Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. ÁPRILIS 7., SZERDA Sepsey Tamás nyilatkozata A kárpótlási jegy jó befektetés (Folytatás a: I. oldalról) — Visszatérve az első kárpótlási törvényre, a hivatal elnöke elégedett-e munkájuk jelenlegi állásával? — Balga lenne az, aki azt állítaná, hogy nem vagyunk késésben azokhoz a határidőkhöz képest, amelyeket az országgyűlés megszabott. De azokhoz képest is, amelyeket a kárpótlásra jogosultak várnak el. Viszont a rendelkezésünkre álló anyagi forrásokhoz mérve kijelenthetem: nem vagyunk késésben. A hivatal megtette kötelességét, s mindezt óriási erőfeszítésekkel. Egy olyan jogszabály végrehajtásán dolgozunk, amely korábban teljességgel ismeretlen volt, ráadásul főként a kezdetek idején kifejezetten ellenséges közegben. Nemcsak jogalkalmazó, hanem felvilágosító munkát is kellett végeznünk. Az igények elbírálása sem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják. Mára teljesen egyértelmű, hogy a reprivatizációt nem lehetett volna megvalósítani. Hiszen maga a tulajdonjog bizonyítása is sokaknak gondot okoz. A késedelmet mérsékelni lehet Az sem volt kellőképpen felmérve, hogy hivatalunk működtetése mekkora forrásokat igényel. Amikor már látszott, hogy nyolcszázharmincezer kárpótlási igény fut be, ki lehetett számolni, hogy milyen méretű apparátusra, milyen technikai felszereltségre van szükségünk. Az igényeinket nem elégítették ki, a felét kaptuk meg a szükségesnek. A költségvetési vita idején az akkori pénzügyminiszter nyilvánvalóan financiális okokból nem támogatta kérésünket. Később beigazolódott, hogy ha egy adott feladat elvégzéséhez nem biztosítják a megfelelő forrásokat, akkor azt a feladatot nem lehet elvégezni. Ennek az anyagi kihatása sokkal súlyosabb az ország gazdasága számára, mint egy pótlólagos költségvetési juttatás. Ezt 1992 nyarán belátván, a kormány hozzájárult, hogy az eredetileg kért összeget a hivatal megkaphassa. Sajnos, ez a féléves késés behozhatatlan. Jelentős erőfeszítésekkel csökkenteni lehet az elszenvedett hátrányokat, behozni viszont már nem. — Éppen lapunk hasábjain ostorozta a közelmúltban Kupa Mihály ex-pénzügyminiszter a kárpótlási folyamat lassúságát, állítván: időben megérkezett a pótlólagos költségvetési támogatás... — Ha pótlólagos támogatásról beszélünk abban benne van, hogy pótlólagos juttatásról van szó; vagyis, valami után. 1992. január 1-jén kellett volna a nagyobb támogatást megkapnunk ahhoz, hogy a feladat nagyságának megfelelően kezdhessük el az érdemi munkát. Az eddig elmondottakból is világossá válhat az újságolvasó számára, hogy a féléves késés mit jelent. — Igaz-e az, hogy van olyan megye, ahol még el sem kezdődtek a földárverések? — Ilyen megye nincsen. A rémhíreket azok szeretik terjeszteni, akik a mai napig nem értették meg, hogy a kárpótlás politikai jelentősége mellett sokkal lényegesebb az emberek számára adott juttatás. Aki a kárpótlást ellenzi, az valójában másfél millió ember, mert összesen ennyien nyújtottak be kérelmet, java ellen szól, nevezetesen hogy a múltban elszenvedett sérelmeikért utólag az államtól szerény mértékű anyagi juttatást kapjanak. A földárverések nagyon szépen haladnak. Túl vagyunk ötmillió AK elárverezésén, 57 ezer ember rendelkezik már ismét földtulajdonnal. Ha abból indulunk ki, hogy 110 ezren jelentették be, hogy földet kívánnak vásárolni, akkor mondhatom, hogy a munka felén már túl vagyunk. Azt azért látni kell, hogy az egész kárpótlási folyamatra igaz a kezdet kezdetétől: egy sajátos öngerjesztő folyamatnak vagyunk tanúi. A kezdeti óvatosságot, bizonytalanságot követően mind többen akarnak saját földön gazdálkodni. Terveink szerint elkezdődik a második nagy földárverési hullám azokon a területeken, ahof az igények 70 százalékát sikerült elbírálni. A hivatalvezetőknek engedélyeztem, hogy azokon a területeken, ahol már korábban kimérték a földet, de nem kelt el, újabb árverést tarthassanak, tudniillik elképzelhető, hogy az eltelt idő óta megkaphatták olyan jogosultak kárpótlási jegyüket, akik azon földet kívánnak vásárolni. Tehát itt nem szükséges a 70 százalékos elbíráltság. Úgy lehet ezeken a területeken árverezni, hogy nem bővítik a kimért földek nagyságát. — Egy gazda köri elnök vetette fel a napokban, hogy az ő falujukban a jogosultak 70 százaléka megkapta már a kárpótlási jegyét, de földárverésre még nem került sor. Elgondolása szerint náluk nem szükséges három lépcsőben megtartani a licitálást. Mit mond erre a jogszabály? — Elméletileg nincs szükség a három lépcsőre, mert előfordulhatnak olyan gazdálkodó szervezetek, ahol nem jogerős még a földalap kijelölés. Ettől függetlenül a kárpótlási hivatal folyamatosan bírálja az igényeket. És amikor jogerőssé válik a kijelölés előfordulhat, hogy a 70 százaléka vagy több már az elbírált határozat. Ebben az esetben eleve a 70 százalékos földterület kerül árverezésre. Az említett példa esetében azonban nem biztos, hogy a helyi számítások megegyeznek a hivatal adataival. Ugyanis a jogszabály szerint nem a településen lakók kárpótlási jegyeinek összességét kell figyelembe venni, hanem egy gazdálkodó szervezet területére benyújtott igények 70 százalékát. Az élet azt bizonyítja, hogy a gazdálkodó szervezet földjére benyújtott igények az egyik községben elérik a 70 százalékot, míg egy másikban mondjuk csak 25-öt. Ezekben az esetekben nincs meg összességében a második lépcsőt elérő arány. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a földárverésekhez hozzátartozik, hogy a földhivatal kimérje a területeket. A földhivatalnak az árverés előtt egyeztetnie kell a térképek adatait a helyszíniekkel. Ilyenkor derülnek ki a múltbeli mulasztások. Elfelejtették vagy nem akarták átvezetni a művelési ágakat. Időközben olyan, úgynevezett tereptárgyak (utak, kutak) épültek, amelyek náluk nem szerepelnek. Nem kell mondanom, milyen felzúdulással járna, ha valaki olyan területre árverezne, amely valójában nincs már meg. Ezért hivatalaink joggal ragaszkodnak hozzá, hogy nagyon pontos földhivatali felmérések után kerüljön sor az árverésre. De hibák sajnos még így is előfordulhatnak... — Két nagyon fontos testület is módosítja az első kárpótlási törvényt. Az ismert alkotmánybírósági döntésre és a Szauter-féle törvénymódosításra gondolok. Mit fog ez jelenteni a kárrendezési hivataloknak? — A Szauter-féle javaslat a mai napig sem lépett hatályba. Föl szeretném hívni a figyelmet, amíg ez nem történik meg (a köztársasági elnök nem írja alá a törvényt, illetve a Magyar Közlönyben nem jelenik meg), addig az eredeti kárpótlási törvényt kell alkalmaznia a hivataloknak. Az árveréseken értelemszerűen nem lehet hivatkozni a még hatályba nem lépett törvényre. Ebből következik, hogy nincs módunk, lehetőségünk emiatt árveréseket elhalasztani, a meghatározott ütem szerint haladunk országszerte. Ha hatályba lép a törvénymódosítás. szűkül a kárpótlásra jogosult állandó lakos lehetősége. A földárverésen csak a saját települése közigazgatási határain belül tud földet vásárolni. A módosítás értelmezi a település fogalmát, kimondva, hogy a főváros és azon városok esetében, ahol kerületek vannak, a település alatt a kerületet kell érteni. A fővárosi kerületi lakos számára ez azt jelenti, hogy ezen közigazgatási határokon belül vásárolhat csak termőföldet. Módosul a jogszabály Az Alkotmánybíróság döntése egyelőre semmilyen következménnyel nem jár. Ezt nagyon fontos megjegyezni, mert bár megállapította, hogy a mezőgazdasági vállalkozói utalvány alkotmánysértő, de azt is hozzáfűzte, csak a jelenlegi szabályok alapján. Az alkotmánysértés következményeit nem vonta le, hanem fölhívta az országgyűlés figyelmét, hogy szeptember elsejéig szüntesse meg az alkotmánysértő állapotot. Tehát továbbra is fölhasználható az utalvány termőföld-vásárlásra. A megyei kárrendezési hivatalok ennek megfelelően elbírálják az utalványok alapján benyújtott igényeket, valamint továbbra is beadható az ilyen igény. Az országgyűlés már foglalkozik a kérdés megoldásával, nevezetesen Hon’áth Béla képviselő úr indítványa részben úgy tűnik, jó megoldás felé mutat, de maga a kormány is dolgozik az Alkotmánybíróság számára elfogadható megoldáson. Ha ezek nem járnának eredménnyel, véleményem szerint az akkor is elképzelhetetlen, hogy aki utalványon vásárolt földet, tőle azt visszavennék vagy készpénzben kellene azt kifizetnie. Legfeljebb az államnak kell ezt a kötelezettséget átvállalnia. — Örvendetesen nő azoknak a száma, akik már birtokolják a kárpótlási jegyet. Sokan közülük tétovák, hiszen egyrészt hallják, hogy nem ér semmit, másrészt ennek ellentmond az, hogy több helyütt bukkantak hamisított jegyekre. Államtitkár úr mit tanácsol a jegyek birtokosainak? — Mindenki maga dönti el, hogy értékpapírját mire fordítja. Azt egyértelműen mondhatom, hogy a jegyek eladása nem jó döntés. Azok a befektetési lehetőségek, amit az állam kínál fel a kárpótlási jegyekért, sokkal nagyobb jövedelmet jelentenek a jogosultak számára, mint a kárpótlási jegy eladásából befolyó készpénz. Aki szorult helyzetében eladja jegyét, az hasonlatos ahhoz, aki egy házalónak kínálja valamely értékes vagyontárgyát. Nyilvánvalóan veszít az üzleten, hiszen szorult helyzetét mások használják ki. Ez történik a kárpótlási jegy eladásakor is. Mivel elég sok jegy van már forgalomban, és ha azt számosán akarják eladni, a vevők válogathatnak közülük, leszorítják az árfolyamot. Személyes felelősség tehát, ha értékén alul adják el a jegyet. Az állam mindent megtesz, hogy a kárpótlási jegyek befektetések révén tisztességes hasznot hozzanak. Most jegyezhető a Pillér befektetési alap, amely hosszú távú és mint általában az ingatlan befektetések, nagy biztonsággal mondhatóan tisztes jövedelmet ígérnek. És újabbak várhatók. Még a Pickből, a Danubiusból, a MÓL Rt.-ből, a Hungarocamionból, a Hungária Antenna Műsorszóró Rt.-ből várhatók részvények, amelyek nem csekély összegű osztalékot biztosítanak a befektetőknek, ha figyelembe vesszük a süllyedő kamatlábakat. A részvény, mint értékpapír mindig magában foglalja a lehetőséget, hogy ha anyagi helyzete miatt arra kényszerül tulajdonosa, eladja, és ezáltal készDr. Sepsey Tamás elnök, címzetes államtitkár Hancsovszki János felvétele pénzhez jusson. Ezeket a lehetőségeket tanácsos választania a kárpótlásra jogosultnak, ahhoz, hogy a kárpótlás anyagi hasznát hosszú távon élvezze. — Becslése szerint mikor érnek az első kárpótlási törvény végére a kárrendezési hivatalok? — Hetente 15 ezer határozatot képesek hozni a megyei kárrendezési hivatalok. Ez a szám minden bizonnyal csökkenni fog, mert egyre több olyan ügy elbírálása következik, amelyek különösen bonyolultak. Egy ütemben a földhivatallal Volt olyan határozatunk, ez ugyan a második kárpótlási törvény hatálya alá tartozik, amely több mint 200 oldalas volt. Egy ilyen határozat meghozatala eltarthat egy hétig, szemben egy megváltásos ügygyei, amelyet fél óra alatt ellenőrzéssel együtt meg lehet hozni. Nos, ha a heti határozathozatalok száma megmarad és a nagy nyomás, csábítás alatt dolgozó munkatársaink nem hagyják el a hivatalokat, ebben az esetben a jelenlegi 570 ezres elbírált ügymennyiség mellett várható, hogy augusztus-szeptember környékén befejezzük az első kárpótlási törvény végrehajtását. Ez akkor mintegy 95 százalékos elbíráltságot fog jelenteni. Mert megmaradnak azok az ügyek, amelyekben szinte lehetetlen döntést hozni. Szeptemberre, októberre amennyiben a földhivatalok képesek a kárpótlási hivatalok által diktált ütemet tartani, a földárverések zöme is megtörténhet. Ezután is folytatódnak az árverezések, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a jogszabály szerint a termelőszövetkezetek földjére ez év végéig az árveréseket be kell fejezni. Ez alól természetesen kivételt képeznek .azok a területek, ahol december 31-ig nem lesz meg a jogerős földalap-elkülönítés. Ébben az esetben a jogerőre emelkedéstől számított négy hónapon belül még lehet árverezni. A politikai üldözöttek kárpótlásában túl vagyunk azon a nagy munkán, ami a 92. június 1. és december 31-e közötti ügyfélrohamot illeti. Ekkor 212 ezer ügyfél fordult meg személyesen hivatalunkban a Kecskeméti utcában, 340—350 ezer igénybejelentés érkezett borítékban. Mondanom sem kell, micsoda tehertétel volt az ügyfelek szóbeli tájékoztatása, eligazítása, az írásban érkezett igények feldolgozása, az adatok számítógépbe táplálása. Ma is nagy munkát jelent, hogy naponta ezer beadványt kapunk. Ezek többsége tájékoztatást kér, sürget vagy méltányossági alapon kéri, hogy benyújthassa igényét még az első kárpótlási törvény alapján. Meg kell hogy mondjam, a vagyoni kárpótlási igények beadási határideje már lejárt, ilyen igényt senki ne adjon be, mert azokat érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A politikai üldözöttek még 1993. május 2-ig beadhatják igényüket. Úgy gondolom, ahogy közeledünk a vagyoni kárpótlási törvény befejezéséhez, úgy tudjuk munkatársainkat a politikai üldözöttek kárpótlásának ügyintézésére átcsoportosítani. — A kárpótlási jegyek a határozathozataltól számított késedelmes kézhezvétele miatt a kárrendezési hivatalokat marasztalják el az ügyfelek. Mit tudnak tenni a panaszok orvoslásáért? — A legutóbbi időben kapott jelzések szerint sokkal kevesebb a panasz a kárpótlási jegyek kiadására. Miután nagyon nagy számban vehetik át a jegyeket a jogosultak, mindig előfordulhat emberi vagy gépi tévedés. Minden megyei hivatalban és nálunk az országos hivatalban is egy munkatársunk csak ezekkel a panaszokkal foglalkozik. Rajtuk keresztül igyekszünk a pénzintézetekkel esetleg felmerült problémákat megoldni. — Köszönöm a beszélge-Németh Zsolt
