Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK" Jelcin csapdát állított? Alkotmányozó nemzetgyűlés Belgrádra sem hallgatnak Amerikai békefenntartók? Borisz Jelcin orosz elnök tegnap június 5-ére alkotmányozó nemzetgyűlést hívott össze. Az alkotmányozó nemzetgyűlésnek meg kell vitatnia és végső formába kell öntenie az új orosz alkotmány szövegét. A Reuter hírügynökség által ismertetett elnöki közlemény szerint a nemzetgyűlés az Orosz Föderáció összes tagjának két-két teljhatalmú megbízottjából, és az elnök, illetve az orosz nép- képviselők kongresszusa frakcióinak a képviselőiből állna össze. Az orosz elnök frissen kiÖt pontban és tíz alpontban, ennél is nagyobb számú jogi, politikai és egyéb indokkal utasítja vissza Traian Chebe- leu, a román államfő szóvivője a Bolyai Társaság elnökének, Balázs Sándornak a Romániai Magyar Szóban megjelent, Iliescu elnökhöz intézett nyílt levelét. A levél az 1959-ben megszüntetett magyar oktatási nyelvű Bolyai egyetem visszaállítását, jogaiba való visszahelyezését sürgető — korábbi — felterjesztésében foglaltak megvalósítását, addig pedig önálló magyar tagozatok létrehozását kéri, külön beiskolázási számmal. A pontok közül az első azt tartalmazza, hogy Iliescu eladott rendeletében előírta az új orosz alkotmány előkészítésének befejezését idén június 10-ig. A rendelet aláhúzza, hogy az alkotmányos válság a fő akadálya a demokratikus reformok bevezetésének Oroszországban, s a népképviselők nyolcadik és kilencedik kongresszusa megakadályozta az össz-oroszországi népszavazást az új alkotmányról. Ezért határozta el az elnök az április 25-i népszavazás őt és reformpolitikáját megerősítő eredményére támaszkodva az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. nők nem kapta meg a korábbi felterjesztést, a Bolyai Társaság alatt megadott iktatószámon az elnöki hivatalhoz beküldött más dokumentum szerepel. Ennek ellenére, tehát a tulajdonképpeni, részletesen megindokolt felterjesztés ismerete nélkül, csupán a rövid sürgető levél alapján Traian Chebeleu mintegy nyolc gépelt oldalas válaszban részletezte a szerinte kizáró okokat. A levelet a Romániai Magyar Szó tegnapi száma tette közzé. A szóvivő szerint csupán stílusfordulat lehet az, hogy a Bolyai egyetem jogaiba való visszahelyezését igényű a társaság levele „hiszen semmiféle jogról nem lehet szó”. Mint az AFP francia hí- gyügynökség jelentette, az alkotmányozó nemzetgyűlés lehetővé teszi Jelcinnek a Legfelsőbb Tanács megkerü-' lését az alkotmány ügyében! A moszkvai regionális tanácskozásán Ruszlan Haszbu- laiov parlamenti elnök máris óvatosságra intette a föderáció tagjait, és Jelcin állította csapdának minősítette az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. Haszbulatov egyebek között arra hivatkozott, hogy az új alkotmány elfogadása kizárólag a parlament joga. A Romániai Magyar Szó rövid kommentárt szentel az „elveszett” felterjesztés ügyének. Hangsúlyozza: Traian Chebeleu kísérlete annak bebizonyítására, hogy a romániai magyarság alkotmányba foglalt, minden szintű oktatáshoz való joga teljesen független egy magyar nyelvű egyetem meglététől, csak akkor lenne helytálló, ha az alkotmány szó szerint ezt az értelmezést tartalmazná. A demokratikus társadalom felé nem a tiltásokon, az elutasításokon, a lebeszéléseken, illetve a jogok kijátszásán át vezet az út, hanem a konstruktív, önállóságra biztató problémamegoldásokon. Mitterrand bizakodik Francois Mitterrand úgy látja, hogy a szocialista párt veresége nem katasztrofális, húsz százalékos szavazatarányuk normális. A történelem igazolni fog bennünket — hangoztatta első nyilvánosságra került értékelésében a szocialisták súlyos vereségével végződött parlamenti választásról. Letartóztatások Itáliában A korrupciós kenőpénzekkel kapcsolatos olaszországi botrány legújabb szenzációs fejleményeként tegnap a milánói vizsgálóbírók rendelkezésére letartóztatták Franco Nobilit, az IRI állami vagyonkezelő holding elnökét és Renato Pollinit, a kommunista párt egykori gazdasági igazgatóját. Renato Pollini letartóztatása súlyos csapás a Baloldali Demokrata Pártnak, amely azt hirdeti magáról, hogy kívül áll a korrupciós botrányon, és tiszták a kezei — szemben a volt kormánykoalíció pártjaival, amelyek mindegyike vád alá került az elmúlt időszakban. Achille Occhetto pártvezető „a párt ellen irányuló mesterkedések” számlájára írta első nyilatkozatában a korrupciós ügy kipattanását. A sajtó azonban rámutat, hogy „az OKP sem különbözött a többi párttól, és ugyanúgy felelős a korrupciókért és visszaélésekért, mint a többiek”. A boszniai szerb vezetők kedden elutasították azt a belgrádi javaslatot, hogy a hét végére tervezett népszavazás helyett pénteken együttes parlamenti ülésen vitassák meg és fogadják el a Vance—Owen nemzetközi rendezési tervet. A Reuter és az AFP — a Tan- jugra hivatkozó — jelentése szerint a jugoszláv vezetők és Slobodan Milosevic szerb elnök „pánszerb” parlamenti ülésre vonatkozó indítványa nem talált kedvező visszhangra az önhatalmúlag kikiáltott boszniai szerb köztársaság vezető pártjánál: Radovan Karadzic Szerb Demokrata Pártjának (SDS) vezetése egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy egy ilyen fórumra kizárólag a népszavazást követően kerülhet sor. Az SDS mellett Az új amerikai kormány a kö- zép-kelet-európai országok támogatására ugyanazt a szerény összeget fordítja, mint elődje, de a hangsúlyok változnak: Csehország, Magyarország és Lengyelország várhatóan kisebb mértékben részesedik a segítségből, mert túl van az átmenet nehezén. Erről beszélt kedden a törvényhozás illetékes bizottságában David Merrill, a külföldi segélyhivatal (AID) megbízott vezetője. A Clinton-kormány az októberben kezdődő új költségvetési évre 409 millió dolláros keretet javasol a hét közép- kelet-európai és a három balti ország támogatására. Ez megfelel annak az összegnek, ame„elfogadhatatlannak” minősítette a nemzetközi rendezési tervet. Az amerikai kormányzat kedden „tovább járta a tojástáncot” a boszniai kérdés körül. Bili Clinton elnök jelezte, hogy szóba került békefenntartók kiküldése Macedóniába, de erről sem született még végleges döntés. A NATO-szövetségesek mind hangosabban sürgetik, hogy Washington is küldjön ki békefenntartókat: ezt az igényt lenne hivatott kielégíteni a terv, néhány száz fős amerikai egység kiküldésére Macedóniába. A független köztársaság ugyan a szerb agresszió következő lehetséges áldozata, de — Boszniával ellentétben — az ENSZ- katonákat ott nem fenyegeti veszély. lyet az elmúlt években a Bush- kormány költött rájuk. Az 1989-ben indult Seed- program keretében Magyarország 1992 nyaráig kereken százmillió dollár értékű támogatást kapott, a folyó pénzügyi év mérlege még nem ismert. A legnagyobb tétel a magyar— amerikai beruházási alap, 60 millió dolláros alaptőkével. Bili Clinton elnök egyik választási ígérete egyébként, hogy alapvetően átszervezi az AID-et, amely évente csaknem 15 milliárd dollárt fordít külföldi segélyekre. Az óriási összegekből az oroszlánrész Izraelnek és Egyiptomnak jut: mindkét ország évi 3-4 milliárd dollár segélyt kap. Bolyai egyetem „Elveszett”, de elutasították Tengerentúli támogatás Clinton átszervezi VÉLEMÉNY A nujgond, mint nyelvi lelemény M ég tavaly december 6-án tiltakozó tömeg zsúfolódott a Szent Mihály-templomba azt követően, hogy a templomfalon kívül meggyalázták Mátyás szobrát. A templomhajó oltár felőli terében láttam egy operatőrt ügyködni a némi magaslatot biztosító lépcsőn, s gondolván, hogy Pestről jött, a közelébe furakodtam. Magyarul szólítottam meg, mire ő románul magyarázta, hogy nem Pestről jött, hanem a helyi stúdióból. Románul érdeklődtem tovább, hogy vajon vannak-e. itt pesti tévések (a zsebemben volt saját tiltakozásként egy szöveg „a Funar-terror ellen", azt szerettem volna kézi gyorspostán Budapestre eljuttatni). Megértve, hogy mit akarok, kollegiális szolgálatkészséggel biztosított, hogy vannak itt pestiek is, meg fogjuk találni őket, s hogy szavai egészen megnyugtatóak legyenek, „magyarra” fordítva a szót erősítette: „Nu-i gond, nu-i gond”... Felvidultam a nyomott hangulatban, kedvem lett volna homlokon csókolni az egész magyar médiát és hatósugarát. Keveset „számítok fel” ha azt mondom, hogy legalább egy évtizede hallom nyelvi tömegmozgalomként a magyar szájakon a gondot — „az a gond”, „nem gond”, „ semmi gond” stb. —, és most itt látom, a mozgalom hatalmas határa meddig terjed, nem ismerve sem ország-, sem nyelvi határokat: amit a kolpzsvári román médiás magyarul akart a magyarnak mondani, az éppen a magyar beszédben egyik legszélesebben elterjedt divatszóval bukik ki a száján. Derűsen forgattam nyelvemen a hungarológiai újdonságot — fonetikus magyarsággal: „Nujgond, nujgond” (a. m. „nem gond”) —, s ki is ejtettem újságolva a feleségemnek és fiamnak ott helyben. Azóta is házi szólásunk a családi körben az az emlékezetes templomi eseményhez fűződő „nujgond”. Igen nagy „gond” lenne most egy kétévi firkát tartalmazó papírkupacban turkálni avégett, hogy megnézzem, magának a Kossuth-középhullámnak menynyi lehet hozzávetőleg az érdeme nyelvünk ilyen mérvű asszimilációs hatásfokának az elérésében, úgyhogy „megállók” a nevezetes esemény ideje táján, és onnan tallózgatok errefelé, ami időtartamban alig ölel fel négy hónapot. Az idézéseket megbízható pontosságom jóvoltából egészen naplószerűen tehetem. Három nappal a szentegyházbeli tiltakozás előtt már látok egy gondot: december 3-án délelőtt (11 óra előtt) a húskészítmények szakija azt mondja, „én azt már több ízben megfogalmaztam, hogy az a gond”... Két divatszó legyének a húsa van e félkijelentésben, de a „nujgond” másnapján, 7-én délután is dupla öröm hallani, hogy „hasonló gondok megfogalmazódnak” Angliában is. 25-én este boldog karácsonyi ünnep lett volna, ám az Esti krónika műsorvezetője egyszer csak elakadt: „Elnézést kérünk, valamilyen gond van a magnóval”... Az volt a gond, hogy a bekonferált bejátszás nem szólt, mire én kol- légiális segítőkészséggel szóltam bele, hogy az talán nem is gond, hanem inkább technikai hiba, s aztán csak hüledeztem, amikor hallottam, hogy a rádiós úgy felel nekem, mintha meghallotta volna hallgatói nyelvelésemet: „Technikus kollégáim megoldották a technikai problémát.” Megszívlelte a megjegyzést, nagyobb gonddal ügyelt a beszédére, s nem mondott „gondot” arra, ami „probléma” volt! Január 2-án a rádió arról beszélt, hogy a leszerelési egyezmény megvalósítása „gondokba ütközik”, én meg kotyogtam arra, hogy az talán inkább nehézségekbe, akadályokba ütközik, de úgy látszik, csak egyszer van ünnep a világon, mert a rádió ezúttal süket maradt a megyjegyzésre. A többi már szürke hétköznapi élet. Január 11-én délelőtt egyik fülem azt hallja, hogy „különösebb gond nem volt”, utána a másik azt, hogy „a legtöbb gondot ott érezzük”. Február 26-án — csaknem három hónappal a templomhajós emlék után — szól a rádióhullámon valaki, hogy „nekem az a gondom, hogy nincs több kishajó”, a rádiókészülék mellett pedig nyomban zárójeles foglalatba kerül az emlék: ,,(»nu-i gond« — Kvá- ron a román tévéoperatőr is már így tud magyarul)”. Március 4-én ismét két nyelvi járványhordozó légy kerüli egy csapásra firkajegyzésbe — „mint Kónya Imre fogalmazott, gond, hogy a változások” stb. Április elsején reggel a Falurádióban a húskivitel lévén az egyik téma, sorban hangzott, hogy „az exportnál ott van gond”, „a másik gond az”, hogy nincs orosz piac, ahova sertéseket lehetne szállítani. A z egykori „legnagyobb ünnep” után, április 5-én is hangzott tovább a Falurádióban, hogy „Gondunk akkor volt, mikor a pestis miatt mi is védőkörzetbe tartoztunk”... „igen nagy gondunk lesz a hitelkezelés”... Mindeme nagy ünnepron- tottságok között részemről az „hangzott el” április 1-jén egy tréfás megjegyzésként egy újabb zárójelben, hogy „(nyelvünk »gondját« könnyebb exportálni — nujgond!)”, magában a rádióban pedig az volt a vidám áprilisi bolondozás ugyanakkor, hogy a rádiós kérdezte: „Milyen gondjaik vannak még?”, az interjúalany pedig felelte rá: „Pénz, pénz és pénz kellene... de sajnos semmi ígérvény nincs”... Ezzel egyelőre tűzbe meríthetjük gondűző pipáinkat. Szabó Gyula
