Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-12 / 109. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. MÁJUS 12., SZERDA A hősök napja ismét a község ünnepe A föld eltartotta a györgyeieket Szűkebb hazánk kincse — Nálunk régen is a föld voll a megélhetés alapja — mormogta kapálás közben a polgármester. — Most sem lehet ez másként, jóllehet a magam korabeliek húzódoznak ettől. Ám aligha van más választásuk, ugyanakkor a föld adott — tehát művelni kell. Györgyén a főmunkahely mellett eddig is ezt csinálták az emberek, így tettek szert kiegészítő jövedelemre. Napjainkban ismét Molnár Anna nyugdíjas tanító, igazgatójáról utcát neveztek el. A Baráti Kör kezdeményezésére tavaly decemberben emléktáblát avattak a Faluház aulájában Lenkey Elvira helybéli tanítónő emlékére. Ápolják az elhunytak sírjait, őrzik az emléküket. — Persze nem akárki s nem akármikor részesül ilyen nagy megbecsülésben: Tápiógyörgye díszpolgára györgyei tagiskola lett. Nem nyugodtak bele a lokálpatrióták: ma újból saját zeneiskolája van a falunak... * A zártság mellett Tápiógyörgye nyitott a nagyvilágra. A falu Tápiószele felőli bejáratánál, a helységnévtábla után felirat hirdeti: TestvérvároA Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Tápiógyörgye nem rendelkezik műemléki épülettel. Amije volt, azt lebontották, vagy áldozatul esett a „fejlődésnek”. A műemlékjegyzék egyetlen kőkeresztet tart számon az r. k. templom mögött 1797-ből. De történelmileg bármilyen igénytelen háttérrel is rendelkezzék egy település, változása és fejlődése ellenére is nyomot hagy rajta a múlt. Mivel ez azonban többnyire csak a szakembernek tűnik föl (a település szerkezetéből, a templom elhelyezéséből stb.), vagy kutatás során derül rá fény (levéltári, egyháztörténeti kutatások), tudatosítanunk kell azokat a szálakat, amelyek közös múltunkhoz fűznek. Tápiógyörgye első okleveles említése 1520-ból való. A XVI. században a Podma- niczky családé, amely erőszakkal foglalta el ezt a területet. 1541-ben a Dobraviczky család birtokába kerül, majd Werbőczy István birtoka lesz. A török hódoltság után mint elpusztult települést tartják számon (1690), és csak a XVIII. század elején települ újra. Ekkor Huszár István és Bencsik József a földesurai. Közülük csak Bencsik építette itt fel a kúriáját még 1717 előtt. Ezt a kúriát a második világháború után, 1953-ban bontották le. A török után épült barokk templomát — amelyet még a másik földesúr, Huszár István építtetett 1742-45 körül —, 1860-ban bontották le, amikor a ma is álló temploma már elkészült. Akkor még állt az eredetileg 1780-ban épült plébániaház, de az utóbbi időkben ezt is lebontották — 1958-ban még állt. A ma is álló templomot 1860-ban szentelték fel. A népi építészettel foglalkozó szakemberek szerint a XVIII. században újratelepült község szerkezete nyomaiban még kimutatható volt 1958-ban, és sok lakóháza, ha anyagában átépítve is, de megőrizte egykori elrendezését, azt az alföldi háztípust, amely egy sorban elhelyezett két szoba közötti pitar-konyhából állt, többnyire XIX. századi (téglából vagy vályogból falazott) szabadkéménnyel. Még harminc évvel ezelőtt számos alföldi típusú búbos kemence volt a faluban. Képünkön a Falumúzeumban álló Szent Orbán szobra látható. Pamer Nóra A három és fél ezer lelkes Tápiógyörgye tipikus alföldi település a Tápió-vidék és a Jászság határán. Az átmenetiség nem csupán földrajzi értelemben jellemzó' a községre, hanem szociológiai, társadalomtörténeti és -fejlődési szempontból is. Persze ez utóbbi megállapítás melyik magyar falura nem mondható el manapság? H sunk Dosolo.' Az olasz kisvároska határában ugyanilyen tábla tudatja, hogy testvérvárosuk — merthogy náluk falvak aljg akadnak — Tápiógyörgye. A két település között évek óta rendszeres, élő a családokra alapozott kapcsolat. A közös programokat györgyei részről az 1989-ben megalakult 70 tagú Dosolo Baráti Társaság szervezi. Elnöke Rékasi Tihorné, aki olasz nyelvre tanítja a gyerekeket az iskolában. Tőle tudtam meg, hogy néhány nap múlva, május 22-én 45 tanuló utazik Tápió- györgyéről Dosolóba. Az olaszok augusztusban viszonozzák a látogatást, amikor az ottani iskola zenekara jön a Tápió partjára. Tavaly györgyei pedagógusok vendégeskedtek a „testvéreknél”, és tanulmányozták az olasz közoktatást. A gazdasági együttműködés kialakítására üzletemberek csoportja járt Györgyén. Néhányszor eljött Dosolo plébánosa, rendszerint közös misét is tartottak a templomban. A romániai forradalom napjainban másik testvérrel is gyarapodott a falu: Toroc- kó, a hegyek közé épült gyönyörű erdélyi település lépett szoros kapcsolatba az anyaországiakkal. Ám a nyitottság eme bizonyítékai még ezzel sem merültek ki: a zeneiskola igazgatója — Topercel Tibor — és családja a Kárpátaljáról, Ungvárról települt át Tápiógyörgyére. Ők kezdeményeztek könyvgyűjtést a kintiek számára. Tiszabogdány — itt ered a Fehér-Tisza — ugyancsak Topercel Tibor, a zeneiskola igazgatója és tanítványai testvér lett ezután. A napokban Svájcban járt a györgyei képviselőtestület négy tagja: dr. Odor László svájci nagykövetünk volt a meghívó. Svájcban is testvért keresnek az alföldi magyarok... * Más településekhez hasonlóan a rendszerváltás után Tá- piógyörgyén is éledezik — kissé talán gyorsabban — a helyi civil társadalom. Két évvel ezelőtt az elsők között alakult újjá a Római Katolikus Gazdakör, aminek itt nagy hagyományai vannak. A most félszáz fős tagság nagyobb része idős gazdaember. A fiatalok egyelőre még nehezen ismerik fel az összefogás eme formájának jelentőségét. Ez alól szinte csak Szuhay Adél, a könyvtár vezetője, a képviselő-testület tagja kivétel, ő amolyan helyi mindenes, jegyzője a gazdakörnek, kiváló színvonalú helyi újságot szerkeszt Györgyei Hírmondó néven, s közreműködik más helyi egyesületek tevékenységében is. A községi könyvtár a mindenkori bázisa a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportjának. A tagság nem csupán egymást segíti kedvezményes áruvásárlási akciókkal, hanem a falu nyugdíjasait, sőt más rászorulókat is. Ezeket az alkalmakat szinte mindig a faluház és a könyvtár bonyolítja — persze Fehér Gábornénak, a csoport vezetőjének agilis szervezőmunkája mellett. Újjáalakult Tápiógyör- gyén a Katolikus Asszonyok, Lányok Szövetsége, noha ugyancsak hiányoznak még soraikból a fiatalok. Tradíciói is éltetik az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet és a Községi Sportkört. A Faluvédő' Egylet már hároméves múltra tekint vissza. Ladányi István egyéni gazdálkodó vezetésével érzékelhetően a kisgazdapárt kapott Györgyén leghamarabb lábra. Igaz, az SZDSZ helyi szervezetével együtt jószerével ketten alkotják a györgyei pártpalettát. Korántsem teljes ez a Tápiógyörgye életéből kiragadott kép, ám arra talán jó, hogy bizonyítsa: ez az egyhangúnak tetsző Tápió menti falu komoly értékekkel rendelkezik. Tóth Ferenc legalább egy évtized szorgos munkájával kell bizonyítani ahhoz, hogy a györgyeiek Valakit elfogadjanak, tiszteljenek. Legyen az pedagógus, orvos vagy iparos ember — magyarázta Nagy Zoltán iskolaigazgató, aki önkormányzati képviselő, tősgyökeres györgyei, s maga is tíz éve áll az iskola élén. — Jövőre például centenáriumot ünnepelünk: dr. Németh Jenő egykori györgyei orvos születésének lesz a 100. évfordulója. Márciusban ünnepségsorozattal emlékezünk rá. Idén május utolsó vasárnapján megrendezzük' a hősök napját, ahová Kéri Kálmánt hívtuk ünnepi szónoknak. Ez az esemény a távolabbi múltban a legjelentősebb helyi ünnep volt, két éve újítottuk fel ismét. A hagyományok feldolgozásában pótolhatatlan szerepet játszik falunk szülöttje, a Szentendrén élő nyugalmazott megyei múzeumigazgató, Bihari József. Közreműködésével készült el például a Györgyei Kalendárium, amiből sok minden kiderül. Egy sajátos györgye- iség is: a zártság, az idegenekkel szembeni távolságtartás mellett, azzal egy időben egy másfajta nyitottság, magunk büszke megmutatás^, ezek voltunk, vagyunk! Van ebben jó adag nosztalgia is: nem véletlen, hogy annyiszor visszautalunk Tápiógyörgye harmincas éveire. A falunak akkor volt a legnagyobb a területe; ide tartozott Újszilvás. Pokoltanyán iskola működött. Az a minta lebeghet példaként előttünk, mert akkoriban a györgyei föld minden idevaló embert tisztességesen eltartott, nem ingáztak még, helyben volt a munka. Ha györgyeiségről, iskoláról, nevelésről esik szó, akkor nem hagyható ki a helyi zeneiskola sem. A környéken legelőször itt indult, körzeti jelleggel: az itteniekhez hozzánőtt az intézmény, büszkék voltak rá, különösen a fúvószenekarra. A nyolcvanas években Nagyká- tára tették át az irányítást, a Képes-e eltartani a györgyei föld a györgyei embereket? Visszatérnek-e a földhöz az itteniek, hogyan látják, gondolkodnak erről? Való igaz: ilyen tekintetben tényleg nem különbözik Tápiógyörgye a környező településektől. Józsa László polgármester szerint — akivel jellemző módon a határban találkoztam, ahol a szülei után kárpótlásként visszaigényelt szántóföldjén dolgozott — eddig csaknem ezren ingáztak a faluból Budapestre és Szolnokra. Sokuk munkanélkülivé lett, kétszáz fölötti a számuk. Helyben szintén kevesebb embert foglalkoztatnak: bezárt a „Fakanál- gyár”-nak ismert üzem, a korábban igencsak gyengélkenem kevés polgárnak ebből kell majd megélnie. Az állattartásnak komoly hagyományai alakultak ki a faluban: sertést, szarvasmarhát tenyésztenek, amit vásárban, piacon értékesítenek. Ennek ellenére az első licitáláson mindössze a kijelölt földek hatvan százalékára mutatkozott igény. Emiatt nem idevalósiak bagóért jutottak kiváló györgyei földhöz...-— Ez is az elmúlt negyven esztendő „hozománya", uram! — bólogatott Czifra András, akit a Pokoltanya felé vezető Csárda úti udvarán szólítottam meg. Tsz- nyugdíjas, havi 5200 forinttal, tizenkét holdon gazdálkodik. — Ráadásul aki tagként kapja a földet, annak fizetnie kell a kimérési díjat. Én egy hektár után ötezer forintnál többet adtam ki. Sok tsz-ta- got ez is visszatart a földtől. A legnagyobb baj mégis az, hogy a gyerekek nem nőttek bele a föld szeretetébe! Sajnos az enyémek se! Ma szégyennek tartják a fiatalok a kapálást, holott annak idején mi — ha mást nem — hát fogtuk az ökör szarvát, hajtottuk a jószágot, etettük. Belénk nevelték ezt a munkát, ennek a szeretetét... Szent Kristóf, a csavargók és koldusok védó'szentje a szociális otthon bejárata előtt Vimola Károly felvételei dő Zöldmező Tsz sem zöldell már, hiszen csődeljárás alatt áll. Az egykor híres györgyei téglagyár közel egy éven át „agonizált”, minden dolgozót elküldték, privatizáltak. alig talált gazdára, szerencsére végül akadt vevő: ma 30-35 embernek ad munkák. Magánvállalkozásban őröl a malom, de ott kevés munkásra van szükség. A megyei fenntartású szociális otthon, valamint az ön- kormányzati intézmények foglalkoztatnak több dolgozót. Csakhogy mi lesz másokkal, a mindenhonnan kimaradottakkal? Az ám: nevelni, tanítani! Ez most talán a másik nagy kérdés — s nem csupán Tápió- györgyén. Itt viszont mintha komolyabban foglalkoztatná a falut ez a probléma: számtalan jelét láttam, hallottam ennek. A tavaly először odaítélt Tápiógyörgye díszpolgára" címet és a vele járó emlékérmet két nyugdíjas pedagógus, Molnár Anna tanítónő és Miskolczi István tanár kapta. Kovács Józsefről, az általános iskola néhai
