Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 7.. SZERDA Apaj, a lerágott csontváz Köd előttem, köd utánam Apajpuszta több évszázadon át koronabirtok volt, utolsó haszonélvezői a Koburg hercegek voltak. A koronabirtokok királyi, illetve állami tulajdont képeztek, ezeket a mindenkori hú'bérúr csak használta, de el nem idegeníthette. Az apajpusztai földek, valamint a rajtuk lévő' ingó és ingatlan vagyon tulajdonjoga 1945 után visszaszállt a magyar államra, s részévé vált a később megalakított Kiskunsági Állami Gazdaságnak. Pro Patria Felfedezni a hazát Hagyományőrző gyerekek és Pilaszanovics Béla kopjafája Nagykátán Ez a kis tulajdonjogi fejtegetés annyiból lényeges, hogy Apaj önkormányzata szerint ha a község szerves része az államnak, úgy a község belterületéhez tartozó földek, valamint az ezen lévő gazdasági ingatlanok az önkormányzatot illetnék. A múltról még anynyit, a Koburg-birtok mindvégig gazdaságosan működött, s a cselédség — földmunkások, gulyások, csikósok —jól, roszszul, de megéltek, a munkanélküliség ismeretlen fogalom volt a térségben. Ennek oka mindenekelőtt az volt, hogy a birtok irányítói — jószágigazgatótól az ispánig — tudták a dolgukat. Új név, régi eredmény A birtok működése az utolsó negyven évben hasonlított egy lázgörbéhez, bár a látványos felfutások hátterét nem annyira a jó gazdálkodás, mint az állami támogatások biztosították. A nyolcvanas évek elejétől a dolgok rosszra fordultak, a lázgörbe megindult lefelé, s ezt a folyamatot az sem tudta megállítani, hogy a gazdaság átalakult kft.-vé, Duna Farm néven. Tavaly, látva a csődhelyzetet, az Állami Vagyonügynökség úgy döntött, hogy privatizációs pályázatot ír ki, melyre elsőként a Bronze Ltd. reagált. Nem tudni miért, de az ÄVÜ az első perctől az angol céget favorizálta, noha Vona Ferenc országgyűlési képviselő levélben protestált, s kérte, hogy az angolok mellett a magyar és horvát pályázatokat is vizsgálják meg. Ez — a képviselő szerint — nem történt meg, az ÁVÜ egyértelműen a Bronze Ltd. mellett voksolt, s júniusban megkötötték a szerződést, mely 99 évre szóló bérleti joggal 51 százalékos üzletrészt biztosított az angol partnernek, jóllehet az még az ilyenkor szokásos bánatpénzt sem tette letétbe. A döntés ellen nemcsak Vona Ferencnek, de az apaji önkormányzatnak és a Duna Farm vezetőinek is fenntartása volt. Hubay Adám polgármester és András László igazgató nem örültek az angolok betelepedésének. Az események őket igazolták. Első lépésként meg kellett tisztítani a gazdaságot az évek alatt felhalmozott, több ezer tonnányi környezetszennyező anyagtól (jó volna tudni, honnan és kinek a jóváhagyásával került mindez az apaji pusztára), valamint megszabadulni a nem kevésbé súlyos adósságoktól. Ehhez a Budapest Bank támogatását vették igénybe, 560 millió forint rövidlejáratú hitel formájában, melyhez az ÁVÜ vállalt bankgaranciát. Az angolok apaji országlása júniusban kezdődött, noha egyetlen fontnyi tőkét nem hoztak be az országba. Ezzel szemben év végéig eladogatták a gazdaság gépparkját, utcára tettek 100 embert, s a felvett hitelből átutaltak 70 millió forintot Angliába. Amikor ez utóbbiról Vona Ferenc tudomást szerzett — kerülő úton, s november közepén — belső interpellációt nyújtott be a Parlament Mezőgazdasági Bizottságához, valamint tájékoztatta az ÁVÜ igazgatóját. Ezzel egy időben a Budapest Bank is benyújtotta a számlát, felszólította a vagyonügynökséget, hogy fizesse ki az 586 millió forintnyi lejárt hitelt. Az angolok kutyaszorítóba kerültek, de pénz helyett újra csak ígértek: január 15-éig a bankgaranciát áttelepítik egy általuk prezentált másik hitelezőre. Mivel a terminus lejártáig nem történt semmi, az ÁVÜ igazgatótanácsa úgy döntött, hogy felmondja a Bronze Ltd.-vei kötött szerződést, és új pályázatot ír ki, de most már decentralizációs formában. Ami magyarul annyit jelent, felaprózzák a gazdaságot tizennégy részegységre, mejy külön-külön vagy egyben is megpályázható. Mindent kiárusítottak Ezt a döntést az a felismerés vezérelhette, hogy néhány tízmilliót könnyebb kiizzadni, mint több száz milliót, egyben. Viszont ismerve az apajiak anyagi helyzetét, aligha volt kétséges, hogy helyi lakos így sem fog pályázni. Az ősi földre idegenek fognak betelepedni, s az apaji ember még kiszolgáltatottabb lesz, mint a Koburg hercegek idején. A végsőkig elkeseredett lakosság az önkormányzathoz fordult segítségért, ennek az alapján írt levelet Hubay Ádám az ÁVÜ igazgatójának, melyben kérte, hogy a község belterületi ingatlanjait adják át önkormányzati kezelésbe, valamint jelezte, hogy az önkormányzat hajlandó lenne vállalni a gazdaság üzemeltetését. (Ehhez tudni kell, hogy Hubay okleveles agrármérnök, hosszú évekig dolgozott a Kiskunsági Állami Gazdaságban, tehát jó ismerője a témának). Az ÁVÜ válaszra sem méltatta a levelet, ezért a polgármester kéréssel fordult Vona Ferenchez, hívjon össze egy falufórumot, s erre hívják meg Tófalvai Károlyt, az ÁVÜ igaz1 gatóját. Mondja el ő személyesen, milyen sorsot szánnak Apajnak. A fórumot Hubay Ádám drámai hangú (vád)beszéde nyitotta meg. Ebből kiderült, az angolok nemcsak a mezőgazdasági gépeket adták el, de még az üzemi konyha felszereléseit is kiárusították. A veszélyes hulladék eltakarítására mintegy 150 millió forintot költöttek, a közel 3000 hektáros termőföldnek egyötöd részét bevetették őszi búzával, és telepítettek néhány száz tő földiepret. Ez hat hónap mérlege. Az egyelőre rejtély, mire fordították az 560 millió hitel nagyobbik részét, ki és menynyit profitált ebből prémium és fizetésemelés formájában. Mert mint a hozzászólásokból kitűnt, ez is volt. A viharos hangú számonkéréseket Vona Ferencnek és András Lászlónak címezték, jóllehet egy képviselő csak arról tudhat, amiről tájékoztatják. András László viszont arra hivatkozott, hogy az angolok nem adtak neki beleszólási jogot a döntések meghozatalába, lévén, hogy az üzletrész többsége az övék volt. így juthatott a gazdaság olyan helyzetbe, mely Hubay Ádám szerint hasonlít egy lerágott csontvázra. Persze felvetődik a kérdés, ki gátolta abban az igazgatót, hogy az eseményekről időben tájékoztassa az ÁVÜ-t? Tett ilyen lépést, mikor és kinek? Sajnos Tófalvi Károly is csalódást okozott a fórum résztvevőinek. Érvelései, amivel a decentralizációs privatizáció „egyedül üdvözítő” voltát próbálta bizonyítani, nem győzte meg a hallgatóságot. Ezek nem tartalmaztak olyan garanciákat, mely oldaná a létbizonytalanság érzését. Hubay Ádámnak újfent igaza van: a puding próbája a kostolás, de baj van ott, ha egy pudingot kétszer kell kóstolni. Tófalvi Károly arra sem tudott egyértelmű választ adni, ki és honnan szerzett be referenciát a Bronze Ltd.-ről, vagy miként síbolhatott ki az angol partner 70 millió forintot az országból, amiről az ÁVÜ csak utólag szerzett tudomást. Az apajiaknak vajmi kevés vigasz, hogy az ügynek még folytatása lesz. A jogi procedúrákat ismerve, ez a folytatás évekig elhúzódhat, s közben az alperes röhög a markába. Joggal mondhatják: köd előttem, köd utánam. Az ÁVÜ —.egyelőre — csak egyet tehet. Levonja a tanulságokat. A puding második próbája Tófalvi Károly ama levélen is átsiklott, melyet Hubay Ádám intézett hozzá, s így nem kerülhetett sor arra, hogy a polgármester kifejtse, mit tennének ők, ha megkapnák a gazdaság használati jogát. Sajnos erre aligha kerül sor, az új pályázatod értékelésére április közepén sor kerül, majd megkezdődik a puding második próbája. Csak nehogy az is keserű legyen. — Nem lehet keserű, ha kellő körültekintéssel járnak el a pályázatok elbírálásánál — jelentette ki a fórum végén Vona Ferenc. — Az nem baj, ha decentralizálva privatizálnak, sőt ez az egyetlen esély, hogy magyar vállalkozásban maradjon a gazdaság hasznosítása. Annak továbbra sem vagyok híve, hogy idegen, külföldi tőke vesse meg a lábát az apaji pusztán, mert ez esetben nem látom garantáltnak a helyiek foglalkoztatottságát. Matula Gy. Oszkár A Tavaszi Hadjárat Emléktúra tápióbicskei és nagykátai eseményein az egyik főszereplő a Pro Patria, Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetség volt. Rakó József 11- nököt kértük fel a teljesebb bemutatkozásra. — Mi nemzeti gyermekszövetség vagyunk, szervezetünkben gyerekek, ifjak és felnőttek kötnek szövetséget Magyarország felfedezésére. Programunk, eszmeiségünk, próbáink, jelképeink, hagyományaink mind a magyar nemzeti hagyománykincsből táplálkoznak. Azt szeretnénk, ha a mi gyerekeink örökösök lennének: a szülőföldet szerető hazafiak — csupa élménnyel, játékkal, próbákkal. Ez utóbbi is a szülőföldhöz kötődik. A tápióbicskei csata napján Nagykátán például közel száz kis hagyományőrző tett fogadalmat szép kis ünnepség keretében. A Bede Molnár Mihály és Damjanich János csapat tagjai tavaly ősz óta gyűjtötték a környék 1848/49-es hagyományait, amiből — ilyenkor látszik igazán — errefelé rengeteg akad. Bede Molnár Mihály például Nagykátán született és itt halt meg, Klapka György tábornok seregében szolgált, súlyosan megsérült a komáromi vár védelmében. Leszármazottai még most is élnek: ezek a gyerekek bizonyára felkutatják majd őket. Mennyivel másabb így megismerni, felfedezni a történelmet, mint csak a tankönyvekből? De mondhatnám a most felavatott, Pilaszanovics Béla tizenhét éves hadnagy emlékére felállított kopjafát is, amit a két csapat fog ápolni. — Hol tart a szövetség szervezése? — Kilencéves'kortól — ideértve az ifjúkort is — teljes programmal tudjuk átszőni a gyermekéveket. Az országban jelenleg 240 csapat működik, ebből 17 Pest megyében. Egyébként — talán — itt van-Lassan egy éve már annak, hogy a helybéli önkormányzat létrehozta ötvenezer forintos alaptőkével az Aporka községért elnevezésű alapítványt. A hivatalos bejegyzés kissé elhúzódott, az alapítvány lényegében idén kezdhette meg érdemi munkáját. A gyerekek tanulásának, az oktatási intézmények munkájának segítése az elsődleges célja a községi alapítványnak, emellett támogatni kívánják a környezetvédelmet, az egészségügyet, a település arculatának kialakítását. Az elmúlt hétvégén faültetési akciót szervezetek Áporkán, természetesen az alapítvány kezdeményezésével. Olyan közterületeken állnak most fák, ahonnan korábban hiányzott a jó levegőt, a inénak a legjobbak. A második számú például, amelyik Galgahévíz, Túra, Bag községeket fogja át: kétszáz fölötti a tagság létszáma. Egészen friss információ, hogy a napokban Jászberényben aratott sikert egy Mende-Pusztaszentistvánra való negyedik osztályos kislány, Juhász Anikó őrstisztünk. A „Város Napja” alkalmából kiírt országos pályázaton a három nyertes egyike lett az 1848-as helyi hagyomány felújításával. — A határokon túl is alakultak szervezeteik? — Március 27-én Beregszászon megalakult a Kárpátaljai Pro Patria Szövetség. Érdélylegben árnyat adó növény. Ami, persze, mindezen túl még szebbé, kellemesebbé is teszi az utca képét. Az akciót ezen a szombaton egy újabb érdekesség, a faültetők bálja követi. A „legjobb faültetőnek” járó emléklapot már az akció során átvehették a résztvevők, akik kedvéért és tevékenységük elismeréseként szervezik meg az ajándéksorsolással színezett mulatságot, aminek a helyi művelődési ház ad majd otthont. De nemcsak ilyen, kissé játékosnak tűnő, ám mégis komoly programok szervezését vállalják a községi alapítvány létrehozói. Támogatják az óvodások, iskolások úszásoktatását, és a községi tömegsport fellendítése érdekében egy sportcsarnok épíben, a Vajdaságban, a Felvidéken most alakulnak csapatok. A miénk egy testvérszerző nemzeti gyermekszövetség. — A Tápió-vidék 48-as hagyományai — úgy tűnik — tovább gyarapodnak, azaz a környék egyik bázisa lehet a szövetségnek. .. — így van. A zsemleosztás mellett a hídi csata eljátszása immár sokéves hagyomány. Bizonyára nem túlzók, ha azt mondom: ez a vidék párját ritkító emlékekkel, szokásokkal rendelkezik, élő a kapcsolata a forradalommal és szabadságharccal. Erre építhetünk a szövetség kiépítésénél. bál tését tervezik. Az új létesítmény a művelődési házhoz kapcsolódna, így egyben olyan helyiséget nyernének, ami a községi rendezvények színhelye lehetne. Volt, hogy ingyenes színházlátogatást szerveztek, vagy olyan előadást, amely a kábítószer-fogyasztás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ez is olyan kérdéssé vált napjainkban, amire fel kell készíteni a legveszélyeztetettebb koroszályt, az ifjúságot, valamint a szülőket, pedagógusokat. Az alapítvány végül is, minden, a köz érdekében megfogalmazott gondolatot, tevékenységet támogatni kíván, amely elősegítheti a település fejlődését. —jisz— (tóth) Községi alapítvány Áporkán Faültetés és
