Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 4.. KEDD / Égett a nádas Emlékplakett Vácszentlászlón Az emberi gondatlanság károkat okoz Égett a nádas néhány nappal ezelőtt Nagykáta határában a Farmosig húzódó természet- védelmi területen. Szerencsé­re a helyi téesz emberei idő­ben észrevették a messzire el­látszó, gomolygó füstöt, s ri­asztották a tűzoltókat. A Nagykátáról, Jászberény­ből és a tápiószecsői honvéd­ségtől kiérkező tűzoltók há­rom kocsiból fecskendezték a vizel, s fél óra alatt megállí­tották a lángok továbbterjedé­sét. A gyorsaság ellenére — a képek is erről tanúskodnak — a feladat nem volt egysze­rű, hiszen még füstölgő, izzó, zsombékos, vizenyős terüle­ten át kellett megközelíteni a legjobban égő nádasrészt. A tét nem volt kicsi: a szikes, lá- pos mocsárban értékes nö­vény- és állatvilág él. Szak­emberek szerint több mint öt­ven védett növényfaj találha­tó itt, mint például a szibériai nőszirom, lápi csalán, réti ka- kukkszekfű vagy a gyöngy­ház lepke, nem beszélve a vízi világ állatairól s a renge­teg gólyáról. Csak ez a terü­let 280 hektár nagyságú. Varga Ferenc tűzoltó alez­redes, a nagykátai tűzoltók parancsnoka a most leégett te­rületet másfél-két hektárra be­csülte. Véleménye szerint me­gint emberi gondatlanság le­hetett a tűz okozója: az idén már ötödik alkalommal kel­lett hasonló esetekben kivo­nulni. Ha így összeadjuk a természetvédelmi területen el­pusztult értékeket — a talpon­álló nádat is beszámítva — a kár nagysága igen tetemes. Sajnálatosan nemcsak gondat­lanság, hanem szándékos rombolás is pusztítja a Tá- pió-hajta vidékének eme jobb sorsra és nagyobb figye­lemre érdemes ékességét. Többször betörtek már a far- mosi területen lévő természet- védelmi házba, tönkretették annak berendezését és kör­nyezetét. Ugyanígy járt a Bi­valyos szigeten megbúvó kis madárház is, ahol pedig nyá­ron ornitológus táborokat is rendeznek. Az eset felerősíti azt a fi­gyelmeztetést, ami az elmúlt hétvégén a Tápió-menti bará­ti körök találkozóján hang­zott el: a vidék növény- és ál­latvilága több védelmet, törő­dést igényel. Ez a figyelem meghaladja az ezzel foglalko­zó intézmények, hatóságok le­hetőségeit, ezért az itt élő em­berek összefogására, ébersé­gére van szükség a hasonló pusztítások megakadályozásá­ra. Különösen aktuális ez a kérdés az előreláthatóan igen száraz nyár előtt. Termmészétvédők mond­ják: egy-egy ritkaság megcso­dálására, lefényképezésére el­jönnek ide Nyugat-Európából és a világ más tájairól, miköz­ben az itt élők alig vesznek róla tudomást, sőt hagyják, hogy megsemmisüljön. Ennyi­re azért mégsem állhatunk rosz- szul: tény, hogy fotós kollé­gámmal mi is tavaszi héricset kerestünk. S lám égő nádast, s a tűzzel viaskodó tűzoltókat ta­láltunk helyette...- tóth ­• • Önzetlenség Ritkán látott régi barátomat, több mint tíz évig szerkesztő- társamat kerestem fel a hétvégén Esztergomban, egy min­dig jóleső múltidéző beszélgetésre, s nem utolsósorban azért, hogy gratuláljak neki nemrég megjelent új könyvé­hez, az így éltünk az Érmelléken című remek szociográfiai munkához. Am ezenközben áldozatául estem a közlekedés vadonatúj szabályának: az óvatlanul felkapcsolva feledett reflektorok, a hosszúra sikeredett beszélgetés során teljes­séggel kimerítették gépkocsim akkumulátorát. Hiába toltuk meg, fölöslegesen vontattuk, nem segített azon már semmi. Ha valaki, úgy csak a sárga angyal menthet meg — véle­kedtünk, s nekiláttunk tárcsázni. A sárga angyalok viszont valamennyien házon kívül voltak. Végszükségben hívtuk a KKT gépkocsiszerelő Kft. számát. Kis vonakodás után — a szereiéinek vendégei voltak — egy piros Volvo márkájú ko­csin két férfi érkezett, s műszereik segítségével azonnal hoz­záláttak, hogy életre keltsék halódó gépkocsimat. Szakértel­müknek köszönhetően sikerrel. Szorult helyzetembe)! imi­gyen szabadulva fele királyságomat is odaadtam volna, ám a két férfi mindennemű próbálkozásomat, hogy segítségü­ket honoráljam, a leghatározottabban elhárította, kocsiba ült s elviharzott. Örültem, hogyne örültem volna a segítségnek, ám ennél is nagyobb öröm volt számomra, hogy egy pozitív emberi élménnyel gazdagabbá váltam. Amikor lépten-nyomon a közöny veszi körül az embert, amikor jobbára csak arról hallani, hogy az új vállalkozók mindennéI előbbre valónak tartják a gyors meggazdagodást, lám akadnak még embe­rek, akik mindezt megcáfolják. A személyes élményen túl ez a felismerés indokolja nyilvános köszönetemet. Esztergomi barátomtól tudom, a keresztény (keresztyén) városban, kiváltképp az ingázók egyre többen olvassák a Pest Megyei Hírlapot. Őket kérem, ha megfejtik kilétüket, tolmácsolják köszönetemet ezért a pozitív emberi élményért. Paizs Tibor Itt a piac, hol a piac Hamarosan költözik Lengyel piac — ez az elne­vezés lassan már fogalom­má vált. Több okból is. Egy­részt jelenti azokat a helye­ket, ahol kedvező áron szin­te minden megvásárolható, a gyermekjátéktól kezdve a cipőig, ruhaneműig, búvár- szivattyúig, autóalkatrészig. Persze, ahol nagy a tömeg, mint e piacokon általában, megjelentek azok is, akik más pénztárcájához akartak jutni, feltűnés nélkül. Igaz, rendőrök vigyázták, vigyáz­zák e helyeket, de hát a ve­szély még mindig kisebb­nek tűnik, hiszen oly olcsó az áru. Kísérőjelenségük a forgalom, az, hogy nehéz közelükben parkolni, egy­szóval, gondot is okoznak ezek a piacok egy-egy köz­ségben. Dunaharasztiban a Hő­sök terén, az emlékmű mel­lett alakult ki a piac. Idejár­tak a környékről is a vásár­lók, olykor megbénítva a közlekedést. Tény, kinőtte a meglévő helyet a lengyel piac, amin lengyel talán már alig akadt. Új területet kerestek, népszavazás útján dönthettek a helybéliek, hol legyen a jövőben a sokak ál­tal kedvelt vásárlási hely. A MÁV és a Baktay lakótelep közötti rész mellett szavaz­tak a harasztiak, hamaro­san, május 15-én már át is költözik a piac az új helyre. Az önkormányzat parko­lót alakított ki a leendő piac környékén, utat építet­tek hozzá. A terület akko­ra, hogy további fejlesztés­re is lehetőség nyílik, ha erre lenne igény a későbbi­ekben. Igaz, míg tartott az új rész kialakítása, az önkor­mányzat szerette volna meg­szüntetni a régi piacot, de nem tette. A lakosságnak szüksége van rá, akkor is, ha egyelőre még szűkös a hely, és nagy a forgatag. Mindenki várja, mikor nyit a másik, ahol még több áru között válogathatnak, remél­hetően kisebb zsúfoltság mellett. J. Sz. I. Testi és erkölcsi gyarapodásunkért Anyagiakban és erkölcsiekben is gyarapodik Vácszentlászló. Az előbbi látható jele — a töb­bi között — a község formáló­dó új központjában az épülő ál­talános iskola. Ezt, a jövő gene­rációk számára készülő közin­tézményt egészíti majd ki tőle talán száz méternyire, az út túl­oldalán a leendő tornacsarnok. Ez is, mint az iskola, régi álom. megvalósulására azonban még néhány évet várni kell, most még az első lépések történtek meg, a közelmúltban egyelőre még csak a tervezőasztalon öl­tött formát a kecses vonalú, könnyűszerkezetes épület. Mint Kovács Sándor polgár- mester lapunknak elmondta, el­készült a tervdokumentáció, megszerezték hozzá a szüksé­ges szakhatósági dokumentu­mokat is, mindez szükséges volt ahhoz, hogy pályázhasson Vácszentlászló az állami támo­gatásra, mert a felépítésre szük­séges saját összeg kevés. A pá­lyázat beadási határideje április 23-a volt, s e napon útjára is kelt a tekintélyes tervrajz és iratcsomag. A tornacsarnok, mint azt a polgármester elmondta, valójá­ban a kis település igényeit ki­elégítő korszerű tornaépület lesz. Mindenekelőtt természete­sen az iskolások testnevelését szolgálja majd, nem kevésbé fontos feladata lesz azonban ab­ban, hogy kielégítse a felnőttek sportolási igényeit is. A 22x16 méteres küzdőteret öltöző, szer­tár, fürdőrész egészíti ki, de a tervezésnél arra is gondoltak, hogy bizonyos számú szurkoló­nak is legyen hely a galérián. Az építkezést jövőre szeretnék elkezdeni és ha a pályázatra igent mondanak az illetékesek, ha megkapják az állami támo­gatást, akkor három év alatt épülne fel az épület. Minderről, s az anyagi gyara­podás számos más tényéről a napokban falugyűlésen adott számot a polgármester. Méltó helyet kapott azonban ezen a fórumon az erkölcsi és kulturá­lis gyarapodás is: Kovács Sán­dor ebből az alkalomból ismer­tette meg a faluval a képviselő- testület Emlékplakett Vácszent- lászlóért elismerés odaítélésé­ről szóló határozatát. A testület tavaly alkotott ren­deletet arról, hogy emlékplaket­tel és díszes oklevéllel jutal­mazza azokat a vácszentlászlói- akat, akik különösen sokat tesz­nek a település művelődési éle­tének a gazdagodásáért. A ren­deletben azt rögzítették, hogy az emlékplakett évente adomá­nyozható, ami azt jelenti, hogy csak akkor ítélik oda, ha a falu­ban valóban arra méltó szemé­lyiség található. Ez ideig a lehe­tőség valósággá vált. Tavaly Tóth Imre tanár részesült az el­ismerésben, az idén pedig Sal- lay Jánosnak, a falu plébánosá­nak, kanonoknak köszönték meg ilyen formán több évtize­des munkáját. A hetvennegyedik életévébe lépett idős lelkipásztor a Bács megyei Pálmonostorán szüle­tett és a váci piarista gimnázi­umban letett érettségi után a váci római katolikus teológiai főiskolára jelentkezett. 1942 nyarán, immáron ötvenegy éve szentelték pappá a váci székes- egyházban. Az eltelt évtizedek során több helyütt szolgált, egyebek között Tóalmáson, Tá- piószecsőn, Örkényben, Sárin emlékeznek rá jó szívvel az öre­gek. 1970-ben lelt új otthonra Vácszentlászlón, s hogy ne ma­radjon lelkipásztor nélkül e szá­mára oly kedves falu, nyugdíja­zása után is itt maradt. Szerény életmódjával mindig is példát mutatott; rendkívül sokat tett hívő közösségek kialakításáért, formálásáért, a hitoktatás példá­ul az egyik legfontosabb hivatá­sa volt. Képviselői javaslatra ítélte oda a testület az emlékpla­kettet és az oklevelet neki és Vácszentlászló népe a falugyű­lésen mondott életművéért kö­szönetét. (deregán) Kovács Sándor polgármester: — Az emlékplakettet és okle­velet az idén a plébánosunk kapta meg A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents