Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
PEST MEGfEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS II.. KEDD Korszerűsít a Szilas Nincs csőd, csak ésszerű átszervezés (Csó'd)vészharangot kongattak meg egyesek a Szilas Szövetkezet feje fölött. Az ok: két nap leforgása alatt — a múlt heti küldöttgyűlést követően — több száz dolgozó kapta kézhez felmondását. Igaz, azoknak, akiknek a leendő új szerkezeti forma — a kft.-kből álló szövetkezet — nem tud munkát biztosítani, végkielégítést kapnak korábbi foglalkoztatójuktól. Ha lesz egyáltalán ehhez elegendő pénz — vélik többen is, egyesek már hónapokban fizetendő elégtételről is rebesgetnek. Hogy is állnak a dolgok a Szitásnál? — kérdeztük Porgányi Gyulától, a szövetkezet elnökétől. — Kicsit korábbra nyúlok vissza a legutóbbi történések megértéséhez. A tavaly decemberi küldöttgyűlésen úgy döntöttek a résztvevők, hogy felhatalmazzák a szövetkezet vezetőségét: válasszon, milyen működési feltételek között látja legbiztossabbnak a Szilas vagyonának működtetését és megőrzését. E határozat szellemében terjesztettük a múlt heti hasonló fórumunk elé azt a javaslatunkat, mely szerint a jelenleg működő főágazatok helyett — a szövetkezet vagyonának kiáramolta- tása nélkül, azoknak egy szoros leltár keretében történő bérbeadása mellett — kft.-k alakuljanak. Ebben a működési formában látjuk leginkább biztosítva a Szilas vagyonának megőrzését. — Hogyan fogadta a küldöttgyűlés ezt az előterjesztést? — Alapvetően pozitív visszhangja volt a korszerűbb termelési formára való áttérésnek. Ami gondokat okozott, s a későbbi szóbeszédnek. a találgatásoknak, s vádaskodásoknek is alapot szolgáltatott, az a dolgozóknak kiosztott felmondások ténye volt. Személy szerint megértem a Szilasnál évtizedeken át alkalmazásban állók aggodalmát, ugyanakkor ezt az átalakulást elkerülhetetlennek tartom ahhoz, hogy ne kerüljön a szövetkezet az év végére anyagi nehézségek közé. Az elkövetkező hónapokban megalakuló kft.-k ugyanis a bérbe vett eszközök után fizetnek a szövetkezetnek... — Ez azt jelenti, hogy megmarad a Szilas vezetősége, s a sokak szerint felduzzasztott apparátusa? — Az igazgatóság továbbra is irányítani fogja a szövetkezet ügyeit. Ugyanakkor az e házban működő könyvelés is egynéhány főt foglalkoztató kft.-é alakul át, akik a vagyonkezelést végzik majd. Tehát itt is jelentős leépítések történnek. Ami a főágazatokból megalakuló egységeket illeti, azok nemcsak abban kapnak teljeskörű felhatalmazást, hogy milyen profillal, mennyi felszerelés bérbevételével fognak működni, de a saját érdekeltségük szabja meg azt is, hány embert foglalkoztatnak majd. Egy a fontos: a remélhetőleg júniusban felálló új szerkezeti forma gazdaságos keretek között termeljen! — Ennyire bízik abban, hogy a Szilas az év végén nyereséges lesz? — Nézze, a fent vázolt átalakulást nem valamiféle politikai akarat irányítja. Egyszerűen csak gazdaságossági szempontok vezérelték az igazgatóságot, amikor a szerkezeti váltás mellett döntöttünk. Egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak, hogy a dolgozók kényelmesen várják a tizedikén esedékes bérüket... Érdekeltté kell tenni a munkavégzőket az eredményekben. Úgy vélem, azzal, hogy bérbe adjuk a szövetkezet felszereléseit, s azokat mindenki saját felelősségére — s a bérleti díj kifizetésén túl — saját hasznára alkalmazza, máris megteremtettük a nyereségérdekeltség egyik feltételét. S akkor még nem szóltam arról, hogy a korábbi működési formában megszámlálhatatlanul sok olyan munkaerő dolgozott nálunk, akikre alapjában véve nem is volt szükség. A kft.-k olyan szerkezeti formák, amelyek nem tűrnek, tűrhetnek meg felesleges munkaerőt. — A szövetkezet számlájára befizetendő bérleti díjon túl milyen konkrét anyagi előnnyel jár ü Szilas számára az új szerkezeti-működési forma? — A közeljövőben általánossá váló működési forma a szövetkezetnek azért is előnyös, mert abban megszűnik a további vagyonfelélés, s egyszerűen olyan bevételi forrásokra teszünk szert, melyekből csökkenteni tudjuk adósságállományunkat. Sőt még az sem kizárt, hogy néhány év múlva osztalék is keletkezik a Szilasnál. Maliár Éva Vetik a kukoricát Lám, ha jó az idő, a napok is gyorsabban peregnek, épphogy észrevettük, és a héten már május közepét mutatta a naptár. Mint ilyenkor lenni kell, már földbe került a tavaszi vetőmag java része, a héten befejeződik a kukorica vetése is. A kis parcellákon már a múlt héten végeztek a munkával, a közös gazdaságok pedig most hajráznak, hogy a héten végezzenek a nagy munkával. Hancsovszki János felvétele Türelmet kér a miniszter Repülőtér: van, aki ellenzi? Ha megépül a kiskunlachá- zi repülőtér és a rendezőpá- lyaudvar, a Csepel-szigetet terhelő környezeti ártalom olyan nagymértékű lesz, hogy öt-tíz év múlva nem lesznek megfelelőek az élet- feltételek a két Duna-ág között — ez a véleménye Varga József szigetújfalui polgármesternek. A Kiskunlacházától légvonalban 15 kilométerre lévő településen elterjedt a hír, hogy a sziget tartaléklégtérnek lesz kijelölve. A polgármester szerint a falu lakosai nem a zajterheléstől tartanak leginkább, hanem az alacsonyan szálló gépek kerozinszennyezésétől. Az az információ, hogy a keleti és nyugati országrészt összekötő vasúti híd szintén a térségben húzódik majd, még jobban felkavarta a kedélyeket. A hír hallatán a polgármester azonnal levelet írt Gyurkó János környezetvédelmi miniszternek, amelyben a helyi önkormányzatokról szóló törvény 101. paragrafusa alapján tájékoztatást kért a tervezett kiskunlacházi repülőtér, valamint a Csepel- szigeten át vezető vasútvonal miatt számításba jöhető környezeti ártalmakról. A miniszter példás gyorsasággal intézkedett, és egyik munkatársát, Kántor Miklóst néhány nap múlva a helyszínre küldte. A Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium szakértője egyetértett a szi- getújfalusiakkal abban, hogy az összes érintett ön- kormányzatot össze kellene hívni egy konzultációra, és ennek keretében tájékoztatni őket a tervezett létesítmények környezeti hatásairól. Kántor Miklós elmondta, a miniszter a falu türelmét kéri, egyeztet a szakminisztériumokkal. és utána tájékoztatja a települést. A szigetújfalusiak levelét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumba is eljuttatta a környezet- védelmi szaktárca. Scharle Péter, a Fejlesztési Főosztály vezetője nemrég azt írta Varga József polgár- mesternek, hogy mindkét létesítmény tervezése kezdeti stádiumban van, megvalósításukról végleges döntés csak a későbbiekben várható. De a tanulmányterveknek alávető fontosságú része a környezeti hatások vizsgálata, a várható konfliktusok feltárása. A főosztályvezető hozzátette: a környezeti hatás- vizsgálati eljárás szerves része a lakossági önkormányzati vélemények kikérése, javaslataik beépítése a tervekbe. A konkrét létesítményekről szólva Scharle Péter megfogalmazta, hogy a repülőtér környezeti hatásai közül a zajterhelés az egyetlen szóba jöhető, nagyobb terülétet érintő ártalom. Mint írta, Szigetújfalutól három kilométerre húzódik majd az a zajgörbe, amely az előírt határértéket jelenti. A Budapesttől délre tervezett új vasútvonal a fővárosi vasúti átvezetések tehermentesítését szolgálja, megépítése független a repülőtértől — vélekedik a szakamber. A jelenleg vizsgált nyomvonal: Szár—Ercsi—Kiskunlacháza— Cegléd. Az új vasút nyomvonala Szigetújfalu legszélső házától 250-300 méterre helyezkedik el. így a vasúttól eredő zaj sem fogja megközelíteni a megengedett szintet. Bár a levél tartalmát a polgármester ismertette a testületi ülésen, továbbra sem mondott le arról a lehetőségről, hogy az érintett települések képviselő-testületek együttesen tájékoztassák a minisztériumok illetékesei. Mint mondta, integrálni kell a térség véleményét és érdekeit, és hisztérikus nyilatkozatok helyett higgadtan, nyugodtan leülni és megbeszélni a kritikus pontokat. Fontos a munkahelyteremtés, de meg kell vizsgálni, hogy az életlehetőségek föláldoz- hatók-e a munka oltárán. Szigetújfalu nem a repülőtér, hanem a dübörgő vasút és a repülőgépek környezet- szennyezése ellen tiltakozik. A falu vezetői szeretnék megnyugtatni az embereket, hogy továbbra is nyugodtan élhetnek a szigeten. H. Cs. Mit mennyiért lehet eladni? Kiútkeresés Váchartyánban A Kisnémedi Aranykalász Termelő Szövetkezet székhelye nem a névadó község, hanem a szomszédos Váchartyán. így alakult a helyzet még a nagy összevonások idején, minekutána három település lakói gazdálkodtak és éltek a közös földekből. Püspökszilágy, Kisnémedi, Váchartyán népe figyeli most egy kis szorongással, hogy mi lesz ennek a gazdaságnak a sorsa. El sem akarom hinni, amit a váchar- tyáni postáskisasszonytól hallok. Azt, hogy ő legalább ki- lencszáz munkanélkülinek postázza havonta a segélyt. Az pedig, ha tényleg annyi, lehet a népesség egyharmada is. Már nem arany A falu végén álló emeletes épületben a régi jómódnak csak a nyomait látom. Az elnöki iroda már nem olyan mindenkitől elszigetelt, csak a hivatal régi jelvényei mesélnek még a múltról. A titkárságon nagy a jövés-menés. Amíg Csernák István elnökre várok, körülöttem vagyontárgyak értékéről folyik a szó. Mit, mennyiért lehet eladni? Voltak egykor az Aranykalásznak fényesebb napjai is. Tóth János, a régebbi elnök beszámolhatott a mostaninál sokkalta jobb eredményekről. A háromezer hektáron gazdálkodó szövetkezetben a növénytermesztést faipari és lakatosüzem, zsákvarrás, szitanyomás és jó néhány más ipari tevékenység egészítette ki. Volt itt tehenészet is, melynek sorsára, az állomány tömeges elhullására is tesznek egyesek célzásokat. Az viszont nem mondható, hogy a környékbeliek kizárólagos támasza volt ez a közös gazdaság. Hiszen, ahogy most megtudom, a legjobb időkben sem tartoztak ide háromszáznál többen. Közülük kétszázan lehettek a helybeliek. Mostanra viszont csak hatvanan maradtak. S ezzel kezdődik a baj, meg a harag is. Mert az igaz, hogy az innen kikerültek húsz százaléka olyan korban volt, hogy lehetett nyugdíjazni. Van viszont olyan indulatos falusi asszony, aki egyszerűen így fogalmaz mérgében: — Minket kilöktek onnan. A zöldmezo-sztori A lassú leépülés után következne az átalakulás. Ez egyáltalán nem fájdalommentes folyamat. A különféle ágazatokból az átalakulás részeként kft.-két hoztak létre, mint az elnök indokolja: — A hatékony gazdálkodás érdekében, hogy legyen mindennek gazdája. A növénytermesztő ágazat így alakult át Zöldmező Kft.-vé melynek létrejöttéhez a növénytermesztők 5-10-20 ezer forintokkal járultak hozzá. Csakhát ez sem sikerült úgy, mint kellett volna. Ma már inkább kívülről pirosla- nak a harag lángnyelvei, mint belülről. Vannak, akik úgy fogalmazzák meg a kft. rövid történetét: A megalakulás után tíz hónappal bejelentette a vezetőség, hogy az új cég veszteséges. A dolgozók törzstőkéjét visszafizették, s mivel ekkor már nem tagok, hanem munkavállalók voltak, el is küldhették őket. Ám a következő évben, csodák csodája — hangoztatják a kintrekedtek — megint nyereséges lett a kft. — Hogy is van ez? — akarják feltenni most már a kérdést, csak éppen szakértőt keresnek pártfogóul. Ami igaz, az igaz. Az Aranykalász Termelő Szövetkezet csődbiztos nélküli csődhelyzetben él és szeretne kijutni belőle. Az elnök szerint 150 millió forint az adósságuk. Erre jönnek még a kamatterhek. Járványos betegségük 1989-ben kezdődött és az akkortájt elszaporodott körbetartozás vírusa okozta. Ismerős a diagnózis: A cégek tartoznak, miután a cég sem tud fizetni a hitelezőinek. Van ugyan egymás iránti kölcsönös megértés, meg türelem, de az egyszer elfogy, és akkor fizetni kell. Van bírói végzés,- de az adós ennek ellenére sem törleszt, mert nem tud miből. Mit akar az öreg? Erről beszél Csernák István, meg a minden mezőgazdasági szervezetben elhangzó érveket ismerteti: a drága üzem- anyagárak, az adók. a hitelfelvételek. Elég szűkszavú, talán kissé lehangolt is. Nem tudok meg túl sokat. A kiútkeresésről legfeljebb még annyit, hogy a szövetkezet eladható vagyonából próbálják megtalálni az adósságtól való szabadulás lehetőségét. Ami marad, azt vagyonjegyeik arányában megkapják a téesztagok. Ez akkor teljes felszámolás — gondolom, de ennek ellentmond, hogy az elnök szerint eladhatják például az üzemépületeket, eladták már a szép emeletes irodaközpontot, mert szerinte a termelő munkához ennél sokkal kisebb ház is elég. Nem lehet viszont eladni a gépeket, s mindazt, ami kell a termeléshez. — Tehát mégis lesz szövetkezet? Milyen formában? — kérdezem ezt hallva. — A tagság szerette volna, ha együtt maradunk — válaszolja Csernák István. —^ Ha tehermentessé válik, azután majd újraszerveződik a gazdaság — folytatja, s mondandójából olyasféle alakulat halvány sziluettje rajzolódik elém, amilyen egy vagyonkezelő szervezet, más néven a holding lehet. Én mondom ki a nevet, amire bólint, de nem valami határozottan. A falvakban egyelőre csak néhányan igényelnek földet, önálló gazdálkodáshoz. Az idősebbeket jóindulatúan le is mosolyogják néhányan: — Nosztalgia. Mit akar már az öreg? — súgnak össze mögötte. Mások mintha előrelátóbbak volnának, azt latolgatják: — Ha nem marad meg a szövetkezet, ha nem ad elég munkát a város, akkor nem marad más megoldás, mint az önállóság. Kovács T. István
