Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-14 / 111. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 14., PÉNTEK 7 Nagy életek kis szobrokban Műhelylátogatóban Hadik Gyulánál Törökbálint „felsőfaluja” erdélyi tájakra emlékeztet. A József-hegy utcából jól rálátni a völgyben elterülő falurészre. A Val- la-kúria tornyos épülete kimagaslik környezetéből, a közeledőnek tűnő „háttérben” a budakeszi dombok, jobbra a Szabadság-hegy a maga jellegzetes szobrával. Történelem és élethivatás, táj és művészet Hadik Gyula szobrászatéban is mintha ilyen emberközelből volna kézenfekvő és természetes. Az ő vendégei vagyunk ezúttal; műhelylátogatóba érkeztünk a hetvenhez közeledő mesterhez, hogy nemrég megnyílt esztergomi szoborkiállítása ürügyén művészetének a titkait mivelünk is megossza. — Ez a Valla — kezdi a beszélgetést, miután letelepszünk a kerti asztal köré — jótevője volt a falunak... Óvodát, iskolát építtetett, templomoknak adományozott. Volt is miből, a helyiek „a cement- gyáros”-ként emlékeznek rá, gyártulajdonos lévén a pesti bankok az első száz legnagyobb adófizető közé sorolták. Nos, az a gyönyörű, igazán erdélyi templomokat idéző, tornyos villa az ő birtokában volt. Az érdekes az — és itt lép közbe a művészet —, hogy annak a Róth Miksának volt az apósa, aki a híres gödöllői telep festő-, illetve művészpárosának, Körösfőinek és Nagy Sándornak egyik-másik színes ablaküveg-mozaikját kivitelezte. E távoli nekirugaszkodás úgyszólva a lényeg közepébe vágott, meg sem kellett kérdeznünk a vendéglátó Gyula bácsit, máris szobraihoz érkeztünk el. — Nemrég rehabilitálták a Valla famíliát, ismét utcát neveztek el róla, visszahelyezték jogaiba. A törökbálinti Valla térre magam is elkészíthettem a névadó mellszobrát... ez itthon egyetlen köztéri munkám. Szomorúnak tűnik Hadik Gyula hangulata; a magyarázatot beszélgetésünk későbbi szakaszában kaptuk meg. Történt ugyanis, hogy — még 1984-ben — Törökbálinton sikerült egy szoborkiállítást tető alá hozni a gipszszobraival rukkolt ki a helyi művész, ámde a kultúrelvtársak egyike „egyenesen szégyenletesnek” tartotta azt, hogy A művész törökbálinti lakása udvarán, szobrai között művészember ki meri állítani „gipszbe mintázott alkotásait”... — Olyan futóbolondokkal vettük fel a küzdelmet a győzhetetlen szocializmus éveiben — mondja —, akik csak bronzban és fában tudták elképzelni a Gondolko- dó-1; arról meg fogalmuk sem volt, hogy minden faragott, vésett, vagy csiszolt szobor, ha fa, ha bronz, ha kő, az egyszer „más alakban” is megjelenik. A mintázás minálunk gipszbe történik. — Útban errefelé láttam egy-két útszéli gipszalakot, ezekhez van-e valamilyen köze Gyula bácsinak? — kérdezem. — Időnként fel-felkér a faluvédő bizottság, hogy állítsak helyre egy- egy szentet ábrázoló gipszszobrocskát, de ezek nem az én munkáNagybalogh (vörösmárvány) Hancsovszki János felvételei im, ezeket névtelen „szakmabeliek” készítették... A falu kapcsán a falu népének a művészethez való viszonyára kérdeztem rá. Gyula bácsi megállt a mondandója közepén, átsimította dús sza- kállát, majd ezeket mondotta: — Manapság nem a művészetek érdeklik az embereket, a falut különösen; és ezt tudomásul kell venni. János bácsit és Zsuzsi nénit a csatorna, a vízhálózat, a drágulás, a nyugdíj, a háborúk ide fújdogáló szele és az unokáik holnapja érdekli, nem pedig az én szobrom. Ez így van rendjén. Ha ilyen gondjaik nem volnának, valószínűleg idejük volna, kedvük kerekedne betoppani egy- egy művészeti tárlatra. Biztos vagyok benne, ennek az ideje is eljön. Mindezek mellett én nagyon szeretem Törökbálintot — itt élek, itt töprengek reggelente... mert a szobrászok még töprengeni is szoktak. Hadik Gyula nem tősgyökeres törökbálinti, Ki- kindán született 1925-ben, onnan került föl a fővárosba. Négy szemesztert végzett a művészeti főiskolán, de — mert osztályidegen volt — a következő tanévre nem iratkozhatott vissza. — Korán „taccsra tettek” — mondja —, s mert dolgozni kötelező volt, így kerültem ide a fegyvergyárba... fűtőként. Vasgyárnak álcázva indult ez a titkos objektum, az erdők lombja takarta el az épületeket. Valakik, ugyebár, Makovecz előtt „fölfedezték”, miszerint a természetet, úgymond, be kell komponálni az épületbe. Hát az elvtársak bekomponálták — sajnos nem makoveczi esztétikából felkészülten. Első szoborélményére terelődik a szó: kisgyerekként zárta be nagyanyja az éléskamrába, annak ablakából a szomszéd fényképész épületén a kéménysüveg forgó boszorkány alakjában tűnt fel. Teljesen ki nem dolgozott, de a körvonalakat jól sejtető nőként. (Ez a „kidolgozatlanság” a kifejezés esztétikai értelmében ma is jellemző részben Hadik Gyula munkáin, de természetesen ezt a nagyfokú mívesség köveMandarin (bronz) ti, mintegy ellentételezi.) — Tavaly Zsámbékon állított ki, nemrég Esztergomban. Mi köti Esztergomhoz? — Negyven évvel ezelőtt Esztergom Táborban voltam katona. Van egy köztéri szobrom ott, a Juliánusz, most újra meghívtak. És mentem, szívesen... Közel 45 kis szobrot és 125 rajzomat vittem el. Esztergomba, de elvinném máshová is. Elvinném a mellőzött magyar művészeket ábrázoló kis szobraimat — Nagybaloghot, Nagy Istvánt, Csontváryt, Gu- lácsyt megformáló gipsz- és bronzszobraimat... Mert ezért dolgozom. Ezért élek. Amikor elköszöntünk, arra bíztattam, gondoljon egy gyűjteményes kiállításra, hiszen közeledik a hetven... Ebben maradtunk. Bágyoni Szabó István / Koncertsorozat Erdligeten Az érdligeti katolikus plébániatemplom immár három éve a nagyközség komolyzenei életének középpontja. Az egykori katolikus ifjúsági házból átalakított modem templomban tavasszal és ősszel három-három előadásból álló hangversenysorozatot hallgathat a zeneszerető közönség. A kitűnő akusztika, a két manuálos, tizenöt szólóregiszteres, közepes teljesítményű orgona szóló- és kamarakoncertek rendezését teszi lehetővé. S szerencsére Filó Kristóf plébános úr él is a lehetőséggel. — Eredetileg zenetörténésznek készültem —, mondja Kristóf atya. — 25-30 éve járok rendszeresen koncertekre, volt idő, amikor a Zeneakadémia második otthonom volt. A zeneszeretet hozott össze Fóti Ákos matematikussal, akivel helyben szerettünk volna koncertéletet teremteni. A lehetőségek keresgélése közben akadtunk rá a Magyar Zeneművészeti Társaságra, amelynek egyik célja a vidék komolyzenei életének fellendítése. Ennek érdekében saját költségükre küldenek nagyhírű, világjáró művészeket a vidéki városokba. Magunknak csak az utazási költséget kell fizetni. Ily módon koncertjeinket ingyen tudjuk rendezni. Számomra, és valamenynyiünk számára különleges élményt jelent, hogy az előadóművészek a hangverseny előtt beszélnek is a darabokról. Még a zeneértőknek is annyi újdonságot tudnak mondani! És koncert után, rögtönzött „fogadás” keretében a közönség meg is ismerkedhet a muzsikusokkal. Eleinte nehezen ment a barátkozás, de a közönség egyre bátrabb — mondja elégedetten a plébános úr. Persze tennivaló még akad bőven. Mert hiába hozzák helybe az ingyenes koncerteket, hiába, hogy legalább száz pedagógus és megannyi más értelmiségi él Érden, az 50-60 főnyi közönség még mindig szinte kizárólag templomba járókból verbuválódik. Pedig mégegyszer ennyien hallgathatnák a nagyhírű művészeket ma, amikor mindenki a pénzhiányt okolja a kulturális élményekből való kimaradásáért. Megpróbálják tehát koncertjeiket minél szélesebb körben népszerűsíteni. Legközelebb május 16-án, vasárnap hallgathat a közönség gregorián énekeket Faragó Laura előadásában és Bach- műveket Farkas Rózsa cimbalomművész tolmácsolásában. Május 31-én, pünkösdhétfőn pedig a Kodály Quartett ad elő Mozart- és Kodály-vonósnégyeseket. (-y) Ünnepelnek a váci híradósok Emlékezés a kuruc kapitányra TÄC Mint minden év- jMk»( ben, az idén, május 20-án is névadójára emlékezik a váci Esze Tamás Híradó Ezred állománya. A magyar honvédelem napja alkalmából ünnepséget rendeznek az Esze Tamás laktanyában, ahol délelőtt 10 órakor emlékkoszorút helyeznek el a fejedelmet hazahívó hős szobránál, akire ezután Czine Mihály irodalomtörténész emlékezik, majd elismerések, jutalmak átadására kerül sor. A program közreműködőjeként Dévai Nagy Kamilla előadóművész katonadalokat énekel, majd díszmenet zárja a délelőtti ünnepséget. A programhoz kapcsolódó eseményként rendezik meg előző nap 19-én a Madách Imre Művelődési Központban a Régi nóta, híres nóta című dalestet a helyőrségi parancsnokság szervezésében. Húszadikán, 11 óra 30-kor a Csapat Művelődési Otthonban megnyitják a haditechnikai eszközök makett-kiállítását, melyet Bell Márton alezredes mutat be. A Hely- és Csapattörténeti Múzeumban az Esze Tamás gyűjtemény és kiállítás házigazdája Juhász István alezredes lesz.
