Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 4.. KEDD / Égett a nádas Emlékplakett Vácszentlászlón Az emberi gondatlanság károkat okoz Égett a nádas néhány nappal ezelőtt Nagykáta határában a Farmosig húzódó természet- védelmi területen. Szerencsére a helyi téesz emberei időben észrevették a messzire ellátszó, gomolygó füstöt, s riasztották a tűzoltókat. A Nagykátáról, Jászberényből és a tápiószecsői honvédségtől kiérkező tűzoltók három kocsiból fecskendezték a vizel, s fél óra alatt megállították a lángok továbbterjedését. A gyorsaság ellenére — a képek is erről tanúskodnak — a feladat nem volt egyszerű, hiszen még füstölgő, izzó, zsombékos, vizenyős területen át kellett megközelíteni a legjobban égő nádasrészt. A tét nem volt kicsi: a szikes, lá- pos mocsárban értékes növény- és állatvilág él. Szakemberek szerint több mint ötven védett növényfaj található itt, mint például a szibériai nőszirom, lápi csalán, réti ka- kukkszekfű vagy a gyöngyház lepke, nem beszélve a vízi világ állatairól s a rengeteg gólyáról. Csak ez a terület 280 hektár nagyságú. Varga Ferenc tűzoltó alezredes, a nagykátai tűzoltók parancsnoka a most leégett területet másfél-két hektárra becsülte. Véleménye szerint megint emberi gondatlanság lehetett a tűz okozója: az idén már ötödik alkalommal kellett hasonló esetekben kivonulni. Ha így összeadjuk a természetvédelmi területen elpusztult értékeket — a talponálló nádat is beszámítva — a kár nagysága igen tetemes. Sajnálatosan nemcsak gondatlanság, hanem szándékos rombolás is pusztítja a Tá- pió-hajta vidékének eme jobb sorsra és nagyobb figyelemre érdemes ékességét. Többször betörtek már a far- mosi területen lévő természet- védelmi házba, tönkretették annak berendezését és környezetét. Ugyanígy járt a Bivalyos szigeten megbúvó kis madárház is, ahol pedig nyáron ornitológus táborokat is rendeznek. Az eset felerősíti azt a figyelmeztetést, ami az elmúlt hétvégén a Tápió-menti baráti körök találkozóján hangzott el: a vidék növény- és állatvilága több védelmet, törődést igényel. Ez a figyelem meghaladja az ezzel foglalkozó intézmények, hatóságok lehetőségeit, ezért az itt élő emberek összefogására, éberségére van szükség a hasonló pusztítások megakadályozására. Különösen aktuális ez a kérdés az előreláthatóan igen száraz nyár előtt. Termmészétvédők mondják: egy-egy ritkaság megcsodálására, lefényképezésére eljönnek ide Nyugat-Európából és a világ más tájairól, miközben az itt élők alig vesznek róla tudomást, sőt hagyják, hogy megsemmisüljön. Ennyire azért mégsem állhatunk rosz- szul: tény, hogy fotós kollégámmal mi is tavaszi héricset kerestünk. S lám égő nádast, s a tűzzel viaskodó tűzoltókat találtunk helyette...- tóth • • Önzetlenség Ritkán látott régi barátomat, több mint tíz évig szerkesztő- társamat kerestem fel a hétvégén Esztergomban, egy mindig jóleső múltidéző beszélgetésre, s nem utolsósorban azért, hogy gratuláljak neki nemrég megjelent új könyvéhez, az így éltünk az Érmelléken című remek szociográfiai munkához. Am ezenközben áldozatául estem a közlekedés vadonatúj szabályának: az óvatlanul felkapcsolva feledett reflektorok, a hosszúra sikeredett beszélgetés során teljességgel kimerítették gépkocsim akkumulátorát. Hiába toltuk meg, fölöslegesen vontattuk, nem segített azon már semmi. Ha valaki, úgy csak a sárga angyal menthet meg — vélekedtünk, s nekiláttunk tárcsázni. A sárga angyalok viszont valamennyien házon kívül voltak. Végszükségben hívtuk a KKT gépkocsiszerelő Kft. számát. Kis vonakodás után — a szereiéinek vendégei voltak — egy piros Volvo márkájú kocsin két férfi érkezett, s műszereik segítségével azonnal hozzáláttak, hogy életre keltsék halódó gépkocsimat. Szakértelmüknek köszönhetően sikerrel. Szorult helyzetembe)! imigyen szabadulva fele királyságomat is odaadtam volna, ám a két férfi mindennemű próbálkozásomat, hogy segítségüket honoráljam, a leghatározottabban elhárította, kocsiba ült s elviharzott. Örültem, hogyne örültem volna a segítségnek, ám ennél is nagyobb öröm volt számomra, hogy egy pozitív emberi élménnyel gazdagabbá váltam. Amikor lépten-nyomon a közöny veszi körül az embert, amikor jobbára csak arról hallani, hogy az új vállalkozók mindennéI előbbre valónak tartják a gyors meggazdagodást, lám akadnak még emberek, akik mindezt megcáfolják. A személyes élményen túl ez a felismerés indokolja nyilvános köszönetemet. Esztergomi barátomtól tudom, a keresztény (keresztyén) városban, kiváltképp az ingázók egyre többen olvassák a Pest Megyei Hírlapot. Őket kérem, ha megfejtik kilétüket, tolmácsolják köszönetemet ezért a pozitív emberi élményért. Paizs Tibor Itt a piac, hol a piac Hamarosan költözik Lengyel piac — ez az elnevezés lassan már fogalommá vált. Több okból is. Egyrészt jelenti azokat a helyeket, ahol kedvező áron szinte minden megvásárolható, a gyermekjátéktól kezdve a cipőig, ruhaneműig, búvár- szivattyúig, autóalkatrészig. Persze, ahol nagy a tömeg, mint e piacokon általában, megjelentek azok is, akik más pénztárcájához akartak jutni, feltűnés nélkül. Igaz, rendőrök vigyázták, vigyázzák e helyeket, de hát a veszély még mindig kisebbnek tűnik, hiszen oly olcsó az áru. Kísérőjelenségük a forgalom, az, hogy nehéz közelükben parkolni, egyszóval, gondot is okoznak ezek a piacok egy-egy községben. Dunaharasztiban a Hősök terén, az emlékmű mellett alakult ki a piac. Idejártak a környékről is a vásárlók, olykor megbénítva a közlekedést. Tény, kinőtte a meglévő helyet a lengyel piac, amin lengyel talán már alig akadt. Új területet kerestek, népszavazás útján dönthettek a helybéliek, hol legyen a jövőben a sokak által kedvelt vásárlási hely. A MÁV és a Baktay lakótelep közötti rész mellett szavaztak a harasztiak, hamarosan, május 15-én már át is költözik a piac az új helyre. Az önkormányzat parkolót alakított ki a leendő piac környékén, utat építettek hozzá. A terület akkora, hogy további fejlesztésre is lehetőség nyílik, ha erre lenne igény a későbbiekben. Igaz, míg tartott az új rész kialakítása, az önkormányzat szerette volna megszüntetni a régi piacot, de nem tette. A lakosságnak szüksége van rá, akkor is, ha egyelőre még szűkös a hely, és nagy a forgatag. Mindenki várja, mikor nyit a másik, ahol még több áru között válogathatnak, remélhetően kisebb zsúfoltság mellett. J. Sz. I. Testi és erkölcsi gyarapodásunkért Anyagiakban és erkölcsiekben is gyarapodik Vácszentlászló. Az előbbi látható jele — a többi között — a község formálódó új központjában az épülő általános iskola. Ezt, a jövő generációk számára készülő közintézményt egészíti majd ki tőle talán száz méternyire, az út túloldalán a leendő tornacsarnok. Ez is, mint az iskola, régi álom. megvalósulására azonban még néhány évet várni kell, most még az első lépések történtek meg, a közelmúltban egyelőre még csak a tervezőasztalon öltött formát a kecses vonalú, könnyűszerkezetes épület. Mint Kovács Sándor polgár- mester lapunknak elmondta, elkészült a tervdokumentáció, megszerezték hozzá a szükséges szakhatósági dokumentumokat is, mindez szükséges volt ahhoz, hogy pályázhasson Vácszentlászló az állami támogatásra, mert a felépítésre szükséges saját összeg kevés. A pályázat beadási határideje április 23-a volt, s e napon útjára is kelt a tekintélyes tervrajz és iratcsomag. A tornacsarnok, mint azt a polgármester elmondta, valójában a kis település igényeit kielégítő korszerű tornaépület lesz. Mindenekelőtt természetesen az iskolások testnevelését szolgálja majd, nem kevésbé fontos feladata lesz azonban abban, hogy kielégítse a felnőttek sportolási igényeit is. A 22x16 méteres küzdőteret öltöző, szertár, fürdőrész egészíti ki, de a tervezésnél arra is gondoltak, hogy bizonyos számú szurkolónak is legyen hely a galérián. Az építkezést jövőre szeretnék elkezdeni és ha a pályázatra igent mondanak az illetékesek, ha megkapják az állami támogatást, akkor három év alatt épülne fel az épület. Minderről, s az anyagi gyarapodás számos más tényéről a napokban falugyűlésen adott számot a polgármester. Méltó helyet kapott azonban ezen a fórumon az erkölcsi és kulturális gyarapodás is: Kovács Sándor ebből az alkalomból ismertette meg a faluval a képviselő- testület Emlékplakett Vácszent- lászlóért elismerés odaítéléséről szóló határozatát. A testület tavaly alkotott rendeletet arról, hogy emlékplakettel és díszes oklevéllel jutalmazza azokat a vácszentlászlói- akat, akik különösen sokat tesznek a település művelődési életének a gazdagodásáért. A rendeletben azt rögzítették, hogy az emlékplakett évente adományozható, ami azt jelenti, hogy csak akkor ítélik oda, ha a faluban valóban arra méltó személyiség található. Ez ideig a lehetőség valósággá vált. Tavaly Tóth Imre tanár részesült az elismerésben, az idén pedig Sal- lay Jánosnak, a falu plébánosának, kanonoknak köszönték meg ilyen formán több évtizedes munkáját. A hetvennegyedik életévébe lépett idős lelkipásztor a Bács megyei Pálmonostorán született és a váci piarista gimnáziumban letett érettségi után a váci római katolikus teológiai főiskolára jelentkezett. 1942 nyarán, immáron ötvenegy éve szentelték pappá a váci székes- egyházban. Az eltelt évtizedek során több helyütt szolgált, egyebek között Tóalmáson, Tá- piószecsőn, Örkényben, Sárin emlékeznek rá jó szívvel az öregek. 1970-ben lelt új otthonra Vácszentlászlón, s hogy ne maradjon lelkipásztor nélkül e számára oly kedves falu, nyugdíjazása után is itt maradt. Szerény életmódjával mindig is példát mutatott; rendkívül sokat tett hívő közösségek kialakításáért, formálásáért, a hitoktatás például az egyik legfontosabb hivatása volt. Képviselői javaslatra ítélte oda a testület az emlékplakettet és az oklevelet neki és Vácszentlászló népe a falugyűlésen mondott életművéért köszönetét. (deregán) Kovács Sándor polgármester: — Az emlékplakettet és oklevelet az idén a plébánosunk kapta meg A szerző felvétele
