hátrányt jelenthet­nek olykor. Sikerült a helyet­tesítéseket megoldani, annak ellenére, hogy újabban a taní­tóképző elsőéveseinek a zon­goraoktatását is vállaltuk. — Januártól a zeneiskola is önállóságot kapott. Előnyük­re vált-e, vagy jobb lett vol­na a régi szisztémát követni? — Az elmúlt néhány hó­napban kizárólag az előnyeit élveztük az önállóságnak. Si­került egy nagyon jó gazdasá­gi vezetőt felvennünk, amiért kaptam is éppen elég bírála­tot volt munkahelyétől. Úgy gondolom, ma, amikor fillér­re kiporciózott költségvetés­sel dolgoznak az intézmé­nyek, nagyon fontos, hogy a gazdasági oldal jó kezekben legyen. Igaz, idéntől javult a pénzügyi helyzetünk, a nor­matíván felül sikerült még ke­mény harc árán megkapnunk a normatív, mintegy harminc százalékának megfelelő ösz- szeget. Ilymódon elfogadha­tó feltételeket tudunk biztosí­tani az oktatáshoz. Főleg a hangszerek beszerzésekor, karbantartásakor kell mélyen zsebbe nyúlni. Gondoljuk el, csupán egy zongora felújítá­sa 270ezerforintbakerül. Ény- nyi pénz talán az életben nem szerepelt az iskola költ­ségvetésében hangszervásár­lásra. Mindenki dobogóra léphet — Térjünk még vissza a ze­nei neveléshez. A külföldi ze­neértő közönség előtt nem­csak -a helyi pedagógusok, de a tanítványaik is nívós előadásokat produkáltak. És ez nem eseti tény, máskor is jellemző. Mivel magyarázza a sikeres fellépéseket? — Már eleve gyakorlat bir­tokában léptek fel, hiszen rengeteg hangversenyen vesznek részt. Nincs olyan gyerek, aki ne lépne nálunk dobogóra, egy évben több­ször is. Egy idő után ebből bizonyos rutin alakul ki, ami megmutatkozik az előadáso­kon. Az év első három hó­napjában minden tanár kiál­lítja gyerekeit a hangverseny­re, sőt még most májusban is szerepelnek. A tanulók ko­molyan veszik ezeket a fellé­péseket. Közben volt már egy megyei rendezvény is, ahol három csellista kislány szerepelt, Németh Ágota ta­nárnővel. Ők eljutottak az or­szágos versenyre, ahol szin­tén helytálltak. Nagy gondunk a helyszűke Van még két igazán tehetsé­ges tanítványunk, Almási An­tal, Fehér Érnő, de említhet­nék másokat is. Azt szoktam mondani, ha a többszáz diák közül csupán néhány jut el a csúcsra, már az is szép ered­mény. De nem volnék peda­gógus, ha nem tenném hoz­zá, hogy a zeneiskolai okta­tásnak igazi értékét mégis­csak az adja, hogy zenei él­ménnyel és műveltséggel gazdagítja a nebulókat. — Úgy hírlik pedig, ennyi­vel azért nem elégszik meg a zeneiskola igazgatója. Alkot­ni szeretne, ahogy tette sok év óta... — Az alapfokú művészeti oktatási intézményt szeret­ném még megvalósítani. Ne­héz dió, sok kemény falba üt­közöm, de nem mondok le róla. Ebben az iskolában sok szép dolgot meg lehetne még valósítani, ha nem aka­dályoznának bennünket olyan földhözragadt dolgok, mint például a helyszűke. Igaz — önkormányzati intéz­kedésnek köszönhetően — szeptemberben elköltözik az egyik udvari lakó, így két tantermet sikerül nyernünk. És ha az egész ingatlan az is­koláé lehetne, akár szabadté­ri előadásokat is rendezhet­nénk. Miklay Jenő' Hadik Gyula alkotása: Háttal a halálnak Hancsovszki János felvétele Kezdődik az érettségi Ma országszerte 81 ezer 331 nappali tagozatos végzős gim­nazista írja érettségi dolgoza­tát magyar nyelv és irodalom­ból. Holnap reggel 8 óra 05 perckor ugyancsak a TV 1-ből, valamint a Kossuth Rá­dióból ismerheti meg a széles nyilvánosság, mely matemati­kai példákat kell kidolgozni­uk az érettségizőknek. A téte­leket jelenleg páncélszekrény­ben, pecsét alatt őrzik. A le­zárt borítékokat kedden reg­gel viszik át a Televízió szék­házába. Közülük a TV éppen ügyeletes bemondónője fogja kihúzni azt a kettőt, amelyek a gimnáziumok, illetve a szakközépiskolások számára összeállított feladatokat rejtik. Esti- és levelező tagozaton az írásbeli érettségi vizsgák június 1-jén kezdődnek. Ék­kor készíti el magyar nyelv és irodalom dolgozatát az a 13 ezer 685 hallgató, aki munka mellett tanult középis­kolában. Az ő tételeiket júni­us 1-jén 14 óra 05 perckor hirdetik ki a TV 1-en és a Kossuth Rádión keresztül. Másnap ugyanebben az idő­ben a matematika tételeket hozzák nyilvánosságra a tele­vízió 1 -es csatornája és a Kos­suth Rádió segítségével. Mikszáth-napok Szlovákiában Mikszáth Kálmán irodalmi és kulturális napokat rendeznek, ezúttal a tizedik alkalommal, Szlovákia magyarlakta falvai­ban május 16-ától 30-áig a Csemadok területi választmá­nya és a területi alapszerveze­tek. A Mikszáth Kálmán Ala­pítvány és a Rákóczi Szövet­ség védnökségével szervezett Mikszáth-napok helyszínei: Szécsénykovácsi, Nagykürtös, Ipolykér, Bússá, Nagycsalom­ja, Szklabonya és Kékkő vára. A programban könyvbemuta­tók, fotókiállítások, író-olvasó találkozók és irodalmi szemi­náriumok szerepelnek. A záró­rendezvény a Mikszáth Kál­mán emléknap lesz Szklabo- nyán, illetve Kékkő várában, ahol egyébként a Madách Imre bútoraiból és személyes tárgyaiból, valamint Kuhányi Lajos festményeiből rendezett kiállítás is megtekinthető. Budai Tibor grafikái A Kék Iskola — a Csepel- szigeti Kék Ökosuli Okta­tóközpont — rendezésé­ben ma Budai Tibor grafi­kusművész munkáinak a bemutatásával kezdődik a május 22-ig tartó termé­szetvédelmi hét. A művész írja önmagáról: „Bálint Géza és Tamás Ervin fes­tők voltak mestereim. Az építőipari technikum elvég­zése után a Dési Huber Ist­ván képzőművészeti kör­ben kezdtem rajzot tanul­ni. 1966 óta több mint ki­lencven csoportos és negy­ven egyéni kiállításon vet­tem részt... Kiállítási grafi­káim rézkarcok, tusrajzok és szitanyomatok”. Budai Tibor munkái megyénkben többek között a váci Vak Bottyán Múzeumban is lát­hatóak. A május 26-ig megtekinthető tárlatot Po­gány gábor művészettörté­nész nyitja meg; közremű­ködik a Kék Iskola kamara­kórusa Juhász Istvánná ve­zényletével, valamint az Ily- lyésné Pentz Katalin vezet­te Ökoszínház együttese. (Helyszín: Csepel, Rákosi Endre u. 138., Oktatóköz­pont) Pándi színfolt Hagyomány a színjátszás A nyugdíjas színjátszók hazafelé tartanak egy próba végén Hancsovszki János felvétele Szép kulturális hagyománya Pándnak a szinte minden kor­osztályra kiterjedő színját­szómozgalom. Aminek nyil­vánvalóan nem a művészi, sokkal inkább az emberi, kö­zösségteremtő értéke a szem­betűnő. Május első hétvégén bal­lagtak a falu óvodásai: ebből az alkalomból a művelődési házban az „exóvodás fősze­replők” előadásában mutat­ták be a Hófehérke és' a hét törpe című mesejátékot. A közel háromszáz férőhelyes nézőtér zsúfolásig megtelt, sokszor felcsattant a taps. Hófehérke és a kis törpék nem olvasták ám a szöveget, dehogy! Már csak azért sem, merthogy az olvasás tudomá­nyával csak ezután ismerked­nek meg az ifjú „színját­szók”. Legfeljebb Pap János­áé, a daráb rendezője és beta­nítója súgott néha a függöny mögül. Az óvodások előtt pár nap­pal a ballagó nyolcadikosok Molnár Anna: A három kecs­kék című mesejátékát mutat­ták be három előadáson. Ösz- szesen ötszázötven fizető né­zőjük volt a három alkalom­mal, de a jegy nélkülieket nem számolták. A bevétel a ballagó színjátszóké: hónap végén egy utolsó közös ki­rándulásra szánják: az Eger melletti Bogácson töltenek el hat napot. Az előadásón a pándi nyolcadik osztály mind a huszonhárom tanuló­ja szerepelt, Gáspár Tamás osztályfőnök-rendező vezeté­sével ők készítették a díszle­teket, a ruhákat és a jelmeze­ket. Természetesen segítet­tek a szülők, büfét üzemeltet­tek; magyarán össznépi lett a színház Pándon. A faluban hagyománya van a ballagok színielőadásának, ki nem hagynák egyszer sem. Azaz nem attól függ, hogy éppen milyen szakos pedagógus a ballagok osztályfőnöke: ő a rendező, nem is lehet más. A minden év tavaszán zajló műsor szinte a legrangosabb esemény a faluban. A generációs színjátszás­nak ezzel még nincs vége. A pándi nyugdíjasok klubja or­szágos hírű lett népi színjáté­kairól. A Sári bírót nem csu­pán a környék klubjaiban, de országos rendezvényeken is előadták már. S hogy most se maradjanak ki a si­kerből, május 29-én, szomba­ton délután 16 órakor Akar nevetni? címmel mutatnak be vidám összeállítást, ver­sekkel, énekkel, tánccal, mó­kás jelenetekkel. Nem kétséges: a pándi mű­velődési ház megint megte­lik nézőkkel s az önfeledt ne­vetés sem marad majd el. Sőt, a helybéli középkorosz­tály is ott ül a székeken — jóllehet, az előadók között nem tudtuk említeni őket... (tóth) I b

Next

/
Thumbnails
Contents