Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 15., SZOMBAT Krixkrax Vácszentlászlóról Életbe induló diákok / Hat falusi kisdiák az Operencián túl (Folytatás az 1. oldalról) — Vajon beszédtéma-e a faluban a siker? — Persze, elterjedt a híre. Legutóbb a falugyűlés előtt mutatták be a gyerekek produkcióikat, hadd tudja meg mindenki, hogy mire képesek. De ettől függetlenül is elterjedt az esemény híre, téma ez a kisboltban is. Alább nem adják — Ha ez így megy tovább, majd még az a hír fogja járni a környéken, hogy ha a vácszentlászlóiak utaznak valahová, Washingtonnál alább nem is adják. De félre a tréfával, járt-e vajon a faluból valaha valaki is az Operenciás-tengeren túl? — Egy kezemen meg tudnám számolni, hányán jutottak el olyan messzire, konkrétan tudok egy családról, akiknek kint él a fiuk, 1956-ban „disszidált” s a hozzátartozóik őt meglátogatták. Kétségtelen azonban: nem jellemző, hogy a vácszentlászlóiak Amerikát járnák. Van tehát most izgalom a gyermekek, s a szülők körében és a falu önkormányzata is úgy véli, minden lehetséges eszközzel segíteni kell, hogy a gyerekek útja sikeres legyen, s méltóan képviseljék nem csak Vácszentlászlót, hanem végtére is — Magyarországot. — Értsük úgy, a község ügye, hogy az utazás körül minden rendben legyen? — Valóban, képviselő-testületi téma ez. A községnek is meg kell nyitnia a pénztárcáját, hogy a gyermekek méltóképpen képviselhessenek bennünket. Szeretnénk valamilyen ízléses formaruhát készíttetni nekik, amit Washingtonba érkezésükkor, a világdöntő megnyitóján, s más ünnepélyes alkalmakkor viselnének. — Netán, amikor a világ- bajnoki érmeket is átveszik? — Nem lenne akármilyen cselekedet, az biztos. Mindenesetre szeretnénk Vác- szentlászló. címerével, az 1690-ből származó pecsétlenyomattal kitűzőket készíttetni sapkára, pólóra, olyant, amit osztogathatnának a gyerekek, s matricára is gondolunk. Viszik természetesen a település zászlóját is, és remélem, addigra elkészül egy kiadvány a faluról, magyar és angol nyelven. A gyerekek tíz-tizenegy napot lesznek távol, amerikai családoknál is vendégeskednek, így valamilyen szerény ajándékról is szeretnénk gondoskodni, olyanokról, amelyek Magyarországot és a Galga mentét jellemzik. A siker titkáról és a sikerhez vezető útról Pető Vilmosáé igazgatónőt kérdezem. — Lényegében a véletlenen múlott. Az Élet és Tudomány című lapban olvastunk a kreativitás-versenyről, és a tavalyi győztesről, a Vörösmarty Gimnázium csapatáról. Olvastuk: lehet pályázni és mi jelentkeztünk... — Minden előzmény nélkül? — Nem egészen. Tavaly például az Európa Parlament szervezte nemzetközi diákszínjátszó-találkozón vettek részt a diákjaink Békéscsabán. Magyarországot tíz gyerek képviselte a versenyen, s ebből kettő vácszent- lászlói volt. A Gondolat odüsszeájára két csapattal jelentkezünk, mert ;,semmit nem veszthetünk, csak nyerhetünk”. Arról azonban álmodni sem mertünk volna, hogy ennyire nyerünk, hogy elsők leszünk. A siker hátteréhez tartozik, hogy Rá- gyanszki Zsuzsanna tanárnőnk tagja a drámapedagógiai társaságnak és nyaranta részt vesz az iskola támogatásával, nyári táborokban, ahol dramatikus színjátszással, annak módszertanával foglalkoznak, sok más egyéb mellett. Nálunk az ötödik osztályban kísérleti jelleggel folyik drámatanítás, beépítve a magyarórákba. A felsőbb osztályosoknál is alkalmazzuk a dráma- pedagógia módszertanát, jól működő színjátszócsoportja-, ink vannak. Rendre ott vagyunk a különböző színjátszó találkozókon, Kazincbarcikán például, vagy Verőcemaroson, Kartalon. Megszállott nevelő — Szavaiból arra következtetek: ahhoz, hogy egy iskola valamely területen kiemelkedőt alkosson, szükségeltetik legalább egy szakmailag kiválóan felkészült és megszállott pedagógus... — Feltétlenül... Itt kapcsolódik be a beszélgetésbe ez a bizonyos felkészült és megszállott nevelő, Rágyanszki Zsuzsanna. — Az eredményhez, bármilyen eredményhez azonban legalább ennyire nélkülözhetetlenek a külső feltételek is — egészíti ki az igazgatónő gondolatait. — A legkevesebb, hogy a tanár kollégák és mindenekelőtt az iskola vezetői ne akadályozzák azt, aki többet, mást akar, mint a megszokott. Én elmondhatom, itt Vácszent- lászlón nem hogy nem akadályozzák, hanem egyenesen támogatják az ilyen tanítókat, tanárokat. Azt is elmondhatom: itt mindannyiunkban van törekvés a többre, s az eredményt elismerik. Mindennek a középpontja azonban a gyerek. Szinte mindegyik tehetséges valamiben, csak tudni és segíteni kell azt kibontakoztatni. — Ismereteim szerint azonban ez a verseny meglehetősen megkötötte a felkészítő pedagógus kezét, elsősorban a gyerekek önállóságára épített... — Valóban, magát a dramatizálandó népmesét is minden egyes diákom véleményét meghallgatva közösen választottuk ki, a forgató- könyvet azonban már szinte kizárólag ők készítették el. Döntően a jelmezek megválasztása is az ő feladatuk volt és ők illesztették a magyar népmesébe a mitológiai Odüsszeusz alakját. Külön nehéz feladat volt — már a versenyen — legalább két, a mese témájától látszólag teljesen távol álló klasszikus idézet felhasználása, a mindössze nyolcperces előadásban. Talán magyarázat arra, miért mi lettünk az elsők, hogy a gyerekek a kötelező kettő helyett hét idézetet építettek be a forgatókönyvbe. Többek között Churchilltől, Descartes-től, Shakespeare- től. Ezeket, valamint a spontán problémamegoldást, a stílust, a beszédértést, a mozgást pontozta a tudós, szigorú zsűri, -s mindennek eredményeként július elején Amerikában mutathatjuk be produkciónkat. Természetesen angol nyelven. — Beszélnek a gyerekek angolul? — Négyen több éve tanulnak, ketten pedig most alaposan rákapcsoltak. Sok tehetség — Tanárnő, járt már Amerikában ? — Hogy jártam volna... — Most mehet, mit szól hozzá? — Örülök. Igazából nem készültem rá, de azt vallom, nem baj az, ha kitűzünk magunk elé egy nagyon-nagyon elérhetetlennek látszó célt. Mindig lehet belőle valami. — Hogyhogy éppen ez a hat gyerek alkotja a Krix- krax-csapatot? — Véletlen. Sok hasonló kis tehetség van Vácszent- lászlón, s azt hiszem minden településre, minden iskolára igaz ez. Egészen bizonyos, hogy mindenkiben rejlik valamilyen érték. Deregán Gábor Jubileumi gálaműsor Nagykátán A huszonöt éves Tápiómen- te Táncegyüttes egyhónapos jubileumi rendezvényeinek utolsó gyöngyszeme kerül színpadra május 15-én, szombaton este hét órai kezdettel Nagykátán, a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Műsorban szerepel — többi között — a Dobozi csárdás, Kalotaszegi legényes, az Apáról fiúra című táncjáték, a Halálra táncoltatott lány balladája és a Marosszéki forgatás. A felnőttek mellett fellépnek a gyerekcsoport tagjai is. A zenét a Mente és Újmente zenekarok szolgáltatják. Elekfy Jenő emlékkiállítás Zebegényben Elekfy Jenő Munkácsy-díjas festőművész emlékét idézik ma délután 3-kor a zebegényi Szőnyi István Múzeumban. A 25 éve halott művész munkáiból rendeznek kiállítást, melynek nyitóbeszédét Pogány Ö. Gábor művészettörténész mondja. A zebegényi emléktárlat június 7-ig tekinthető meg. Zsámbéki visszatekintés az iskolára A három diáklány: Tóth Erika, Demjén Katalin, Bacia Veronika Vimola Károly felvétele Ballagnak a középiskolás diákok. Búcsúznak az iskolától, tanáraiktól, társaiktól. Ők talán még nem gondolnak arra, mit kaptak, és mit kaphattak volna — ha élnek minden lehetőséggel — az Alma Matertől. Ezért, rendhagyó módon, kései értékelésre kértük a Zsámbéki Tanítóképző három hallgatóját: Demjén Katalint, Bacia Veronikát és Tóth Erikát. Abban mindhárman egyetértettek: a búcsúzás fájdalmas volt. Kati ekkor döbbent arra is, amire két évfolyamtársa csak később gondolt szomorúan: osztályfőnökét is elveszítette. Az érettségin aztán mindnyájan felismerték: önzetlen tanáraik mindvégig segíteni akarták őket. Hogy ez mennyire így volt, arról Vera számolt be. Szelíd, nagytudású, költői lelkű magyar tanárnőjének megfeszített igyekezete lepergett a „vad” osztályról. Filozófia tanárnője munkáját érdektelenség kísérte. Mikor azonban felvételi előtt két hónapig személyesen foglalkoztak Verával — egykor énekes filozófia tanára énekből készítette fel — döbbent rá: mennyit tanulhatott volna tőlük, ha figyel rájuk, és hogy ezt a lehetőséget soha nem tudja pótolni. Kati megerősítette: utólag látja, hogy osztályfőnökük végig tartotta a hátát miattuk, de ők annyira el voltak foglalva egymással, igyekezetét nem vették észre. Vera szerint a felvételi előtt tulajdonképpen osztályfőnöke tartotta benne a lelket — és segítőkészségére csak ekkor figyelt fel. Elsőként ezért azt üzenték a még középiskolásoknak: fogadják nyitottan tanáraik igyekezetét és soha ne tekintsék, mint egykor ők, zaklatásnak. Erika a középiskolás évek legfájdalmasabb mulasztásának azt tartotta, hogy a nyelv- tanulást nem vette komolyan. Ma szinte kilátástalan küzdelmet folytat, hogy pótolja, amit akkor könnyedén megtanulhatott volna. És mennyit veszített azzal is, hogy abbahagyta a színjátszó szakkört, a német klubot, a külön éneket. Később már az élet nem kínál ilyen lehetőségeket — mondta. Szavait Vera az emlékezéstől fellelkesülve erősítette meg: pantomim szakkörre járt, a próbákat, a fellépések izgalmait és örömeit, a vidám kompániát soha nem felejti... A legfájdalmasabb mégis a barátoktól való búcsúzás. Veráék osztálya csak a negyedik évben kovácsolódott ösz- sze, így számára még szomorúbb volt az elválás a társaktól. Katiék végig remek közösségben éltek, sok vidám programra, nagyszerű barátokra emlékezett. Olyan mély kapcsolatok többé az életben sehol nem szövődnek, mint a középiskolában — mondták. Majdani tanítóként maguk is törekedni fognak arra, amit a mostani tanároknak üzentek: segíteni kell az osztályokban a barátságok kialakulását és megerősödését. Majd kortársaikhoz — és önmagukhoz — szóltak: a középiskolákban elmélyült barátságokat ápolni kell, hogy azok egész életen át fennmaradjanak. (d. v. s.) Videofilm a csángókról A moldvai csángókról készült hetvenperces videofilm ősbemutatóját tartják a franciaországi Limoges közelében lévő Aix-sur-Vienne városában, a nemzeti kisebbségek háromnapos audiovizuális fesztiválján. A film alkotója Csorna Gergely, akinek a csángók földjéről, kultúrájáról készített fényképeit is kiállítják a városban. A hét végi fesztiválon az európai nemzeti, nyelvi, vallási kisebbségek kultúráját bemutató filmeket vetítik — az idén tizenhetet —, s a legjobb alkotásokat egy nemzetközi zsűri véleménye alapján díjazzák is. A három évvel ezelőtt megkezdett éves fesztivál anyagát a rendezők külön is összegyűjtik kutatási és ismeretterjesztési célokra.
